Monschaui mustárleves

Amikor még Japánban éltünk, bárhova mentünk is kirándulni, biztos, hogy az adott településnek volt valamilyen specialitása. Az egyik a hagymájáról volt híres, a másik a szoba tésztájáról, a harmadik a mocsiról, ami egy japán édesség, a negyedik a szusijáról, és így tovább. Még a legkisebb falunak is volt egy nevezetessége, amit aztán a japán látogatók kötelezően meg is vettek ajándénak vagy megkóstolták, attól függően, miről is volt szó.

Ehhez hasonló jelenséggel itt Németországban ilyen mértékben nem találkoztunk, de azért akad egy-két település, aminek van híres étele vagy híres terméke. Az egyik ilyen Monschau, az Eifel Nemzeti Parkban található bájos kis falucska, amely a mustárjáról híres. A falucska mustármalmában minden elképzelhető ízű mustár készül: a mákostól a sörösig, rizling ízűig minden, amit el lehet képzelni. A helyi éttermek pedig természetesen előszeretettel kínálják a helyi mustárral készült ételkülönlegességeket. Az én kedvencem talán a legegyszerűbb itteni étel, a mustárleves. Elsőre furcsának hangozhat, de higgyétel el, kedves olvasók, hogy nagyon finom.

Hozzávalók:
4 evőkanál monschaui mustár (vagy bármilyen más közepesen csípős mustár)
3 evőkanál vaj
2 evőkanál liszt (vagy burgonyaliszt)
250 ml tej
750 ml erőleves
125 g édes tejszín+125 g a díszítéshez
1 tojássárgája
2 közepes hagyma
2 gerezd fokhagyma
200 ml száraz fehérbor
mustármag (ízlés szerint a díszítéshez)
só, bors

Elkészítés:
A hagymát nagyon apróra vágjuk (vagy talán még jobb, ha reszeljük), a fokhagymát préseljük és a felmelegített vajon megdinszteljük. A liszttel megszórjuk és picit pirítjuk, majd a forrásban lévő erőlevessel és a tejjel felöntjük, 20 percig közepes lángon főzzük. Ekkor hozzáöntjük a fehérbort.

A tejszínben elkeverjük a tojássárgát és óvatosan a leveshez öntjük. Fontos, hogy ekkor már ne forrjon, nehogy kicsapódjon a tojássárga. Levesszük a tűzről. Ízlés szerint kb. 4 evőkanál mustárral ízesítjük. A tetejét felvert tejszínhabbal és mustármaggal díszítjük. A legfinomabb egy szelet barna vagy félbarna kenyérrel fogyasztva.

Hering subában avagy orosz halsaláta-torta

Nem vagyok az orosz konyha nagy ismerője, de a családban és a barátok között is van olyan, aki ismeri az ottani hagyományos ételeket és követi az újításaikat is, amik nekem néha olyannak tűnnek, mintha időutazáson vennék részt. Szokatlan alapanyag-párosítás, időnként furcsa tálalás. Legalábbis ami egyes magazinok vagy internetes oldalak kínálatát illeti, amik eljutnak hozzám.

Amikor viszont maguk az ismerősök, barátok készítenek olyan ételeket, ami az oroszos irányvonalat követi, általában lelkesen kóstolgatok mindent, főleg a hagyományosabb ízeket. Van, ami ízlik, van, ami kevésbé, van ami akkor éppen nem ízlik annyira, mert például 8 emberre 30 főnek is bőven elég ételt készítenek vendégségben közben mindent meg KELL kóstolni...amikor kötelező az evés, akkor nem esik jól. Valahogy így voltam ezzel az halsaláta-tortával is, pont egy ilyen pillanatban találkoztam először vele, és akkor megettem, de annyira nem voltam tőle elájulva. Viszont nemrég itthon szóbakerült, elkészítettük egy vacsorára és sokkal jobban esett a szememnek és a gyomromnak is. Nagyon egyszerű elkészíteni és finom is.

Hozzávalók:
2 répa
2 nagyobb krumpli
2 cékla
200 g sós hering
1 hagyma
1 evőkanál ecet (elmaradhat)
2 tojás
majonéz ízlés szerint

Elkészítés:
A répát, a krumplit és a cékát héjában megfőzzük, meghámozzuk. A tojást keményre főzzük, a heringet és a hagymát apró kockákra vágjuk. A többi alapanyagot pedig rétegenként a reszelő legnagyobb fokán lereszeljük. Alulra egy réteg kumpli, rá a hering, rá az ecetben marinált hagyma, egy adag majonéz nem túl vastagon rákenve, ismét krumpli, cékla, ismét egy vékony réteg majonéz majd a tetejére a két tojás lereszelve. Két órára betesszük a hűtőbe és tortaszerűen felvágva már fogyaszthatjuk is.

