Elővettem a régi receptet, és be kell vallanom, hogy gondban voltam, amikor olyasmiket olvastam benne, hogy három összmarék liszt, meg fél marék cukor. Még szerencse, hogy egy barátnőmék is sűrűn készítettek tésztadiót, és az ő receptjük kicsit pontosabban írta le a mennyiségeket. Arra a következtetésre jutottam, hogy a három összmarék 1 kiló lisztnek felel meg, a fél marék cukor pedig 5 dkg lehet. Így elkészítve tényleg olyan ízeket sikerült az asztalra varázsolni, amik a gyerekkoromat idézték.
Hozzávalók:
1 kg liszt
5 dkg cukor
5 dkg cukor
1 kk szódabikarbóna
5 tojás
1 csipet só
1 diónyi zsír (vagy margarin)
1 ek tejföl
Olaj a kisütéshez
Elkészítés:
A lisztben elkeverjük a szódabikarbónát, a sót, és belemorzsoljuk a zsiradékot. Hozzáadjuk a tojást, a cukrot, a tejfölt, és közepes keménységű tésztát gyúrunk belőle. Ne ragadjon a kezünkhöz. Ha szükséges, még adjunk hozzá lisztet. Amikor megvan az ideális tészta, akkor ujjnyi vastagságú hosszú rudakat sodrunk belőle, amiből 5 cm-es darabokat vágunk. Most jön a trükkös része, amitől a virág alakot elnyeri. A kis rudakat hosszában az egyik végén a közepénél egy picit túlhaladva bevágjuk, majd 90 fokban elfordítjuk a hengert, és a másik oldalán is bevágjuk hosszában a közepénél egy kicsit hosszabban. Megfogjuk az első végét, és az egyik szárát fölfelé hajtuk, a másik végénél a másik szárát lefelé hajtuk úgy, hogy egy lyukas kereszt alakot kapjunk. Forró olajban kisütjük, porcukorral, esetleg lekvárral tálaljuk.
1. hosszanti vágás a feléig |
2. vágás 90 fokkal elfordítva a felén túl |
3. kihajtogatás a végein kezdve |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése