Narancsos szufflé

Mostanában lelkesen nézzük a Konyhafőnök adásait. Például azért is, mert nagyon sokat tanulhatunk belőle és jól lehet benne követni az aktuális ételdivatot is. Tavaly még az ilyen-olyan "föld" volt a divat, akkor is meg most is mindenki mártást főz és roppanós elemet tesz a tányérjára. Ha pedig a piacon egy 60 kilós tonhalat sikerül karácsonyra beszerezni, annak a feldolgozása is pofonegyszerű a műsor nézőinek. És azok az ételköltemények, amiket a séf akár mindenki számára könnyen beszerezhető alapanyagokból is megalkot...Szóval elméletben a nézők nagyon képben vannak. De ezeket a gyakorlatban megvalósítani szerintem kevesen fogják, bármilyen szép is a tévében a végeredmény.

A legtöbb esetben meg sem fordul a fejemben, hogy ezt én is így el tudnám készíteni. Viszont amikor a szufflét sütötte, arra kivételesen azt mondtam, hogy végre valami, amit én is így el tudok készíteni. Talán még jobban is, mert az enyém nem esik általában annyira össze, mire kivisszük az asztalra. Arra, hogy a műsorban hogy is készítették, már nem elékszem pontosan, de az én verzióm kevésbé kacifántos, nem szűröm például a lefőzött masszát. A sajtos szuffé készítésénel említett négy alapszabályt viszont fontos betartani, hogy a végeredmény tökéletes legyen.

Hozzávalók:
40 g vaj a formák kikenéséhez

100 g cukor
150 ml tej
100 ml tejszín
3 nagy tojássárgája
4 nagy tojásfehérje
15 g búzaliszt
10 g kukoricaliszt
1 nagy narancs leve és lereszelt héja

porcukor a végén a szóráshoz ízlés szerint

Elkészítés:
A szuffléformákat egyenletesen és alaposan kivajazzunk és porcukorral egyenletesen megszórjuk, majd betesszük a hűtőbe felhasználásig.

A szufflé alaphoz egy nehéz aljú serpenyűben kezdjük el felmelegíteni a tejet és a tejszínt, majd még mielőtt forrni kezdene, vegyük le a tűzről. A tojássárgáját a cukor felével verjük fel fehéredésig. A kétféle lisztet szitájuk bele ebbe a masszába és keverjük simára. Lassan adagojuk hozzá a tejszínt kézi habverővel kissé verve. A tálból öntsük vissza az egész masszát a serpenyőbe és folyamatos kavargatás mellett sűrítsük be, majd tegyük félre hűlni. A sütőt melegítsük elő 180 fokra (nem légkeveréssel).

Egy nagy tálban verjük fel a tojásfehérjét, amikor majdnem kész, csak akkor adagoljuk hozzá a cukor másik felét. A tojásos masszába lassan csöpögtessük bele a kifacsart narancslevet és reszeljük bele a narancs héját. Ezután pedig óvatosan keverjük bele a felvert tojásfehérjehabot is.

A kivajazott formákat 3/4-ig töltsük fel a szuffllémasszával, majd erőteljesen csapjuk az alját a konyhapulthoz, hogy a tészta egyenletesen eloszoljon a formákban. Amint a sütő felforrósodott, már rakom is be őket. Én olyan 17 percig sütöttem, lehet, egy perccel hamarabb is kivehettem volna, mert így picit piros lett a teteje.

A sütési idő mindig a formák nagyságától függ. Iránymutatónak néhány konkrétum a forma átmérője/forma mélysége/sütési hőmérséklet/sütési idejére

• 6 cm/3 cm/180℃ - 10 perc
• 10 cm/4 cm/180℃- 15 perc
• 10 cm/5 cm/170℃-  20 perc
• 15 cm/5 cm/160℃-  25 perc
• 20 cm/5 cm/160℃-  30 perc

A sütőből kivéve

Diós-aszalt gyümölcsös gesztenyetorta

A mai receptet egyik kedvenc unokatestvéremnek köszönhetem. Róla azt kell tudni, hogy híresen nem szeret sütni vagy főzni, mert egyszerűen nincs türelme a konyhában pepecselni. Amikor valamilyen alkalomból meg szeretne bennünket vendégelni és azt mondja, hogy most ő fog főzni, akkor rendszerint meghív bennünket egy étterembe. Nemrég mi hívtuk át hozzánk ebédre, és erre megint hallhattuk a már jól megszokott szavakat, hogy a desszertet ő süti. Aha, gondoltuk, biztos talált valami új cukrászdát. A legnagyobb meglepetésünkre azonban tényleg ő sütött, méghozzá egy isteni gesztenyetortát. Addig nem is engedtem el, amíg meg nem adta a receptjét, hogy én is elkészíthessem.

