Kuglóf

Az október nálunk elég hideg napokkal indított, a fűtést is be kellett kapcsolnunk. Ha pedig itt az ősz, akkor ideje volt feltöltenem a teakészletemet is. A teázás pedig úgy az igazi, ha van mellé valami finom sütemény, például egy igazi klasszikus, egy szelet kuglóf. Most egy alapreceptet írok le, amit ízlés szerint fel lehet dobni mindenfélével: mazsolával, csokidarabokkal, aszalt gyömölcsökkel, márványosan kakaóval, citromhéjjal, kandírozott narancshéjjal.

Hozzávalók (1,5-2 literes formához)
350 g cukor
100 ml tej
6 tojás
170g vaj
400 g liszt
1/2 csomag sütőpor
1 evőkanál vaníliáscukor

Elkészítés:
A cukrot habosra keverjük a tojások sárgájával, a felolvasztott vajjal és a tejjel. Hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet, a tojások felvert habját és óvatosan a mazsolát, aszalt gyümölcsöt, amit éppen otthon találunk.

Egy hideg vízzel kiöblített szilikonos sütőformába töltjük és 160 fokra előmelegített sütőben kürülbelül 1 óráig sütjük. Egy rövid ideig pihentetjük a formában, majd egy könnyű mozdulattal tálcára borítjuk. Esetleg porcukorral is megszórhatjuk a tetejét.

Olívabogyós édesköménysaláta

Az édeskömény nem tartozik azok közé a zöldségek közé, amit minden nap fogyasztanánk. Már csak azért sem, mert eléggé megosztó ízvilágú. Ezt pedig valaki szereti, van aki nem. Ez az ánizsra emlékeztető ízvilág nekem azért jön be, mert ez is hozzájárul ahhoz, hogy kicsit változatosabban együnk itthon. Ezt a salátát egy munkatársi vacsora keretében ettük először grillezett lazacfilével, és rögtön megtetszett, elhatároztam, hogy én is kipróbálom alkalomadtán. Szerencsére épp kaptam egy újabb különleges olaj- és balzsamválogatást, ezzel pedig igencsak feldobtuk az amúgy sem mindennapi ízeket.

Hozzávalók (2 személyre):
1 édeskömény
1 nagy csokor petrezselyem
1 kis csokor menta
150 g magozott fekete olívabogyó

ízlés szerint mangóbalzsam, citromos olívaolaj vagy ami van otthon

Elkészítés:
Az olívabogyókat jól lecsepegtettem, az édesköményt négyfelé vágtam, a torzsáját kidobtam, a maradékot hajszálvékonyra szeleteltem. A fűszernövényeket megmostam, durvára vágtam. Az egészet jól összekevertem és meglocsoltam mangóbalzsammal és citromos olívaolajjal. Sülthúsokhoz, halakhoz nagyon gyors, egyszerű és finom köret.

Kókusztejes tápiókapuding erdei gyümölcsökkel

A tápiókáról először a Csengetett, Mylord? című angol vígjátékban hallottam, és akkor ez annyira egzotikus valaminek tűnt, hogy igazából fel sem merült, hogy én valaha ezt meg is fogom kóstolni. A nagy alkalomra először Japánban került sor, amikor a japantanárnőnk többünket meghívott "batyubálra", mindenkinek lehetőleg az országára jellemző 2 ételt kellett vinni. Ő maga egy érdekes garnélarákos levest készített, és desszertnek meg egyszerűen natúr tápiókapudingot, amihez kanalazott egy kevés édes azukibabot és öntött hozzá valamennyi kókusztejet. Mindez egy szép kehelyben tálalva nagyon látványos és érdekes desszert volt. Nem beszélve arról, hogy körülbelül 1 percbe telt az elkészítése. Ehhez a receptbez vettem egy zacskó tápiókát, amit már kicsit untam ugyanúgy elkészíteni, ezért jutott eszembe a régi angol sorozat és az, hogy akkor most akár kipróbálhatnám a tápiókapuding készítését is. Ez született belőle:

Hozzávalók:

100 g tápióka

400 ml kókusztej

3 evőkanál méz

1/2 rúd vanília

150-200 g fagyasztott erdei gyümölcs

1 csipet fahéj

Elkészítés:

A tápiókát 15 percre hideg vízbe áztatom, majd a vizet leöntve róla a kókusztejjel, a mézzel és a kikapart vaníliarúddal felteszem főni. Folyamatosan kavargatva addig főzöm, amíg ragacsos, puding állagú lesz, a tápióka maga pedig átlátszó gyöngyszerű. Ekkor leveszem a tűzről és kis tálkákba teszem.

A fagyasztott gyümölcsöt egy kevés vízzel és fahéjjal felfőzöm, rákanalazom a tápiókapuding tetejére. Kihűlés után tálalom.

Házi ételízesítő

Nagyon ritkán vettem eddig vegetát, leveskockát vagy bármilyen hasonló mesterséges ételízesítőt. Ha mégis megtettem, akkor persze szidtam magam, mert ha ezekkel főztem, mindig éreztem egy bizonyos műízt az ételben. Ennek persze mindig az lett a vége, hogy a már megvett csomag ételízesítőt jó sokáig nem használtam újra, és a végén rámromlott az egész, mehetett a kukába.

Mostanában, ha lehet az ételízesítés problémáját a következőképpen hidalom át. Leveskocka helyett inkább magam főzte alaplevet használok, vagy egyszerűen a megmaradt húslevest lefagyasztom, és szükség szerint később ízesítek vele szószokat, krémleveseket. Azokban az esetekben, amikor korábban esetleg a vegetához nyúltam volna, már régóta a szüleimtől kapott házi ételízesítőt vetem be inkább. Mivel nem nagy ördöngösség az egész, a múlt héten nekiálltam elkészíteni a náluk bevált recept alapján. Így garantáltan nem lesz műíze az ételünknek. A sózással viszont utána csínján kell bánni, mivel az ételizesítőnk maga is sós lesz (a hosszabb eltarthatóság érdekében nem lehet belőle kispórolni).

Hozzávalók:

1.      összesen 500 g vegyes leveszöldség a következö arányokkal:

• 330 g répa és petrezselyemgyökér
• 170 g pedig a következő zöldségekből: zeller, karalábé, karfiol, fokhagyma, petrezselyemzöld (ízlés szerint még egyéb zöldségekkel is ki lehet egészíteni)

2.    500 g só

Elkészítés:

A zöldségeket előbb kisebb darabokra vágtam, aprítógéppel felaprítottam. Mivel ez az elegy még nem volt elég pépes, az egészet még a húsdaráló legkisebb fokozatán ledaráltam. Az egészet jól összekevertem a sóval és jól záródó kisebb üvegekbe tettem.

Karamellás nápolyi

Megkívántam egy süteményt, amit gyerekkorom óta nem ettem: egy diós, kávékrémes szeletet, aminek a tetejét ostyalap díszíti. A szokott orosz boltnak hála, sikerült is ostyalapot vennem, az elképzelt sütemény is elkészült, de a csomagban 6 óriási lap volt, nekem meg akkor csak egy darab kellett. Ezért jutott eszembe, mi lenne, ha a maradékból nápolyit készítenék. Ezek a lapok eléggé vastagok voltak, nagy mélyedésekkel, ezért viszonylag sok töltéket felvettek. Az ízre viszont nem volt panasz, elég hamar elfogyott. Csak utána egy jó darabig nem kívántunk édességet, mert azt el kell ismerni, nem egy fogyókúrás ételről van szó.  De egyszer-egyszer megéri elkészíteni.

Hozzávalók
4-6 ostyalap (attól függően, milyen mély barázdák vannak a lapokban)
300 g cukor
150 g darált dió
200 ml sűrített tej
150 g margarin

Elkészítés:
A cukrot serpenyőben forró serpenyőben állandóan kavargatva karamellizáljuk, hozzáadjuk a sűrített tejet, a margarint és a diót. Addig kavargatjuk, amíg kenhető állagú lesz. Ekkor gyorsan megkenjük a krémmel a lapokat. Az egész tetejére nehezéket rakunk, hogy jól összeálljon. Én a legtöbbször egy csomag lisztet vagy cukrot teszek rá. Másnap szeletelem és fogyasztom is.

Alternatív elkészítési mód:
Az orosz típusú, alapból édesített dobozos sűrített tejet nagyon sokáig kell dobozostól egy adag vízben és egy olyan lábasban főzni, amit nem sajnálunk. Lassan és több óráig tart a folyamat. Így szép lassan karamellizálódik és kiváló nápolyi töltelék lesz belőle. Ezt az ötletet sajnos már csak akkor kaptam, amikor elkészült a fenti nápolyi. Én magam így még nem próbáltam, de előbb utóbb megteszem.

Pimm's koktél

Július közepe a teniszrajongók számára egyet jelent Wimbledonnal. Angliában nem csak a sportőrültek jönnek ilyenkor lázba, hanem az egész ország erről beszél. Végre egy újabb téma az időjárás és a közlekedés mellé. Sokan csak a tévében tudják követni az eseményeket, mert nem könnyű jegyeket szerezni rá. Szerencsére nekünk ez egyszer sikerült és felejthetetlen élményben volt részünk. Jó meccseket láttunk, átérezhettük az egész hangulatát. Ehhez hozzájárult, hogy közben a wimbledoni specialitásokat kóstolgattuk: a tejszínes epret és Pimm's koktélt. Mindkettő elkészíthető otthon is, hogy segítsen igazi wimbledoni körülményeket varázsolni a szurkoláshoz. A tejszínes epret recept nélkül is el tudja készíteni mindenki. A Pimm's elkészítése sem bonyolult, csak kell hozzá a Pimm's nevű alkohol, amit nagyobb áruházakban már lehet kapni.

Hozzávalók (egy kancsónyi koktélhoz):
200 ml Pimm's
600 ml limonádé, pl. Sprite
Gyümölcsök, zöldségek ízlés szerint pl. uborka (!), eper, narancs, áfonya, ribizli, friss menta
Jégkocka

Elkészítés:
A Pimm's-et a limonádéval összekeverjük, jégkockákat dobunk bele, és a darabokra, szeletekre vágott gyümölcsökkel, zöldségekkel díszítjük.

Szicíliai karfiolsaláta

Egyik kedvelt zöldségünk, amit mindig szívesen eszünk, a karfiol. Viszont bevallom, hogy a legtöbbször mindig hasonlóan készítettem el: hol levesként, hol tojásosan rakva, püréként köretnek esetleg nagyon ritkán kirántva. Nemrég hallottam, hogy csak a külső rücskös részeit felhasználva isteni "rizottót" lehet belőle készíteni. Ezt az ötletet biztosan ki fogom még próbálni és akkor itt is közzéteszem. Viszont van egy másik, a megszokottól eltérő karfiolos étel, amit még régebben készítettem, csak a cikk megírásával kissé elmaradtam. Ez a szicíliai karfiolsaláta, amit Nigella olasz szakácskönyve alapján készítettem. Fenyőmag helyett tökmagot használtam, ezáltal lehet, nem is lett annyira szicíliai, de finomnak így is finomnak találtuk.

Lehet köretként enni vagy vegetáriánus főételként.

Hozzávalók:
1 karfiol
2 babérlevél
1 csipet sáfrány 1 csésze meleg vízbe áztatva
75 g mazsola
1 salotta hagyma
2 evőkanál frissen facsart citromlé
4 evőkanál olívaolaj
150 g magvalt fekete olívabogyó
25 g fenyőmag (vagy tökmag)
1 kis csokor petrezselyemzöld
75 ml marsala (szerintem ezt a hozzávalót egyszerűen kihagytam, mert nem volt itthon)
só ízlés szerint

Elkészítés:
Forrásban levő vízben roppanósra főzöm a rózsáira szedett karfiolt. A mazsolát a marsalával felforralom, félreteszem.

Az öntethez a sáfrányos vízhez teszem az apró kockákra vágott salotta hagymát, a citromlevet és az olívaolajat. Mindezt egy villával jól összekeverem.

A mazsolát és az olívabogyót hozzákeverem a kihűlt karfiolhoz, megöntözöm az öntettel, jól átkeverem és legalább fél óráig pihentetem. Tálalás előtt hozzákeverem a száraz serpenyőben megpirított fenyő- vagy tökmagot és megszórom az apróra vágott petrezselyemmel.