Karácsonyi fahéjas dió

A karácsonyi vásárok elengedhetetlen résztvevői azok a standok, ahol cukros-fahéjas magvakat árulnak. A világ bármely pontján, még Oszakában a német karácsonyi vásáron is lehet velük találkozni. A forró magvak és a fahéj utánozhatatlan aromája már messziről oda szokott engem csalogatni ezekhez a standokhoz. Sokszor veszek is egy kis miniatűr zacskónyit, amit jól beosztva is elég hamar el tudunk fogyasztani, pláne, ha többen vagyunk.

Egészen a tavalyi adventi időszakig valahogy nem is gondoltam arra, hogy ezt a finomságot otthon is el lehet készíteni. Az járt korábban a fejemben, ha csak simán elkezdem a cukrot olvasztani és bele a diót, akkor grillázst kapok. De ennél több figyelmet nem is fordítottam erre a problémára. Aztán egyszercsak egy kolléganőm hozott be egy doboz saját készítésű cukrozott-fahéjas mandulát. Természetesen azonnal elkértem a receptet, de valamiért mégis csak az idén készítettem el. Talán azért, mert isteni finom csemege, de tavaly telítődtem vele. Most viszont még éppencsak kipakoltak a karácsonyi vásárokban, még véletlenül sem vetődtem arrafelé, a kolléganő sem készített még az idén, így tegnap gyorsan összedobtam egy adagot, és mivel ez volt a szezonban az első, nagyon jól is esett.

Az eredeti receptben mandulával készül ez az édesség, de nálunk csak dió volt éppen itthon, ezért abból álltam neki. Ízre így is finom lett, viszont lehet, pont azért, mert a mandula felületén másképp oszlik el a cukor, nekem az alaprecept cukormennyisége soknak bizonyult. A végén nagyon sok fahéjas cukor maradt hátra. Erre fogtam magam, visszaöntöttem mindent a serpenyőbe, öntöttem hozzá egy fél deci vizet, adtam hozzá még diót és készítettem még egy fél adaggal. Most az eredeti receptet adom meg, mert valószínűleg attól függ, milyen maggal dolgozunk, hogy mennyi cukorra lesz szükségünk. Ha még marad, a fenti módon újra lehet hasznosítani a leeső fahéjas cukormorzsalékot.

Hozzávalók:

100 ml víz

200 g cukor

2 csomag vaníliáscukor

1 evőkanál fahéj

200 g egész olajos mag pl. mandula, dió, pisztácia 

Elkészítés:

Egy teflonserpenyőben a vizet, a cukorral, vaníliáscukorral és fahéjjal feltesszük főni. Ha felforrt, belerakjuk a magvakat és folyamatosan kevergetjük. Ha a víz elpárolgott, lejjebb vesszük a hőmérsékletet és addig kavargajuk, amíg a cukros keverék morzsaszerű állagú nem lesz. Ekkor szilikonlapra vagy sütőpapírra kiöntjük és hagyjuk lehűlni. Jól záródó fémdobozban tárolható...ha még lesz valami, amit tárolni akarnánk.

Tejfölös gombaleves

Ismét több ételallergiás ember volt hivatalos hozzánk vendégségbe. Már kezdek egyre rutinosabb lenni, hogy ilyenkor kinek mit szabad főzni. Ilyenkor jön a következő probléma: ki mit nem szeret. Jártam már úgy, hogy elkészítettem egy komplett menüsort, aztán amikor mindennel elkészültem, hátradőltem, és akkor kiderült az egyik vendégről, hogy ja, ő nem szereti a májat, a gombát, túrót...és még folytathatnám a sort. Brrrr.....Lehet, nem vagyok elég jó fej, de amikor semmi egészégügyi probléma nem áll fenn, sok emberre főzök, akkor nem tudom tolerálni, ha valaki válogatós. Vagy megeszi, amit kap, vagy kihagyja, nem sértődök meg. Csak ne várja el, hogy a kedvéért külön főzzek. Szerencsére ez a gombaleves az utolsó cseppig elfogyott.

 Hozzávalók:
50 dkg vegyes gomba (erdei gomba, szárított vargánya, friss csiperke)
1 evőkanálnyi vaj
1 nagy hagyma
1 répa
1 petrezselyemgyökér
100 ml tejföl
1 csokor petrezselyemzöld
2 ág tárkony
1 evőkanál házi ételízesítő
egy kávéskanálnyi morzsolt bazsalikom
só, frissen őrölt bors ízlés szerint

Elkészítés:
A vajon megdinszteljük a hagymát, hozzáadjuk a felaprított répát, petrezselyemgyökeret. Amikor ezek félig megpuhultak, jöhetnek hozzá a felaprított gombák. Ha van szárított gombánk, azt először beáztatjuk. Kicsit erősebb tűzön pároljuk, amíg a gomba elfővi a levét. Ekkor felöntjük vízzel, hozzáadjuk az ételízesítőt és a fűszereket. Lassú tűzön addig főzzük, amíg a zöldségek kellően megpuhulnak benne. Ekkor tejföllel behabarjuk. Tálalás előtt megszórjuk az apróra vágott petrezselyemzölddel.

Kuglóf

Az október nálunk elég hideg napokkal indított, a fűtést is be kellett kapcsolnunk. Ha pedig itt az ősz, akkor ideje volt feltöltenem a teakészletemet is. A teázás pedig úgy az igazi, ha van mellé valami finom sütemény, például egy igazi klasszikus, egy szelet kuglóf. Most egy alapreceptet írok le, amit ízlés szerint fel lehet dobni mindenfélével: mazsolával, csokidarabokkal, aszalt gyömölcsökkel, márványosan kakaóval, citromhéjjal, kandírozott narancshéjjal.

Hozzávalók (1,5-2 literes formához)
350 g cukor
100 ml tej
6 tojás
170g vaj
400 g liszt
1/2 csomag sütőpor
1 evőkanál vaníliáscukor

Elkészítés:
A cukrot habosra keverjük a tojások sárgájával, a felolvasztott vajjal és a tejjel. Hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet, a tojások felvert habját és óvatosan a mazsolát, aszalt gyümölcsöt, amit éppen otthon találunk.

Egy hideg vízzel kiöblített szilikonos sütőformába töltjük és 160 fokra előmelegített sütőben kürülbelül 1 óráig sütjük. Egy rövid ideig pihentetjük a formában, majd egy könnyű mozdulattal tálcára borítjuk. Esetleg porcukorral is megszórhatjuk a tetejét.

Olívabogyós édesköménysaláta

Az édeskömény nem tartozik azok közé a zöldségek közé, amit minden nap fogyasztanánk. Már csak azért sem, mert eléggé megosztó ízvilágú. Ezt pedig valaki szereti, van aki nem. Ez az ánizsra emlékeztető ízvilág nekem azért jön be, mert ez is hozzájárul ahhoz, hogy kicsit változatosabban együnk itthon. Ezt a salátát egy munkatársi vacsora keretében ettük először grillezett lazacfilével, és rögtön megtetszett, elhatároztam, hogy én is kipróbálom alkalomadtán. Szerencsére épp kaptam egy újabb különleges olaj- és balzsamválogatást, ezzel pedig igencsak feldobtuk az amúgy sem mindennapi ízeket.

Hozzávalók (2 személyre):
1 édeskömény
1 nagy csokor petrezselyem
1 kis csokor menta
150 g magozott fekete olívabogyó

ízlés szerint mangóbalzsam, citromos olívaolaj vagy ami van otthon

Elkészítés:
Az olívabogyókat jól lecsepegtettem, az édesköményt négyfelé vágtam, a torzsáját kidobtam, a maradékot hajszálvékonyra szeleteltem. A fűszernövényeket megmostam, durvára vágtam. Az egészet jól összekevertem és meglocsoltam mangóbalzsammal és citromos olívaolajjal. Sülthúsokhoz, halakhoz nagyon gyors, egyszerű és finom köret.

Kókusztejes tápiókapuding erdei gyümölcsökkel

A tápiókáról először a Csengetett, Mylord? című angol vígjátékban hallottam, és akkor ez annyira egzotikus valaminek tűnt, hogy igazából fel sem merült, hogy én valaha ezt meg is fogom kóstolni. A nagy alkalomra először Japánban került sor, amikor a japantanárnőnk többünket meghívott "batyubálra", mindenkinek lehetőleg az országára jellemző 2 ételt kellett vinni. Ő maga egy érdekes garnélarákos levest készített, és desszertnek meg egyszerűen natúr tápiókapudingot, amihez kanalazott egy kevés édes azukibabot és öntött hozzá valamennyi kókusztejet. Mindez egy szép kehelyben tálalva nagyon látványos és érdekes desszert volt. Nem beszélve arról, hogy körülbelül 1 percbe telt az elkészítése. Ehhez a receptbez vettem egy zacskó tápiókát, amit már kicsit untam ugyanúgy elkészíteni, ezért jutott eszembe a régi angol sorozat és az, hogy akkor most akár kipróbálhatnám a tápiókapuding készítését is. Ez született belőle:

Hozzávalók:

100 g tápióka

400 ml kókusztej

3 evőkanál méz

1/2 rúd vanília

150-200 g fagyasztott erdei gyümölcs

1 csipet fahéj

Elkészítés:

A tápiókát 15 percre hideg vízbe áztatom, majd a vizet leöntve róla a kókusztejjel, a mézzel és a kikapart vaníliarúddal felteszem főni. Folyamatosan kavargatva addig főzöm, amíg ragacsos, puding állagú lesz, a tápióka maga pedig átlátszó gyöngyszerű. Ekkor leveszem a tűzről és kis tálkákba teszem.

