Szinte nincs olyan desszert, amit egy évben többször is elkészítenék, mert mindig valami újat akarok kipróbálni. Nem feltétlenül valami óriási újításra kell gondolni, hanem - akár mint most - csak előkapok egy szakácskönyvet és egy mindenki által ismert desszertet készítek el, olyat, amilyet korábban még nem csináltam. A panna cottára fura módon azért esett a választásom, mert kaptam egy nagy adag instant zselatint, ilyen egyszerű. Aztán amikor ez nem úgy viselkedett, mint ahogy vártam - konkrétan ahogy nedvesség érte, azonnal jó nagy galacsinokká alakult- megbántam, hogy miért is nem zselatinlapot használtam inkább az eredeti recept szerint. De mivel már felfőtt a tejszín, benne volt a finom vanília, nem akartam kidobni, egy kis melegítéssel orvosoltam a problémát. Aki viszont nem dolgozott még zselatinnal, az legjobb, ha hűségégesen követi ezt a receptet és inkább lapokat használ. Könnyebb vele dolgozni.
75 ml tej
425 ml tejszín
50 g cukor
1 vaníliarúd
2 zselatinlap
A tálaláshoz: tetszés szerinti erdei gyümölcsök, ízlés szerint fahéj, gyömbér
Elkészítés:
A tejet és a tejszínt a cukorral lassú tűzön felteszem főzni. A vaníliarúd magjait belekaparom és hozzádobom a héját is. Mielőtt forrni kezd, leveszem a tűzről.
A zselatinlapokat hideg vízbe áztatom, majd ha felpuhultak, hozzákeverem a vaníliás tejhez. Ha teljesen feloldódott a zselatin, akkor óvatosan 4 előzőleg hideg vízzel kiöblített pohárba öntöm. Legalább 6 órára hűtőbe teszem.
Fagyasztott erdei gyümölcsöket teszek egy lábasba melegedni, egy kevés fahéjjal, őrölt gyömbérrel megszórom, egyet rottyantok rajta és a már elkészült panna cottával tálalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése