A német konyha

A mai téma kissé eltér a megszokott receptes bejegyzésektől, mert nem a német konyhaművészetről fogok írni, hanem magáról a konyháról, pontosabban annak berendezéséről és az ahhoz kapcsolódó szokásokról, ami nekem magyar szemmel nagyon szokatlan. Arról van szó, hogy amikor valaki albérletbe költözik, az többnyire teljesen üres. Ez azt jelenti, hogy a konyhában nemhogy konyhabútor nincs, hanem még egy mosogatókagyló vagy csaptelep sem. Akkor is és most is nagy pazarlásnak és környezetszennyezőnek tartom, hogy valakinek egy határozott idejű szerződése van egy munkahelyen, kivesz egy albérletet mondjuk egy vagy két évre, és vehet hozzá maga egy komplett konyhát. A többi bútor vételére még azt mondom, oké, de a konyha mérete eléggé specifikus minden lakásban. Kicsi az esélye annak, ha költöznie kell, akkor az új lakásba illeni fog a régi albérletéből hozott konyhabútor. Ha nem, akkor vagy megpróbálja nyomott áron eladni vagy mehet a szemétbe.

Ezen persze csak mi akadunk fent, a németeknek ez a világ legtermészetesebb dolga. Amikor idevalósiakkal beszélgettem, meg is magyarázták, hogy például a nagyinak volt kiadó lakása, de a bérlőnek nem tetszett a konyha, a sajátját akarta. A nagyiét levitték a pincébe, ahol az szépen tönkrement, lehetett kidobni. És így szép fokozatosan kialakult az a gyakorlat, hogy egyszerűen nincs konyha a német kiadásra szánt lakásban és kész. 

Abból is látszik, hogy a németek ebből nem csinálnak ügyet, hogy a kollégák amikor ebbe a lakásba költöztünk, szívbaj nélkül ajánlották a drága konyhaáruházat, hogy ott vegyünk, mert milyen jó minőség...hiába az albérlet, hiába a határozott idejű szerződés, meg sem fordult a fejükben, hogy valaki rövid időre is megelégedjen egy egyszerűbb konyhával. Nos, végül elárulom, hogy nem a drága szaküzletben vásároltunk, de szerintem jól megoldottuk a kérdést. Most viszont újra költöznünk kell, és mi a legnagyobb probléma...mi legyen a konyhával?

Hála az internetnek és a sok hasznos tanácsnak, sikerült eladni. Jelenleg így néz ki.

Kedves olvasóim bizonyára megértik, hogy ebben most nem működhet a boszorkánykonyhám. Amint  újra helyreállnak a normál állapotok, jelentkezem új receptekkel. Addig is jó böngészést a korábbi receptjeim között és kellemes nyarat!

Huszárcsók

Ezt az aprósüteményt először anyósoméknál ettem, és rögtön kértem is tőle receptet. Ők nagyon büszkék a főzési és sütési tudományukra, és mint jövendőbeli családtagnak, megadták a "titkos családi" receptet. Pár évre rá lapozgattam a Horváth Ilona szakácskönyvet és hoppá. Ott van benne a huszárcsók, és a szintén "titkos családi" bejglirecept. Ugyanazok az összetevők, ugyanaz a szóhasználat. Különös. Lehet, hogy Horváth Ilona is az ő receptjük alapján dolgozott...Vagyis biztosan. De ne is firtassuk, mi volt előbb, a lényeg, hogy a süti nagyon finom, és bármikor, bárkinek készítjük, mindenki szívesen eszik belőle...

Hozzávalók (kb. 20 darabhoz)
20 dkg liszt
15 dkg vaj
10 dkg porcukor
2 tojássárgája
1/2 citrom reszelt héja

dió vagy mogyoró vagdalva
tojásfehérje

Elkészítés:
Hideg helyen, hideg kézzel dolgozunk. A dió és tojásfehérje kivételével az alapanyagokat jól összedolgozzuk, pár percet pihentetjük. Hosszú rudat formálunk belőle, 20 db-ra felvágjuk, amikből kis golyócskákat gyúrunk, gyorsan meghempergetjünk enyhén felvert tojásfehérjében, majd a vágott dióban. Sütőlemezre helyezzük, a közepébe vastag nyelű késsel vagy fakanál végével mélyedést készítünk.

Előmelegített sütőben mérskékelt tűzön megsütjük. Kb. félúton a mélyedésekbe még egyszer beleszúrunk a fakanálvéggel.

Amikor kihűlt, savanykás lekvárral megtöltjük.

Boeuf Bourguignon

Erről a mi pörköltünkhöz hasonló francia marhahúsraguról először a Julie és Julia című filmben hallottam. Abban mintegy non plus ultraként beszéltek róla, és nekem ennyi elég is hogy előbb vagy utóbb el akarjam készíteni. Bevallom, az első próbálkozásom nem volt annyira sikeres vele, mert a hús nem volt porhanyós, és vagy a túl sok bortól vagy a gyöngyhagymától, de eléggé savanyú lett. Ehető, de nem az, amit vártam. Egy ilyen kissebb konyhai malőr azonban nem veheti el a kedvemet, sőt, inkább kihívásnak éreztem, hogy csak azért is megcsinálom, és csak azért is jó lesz. Szerencsével is jártam. A titok pedig? Új recept, új vaslábas, és talán az, hogy amint minden a lábasban volt már, pár órára elmentünk sportolni. Amikor hazaértünk isteni illatok és isteni porhanyós hús várt bennünket.

Hozzávalók:
1 kg marhalábszár kockára vágva
5-6 db salotta hagyma
1 répa
25-30 dkg baconszalonna kockára vágva
20 dkg gomba
4 gerezd fokhagyma
1 ek paradicsompüré
3 dl húsleves alaplé
5 dl száraz vörösbor (eredetileg egy egész üveg kéne bele, ezt csökkentettem)
1 ág kakukkfű
2 babérlevél
3 ek olaj a sütéshez
só
frissen őrölt bors
aprított petrezselyemzöld (a díszítéshez) elmaradhat

Elkészítés:
A lábasban felforrósítjuk az olajat, majd rádobjuk a húst, a bacont és zsírjára sütjük. A fokhagymát apróra vágjuk, a salottát megpucoljuk, félbevágjuk, a húsra dobjuk. A répát, gombát tisztítjuk, felkockázzuk, a lábasba tesszük. Hozzáadjuk a paradicsompürét és pár percig átpirítjuk. Végül felöntjük a húslevessel és a borral, hozzáadjuk a fűszereket. Ha felforrt, a legalacsonyabb fokozatra állítjuk a gázt, és akár el is mehetünk otthonról, mert pár óra kell, hogy kész legyen. Ha nincs jó vaslábasunk, akkor talán még jobb, ha sütőben, 150 fokon készítjük el. Aprított petrezselyemzölddel megszórva tálaljuk. Köretnek burgonyakrokettet ajánlok hozzá, de hercegnő burgonyával is nagyon finom.