Eper-rebarbara lekvár

A mai blogban az egyik specialitásomat fogom közzétenni. Egy nagyon egyszerűen elkészíthető, de különleges lekvárról van szó: az eper-rebarbaráról. Az eperlekvár szerintem önmagában túl édes lenne, a rebarbara túl savanyú, de a kettő együtt hihetetlen harmóniát alkot. Pláne, ha megbolondítjuk még egy kis gyömbérrel is.

Sokaknak furcsa lehet, hogy júniusban főzöm a lekvárt, hisz otthon az eper már egy hónapja leérett. Itt még szinte csak most keződik a szezon. Angliában sem véltelenül a tejszínes eper a wimbledoni teniszbajnokság egyik fő csemegéje már júliusban. Errefelé nincsenek olyan melegek, a szezon el van tolódva kissé.

Az idén volt szerencsém az otthoni eperszezonban pont Magyarországon lenni és frissen, az otthoni kertünkből csemegézni az epret. Az az íz..az itteni piros, de sokszor ízetlen gyümölcsök elbújhatnak mellette. Tudják ezt a rigók is, akik mostanában nagyon elszaporodtak, és velük versengve kellett leszedni a már érett darabokat. Ha még csak kicsit rózsaszín volt a nap végén, már le kellett szedni, különben a "versenytársak" másnapra megdézsmálták volna. De még így is sokkal édesebb volt, mint az itteni eprek. Amikor lekvárt készítek, akkor végülis a hozzáadott cukorral tudok kompenzálni.

Hozzávalók (kb. 7 kisebb lekváros üveghez)
1 kg eper
1 kg rebarbara
1 kg cukor
2 tasak zseléfix (2:1)
2 tk őrölt gyömbér
szükség esetén 1 ek citromsav

Elkészítés:
Az üvegeket, fedőket alaposan kimosom, sütőben 100 fokon legalább félóráig melegítem, fertőtlenítem.  A lekvárfőzéshez használt eszközöket: lábast, merőkanalat, fakanalat is alaposan elmosom.

Az epret és a rebarbarát alaposan megmosom, apró darabokra vágom és a lábasba teszem. A cukrot elkeverem a zseléfixszel, hozzáadom a gyömbért, és magas hőmérsékleten elkezdem főzni. Amikor felforrt, folyamatosan kavargatva még legalább 3 percig főzöm. Ekkor egy kistányérra csöpögtetek belőle egy keveset, berakom a hűtőbe, és ha egy perc múlva zselésen, lekvárszerűen veszem ki, akkor jó a lekvárom. Leveszem a tűzről és még forrón az üvegekbe merem. Rácsavarom a tetejét és 5 percre fejre állítom az üvegeket.

Ez a lekvár így 1-2 évig eláll, de nem olyan sokáig, mint a hagyományos módon készített lekvárok. A színe már egy év után nem olyan szép, az íze attól még jó. Péksüteményekhez, palacsintába nagyon jól illik. Süteményekhez csak akkor, ha utána már nem kell megsütni.

Sajtos rúd

Ma egy klasszikus, ősrégi vendégváró sós sütemény receptjét fogom megosztani veletek. Amikor fellapozom a régi kis kézzel írott receptes könyvemet, sütési hőmérsékletet szinte sehol nem találok benne, és a mennyiségekből is rögtön látszik, hogy nem mai "csirke"ez a recept sem, hisz úgy kezdődik, hogy "végy egy kiló lisztet"... A legtöbbször alapból elfelezem ezeket a mennyiségeket, de nemrég Hollandiából jöttek át barátok gyerekekkel meglátogatni bennünket, és gondoltam, nem a konyhában szeretném eltölteni azt a rövid időt, amíg itt lesznek, ezért kivételesen tényleg fogtam azt a bizonyos egy kiló lisztet, és nekiálltam előre legyártani egy jó nagy adagot. Ami végül ennyi emberre nem is volt akkora adag, hamar a végére jártunk. Azért azt hozzáteszem, hogy a család félig magyar volt. Amire mi magyarok rájárunk és élvezettel fogyasztjuk, nem biztos, hogy a külföldieknél is ilyen jó fogadtatásra talál.

Ugyanezt a sajtos rudat készítettem el egyszer Angliában egy vegyes külföldi társaság bulijára, ahová mindenki vitt valami rágcsálnivalót, apróságot. Mit mondjak, még a teljesen jellegtelen szendvicskenyérből készült uborkás szendvicset is jobban ették. Lehet, rossz helyre tettem le? Vagy ennyire más lett volna a társaság ízlése? Nem tudom. Kicsit csalódott voltam akkor. De amikor egy magyar társaság szinte percek alatt elkapkodja, akkor újra visszatér a hitem: a sajtos rúd nem csak nekem az egyik legfinomabb rágcsálnivaló.

Hozzávalók:
1 kg liszt
4 dl tejföl
50 dkg vaj
2 tojás
4 dkg só
25 dkg kemény sajt

Elkészítés:
A vajat elmorzsoljuk a liszttel, hozzáadjuk a tejfölt, a tojást és a sót. Összegyúrjuk, kinyújtjuk és ráreszeljük a sajtot. Csőrögemetszővel ujjnyi vastagságúra vágjuk és 190 fokos sütőben kisütjük.