A fagyasztott gyümölcsöt egy kevés vízzel és fahéjjal felfőzöm, rákanalazom a tápiókapuding tetejére. Kihűlés után tálalom.

Házi ételízesítő

Nagyon ritkán vettem eddig vegetát, leveskockát vagy bármilyen hasonló mesterséges ételízesítőt. Ha mégis megtettem, akkor persze szidtam magam, mert ha ezekkel főztem, mindig éreztem egy bizonyos műízt az ételben. Ennek persze mindig az lett a vége, hogy a már megvett csomag ételízesítőt jó sokáig nem használtam újra, és a végén rámromlott az egész, mehetett a kukába.

Mostanában, ha lehet az ételízesítés problémáját a következőképpen hidalom át. Leveskocka helyett inkább magam főzte alaplevet használok, vagy egyszerűen a megmaradt húslevest lefagyasztom, és szükség szerint később ízesítek vele szószokat, krémleveseket. Azokban az esetekben, amikor korábban esetleg a vegetához nyúltam volna, már régóta a szüleimtől kapott házi ételízesítőt vetem be inkább. Mivel nem nagy ördöngösség az egész, a múlt héten nekiálltam elkészíteni a náluk bevált recept alapján. Így garantáltan nem lesz műíze az ételünknek. A sózással viszont utána csínján kell bánni, mivel az ételizesítőnk maga is sós lesz (a hosszabb eltarthatóság érdekében nem lehet belőle kispórolni).

Hozzávalók:

1.      összesen 500 g vegyes leveszöldség a következö arányokkal:

• 330 g répa és petrezselyemgyökér
• 170 g pedig a következő zöldségekből: zeller, karalábé, karfiol, fokhagyma, petrezselyemzöld (ízlés szerint még egyéb zöldségekkel is ki lehet egészíteni)

2.    500 g só

Elkészítés:

A zöldségeket előbb kisebb darabokra vágtam, aprítógéppel felaprítottam. Mivel ez az elegy még nem volt elég pépes, az egészet még a húsdaráló legkisebb fokozatán ledaráltam. Az egészet jól összekevertem a sóval és jól záródó kisebb üvegekbe tettem.

Karamellás nápolyi

Megkívántam egy süteményt, amit gyerekkorom óta nem ettem: egy diós, kávékrémes szeletet, aminek a tetejét ostyalap díszíti. A szokott orosz boltnak hála, sikerült is ostyalapot vennem, az elképzelt sütemény is elkészült, de a csomagban 6 óriási lap volt, nekem meg akkor csak egy darab kellett. Ezért jutott eszembe, mi lenne, ha a maradékból nápolyit készítenék. Ezek a lapok eléggé vastagok voltak, nagy mélyedésekkel, ezért viszonylag sok töltéket felvettek. Az ízre viszont nem volt panasz, elég hamar elfogyott. Csak utána egy jó darabig nem kívántunk édességet, mert azt el kell ismerni, nem egy fogyókúrás ételről van szó.  De egyszer-egyszer megéri elkészíteni.

Hozzávalók
4-6 ostyalap (attól függően, milyen mély barázdák vannak a lapokban)
300 g cukor
150 g darált dió
200 ml sűrített tej
150 g margarin

Elkészítés:
A cukrot serpenyőben forró serpenyőben állandóan kavargatva karamellizáljuk, hozzáadjuk a sűrített tejet, a margarint és a diót. Addig kavargatjuk, amíg kenhető állagú lesz. Ekkor gyorsan megkenjük a krémmel a lapokat. Az egész tetejére nehezéket rakunk, hogy jól összeálljon. Én a legtöbbször egy csomag lisztet vagy cukrot teszek rá. Másnap szeletelem és fogyasztom is.

Alternatív elkészítési mód:
Az orosz típusú, alapból édesített dobozos sűrített tejet nagyon sokáig kell dobozostól egy adag vízben és egy olyan lábasban főzni, amit nem sajnálunk. Lassan és több óráig tart a folyamat. Így szép lassan karamellizálódik és kiváló nápolyi töltelék lesz belőle. Ezt az ötletet sajnos már csak akkor kaptam, amikor elkészült a fenti nápolyi. Én magam így még nem próbáltam, de előbb utóbb megteszem.