Időnként előfordul, hogy csak egyedül ebédelek. Olyankor nincs kedvem sokat bíbelődni a főzéssel, ezért előszeretettel fordulok a japán konyhához. A lényeg, hogy sok kis apróságból, lehetőleg szépen tálalva mindenből együnk egy kicsit. Most például egy lazacszeletet sütöttem, hozzá rizst főztem, és miso levest készítettem. Mellétettem egy csomag norit, és már kész is volt az ebéd. (Ha van otthon egy kevés tofu, abból is vághatunk hozzá egy kockányit. Ez most elmaradt, de ezzel is lehet máskor variálni.) A lazacot megmostam, és egy evőkanál olajon mindkét oldalán megsütöttem. Ha friss a hal, nem is muszáj teljesen átsütni, nem baj, ha a közepe rózsaszín marad. Fogyasztáskor kevés szójaszószt csöpögtetek rá, úgy lesz igazán japános.
A kerek szemű rizst megmosom, hideg vízben felteszem főni kétszer annyi vízben, mint a rizs mennyisége. Nem sózom, és eszembe sem jut olajon megpirítani, mint a magyar háziasszonyok egy része teszi a köretként való felhasználáskor. Díszítésként, ízesítésként egy kis furikakét szórok rá, ami tulajdonképpen egy változó összetételű ételízesítő. Lehet benne nori (szárított alga), szezámmag, egyéb fűszerek, köztük jó sok só. Emiatt csak keveset használjunk belőle, de akár el is hagyhatjuk. Haladók étkezéskor a pálcikával a norit a rizs köré csavarják, és mint egy kis szusit, úgy eszik.
Most pedig a miszólevesről ejtek néhány szót. Ez az a leves, amiről eleinte elképzelni sem tudtam, hogy valaha képes leszek megenni. Japán tartózkodásunk elején mindig udvariasan félretoltam és otthagytam, mert annyira szokatlannak találtam az ízét. Aztán egyszer olvastam egy cikket arról, hogy milyen jót tesz a bőrnek, és erre erőt vettem magamon, időnként megpróbáltam legyűrni. Mára már odáig jutottam, hogy szeretem, és bizonyos ételsorokat el sem tudok nélküle képzelni, és ha japán ételeket készítek itthon, akkor ez sem maradhat ki a sorból.
Csak azt furcsállom, hogy a japánoknak eszébe sem jut, hogy egy külföldinek nem ízlik a miszo íze. Akárhányszor egy japán arról faggat, hogy milyen ételüket nem szeretem, akkor mindig azt kérdezik, hogy a nattót (erjesztett szójababot) szeretem-e. (Mert ők maguk azok, aki nem szeretik. Vagyis az emberek fele él-hal érte, a másik fele meg ki nem állhatja. Nekem teljesen semleges. Ha adják, megeszem, de nem is a kedvencem.) Amikor a miszo levest említem, mindig nagyon meglepődnek, és megkönnyebbülnek, amikor megtudják, hogy most már semmi ellenérzésem nincs vele kapcsolatban, sőt!
A miszóleves nagyon sokféle lehet a leves alapját képező masszától, a dashitól (alaplé) és a feltétektől függően. A miszópaszta lehet tiszta miszó, esetleg valamilyen gabonával kevert. Színre a fehértől a vörösesbarnáig terjed. A vörösmiszó kissé erőteljesebb ízű, míg a világosabbak lágyabb ízűek.
A dasi alaplé lehet konbu (növényi) vagy nibosi (kishal) alapú. Mivel a dasit készen is lehet kapni, ennek az elkészítésére most nem térek ki, elvégre gyors ebédről van most szó.
Az alap miszóleves hozzávalói és elkészítése:
Egy edényben feltesszük a dasi alaplevet, vagy hideg vizet főni. Ha a leveshez több főzést igénylő hozzávalót is (pl. jégcsapretek, krumpli, gyökérfélék) teszünk, akkor amikor a lé felforr, beletesszük. Ha újra felforr, lecsendesítjük. Amikor ezek az alapanyagok megfőttek, csak akkor keverjük bele a miszópasztát (ízlés szerinti mennyiséget), amit előzőleg egy kevés vízzel simára kevertünk. A miszóval már ne forraljuk a levest. A tetejét szórjuk meg karikára vágott újhagymaszárral.
Lehetséges feltét variációk:
- shijimi kagylók
- spenót, pár szelet póréhagyma, sült tofu
- tofu és siitake gomba szeletekre vágva
- póréhagyma, krumpliszeletek, wakame (tengeri moszat)
- sült tofu, padlizsánszeletek, újhagyma
- karalábé, tofu
A levest a képen fent középen látható miszós tálkában fogyasztjuk. A tetejét levesszük, majd pálcikával sorban kiesszük belőle a szilárd ennivalókat, a levesből kortyolgatunk. Közben egy-egy falatot eszünk a halból, vagy a rizsből. A végén a maradék levest kiisszuk.
Tipp:
Az ázsiai boltokban jó minőségű insztant miszóleveseket lehet már kapni. Ezek mindig két részből állnak: egy miszó pasztából, és egy száraz feltétes részből. Fogyasztás előtt mindkettőt a levesestálba öntjük, vízforralóban vizet forralunk, és ráöntjük. Egy percet várunk, pálcikával elkeverjük a levest, és már fogyasztható is.
Jön: Még több keleti étel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése