Hausfreunde - német karácsonyi keksz

A csokis pöfeteg bejegyzésnél már volt szó arról az ominózus karácsonyi vásárról, amire a különböző országokból érkezett barátnőkkel egy egész kis kekszkollekciót sütöttünk. Nagyon jó móka volt a közös sütés. Persze nem mindenki volt közülünk mestercukrász. Volt, aki bevallotta, hogy - bár cukrászcsaládból származik - ő maga annyira nem tud sütni, hogy a házassági szerződésébe is belefoglalták, hogy a konyhában a sütőt messzire kerülje el. Ő nagyon kreatív volt a dekorációban, csomagolásban. A többség azonban a sütésben is, és igencsak jó recepteket sikerült összegyűjtenem tőlük. Ezek egyike a Hausfreunde (házi barát) nevű keményebb kekszféleség. Az ezt készítő német barátnő szerint a neve talán onnan eredhet, hogy mindig jó, ha ez van a háznál, akárcsak egy jó barát. Akkor ezen ne múljon, az idén én is elkészítettem.

Vittem is be a munkahelyre. A német kollégák örömmel ették, megdicsérték, utána megkérdezték, hogy mi ez. Mondom tipikus német karácsonyi sütemény...aha...senki sem ismerte, de az interneten megtalálták, hogy igen, valóban. Csak lehet, nem az ő családjukban vagy nem azon a vidéken, ahonnan ők származnak. Ugyanúgy, mint otthon nálunk a halászlé. Kinél elképzelhetetlen nélküle az ünnep, más meg csak néz rád értetlenül, amikor bevallod, hogy nálatok sosincs halászlé ilyenkor. Ahány ház, annyi szokás.

Hozzávalók:
250 g cukor
3 tojás
200 g aprított mandula vagy törökmogyoró
50 g őrölt mandula vagy törökmogyoró
100 g étcsoki darabokra törve
100 g mazsola

250 g liszt, benne elkeverve:
1 teáskanál sütőpor

Elkészítés:
A cukrot az egész tojásokkal keverjük habosra. Adjuk hozzá az összes többi hozzávalót. Két egyenlő  nagyságú veknit formálok belőlük. 180 fokos sütőben világosbarnára sütöm. Még melegen ujjnyi vastag szeletekre vágom.