Bográcsgulyás

Eddigi tapasztalataink szerint miközben minden külföldi ismeri, hogy a gulyás a leghíresebb magyar étel, szinte mindegyikük lelki szemei előtt ilyenkor egy adag pörkölt, vagy valami ahhoz hasonló egytálétel jelenik meg. A munkahelyi étkezdében például sokszor van "Gulas", amiben a kalifornai paprikától kezdve a paradicsomig minden megjelenik. És nem csak itt, hanem Németországban bárhol árulnak ilyen néven ilyen-olyan szószos egytálételt. Sőt, a boltban a kockára vágott húst is így hívják az egyszerűség kedvéért. Csoda, hogy amikor a nyáron gulyásevésre hívtuk egy olasz ismerősünket, aki gluténérzékeny, aggódva kérdezte, hogy ugye a szószba nem teszünk lisztet? Milyen szószba? De nem kárhoztatjuk őt, mert mi is csak a bolognai látogatásunk óta tudjuk, hogy olyan, mint bolognai spagetti nem létezik. Legalábbis a névadó városban.

Íme egy példa Argentínából:

Visszatérve az eredeti témára, a múlt hétvégén bográcspartit rendeztünk külföldi barátainkkal. Mivel nekünk nincs kertünk, egy kedves ismerősünk ajánlotta fel az övét, ezzel együtt a szervezést is. Hamar kiderült, hogy ezt hiba volt ráhagyni, mert egy britet hiába is képeztünk már ki korábban, hogy a gulyás egy sűrű leves, a bogácsozással járó egyéb magyar szokásokat nem ismeri. Így mindenkit este 6-ra hívott vacsorára. Mi kora délutántól ott voltunk, megraktuk a tüzet, elkezdtük rotyogtatni a gulyást, és a vendéglátó 12 éves lányán kívül senki nem sertepertélt körülöttünk, ahogy ezt otthon megszoktuk. Hiányzott az, hogy a fiúk a tűz körül beszélgessenek, esetleg egy-egy pálinkával melegítsék magukat a novemberi hidegen, közben a lányok a konyhában vagdossák az alapanyagokat, pletykálkodjanak, időnként kinézve, mi is történik kint az udvaron. Valahogy nem volt az egésznek olyan hangulata, mint amit otthon megszoktunk. Hogy ezt ők is megismerjék, ez a következő missziónk.

Most pedig az érdeklődők kedvéért a gulyás receptje, ahogy mi szoktuk készíteni.

Hozzávalók (egy kb. 15 l-es bográcshoz)

• 1,5 kg marhahús kockára vágva (a legjobb a lábszár)
• 30 dkg hagyma apróra vágva
• 6 dkg sertészsír 
• 4 nagy répa (vékony karikákra aprítva)
• 2 pertrezselyemgyökér (vékony karikákra vágva)
• 60 dkg burgonya (1 cm-es kockákra vágva)
• 2 nagy evőkanál őrölt édesnemes pirospaprika (mehet hozzá egy kevés csípős is)
• 1 cső erős tv paprika
• 1 tk köménymag
• só ízlés szerint

A galuskához (ha gluténérzékeny ismerősünk van, ezt hagyjuk ki, vagy próbáljuk meg esetleg rizslisztből elkészíteni)

30 dkg liszt

3 tojás

1 kk só

Elkészítés

Amikor a tűz már nem erős, felolvasztjuk a bográcsban a zsírt, bele a felaprított hagymát, és állandóan kavargatva átlátszóra dinszteljük. Ekkor gyorsan belekavarjuk a pirospaprikát. Fontos, hogy gyorsan dolgozzunk, mert ha a paprika megég, keserű lesz. Ekkor beletesszük a kockára vágott húst, jól összekavarjuk. Megsózzuk, hozzáadjuk a köménymagot, és addig főzzük így pörköltszerűen, amíg majdnem puha. Ha szükséges, nagyon kevés vizet adhatunk hozzá,  nehogy leégjen. Amikor a hús félig megfőtt, akkor a bográcsot 3/4-ig felöntjük vízzel, és fokozatosan hozzáadjuk a többi alapanyagot. A tv paprikát, a kockára vágott krumplit és a zöldségeket. Amikor már a krumpli is majdnem megfőtt, ekkor kezdünk hozzá a galuska elkészítéséhez. (Azért nem korábban, mert ha sokat áll a tészta, megkeményedik.) A lisztbe beleütjük a tojásokat, megsózzuk és a tésztát fakanállal összekeverjük. Nem szabad sokáig keverni, épp csak annyira, hogy az alapanyagok összevegyüljenek és egy viszonylag lágy tésztát kapjunk. Amikor ez kész, lyukacsos galuskaszaggatóval (esetleg vágódeszkáról késsel egyenletes darabokat vágva) a már majdnem kész levesbe szaggatjuk. Amikor a leves felszínére jön, már kész is, és a gulyás tálalható. Friss ropogós cipóval fogyasztva a legfinomabb.

Megjegyzések:

• Galuska helyett dúsítható még főtt szárazbabbal is. Ezt gluténérzékenyek is fogyaszthatják.
• Természetesen bogrács híján tűzhelyen is elkészíthető, az elkészítési eljárás ugyanaz.