Máglyarakás

Amikor kicsi voltam, a nyári szünetben beosztottuk, mikor ki fog főzni. Mindegyikünknek megvolt a maga specialitása. Az enyéim közül az egyik a máglyarakás volt. Könnyű volt elkészíteni, szó szerint gyerekjáték, és még finom is. A legtöbbször akkor került rá sor, amikor volt kicsit szikkadt kalács otthon, ja és amikor karácsony után maradt diós bejgli (mert mákos az sosem maradt persze). Most kalács csak akkor marad, ha előtte sütök én, mert errefelé ez a péksütemény nem divat, de akár a maradék zsemle is ugyanolyan jó szolgálatot tehet jobb híján.

Hozzávalók:
20 dkg szikkadt kifli vagy kalács
3 tojás
1/2 l tej
10 dkg cukor
3 dkg vaj
10 dkg darált dió
10 dkg mazsola
1/2 dl rum (elmaradhat)
1/2 kg alma
3 kanál baracklekvár

+ 1 kanál vaj (a tál kikenéséhez)
+ 2 kanál zsemlemorzsa a tál beszórásához

Elkészítés:
A szikkadt kifliket karikára vágjuk, a tojássárgáját a cukorral és olvasztott vajjal elkeverjük, hozzáadjuk a tejet, rumot, és a felszeletelt kiflire ráöntjük, egy ideig állni hagyjuk. A mazsolát meleg vízben 10 percig áztatjuk.  Egy szélesebb tűzálló tálat zsiradékkal kikenünk, zsemlemorzsával megszórunk. A beáztatott kifliket a beáztatott mazsolával, darált dióval meghintjük. Az almát megmossuk, vékony szeletekre vágjuk és a kiflik tetejére tesszük. 200 fokos sütőben 30 percig sütjük. Közben a tojások fehérjéből kemény habot verünk, hozzáadjuk a lekvárt és a megsült tészta tetejére halmozzuk. 10-15 percig gyenge tűznél addig sütjük még, amíg a teteje kicsit megpirul.