Házi ételízesítő

Nagyon ritkán vettem eddig vegetát, leveskockát vagy bármilyen hasonló mesterséges ételízesítőt. Ha mégis megtettem, akkor persze szidtam magam, mert ha ezekkel főztem, mindig éreztem egy bizonyos műízt az ételben. Ennek persze mindig az lett a vége, hogy a már megvett csomag ételízesítőt jó sokáig nem használtam újra, és a végén rámromlott az egész, mehetett a kukába.

Mostanában, ha lehet az ételízesítés problémáját a következőképpen hidalom át. Leveskocka helyett inkább magam főzte alaplevet használok, vagy egyszerűen a megmaradt húslevest lefagyasztom, és szükség szerint később ízesítek vele szószokat, krémleveseket. Azokban az esetekben, amikor korábban esetleg a vegetához nyúltam volna, már régóta a szüleimtől kapott házi ételízesítőt vetem be inkább. Mivel nem nagy ördöngösség az egész, a múlt héten nekiálltam elkészíteni a náluk bevált recept alapján. Így garantáltan nem lesz műíze az ételünknek. A sózással viszont utána csínján kell bánni, mivel az ételizesítőnk maga is sós lesz (a hosszabb eltarthatóság érdekében nem lehet belőle kispórolni).

Hozzávalók:

1.      összesen 500 g vegyes leveszöldség a következö arányokkal:

• 330 g répa és petrezselyemgyökér
• 170 g pedig a következő zöldségekből: zeller, karalábé, karfiol, fokhagyma, petrezselyemzöld (ízlés szerint még egyéb zöldségekkel is ki lehet egészíteni)

2.    500 g só

Elkészítés:

A zöldségeket előbb kisebb darabokra vágtam, aprítógéppel felaprítottam. Mivel ez az elegy még nem volt elég pépes, az egészet még a húsdaráló legkisebb fokozatán ledaráltam. Az egészet jól összekevertem a sóval és jól záródó kisebb üvegekbe tettem.

Karamellás nápolyi

Megkívántam egy süteményt, amit gyerekkorom óta nem ettem: egy diós, kávékrémes szeletet, aminek a tetejét ostyalap díszíti. A szokott orosz boltnak hála, sikerült is ostyalapot vennem, az elképzelt sütemény is elkészült, de a csomagban 6 óriási lap volt, nekem meg akkor csak egy darab kellett. Ezért jutott eszembe, mi lenne, ha a maradékból nápolyit készítenék. Ezek a lapok eléggé vastagok voltak, nagy mélyedésekkel, ezért viszonylag sok töltéket felvettek. Az ízre viszont nem volt panasz, elég hamar elfogyott. Csak utána egy jó darabig nem kívántunk édességet, mert azt el kell ismerni, nem egy fogyókúrás ételről van szó.  De egyszer-egyszer megéri elkészíteni.

Hozzávalók
4-6 ostyalap (attól függően, milyen mély barázdák vannak a lapokban)
300 g cukor
150 g darált dió
200 ml sűrített tej
150 g margarin

Elkészítés:
A cukrot serpenyőben forró serpenyőben állandóan kavargatva karamellizáljuk, hozzáadjuk a sűrített tejet, a margarint és a diót. Addig kavargatjuk, amíg kenhető állagú lesz. Ekkor gyorsan megkenjük a krémmel a lapokat. Az egész tetejére nehezéket rakunk, hogy jól összeálljon. Én a legtöbbször egy csomag lisztet vagy cukrot teszek rá. Másnap szeletelem és fogyasztom is.

Alternatív elkészítési mód:
Az orosz típusú, alapból édesített dobozos sűrített tejet nagyon sokáig kell dobozostól egy adag vízben és egy olyan lábasban főzni, amit nem sajnálunk. Lassan és több óráig tart a folyamat. Így szép lassan karamellizálódik és kiváló nápolyi töltelék lesz belőle. Ezt az ötletet sajnos már csak akkor kaptam, amikor elkészült a fenti nápolyi. Én magam így még nem próbáltam, de előbb utóbb megteszem.

Pimm's koktél

Július közepe a teniszrajongók számára egyet jelent Wimbledonnal. Angliában nem csak a sportőrültek jönnek ilyenkor lázba, hanem az egész ország erről beszél. Végre egy újabb téma az időjárás és a közlekedés mellé. Sokan csak a tévében tudják követni az eseményeket, mert nem könnyű jegyeket szerezni rá. Szerencsére nekünk ez egyszer sikerült és felejthetetlen élményben volt részünk. Jó meccseket láttunk, átérezhettük az egész hangulatát. Ehhez hozzájárult, hogy közben a wimbledoni specialitásokat kóstolgattuk: a tejszínes epret és Pimm's koktélt. Mindkettő elkészíthető otthon is, hogy segítsen igazi wimbledoni körülményeket varázsolni a szurkoláshoz. A tejszínes epret recept nélkül is el tudja készíteni mindenki. A Pimm's elkészítése sem bonyolult, csak kell hozzá a Pimm's nevű alkohol, amit nagyobb áruházakban már lehet kapni.

Hozzávalók (egy kancsónyi koktélhoz):
200 ml Pimm's
600 ml limonádé, pl. Sprite
Gyümölcsök, zöldségek ízlés szerint pl. uborka (!), eper, narancs, áfonya, ribizli, friss menta
Jégkocka

Elkészítés:
A Pimm's-et a limonádéval összekeverjük, jégkockákat dobunk bele, és a darabokra, szeletekre vágott gyümölcsökkel, zöldségekkel díszítjük.

Szicíliai karfiolsaláta

Egyik kedvelt zöldségünk, amit mindig szívesen eszünk, a karfiol. Viszont bevallom, hogy a legtöbbször mindig hasonlóan készítettem el: hol levesként, hol tojásosan rakva, püréként köretnek esetleg nagyon ritkán kirántva. Nemrég hallottam, hogy csak a külső rücskös részeit felhasználva isteni "rizottót" lehet belőle készíteni. Ezt az ötletet biztosan ki fogom még próbálni és akkor itt is közzéteszem. Viszont van egy másik, a megszokottól eltérő karfiolos étel, amit még régebben készítettem, csak a cikk megírásával kissé elmaradtam. Ez a szicíliai karfiolsaláta, amit Nigella olasz szakácskönyve alapján készítettem. Fenyőmag helyett tökmagot használtam, ezáltal lehet, nem is lett annyira szicíliai, de finomnak így is finomnak találtuk.

Lehet köretként enni vagy vegetáriánus főételként.

Hozzávalók:
1 karfiol
2 babérlevél
1 csipet sáfrány 1 csésze meleg vízbe áztatva
75 g mazsola
1 salotta hagyma
2 evőkanál frissen facsart citromlé
4 evőkanál olívaolaj
150 g magvalt fekete olívabogyó
25 g fenyőmag (vagy tökmag)
1 kis csokor petrezselyemzöld
75 ml marsala (szerintem ezt a hozzávalót egyszerűen kihagytam, mert nem volt itthon)
só ízlés szerint

Elkészítés:
Forrásban levő vízben roppanósra főzöm a rózsáira szedett karfiolt. A mazsolát a marsalával felforralom, félreteszem.

Az öntethez a sáfrányos vízhez teszem az apró kockákra vágott salotta hagymát, a citromlevet és az olívaolajat. Mindezt egy villával jól összekeverem.

A mazsolát és az olívabogyót hozzákeverem a kihűlt karfiolhoz, megöntözöm az öntettel, jól átkeverem és legalább fél óráig pihentetem. Tálalás előtt hozzákeverem a száraz serpenyőben megpirított fenyő- vagy tökmagot és megszórom az apróra vágott petrezselyemmel.

Tengeri herkentyűs paella

A családom a hétvégére tengeri herkentyűs paellát rendelt. Kihangsúlyozták, hogy nem rizottóra vágynak, hanem paellára. Ettem már mindkettőt, de valahogy nem tudtam volna megfogalmazni, hogy mi is a különbség a kettő között. Most kénytelen voltam utánajárni és végül megtudtam. A rizottót állandóan kevergetve, alaplével, fehérborral főzzük, ez eddig is világos volt. A különbség, hogy paellához a rizst kicsit megpirítjuk (mint a magyar háziasszonyok a rizs körethez), felöntjük azzal a főzővízzel, amiben a homárt megfőztük, és fontos még, hogy sárfánnyal ízesítsük és egy idő után már ne kevergessük. Mivel a homárhoz itt nem igazán tudok hozzájutni, jobb híján egyszerűen fagyasztott tengeri herkentyű válogatásból készítettem az ételt, vízzel öntöttem fel, cserébe viszont erőteljesebben fűszereztem.

Hozzávalók (4-6 személyre)
2 evőkanál olívaolaj
1 nagy vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 bögre kerek szemű paella- vagy rizottó rizs
450 g vegyes fagyasztott tengeri herkentyű (vagy 4 kisebb homárfarok és 1/2 kg garnélarák)
1 csipet sáfrány vízben áztatva
2 nagy paradicsom
150 g zöldbab
2 csipet sáfrány (1/2 csésze hideg vízbe áztatva)
1 teáskanál őrölt pirospaprika
1 teáskanál cayenne bors
só ízlés szerint
egy nagy csokor petrezselyem

Elkészítés:
Aki olyan szerencsés, hogy hozájut homárhoz, forralja fel a vizet, dobja bele a homárfarkakat és addig főzze, amíg rózsaszín lesz. Ez egy két percig tart. Utána vegye ki a homárt a vízből, a vizet pedig tegye félre, mert később ezzel kell felönteni a rizst.

Aki nem jut hozzá egyszerűen homárhoz, az a következő lépéssel kezdheti. A hagymát apróra vágjuk és egy serpenyőben a felmelegített olívaolajon megdinszteljük. Rádobjuk a rizst, amivel üvegesre pároljuk. Hozzáadjuk az apróra vágott fokhagymát, a homár főzővizéből három bögrényit, majd a sáfrányt az áztatóvízzel együtt és a fűszereket, végül a kockára vágott paradicsomot és a 3 cm-es hosszúra vágott babot. Még egyszer utoljára megkavarjuk, utána lefedve lassú tűzön főzzük olyan 20 percig.

Ha friss herkentyűkkel dolgozunk, ekkor tesszük a tetejére a garnélarákokat és addig főzzük őket, amíg rózsaszínűek lesznek. Ez körülbelül 10-15 percet vesz igénybe. A legvégén pedig a már megfőtt homárdarabokat tesszük rá, hogy kicsit átmelegítsük őket.

Ha fagyasztott vegyes tengeri herkentyűkkel dolgozunk, akkor sokkal hamarabb elkészülünk ezzel az utolsó folyamattal. Az én herkentyűim eleve meg voltak főve, így csak 2-3 perc alatt átmelegítettem őket lefedve.

Amint kész, megszórjuk az apróra vágott petrezselyemzölddel és a kedvenc fehérborunkkal tálaljuk.

Brokkoli burger krémes puliszkával

A mai bejegyzés akár a még nem létező ebédek a dobozból sorozatom első része is lehetne. A munkahelyemen ugyanis nincs menza, csak egy büfé, ahol a maguk módján igyekeznek az épületben megfordulókat változatosan ellátni, de helyhiány miatt a csütörtöki levesnapon kívül meleg étel nincs. A félórás ebédszünet pedig nem elég arra, hogy a környéken bevásároljak és még kényelmesen meg is tudjam enni. A hét első felében még a hétvégi maradékokkal kihúzom valahogy, de a hét közepétől már fő a fejem, hogy mégis mit vigyek magammal ebédre, ha egy szendvicsnél többet szeretnék enni estig. Holnapra brokkoli burgert készítettem parmezános-snidlinges puliszkával és már előre várom az ebédidőt.

Hozzávalók (2 személyre)
1 kisebb fej brokkoli
2 tojás
2 evőkanál liszt
2 gerezd zúzott fokhagyma
1 evőkanál lenmag
2 evőkanál olaj a sütéshez
só, őrölt szerecsendió ízlés szerint

1 bögre kukoricadara
2 bögre víz
2 evőkanál parmezán sajt
1 kis csokor snidling
20 g vaj
só, a díszítéshez pirospaprika karikára vágva

Elkészítés:
A brokkoli szárát felszeletelem, forrásban lévő vízbe dobom. Amikor már majdnem puha, hozzáadom a brokkoli rózsáira szedett "virágait" is. Amikor minden puha lett, de nem szétfőtt, akkor lecsöpögtetem, durván kockákra vágom őket. A liszttel, tojással, fokhagymával, lenmaggal, sóval és  a szerecsendióval elkeverem és forró olajban mindkét oldalát pirosra sütöm.

A krémes puliszkához a kukoricalisztet kétszer annyi sós vízben felteszem főni. Folyamatosan kavargatva besűrítem, ha nagyon sűrű lenne, még öntök hozzá vizet. Amikor elkészült, hozzákeverem a vajat, a parmezánt és a snidlinget. Pár szelet pirospaprikával díszítem.

Vízenkullogó citromos kifli

Szeretek új dolgokat és régi-új recepteket kipróbálni.  Általában ha vendégségben vagyok valahol és ízlik a feltálalt étel, akkor elkérem a receptet is. Viszont csak úgy, hogy hallok egy családi süteményről, de magam nem kóstolhatom meg. Nos ilyenkor egyik fülemen be, a másikon ki. Hacsak nem kelti fel valamiért az érdeklődésemet. Így voltam ezzel a recepttel is, amit anyósom hozott nekünk, amikor meglátogatott bennünket. Dicsérte, hogy milyen finom volt, amikor a nagyi készítette valamikor. A férjem is csatlakozott a dicsérők táborához. De önmagában ez még nem elég ahhoz, hogy nekiálljak magam is elkészíteni, hisz náluk sosem kóstoltam. Viszont ahogy olvastam az elkészítési módját, hogy vízben kell keleszteni...Ez egyből felkeltette az érdeklődésemet. Hallottam már a vízenkullogóról, de sosem próbáltam még ki. Nos, ha már receptem is volt, a sütire nosztalgiával emlékező családtagok is, a múlt héten nekiálltam. Bár a lecke fel volt adva, hiszen egy gyerekkori emléket kellett volna előcsalogatnom úgy, hogy az nem a sajátom volt. Azért megpróbálkoztam vele.

A sütemény tésztája nagyon érdekes volt, ahogy először a konyharuhába tekerve lemerült a víz aljára, majd félóra elteltével feljött a felszínre és egy óra elteltével gyönyörűen megdagadva várta a folytatást. Ekkor először nem igazán tudtam, hogy álljak neki, mert a tészta széle ragacsos volt és elég puha, abban az állapotban nehezen kezelhető. Az interneten olvasgattam hozzá tanácsokat, hogy más vízenkullogó receptekben cukorba mártják, azzal váltják ki a lisztet, megcsavarják és úgy sütik ki. Ekkor a cukor karamellizálódik a tetején és attól egy plusz ízt kap.

Az receptemben viszont a kifliket sütés után még plusz porcukorba kell forgatni, ezért furcsának találtam volna, ha sütés előtt is abban nyújtottam volna ki. Így mértékkel adagoltam hozzá lisztet, csak annyit, hogy már formázható massza legyen. Amikor kisült, citromlébe mártogattam és utána jött az édes porcukor. Ezután pedig a kóstolás. 

Az eredmény: a tészta hihetetlenül porhanyós, könnyű lett, viszont a citrom ízt, amit a recept elolvasása után elképzeltem, alig lehetett érezni. Kiváncsi lennék, hogy a nagymama annak idején ezt hogy varázsolta elő, hiszen akkoriban a citrom igencsak luxusterméknek számíthatott. Lehet, hogy nem is citromot facsart ki, hanem mondjuk bolti citromléhez jutott hozzá és annak intenzívebb íze volt? Vagy lehet, hogy a tésztájába került még reszelt citromhéj? Csak találgatni tudok. Legközelebb mindenesetre lehet, hogy a cukros-karamelles verziót próbálom ki. A képzeletemben már meg is jelent egy brióshoz hasonló ízvilág. Hogy a megvalósítás után ebből mi fog megvalósulni? Ez lehet, hogy majd egy következő bejegyzés tárgya lesz.

Hozzávalók (kb. 40 darabhoz):

17 dkg vaj (az eredeti receptben zsír)

250 ml tejföl (igény szerint a végén)

300 g liszt

15 g élesztő

100 ml tej

3 tojás sárgája

egy csipet só

1 evőkanál cukor

A díszítéshez: 1 citrom kifacsart leve és porcukor ízlés szerint

Elkészítés:

Az élesztőt a langyos tejben a cukorral felfuttatjuk. A tojássárgát a vajjal habosra keverjük, majd beletesszük a lisztet, a felfutott élesztőt és a tejfölből annyit, hogy gyenge tésztát tudjunk belőle gyúrni.  Enyhén lisztezett konyharubába tekerjük, kis batyut készítünk belőle, amit fakanállal rögzítünk egy hideg vízzel töltött lábas tetejére úgy, hogy a tészta érjen le a víz aljára. Mivel én fél adagból dolgoztam, már félóra után fejött a víz tetejére, de ráhagytam még egy jó félórát, csak azután vettem ki a vízből és kezdtem vele dolgozni. Amíg ragacsosnak éreztem, óvatosan tettem hozzá egy kevés lisztet. Ezután kilapogattam és egyenlő darabokra vágtam, amikből kb. 6 cm-es kifliket formáztam. 180 fokos sütőben 20 perc alatt aranybarnára sütöttem. Még forrón citromlébe mártottam majd porcukorban forgattam meg.