Minden kezdet nehéz

Ezt a blogot már évekkel ezelőtt el kellett volna kezdenem, mert rengeteg impulzus ért az évek során magyarként különböző külföldi országokban gasztronómiai tekintetben (is). Most ezeket próbálom összegyűjteni, és az új élményekkel kiegészíteni.

Hogy miért különleges magyarként külföldön főzni?

Egyrészt azért, mert - országtól függően - az otthon mindennapinak számító alapélelmiszerek sokszor egyáltalán nem elérhetőek, vagy órákat kell értük utazni, vagy csak valami hasonlót kapunk, mint amit szeretnénk. Ekkor jól jön a kreatív hozzáállás: kicsit átalakítjuk az eredeti receptet. Jelenleg most viszonylag könnyű helyzetben vagyunk, mert egy német kisvárosban viszonylag könnyen beszerezhető a legtöbb alapanyag, amit egy magyar háztartásban is használunk. De nem minden. Például a túró, a húsvéti füstölt sonka, gesztenyepüré... Mindegyik megér egy külön sztorit.

Aki esetleg nem Európában él, annak még nehezebb dolga van. Japánban például a frissen érkezett vásárló ott állhat a szupermarketben tanácstalanul két egymás melletti polcnál, hogy akkor most melyik a só, melyik a cukor. Ha két kilós a legkisebb kiszerelésű rizs, meddig fogja ő ezt enni. Hol kapni elfogadható minőségű kenyeret, sajtot?

A másik dolog, amiért különleges a helyzetünk magyarként külföldön, mert országunk egyfajta gasztronómiai nagykövetei vagyunk.  Ha a helyiekkel, kint élő egyéb külföldiekkel összebarátkozunk, akkor előbb-utóbb meghívjuk egymást enni, és ekkor egy olasznak mégsem főzhetünk spagettit, egy svájcinak fondue-t, és egy japánnak pedig nem tálalhatunk fel szasimit. Abban ők a jók, készítsék el ők nekünk. Isten ments, hogy gulyással akarjanak bennünket vendégül látni. Viszont cserébe ők azt várják, hogy rajtunk keresztül megismerkedhetnek a magyar konyhával. Ilyenkor a mi dolgunk, hogy megmutassuk nekik, a gulyás nem egy pörköltszerűség lisztes szósszal, mellesleg még ha sűrű leves is, akkor sem ezt esszük minden nap. Viszont "nagyköveti" minőségem miatt még életemben nem ettem és főztem annyiszor gulyást, mint amióta külföldön élek.

A harmadik dolog tulajdonképpen kicsit az első kettőből következik. Ha már úgysem tudunk minden magyar ételt ugyanúgy elkészíteni, és ha már úgyis az új  helyen új emberekkel, új alapanyagokkal ismerkedünk meg, éljünk az új lehetőségekkel. Tanuljunk mi is a külföldi ismerősöktől, és akkor kinyílik előttünk a világ. Hogy ez a gyakorlatban velünk hogy működött, erről fogok a későbbiekben írni, receptekkel. Elsőként mi másról, mint a gulyásról.