Kandírozott narancs

Nemrég nosztalgiatortát készítettem. Már írtam róla, hogy gyerekkoromban a gesztenyetorta volt a kedvencem, amit anyukám mindig kandírozott naranccsal dobott fel. Most egy szülinaposnak a családban én magam készítettem el ezt a tortát, és hogy, hogy nem éppen kandírozott naranccsal. Szerintem az ünnepelt sem bánta, hogy kicsit önző módon a saját gyerekkori születésnapi tortámat akartam ezzel megidézni.

Most a kandírozott narancs receptjét közlöm, de hamarosan közzé teszem magának a tortának a receptjét is. Az így elkészített narancshéjat lehet ám máshogy is felhasználni. A múlt héten például a citromos álom nevű édesség krémjébe kevertem, de jó kekszekbe, karácsonyi süti krémjébe is. Szép üvegben pedig nagyszerű karácsony ajándék is lehet.

Hozzávalók:
kb. 400 g bio narancshéj
300 g cukor
1/2 citrom leve

Elkészítés:
A narancsot jól megmossuk, a héját apró kockákra vágjuk. Hideg vízben 5 napig áztatjuk úgy, hogy minden nap leöntjük róla a vizet és friss vízzel öntjük fel. Ekkor annyi vízzel feltesszük főni, amennyi ellepi. Ha elfőtte a vizet és a narancs átlátszó lett, hozzáadjuk a cukrot és a citromlevet. Ha a narancshéj megpuhult, a cukor szirupszerű lett, már kész is. Ekkor üvegekbe porciózzuk, amelyekben nagyon sokáig eláll.

Panna cotta erdei gyümölcsökkel

Szinte nincs olyan desszert, amit egy évben többször is elkészítenék, mert mindig valami újat akarok kipróbálni. Nem feltétlenül valami óriási újításra kell gondolni, hanem - akár mint most - csak előkapok egy szakácskönyvet és egy mindenki által ismert desszertet készítek el, olyat, amilyet korábban még nem csináltam. A panna cottára fura módon azért esett a választásom, mert kaptam egy nagy adag instant zselatint, ilyen egyszerű. Aztán amikor ez nem úgy viselkedett, mint ahogy vártam - konkrétan ahogy nedvesség érte, azonnal jó nagy galacsinokká alakult- megbántam, hogy miért is nem zselatinlapot használtam inkább az eredeti recept szerint. De mivel már felfőtt a tejszín, benne volt a finom vanília, nem akartam kidobni, egy kis melegítéssel orvosoltam a problémát. Aki viszont nem dolgozott még zselatinnal, az legjobb, ha hűségégesen követi ezt a receptet és inkább lapokat használ. Könnyebb vele dolgozni.

Hozzávalók (4 adaghoz):
75 ml tej
425 ml tejszín
50 g cukor
1 vaníliarúd
2 zselatinlap

A tálaláshoz: tetszés szerinti erdei gyümölcsök, ízlés szerint fahéj, gyömbér

Elkészítés:
A tejet és a tejszínt a cukorral lassú tűzön felteszem főzni. A vaníliarúd magjait belekaparom és hozzádobom a héját is. Mielőtt forrni kezd, leveszem a tűzről.

A zselatinlapokat hideg vízbe áztatom, majd ha felpuhultak, hozzákeverem a vaníliás tejhez. Ha teljesen feloldódott a zselatin, akkor óvatosan 4 előzőleg hideg vízzel kiöblített pohárba öntöm. Legalább 6 órára hűtőbe teszem.

Fagyasztott erdei gyümölcsöket teszek egy lábasba melegedni, egy kevés fahéjjal, őrölt gyömbérrel megszórom, egyet rottyantok rajta és a már elkészült panna cottával tálalom.

Fetás petrezselyemsaláta bulgurral

A mai saláta annak köszönhető, hogy tabulét akartam a közel-keleti vasárnapi ebédünkhöz készíteni, de a friss alapanyagok közül hirtelen többet sem találtam meg a boltban. Ekkor elkezdtem lapozgani a közel-keleti szakácskönyvemet, amiben ezernyi más salátaötletet is találtam. Ez a fetás petrezselyemsaláta kísértetiesen hasonlít a tabuléhoz, de mégsem ugyanaz. Erről gondoskodik a marinált fetasajt benne, de a pörkölt kesudió is. Én ebben is bulgurt használtam, de a könyv ehhez a salátához történetesen árpagyöngyöt ajánlott. Ilyen kis mennyiséghez én nem akartam bekapcsolni a tűzhelyet, ezért is választottam más alapanyagot, amitől a keleties ízvilág még megmaradt.

Hozzávalók (4 személyre):
1 nagy csokor petrezselyemzöld
3-4 nagyobb paradicsom
4 újhagyma apróra karikázva
1 zöldpaprika apró kockákra vágva
2 gerezd zúzott fokhagyma
40 g kesudió száraz serpenyőben pirítva, durvára törve
40 g bulgur (vagy ugyanennyi árpagyöngy)
150 g fetasajt
1 kk zaatar fűszerkeverék
1/2 tk coriander egészben kissé megpirítva és mozsárban összetörve
1/4 tk őrölt római kömény
1/2 tk szegfűbors
2 ek citromlé
5,5 evőkanál olívaolaj
só, bors ízlés szerint

Elkészítés:
A bulgurt forrásban lévő vízzel leforrázzuk, lefedjük amíg a saláta többi része elkészül (ha árpagyöngyöt használunk, azt 30-35 percig főzzük.)

A fetát durván 2 cm-es darabokra törjük. 1,5 evőkanál olívaolajjal, a zaatarral, a koriandermaggal és a római köménnyel összekeverjük, félretesszük.

Durvára aprítsuk fel a petrezselymet, adjuk hozzá a zúzott fokhagymát, felkarikázott újhagymát, kesudiót, borsot, szegfűborsot, a lecsepegetett bulgurt és a maradék olívaolajat. Tányérokra rendezzük, mindegyik tetejére teszünk egy adagot a marinált fetasajtból.

Pecsétes keksz

A mai bejegyzés tulajdonképpen az előző folytatása is lehet, hisz az abban említett hollandiai barátnőm hozta az erdetijét ajándékba ugyanakkor, amikor én nekik a sajtos rudat sütöttem meg. Jópofa befőttesüvegekben kapott a család minden tagja egy-egy adag "Happy Birthday" feliratú kekszet, függetlenül attól, kinek mikor van a születésnapja. Mivel úgyis ritkán találkozunk, ezzel le is lett tudva mindenki születésnapja. Ennél több nem is kell hozzá, csak a jó társaság. Az is megvolt.

A keksz viszonylag semleges ízű, kiváló teához. A recept hosszas kísérlet eredménye volt, mivel a barátnőm beszámolója szerint más recepteknél a felirat illetve a minta a sülés folyamán eltűnt. Mivel nekem keksz-pecsételőm úgysincs, gondoltam, azért picit változtatok a recepten. Egy keksz-kiszúróval nyomtam rá mintát, és úgy voltam vele, ha eltűnik, eltűnik. Egy próbát megér. Az eredeti receptbeli lisztet  2/3 részeben teljes kiőrlésű lisztre változtattam és fűszerként kardamomot tettem még hozzá. Az íze továbbra sem lett túl vad és még a minta is megmaradt benne, úgyhogy bátran ajánlom.

Hozzávalók:
200 g teljes kiőrlésű liszt
100 g sima liszt
120 g vaj
75 g cukor
1 csomag vaníliáscukor
1 tojás
1 kk. kardamom
1 csipet só

Elkészítés:
A hideg vajat elmorzsolom a liszttel, hozzáadom a többi hozzávalót, jól összegyúrom, folpackba csomagolva legalább egy órára hűtőbe teszem. Kinyújtom, kiszaggatom és tetszés szerinti mintát nyomok a tetejébe. 180 fokos előmelegített sütőben 15 perc alatt készre sütöm.

Eper-rebarbara lekvár

A mai blogban az egyik specialitásomat fogom közzétenni. Egy nagyon egyszerűen elkészíthető, de különleges lekvárról van szó: az eper-rebarbaráról. Az eperlekvár szerintem önmagában túl édes lenne, a rebarbara túl savanyú, de a kettő együtt hihetetlen harmóniát alkot. Pláne, ha megbolondítjuk még egy kis gyömbérrel is.

Sokaknak furcsa lehet, hogy júniusban főzöm a lekvárt, hisz otthon az eper már egy hónapja leérett. Itt még szinte csak most keződik a szezon. Angliában sem véltelenül a tejszínes eper a wimbledoni teniszbajnokság egyik fő csemegéje már júliusban. Errefelé nincsenek olyan melegek, a szezon el van tolódva kissé.

Az idén volt szerencsém az otthoni eperszezonban pont Magyarországon lenni és frissen, az otthoni kertünkből csemegézni az epret. Az az íz..az itteni piros, de sokszor ízetlen gyümölcsök elbújhatnak mellette. Tudják ezt a rigók is, akik mostanában nagyon elszaporodtak, és velük versengve kellett leszedni a már érett darabokat. Ha még csak kicsit rózsaszín volt a nap végén, már le kellett szedni, különben a "versenytársak" másnapra megdézsmálták volna. De még így is sokkal édesebb volt, mint az itteni eprek. Amikor lekvárt készítek, akkor végülis a hozzáadott cukorral tudok kompenzálni.

Hozzávalók (kb. 7 kisebb lekváros üveghez)
1 kg eper
1 kg rebarbara
1 kg cukor
2 tasak zseléfix (2:1)
2 tk őrölt gyömbér
szükség esetén 1 ek citromsav

Elkészítés:
Az üvegeket, fedőket alaposan kimosom, sütőben 100 fokon legalább félóráig melegítem, fertőtlenítem.  A lekvárfőzéshez használt eszközöket: lábast, merőkanalat, fakanalat is alaposan elmosom.