Hozzávalók:
6 tojás
200 g vaj
200 g porcukor
150 g rétesliszt
1/2 csomag sütőpor
250 g gesztenyemassza
1 evőkanál rum
100 g dió vagy mogyoró durvára törve
2 csipet só
1 vaníliáscukor
100 g aszalt gyümölcs (például papaya, szilva, barack)
2 g citromlé a tojásfehérje felveréséhez

A mázhoz:
1 púpos evőkanál kakaó
kb. 100 ml kávé vagy hideg víz
1 evőkanálnyi vaj

Elkészítés:
A sütőt 170 fokra előmelegítem.

A tojássárgáját a cukorral, vaníliáscukorral, sóval és vajjal habosra keverem. Beleöntöm a rumot. A sütőporral elkevert lisztet hozzáadom. A tojásfehérjét a citromlével habosra verem és óvatosan a tojásos masszához keverem. Végül hozzáadom az aszalt gyümölcsöket és a diót. Kb. egy óra alatt megsütöm. Tűpróbával ellenőrzöm, hogy elkészült-e. Ha megsült, rácson hagyom kíhűlni és kakaós mázzal vonom be. A mázhoz a kakaót elkeverem annyi kávéval, hogy egy sűrű pépet kapjak. Ezt egy kisebb lábasban felmelegítem, majd hozzáadom a vajat. Amint elolvad, gyorsan ráöntöm a torta tetejére és egyenletesen elkenem.

Karácsonyi fahéjas dió

A karácsonyi vásárok elengedhetetlen résztvevői azok a standok, ahol cukros-fahéjas magvakat árulnak. A világ bármely pontján, még Oszakában a német karácsonyi vásáron is lehet velük találkozni. A forró magvak és a fahéj utánozhatatlan aromája már messziről oda szokott engem csalogatni ezekhez a standokhoz. Sokszor veszek is egy kis miniatűr zacskónyit, amit jól beosztva is elég hamar el tudunk fogyasztani, pláne, ha többen vagyunk.

Egészen a tavalyi adventi időszakig valahogy nem is gondoltam arra, hogy ezt a finomságot otthon is el lehet készíteni. Az járt korábban a fejemben, ha csak simán elkezdem a cukrot olvasztani és bele a diót, akkor grillázst kapok. De ennél több figyelmet nem is fordítottam erre a problémára. Aztán egyszercsak egy kolléganőm hozott be egy doboz saját készítésű cukrozott-fahéjas mandulát. Természetesen azonnal elkértem a receptet, de valamiért mégis csak az idén készítettem el. Talán azért, mert isteni finom csemege, de tavaly telítődtem vele. Most viszont még éppencsak kipakoltak a karácsonyi vásárokban, még véletlenül sem vetődtem arrafelé, a kolléganő sem készített még az idén, így tegnap gyorsan összedobtam egy adagot, és mivel ez volt a szezonban az első, nagyon jól is esett.

Az eredeti receptben mandulával készül ez az édesség, de nálunk csak dió volt éppen itthon, ezért abból álltam neki. Ízre így is finom lett, viszont lehet, pont azért, mert a mandula felületén másképp oszlik el a cukor, nekem az alaprecept cukormennyisége soknak bizonyult. A végén nagyon sok fahéjas cukor maradt hátra. Erre fogtam magam, visszaöntöttem mindent a serpenyőbe, öntöttem hozzá egy fél deci vizet, adtam hozzá még diót és készítettem még egy fél adaggal. Most az eredeti receptet adom meg, mert valószínűleg attól függ, milyen maggal dolgozunk, hogy mennyi cukorra lesz szükségünk. Ha még marad, a fenti módon újra lehet hasznosítani a leeső fahéjas cukormorzsalékot.

Hozzávalók:

100 ml víz

200 g cukor

2 csomag vaníliáscukor

1 evőkanál fahéj

200 g egész olajos mag pl. mandula, dió, pisztácia 

Elkészítés:

Egy teflonserpenyőben a vizet, a cukorral, vaníliáscukorral és fahéjjal feltesszük főni. Ha felforrt, belerakjuk a magvakat és folyamatosan kevergetjük. Ha a víz elpárolgott, lejjebb vesszük a hőmérsékletet és addig kavargajuk, amíg a cukros keverék morzsaszerű állagú nem lesz. Ekkor szilikonlapra vagy sütőpapírra kiöntjük és hagyjuk lehűlni. Jól záródó fémdobozban tárolható...ha még lesz valami, amit tárolni akarnánk.