Rajnai savanyúsült knédlivel és lilakáposztával (Sauerbraten )

Már elkezdődött a böjti időszak, de még előtte valami finom húsos étellel szerettünk volna utoljára feltöltődni. Kedvenc német ételem a savanyúsült, amit eddig mindig csak étteremben ettünk, de már egy ideje érlelődött bennem a gondolat, hogy jó lenne itthon is elkészíteni. Szerencsére nem is olyan bonyolult, mint azt elsőre gondoltam. Csak azt kell szem előtt tartani, hogy ezt az ételt nem lehet ad hoc elkészíteni, napokkal előre be kell pácolni a húst. De a jó hír, hogy emiatt az elkészítés napján nem kell kapkodni, csak átsütjük a hús oldalát, aztán a páclében főhet is tovább. Nekünk már csak a káposztát kell legyalulni és a zsemlegombócot elkészíteni.

A savanyúsültet eredetileg lóhúsból készítették, de ma már szinte mindenhol marhából. Az elkészítési mód tájegységenként változik. Mi most a rajnai tájegységre jellemző édes-savanyú változatot készítettük el. Itt az ecet és a vörösbor savanyúságát egy nagyon sűrű almalekvárral (vagy mézzel vagy mézeskaláccsal) ellensúlyozzák. Ennek az elkészítése, és valahogy még az íze is a hagyományos szilvalekváréra emlékeztet: addig kell az almát főzni, amíg szinte az összes nedvesség kifő belőle.

Köretként ehhez az ételhez a legtöbbször gőzgombócot kínálnak a németek, de én most cseh knédlit készítettem hozzá a párolt lilakáposzta mellé.

Hozzávalók (4 személyre):
A sülthöz
1,2 kg marhacomb
750 ml vörösbor
250 ml vörösborecet
1 póréhagyma
2 nagy répa
1 pertrezselyemgyökér
1 cikk zellergumó (vagy 1 zellerszár)
2 hagyma
2 babérlevél
1/2 teáskanál bors
1/2 teáskanál koriandermag
2 db szegfűbors
1/2 teáskanál mustármag

50 g mazsola
3 evőkanál sűrű almalekvár (Apfelschamaus)
só, bors ízlés szerint
olaj a sütéshez

Knédlihez:
6 szikkadt zsemle
2,5 dl tej
4 tojás
só
1 csokor petrezselyem

Liliakáposztához
1 fej lilakáposzta
1 alma
1 evőkanál olaj
2 evőkanál cukor
1 fahéjrúd
1 teáskanál köménymag
1 dl vörösbor
1 csipet só
Ecet ízlés szerint

Elkészítés:
A húst 3-4 nappal a tervezett sütési nap előtt bepácoljuk.  A pácléhez a vörösbort, az ecetet a megtisztított, felaprított leveszöldségekkel, hagymával, babérlevéllel, mustármaggal, koriandermaggal, borssal, szegfűborssal felfőzzük, majd hagyjuk lehűlni, egy edényben a húsra öntjük és 3-4 napig a hűtőben állni hagyjuk, egyszer-kétszer megfordítjuk benne a húst.

A sütés napján a húst jól lecsöpögtetjük, letöröljük és egy mély sütőedényben, minden oldalát pirosra sütjük. Hozzáöntjük a páclevet egyelőre még minden tartalmával együtt. Miután felforrt, lassú tűzűn kb. 2 óráig pároljuk. Ha a hús megpuhult, akkor kivesszük, tálalásig alufóliában melegen tartjuk. A páclevet leszűrjük, a szilárd részeket kidobjuk, és a levet magát visszatesszük a tűzre, redukáljuk (olyan 20 percig). Hozzákeverjük az almalekvárt és amikor már majdnem kész, akkor a mazsolát is.

Amíg a hús fő, addig tegyük fel a legyalult lilakáposzát is főni. Az olajon karamellizáljuk meg a cukrot, öntsük hozzá a káposztát, a vékony szeletekre vágott almát, a bort és a fűszereket. Időnként megkavarva lassú tűzön puhára főzzük. Ha szükséges, akkor löttyintsünk alá egy kevés vizet, nehogy leégjen.

A knédlihez vágjuk kockára a szikkadt zsemléket, egy nagy tálban öntsük hozzá a tejet és hagyjuk állni 20 percet. Ekkor üssünk hozzá négy tojást, sózzuk, adjuk hozzá az aprított petrezselymet és jól keverjük el. Az egész masszát hosszúkás alakban halmozzuk egy vizes konyharuhára, a hosszabbik oldalával párhuzamosan, szorosan csavarjuk fel és szaloncukorszerűen kössük be a két végét. Forró vízben 40 percig főzzük, félidőben megfordítjuk. Ha a tésztát megnyomva ruganyos a teteje, akkor jó.

Ha minden elkészült, akkor már tálalhatunk is.  A húst és a knédlit szeletekre vágjuk, rá a sűrű mártás és hozzá egy nagy kanál káposzta. És egy finom pohár vörösbor.