Erre egy tipikus példa, amikor japán barátokat hívtunk meg Japánban otthonra. Ahogy megbeszéltük, pontosan ott is voltak 12 előtt. Megebédeltünk, jókat beszélgettünk, de az óra ketyegett, eltelt egy óra, két óra, három óra...és még este hétkor is ott ültek nálunk. Már minden témát megbeszéltünk, de ők még mindig semmi jelét nem adták a távozásnak. Nyilván nem szólunk rájuk. És mivel még ott voltak vacsoraidőben, valamit adni kellett nekik enni. A román barátok meséltek arról, hogy ellenkező esetben velük mi történt. A japán vendéglátó étkezés után hamarosan közölte velük, hogy akkor mindjárt itt a taxi. Szóval udvariasan ki lettek rúgva. Azért erre én még nem lennék képes a vendégekkel. Cserébe nem maradt idő kipihenni magunkat vasárnap este.
Angliában ennek ellenére még mindig tartottuk magunkat ahhoz, hogy ebédre hívjuk meg a vendégeket. Aztán Dánia óta úgy döntöttünk, alkalmazkodunk. A mindennapokban nem, de vendéglátáskor igen. Elkezdtük mi is vacsorára hívni a külföldi barátokat. Most viszont kivételt teszünk. Ismét egy baráti családtól kell búcsút vennünk, és úgy gondoltunk, először és utoljára megmutatjuk nekik, milyen is egy klasszikus vasárnapi ebéd. Ez böjt idején kicsit problematikus, mert húsleves, rántotthús...Nos, rántotthúst nem fognak kapni, 10 személyre ez kicsit macerás lenne. Amúgy sem vagyok nagy rántotthúsos. Helyette kapnak mást. Viszont a húslevest megfőzzük. A zöldségeket mi is meg tudjuk enni belőle, és a legfontosabb, hogy csigatészta lesz a levesbetét. Ez pedig nagy kincs. A külföldön élő magyarok tudják ezt csak igazán.
Én is kaptam még tavaly egy nagyobb zacskóval, de már csak a fele volt meg. Gondolkoztam, mitévő legyek. Most vegyek még cérnametéltet is? De úgy hülyén néz ki. Aztán gondoltam egy nagyot és arra jutottam, miért ne csinálhatnám én magam. Szerencsére a legfontosabb kellékem, a csigapöndörítő megvan hozzá, még nagymamámtól örököltem. Gyerekkoromban többször pödörtünk csigát egy egy nagyobb családi ünnep előtt. Ekkorról azonban az maradt meg bennem, hogy nem érdemes egyedül hozzálátni, mert a tészta hamar megszárad. Mivel csak egy pöndörítőm van, még ha segítség akadna is hozzá, eszköz nem. Ezért nem készítettem korábban, mindig megvettem inkább egy magyarországi piacon a kész tésztát. Most viszont a szükség úgy hozta, hogy nekiálltam egyedül is. Szerencsére sikerült jól eltalálni az állagát, mert könnyen lehetett pödörni, és nem is száradt ki idő előtt. Mivel egy adag csigatészta volt, nem is kellett nagy mennyiséget gyártanom. Olyan egy óra alatt kész is lettem. A nagyon vékony kötőtűt nem találtam, ezért egy bambuszrúddal tekergettem, ami miatt a megszokottól kicsit vastagabb kis csigák sikerültek. Remélem, ez az ízeket nem fogja befolyásolni. A főpróba vasárnap lesz.
Hozzávalók (3-4 személyre)
100 g liszt
1 tojás
Elkészítés:
A tésztába beleütjük a tojást és elasztikus tésztát gyúrunk belőle. Ha szükséges, egy kis vizet is önthetünk hozzá. A 2/3-át letakarva félretesszük, hogy ne száradjon, a maradék harmadát vékonyra nyújtjuk, 1x1cm-es négyzeteket vágunk belőle, majd egy vékony pálcika és a csigapödrő segítségével gyors mozdulattal felpödörjük. A maradék tésztával is ugyanígy járunk el. Kb. 11-12 perc alatt a leszűrt húslevesben kifőzzük. Csak annyi levest főzzünk be, amennyit meg is eszünk, mert ha tészta van benne, a leves gyorsabban megromlik.
Ha nagy mennyiségben főzünk levest, akkor fejenkét egy marék tésztával + 1 marékkal a lábasba kalkuláljuk. Körülbelül úgy, mint az angolok a teafűvel: 1 teaspoon per per person + 1 for the pot.
A tésztából természetesen ezekkel az arányokkal nagyobb mennyiséget is lehet készíteni. Kiszáradás után nagyon sokáig eláll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése