Pulyka-curry/ pulyka madras

Az hiszem, korábban már említettem, hogy régen képtelen voltam megenni a curryvel készült ételeket és amúgy is, az indiai ételeket mindig a curryvel azonosítottam. Azóta rájöttem, hogy Indiában sem készül minden étel ezzel a fűszerkeverékkel. A másik dolog pedig az, hogy a családom kedvéért hajlandó voltam esélyt adni a currynek, és - ha nem is túl gyakran - de azért most már itthon is készítek currys ételeket, most például egy pulyka-curryt.

Egy dolog azonban még most is zavar: amikor az európai ízekhez társul a curry íze. Mostanában divat lett Európában is mindenfélével fűszerezni, ami nagyon jó dolog, de van olyan, mikor anélkül párosítanak fűszereket alapanyagokkal, hogy azok mennének egymáshoz. Egy példa: a múlt hétvégén voltunk az egyik hollandiai IKEÁ-ban, ahol gondoltam, kipróbálom a céklás burgert. Maga a céklapogácsa teljesen rendben volt, finomnak találtam, de...jó vastagon bekenték curryszósszal, ami agyonnyomta az egész ízét. A római kömény, amit a céklában felfedezni véltem, teljesen illett hozzá, de kár volt elrontaniuk az összhatást a szósszal.

Ez a fajta étkezési kultúrák közötti baki persze oda-vissza működik, és nem állítom, hogy én sohasem tévedek. De azért ha valami nagyon extrém, mosolyogni szoktam rajta. Nemrég például egy japán barátunkat látogattuk meg Párizsban. Az első este mondtuk, hogy nem vagyunk nagyon éhesek, vegyünk csak sajtot és bort, az elég lesz vacsorára. Ő ragaszkodott hozzá, hogy süt azért lazacot is szójaszósszal. Hát legyen. Másnap reggel szintén félig japán, félig európai reggelit tálalt: felvágottat, sajtot, füstölt lazacot és baguette-et miso levessel. Én imádom a japános reggelit, a finom európai reggelit is, de a kettőt együtt lehetőleg ne keverjük már. Másnap már nem bíztam a véletlenre - kicsit önző szempontból is- felajánlottam, hogy reggel elugrom a pékségbe péksüteményért. Mivel egy egyedülálló barátról van szó, szívesen fogadta az ajánlatot. Viszont a megmaradt croissant-ját hozni akarta a japán raamen étterembe, hogy ő majd "francia módra" fogja enni a raament - kenyérrel - és majd nagyon néz a többi japán. Mondtam neki, hogy erre még a franciák is nagyon néznének, mert senki sem szokott croissant-t enni a leveshez náluk sem. A kenyér nem egyenlő a péksüteménnyel. Próbáltam neki elmagyarázni, és úgy tett, mint aki megértette, de azért ebben nem vagyok olyan biztos. Abban viszont igen, hogy én is követhetek el hasonló hibákat egzotikus ételek fogyasztásakor.  Például máris jogos a kritika, hogy miért petrezselyemzöldet használtam koriander helyett a végén az ételem ízesítésére. Hát igen, a friss koriandert nem kedvelem annyira.

Hozzávalók (4 személyre)
400 g pulykamell
1 nagyobb hagyma apróra vágva
2 cm-es darabka friss gyömbér reszelve
3 gerezd fokhagyma
2-3 db friss chilipaprika a magja nélkül, apróra vágva
2 tk őrölt római kömény
1 tk őrölt koriander
1 tk kurkuma
1 tk garam masala
2-3 tk erős chili őrölve
6-8 curry levél (ez elmaradhat, ha problémás lenne beszerezni)
3-4 db paradicsom kockákra vágva
3 ek olaj
só és frissen őrölt bors ízlés szerint
petrezselyemzöld (vagy friss koriander) a díszítéshez

Elkészítés:
A pulykamellet vágjuk falatnyi kockákra. Egy mély serpenyőben melegítsük fel az olajat, dinszteljük meg benne a hagymát. Adjuk hozzá a gyömbért, a zúzott fokhagymát, a chilit és 2-3 percig folyamatosan kavargatva érleljük az ízeket, majd adjuk hozzá a többi fűszert: a római köményt, koriandert, kurkumát, chili port és a curry levelet még egy percre. Adjuk hozzá a pulykahúst, sózzuk, borsozzuk. 2-3 percig minden oldalán erős tűzön megpirítjuk, majd hozzáadjuk a felaprított paradicsomot. Forrás után lecsökkentjük a hőmérsékletet és fedő alatt kb. 30 percig főzzük. Ha túl sűrű lenne, egy kis vizet öntsünk alá.

Végül a garam masalát adjuk hozzá és fedő nélkül további 10 percig főzzük. Aprított petrezselyemzölddel megszórjuk a tetejét. Basmati rizzsel vagy naan kenyérrel tálaljuk.