Aki élt már Japánban, azt tudja, hogy amint az ember megismerkedik egy-két japánnal, elindul egy lavina: azonnal beszervezik előadásokat tartani az országunkról, a házasságról, a környezetvédelemről vagy mindenféle hasonló témákról. Egy idő után szívesen meghívják az embert magukhoz. Ha szerencsénk van, igazi klasszikus teaceremónián is részt vehetünk, ahol nem csak teázunk, hanem az ehhez kapcsolódó összes rítust megismerhetjük, például azt, hogy a kertet hogyan kell megcsodálni, aztán a teakészítés kellékeit, megtanuljuk, merre kell forgatni a teáscsészéket, hogyan kell hajlongani és még sorolhatnám. A teljes teaceremónián ételeket is felszolgálnak és össszesen 3-4 óráig is tart.
Ilyen kedves fogadtatás után illik visszahívni a házigazdát, és ilyenkor persze ki nem mondott elvárás, hogy nekünk is valami magyarossal kell készülni. Ha ízlik nekik, jöhet a következő lépcsőfok, amikor megkérnek, hogy esetleg nagyobb közönség előtt is főznénk-e. Nos, én is így jártam. Egy művelődési ház-szerűségben kellett főznöm. Meghatározták, hogy 3 fogásnak kell lenni, és az előkészületekkel, bevezető előadással, elkészítéssel, közös evéssel, elpakolással együtt kb. 4- 4,5 óra áll rendelkezésre. Ez azért egy kicsit kevésnek tűnik, ha egy magyaros menüsort akarunk elkészíteni, de megoldható. De hogy is jön ez a sztori pont az amerikai palacsinta receptjéhez?
Nos, hosszas gondolkodás után végül karfiollevest, csirkepaprikást galuskával és palacsintát választottam a menümbe. A főszervező hölgy talán túlzottan is aprólékosan kérte az összes receptet előre. Amit mi csak szemre alkalmazunk, azt neki grammra pontosan tudnia kellett. Én elkövettem azt a hibát, hogy a palacsinta nevét angolosan mondtam neki, erre azon kezdett lovagolni, hogy akkor most mondjam meg: angol típusú, amerikai vagy francia típusú palacsintáról van szó. Őszintén szólva fogalmam sem volt, mi a különbség ezek között. Végül hosszas levélváltás után megegyeztünk, hogy magyar típusú palacsintának fogjuk hívni. Következett a nagy nap. Olyan 30 résztvevő volt, a többség idős japán háziasszony, akik aztán hívjuk bármilyen nemzetiségű palacsintának is, próbálták megreformálni a receptet. Igaz, előre megkapták papíron, meghallgatták az előadást a magyar konyha sajátosságairól, de magukban csak legyintettek, és ők tapasztalt rókaként úgy csinálták, ahogy ők gondolták. Mit nekik holmi instrukció! Ahogy jártam körbe a teremben, volt, hogy szinte sokkot kaptam attól, amit csináltak. Volt, akik csak az összes tölteléknekvalót keverték egybe, de volt, aki beleborított a tésztába mindent a túrót, lekvárt, lisztet, tejet, amit akkor már nemigen lehetett megmenteni. Persze voltak akik figyeltek, és mindent úgy csináltak, ahogy mondtam, és végül egész jó eredményt produkáltak.
Biztos vagyok benne, hogy ők meg rajtam szörnyülködnének időnként, amint bizonyos japán ételeket készítek el. Teljesen más konyhatechnikai eljárásokat alkalmazunk mi itthon, és ők ott. Pont ezért igyekszem a külföldi receptjeimet lehetőség szerint a helyiektől megtanulni, vagy legalább akkor megbízható főzőoldalakról, szakácskönyvekből. Ebből kiindulva azért nagyon remélem, hogy én ezzel az amerikai palacsintával nem lőttem mellé, és azok sem fogják rémülten a fejüket a recept láttán, akik már valóban voltak Amerikában.
Én ezt egy sima hétköznap reggelire készítettem el, mert valahogy azt hittem, hipp-hopp meglesz. A tészta kikavarása tényleg nem vett sok időt igénybe, de a vastagsága miatt a sütésre mégis elment olyan jó 20 perc. Ezért inkább ráérős hétvégi reggelire javaslom, vagy akkor, ha valaki hétköznap a megszokottnál hamarabb kel, és van kedve meglepni a családot egy ilyen finomsággal.
Hozzávalók (2-3 személyre):
200 g liszt
1 csipet só
300 ml tej
1 kk sütőpor
1 tojás
1 kk + 2 ek vaj (a tésztába + sütéshez)
12 dkg áfonya
A tálaláshoz:
juharszirup, porcukor, áfonya ízlés szerint
Elkészítés:
A lisztet elkeverjük a sóval és sütőporral. Hozzáadjuk a tojást, fokozatosan a tejet, és egy kis kávéskanál olvasztott vajat, csomómentesre keverjük. Végül jöhet bele az áfonya fele.
Egy serpenyőben felolvasztunk egy kevés vajat, és kb. 10 cm-es korongokat sütünk a tésztánkból. Mivel vastagabb, mint a mi palacsintánk, hosszabb sütési időre kell számítani. Nekem egy ekkora adag olyan 20-25 perc alatt sült ki. Az elkészült palacsintákat tányérra teszem, és tálalásig meleg sütőbe tolom. Az adagokat egymásra tornyozom. A végén porcukorral megszórom, a maradék áfonyákat szépen elrendezem körülötte. Az, hogy ki mennyi juharsziruppal szereti, ízlés dolga, ezért ezt csak kikészítem az asztalra, és mindenki annyit önt belőle, amennyi jólesik.
