Sokaknak furcsa lehet, hogy júniusban főzöm a lekvárt, hisz otthon az eper már egy hónapja leérett. Itt még szinte csak most keződik a szezon. Angliában sem véltelenül a tejszínes eper a wimbledoni teniszbajnokság egyik fő csemegéje már júliusban. Errefelé nincsenek olyan melegek, a szezon el van tolódva kissé.
Az idén volt szerencsém az otthoni eperszezonban pont Magyarországon lenni és frissen, az otthoni kertünkből csemegézni az epret. Az az íz..az itteni piros, de sokszor ízetlen gyümölcsök elbújhatnak mellette. Tudják ezt a rigók is, akik mostanában nagyon elszaporodtak, és velük versengve kellett leszedni a már érett darabokat. Ha még csak kicsit rózsaszín volt a nap végén, már le kellett szedni, különben a "versenytársak" másnapra megdézsmálták volna. De még így is sokkal édesebb volt, mint az itteni eprek. Amikor lekvárt készítek, akkor végülis a hozzáadott cukorral tudok kompenzálni.
1 kg eper
1 kg rebarbara
1 kg cukor
2 tasak zseléfix (2:1)
2 tk őrölt gyömbér
szükség esetén 1 ek citromsav
Elkészítés:
Az üvegeket, fedőket alaposan kimosom, sütőben 100 fokon legalább félóráig melegítem, fertőtlenítem. A lekvárfőzéshez használt eszközöket: lábast, merőkanalat, fakanalat is alaposan elmosom.
Az epret és a rebarbarát alaposan megmosom, apró darabokra vágom és a lábasba teszem. A cukrot elkeverem a zseléfixszel, hozzáadom a gyömbért, és magas hőmérsékleten elkezdem főzni. Amikor felforrt, folyamatosan kavargatva még legalább 3 percig főzöm. Ekkor egy kistányérra csöpögtetek belőle egy keveset, berakom a hűtőbe, és ha egy perc múlva zselésen, lekvárszerűen veszem ki, akkor jó a lekvárom. Leveszem a tűzről és még forrón az üvegekbe merem. Rácsavarom a tetejét és 5 percre fejre állítom az üvegeket.
Ez a lekvár így 1-2 évig eláll, de nem olyan sokáig, mint a hagyományos módon készített lekvárok. A színe már egy év után nem olyan szép, az íze attól még jó. Péksüteményekhez, palacsintába nagyon jól illik. Süteményekhez csak akkor, ha utána már nem kell megsütni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése