Bográcsgulyás

Eddigi tapasztalataink szerint miközben minden külföldi ismeri, hogy a gulyás a leghíresebb magyar étel, szinte mindegyikük lelki szemei előtt ilyenkor egy adag pörkölt, vagy valami ahhoz hasonló egytálétel jelenik meg. A munkahelyi étkezdében például sokszor van "Gulas", amiben a kalifornai paprikától kezdve a paradicsomig minden megjelenik. És nem csak itt, hanem Németországban bárhol árulnak ilyen néven ilyen-olyan szószos egytálételt. Sőt, a boltban a kockára vágott húst is így hívják az egyszerűség kedvéért. Csoda, hogy amikor a nyáron gulyásevésre hívtuk egy olasz ismerősünket, aki gluténérzékeny, aggódva kérdezte, hogy ugye a szószba nem teszünk lisztet? Milyen szószba? De nem kárhoztatjuk őt, mert mi is csak a bolognai látogatásunk óta tudjuk, hogy olyan, mint bolognai spagetti nem létezik. Legalábbis a névadó városban.

Íme egy példa Argentínából:

Visszatérve az eredeti témára, a múlt hétvégén bográcspartit rendeztünk külföldi barátainkkal. Mivel nekünk nincs kertünk, egy kedves ismerősünk ajánlotta fel az övét, ezzel együtt a szervezést is. Hamar kiderült, hogy ezt hiba volt ráhagyni, mert egy britet hiába is képeztünk már ki korábban, hogy a gulyás egy sűrű leves, a bogácsozással járó egyéb magyar szokásokat nem ismeri. Így mindenkit este 6-ra hívott vacsorára. Mi kora délutántól ott voltunk, megraktuk a tüzet, elkezdtük rotyogtatni a gulyást, és a vendéglátó 12 éves lányán kívül senki nem sertepertélt körülöttünk, ahogy ezt otthon megszoktuk. Hiányzott az, hogy a fiúk a tűz körül beszélgessenek, esetleg egy-egy pálinkával melegítsék magukat a novemberi hidegen, közben a lányok a konyhában vagdossák az alapanyagokat, pletykálkodjanak, időnként kinézve, mi is történik kint az udvaron. Valahogy nem volt az egésznek olyan hangulata, mint amit otthon megszoktunk. Hogy ezt ők is megismerjék, ez a következő missziónk.

Most pedig az érdeklődők kedvéért a gulyás receptje, ahogy mi szoktuk készíteni.

Hozzávalók (egy kb. 15 l-es bográcshoz)

• 1,5 kg marhahús kockára vágva (a legjobb a lábszár)
• 30 dkg hagyma apróra vágva
• 6 dkg sertészsír 
• 4 nagy répa (vékony karikákra aprítva)
• 2 pertrezselyemgyökér (vékony karikákra vágva)
• 60 dkg burgonya (1 cm-es kockákra vágva)
• 2 nagy evőkanál őrölt édesnemes pirospaprika (mehet hozzá egy kevés csípős is)
• 1 cső erős tv paprika
• 1 tk köménymag
• só ízlés szerint

A galuskához (ha gluténérzékeny ismerősünk van, ezt hagyjuk ki, vagy próbáljuk meg esetleg rizslisztből elkészíteni)

30 dkg liszt

3 tojás

1 kk só

Elkészítés

Amikor a tűz már nem erős, felolvasztjuk a bográcsban a zsírt, bele a felaprított hagymát, és állandóan kavargatva átlátszóra dinszteljük. Ekkor gyorsan belekavarjuk a pirospaprikát. Fontos, hogy gyorsan dolgozzunk, mert ha a paprika megég, keserű lesz. Ekkor beletesszük a kockára vágott húst, jól összekavarjuk. Megsózzuk, hozzáadjuk a köménymagot, és addig főzzük így pörköltszerűen, amíg majdnem puha. Ha szükséges, nagyon kevés vizet adhatunk hozzá,  nehogy leégjen. Amikor a hús félig megfőtt, akkor a bográcsot 3/4-ig felöntjük vízzel, és fokozatosan hozzáadjuk a többi alapanyagot. A tv paprikát, a kockára vágott krumplit és a zöldségeket. Amikor már a krumpli is majdnem megfőtt, ekkor kezdünk hozzá a galuska elkészítéséhez. (Azért nem korábban, mert ha sokat áll a tészta, megkeményedik.) A lisztbe beleütjük a tojásokat, megsózzuk és a tésztát fakanállal összekeverjük. Nem szabad sokáig keverni, épp csak annyira, hogy az alapanyagok összevegyüljenek és egy viszonylag lágy tésztát kapjunk. Amikor ez kész, lyukacsos galuskaszaggatóval (esetleg vágódeszkáról késsel egyenletes darabokat vágva) a már majdnem kész levesbe szaggatjuk. Amikor a leves felszínére jön, már kész is, és a gulyás tálalható. Friss ropogós cipóval fogyasztva a legfinomabb.

Megjegyzések:

• Galuska helyett dúsítható még főtt szárazbabbal is. Ezt gluténérzékenyek is fogyaszthatják.
• Természetesen bogrács híján tűzhelyen is elkészíthető, az elkészítési eljárás ugyanaz.

Minden kezdet nehéz

Ezt a blogot már évekkel ezelőtt el kellett volna kezdenem, mert rengeteg impulzus ért az évek során magyarként különböző külföldi országokban gasztronómiai tekintetben (is). Most ezeket próbálom összegyűjteni, és az új élményekkel kiegészíteni.

Hogy miért különleges magyarként külföldön főzni?

Egyrészt azért, mert - országtól függően - az otthon mindennapinak számító alapélelmiszerek sokszor egyáltalán nem elérhetőek, vagy órákat kell értük utazni, vagy csak valami hasonlót kapunk, mint amit szeretnénk. Ekkor jól jön a kreatív hozzáállás: kicsit átalakítjuk az eredeti receptet. Jelenleg most viszonylag könnyű helyzetben vagyunk, mert egy német kisvárosban viszonylag könnyen beszerezhető a legtöbb alapanyag, amit egy magyar háztartásban is használunk. De nem minden. Például a túró, a húsvéti füstölt sonka, gesztenyepüré... Mindegyik megér egy külön sztorit.

Aki esetleg nem Európában él, annak még nehezebb dolga van. Japánban például a frissen érkezett vásárló ott állhat a szupermarketben tanácstalanul két egymás melletti polcnál, hogy akkor most melyik a só, melyik a cukor. Ha két kilós a legkisebb kiszerelésű rizs, meddig fogja ő ezt enni. Hol kapni elfogadható minőségű kenyeret, sajtot?

A másik dolog, amiért különleges a helyzetünk magyarként külföldön, mert országunk egyfajta gasztronómiai nagykövetei vagyunk.  Ha a helyiekkel, kint élő egyéb külföldiekkel összebarátkozunk, akkor előbb-utóbb meghívjuk egymást enni, és ekkor egy olasznak mégsem főzhetünk spagettit, egy svájcinak fondue-t, és egy japánnak pedig nem tálalhatunk fel szasimit. Abban ők a jók, készítsék el ők nekünk. Isten ments, hogy gulyással akarjanak bennünket vendégül látni. Viszont cserébe ők azt várják, hogy rajtunk keresztül megismerkedhetnek a magyar konyhával. Ilyenkor a mi dolgunk, hogy megmutassuk nekik, a gulyás nem egy pörköltszerűség lisztes szósszal, mellesleg még ha sűrű leves is, akkor sem ezt esszük minden nap. Viszont "nagyköveti" minőségem miatt még életemben nem ettem és főztem annyiszor gulyást, mint amióta külföldön élek.

A harmadik dolog tulajdonképpen kicsit az első kettőből következik. Ha már úgysem tudunk minden magyar ételt ugyanúgy elkészíteni, és ha már úgyis az új  helyen új emberekkel, új alapanyagokkal ismerkedünk meg, éljünk az új lehetőségekkel. Tanuljunk mi is a külföldi ismerősöktől, és akkor kinyílik előttünk a világ. Hogy ez a gyakorlatban velünk hogy működött, erről fogok a későbbiekben írni, receptekkel. Elsőként mi másról, mint a gulyásról.