Az epret és a rebarbarát alaposan megmosom, apró darabokra vágom és a lábasba teszem. A cukrot elkeverem a zseléfixszel, hozzáadom a gyömbért, és magas hőmérsékleten elkezdem főzni. Amikor felforrt, folyamatosan kavargatva még legalább 3 percig főzöm. Ekkor egy kistányérra csöpögtetek belőle egy keveset, berakom a hűtőbe, és ha egy perc múlva zselésen, lekvárszerűen veszem ki, akkor jó a lekvárom. Leveszem a tűzről és még forrón az üvegekbe merem. Rácsavarom a tetejét és 5 percre fejre állítom az üvegeket.

Ez a lekvár így 1-2 évig eláll, de nem olyan sokáig, mint a hagyományos módon készített lekvárok. A színe már egy év után nem olyan szép, az íze attól még jó. Péksüteményekhez, palacsintába nagyon jól illik. Süteményekhez csak akkor, ha utána már nem kell megsütni.

Sajtos rúd

Ma egy klasszikus, ősrégi vendégváró sós sütemény receptjét fogom megosztani veletek. Amikor fellapozom a régi kis kézzel írott receptes könyvemet, sütési hőmérsékletet szinte sehol nem találok benne, és a mennyiségekből is rögtön látszik, hogy nem mai "csirke"ez a recept sem, hisz úgy kezdődik, hogy "végy egy kiló lisztet"... A legtöbbször alapból elfelezem ezeket a mennyiségeket, de nemrég Hollandiából jöttek át barátok gyerekekkel meglátogatni bennünket, és gondoltam, nem a konyhában szeretném eltölteni azt a rövid időt, amíg itt lesznek, ezért kivételesen tényleg fogtam azt a bizonyos egy kiló lisztet, és nekiálltam előre legyártani egy jó nagy adagot. Ami végül ennyi emberre nem is volt akkora adag, hamar a végére jártunk. Azért azt hozzáteszem, hogy a család félig magyar volt. Amire mi magyarok rájárunk és élvezettel fogyasztjuk, nem biztos, hogy a külföldieknél is ilyen jó fogadtatásra talál.

Ugyanezt a sajtos rudat készítettem el egyszer Angliában egy vegyes külföldi társaság bulijára, ahová mindenki vitt valami rágcsálnivalót, apróságot. Mit mondjak, még a teljesen jellegtelen szendvicskenyérből készült uborkás szendvicset is jobban ették. Lehet, rossz helyre tettem le? Vagy ennyire más lett volna a társaság ízlése? Nem tudom. Kicsit csalódott voltam akkor. De amikor egy magyar társaság szinte percek alatt elkapkodja, akkor újra visszatér a hitem: a sajtos rúd nem csak nekem az egyik legfinomabb rágcsálnivaló.

Hozzávalók:
1 kg liszt
4 dl tejföl
50 dkg vaj
2 tojás
4 dkg só
25 dkg kemény sajt

Elkészítés:
A vajat elmorzsoljuk a liszttel, hozzáadjuk a tejfölt, a tojást és a sót. Összegyúrjuk, kinyújtjuk és ráreszeljük a sajtot. Csőrögemetszővel ujjnyi vastagságúra vágjuk és 190 fokos sütőben kisütjük.

Falafel tahini szósszal

A falafel tipikus közel-keleti gyorskaja, a vegetáriánusok kebabja vagy gyrosa, ha szabad ilyet mondani. Pofonegyszerűnek tűnik az elkészítése, de mégsem az. A képen látható szép szabályos alakú falafel nem az első kísérletemnek az eredménye. Az első "műremekemet" maximum az olyan blogokban lehetne mutogatni, ahol a csúnyán elrontott ételek fotóival próbálják megnevettetni az embereket. Egy darabjaira hullott, olajban tocsogó massza lett belőle. Ezt viszont nem hagyhattam annyiban, úgy gondoltam, addig nem adom fel, amíg nem sikerül. A második próbálkozás valamivel jobb lett, de az sem volt az igazi. Az elrontott kísérletekkor mindig készítettem magamnak jegyzeteket, utánanéztem a neten, ötleteket kerestem, hogy máskor hogyan lehetne jobb. Nem, nem tettem bele tojást, mint ahogy néhányan javasolták, hanem próbáltam az eredeti recept keretein belül maradni és rájönni a trükkre. Nekem ezek a fontos szabályok váltak be, amik segítettek abban, hogy egyben maradjanak a golyócskák és ne szívják be az olajat sem:

• mindenképpen száraz csicseriborsót használjunk és ne konzervet, hogy ne legyen túl nedves a massza
• ha túl lágy a tészta, 1-2 evőkanál csicseriborsó lisztet szórjunk még bele
• szódabikarbóna a masszába
• begyúrás után minimum egy óráig hűtőszekrényben pihentessük
• a sütéshez használt olaj legyen jó forró

Hozzávalók:
300 g száraz csicseriborsó éjszakára beáztatva
szükség szerint 1-2 ek csicseriborsó liszt
2 tk szárított menta
2 tk őrölt római kömény
2 tk őrölt koriander
1 tk chili őrölve (elmaradhat)
1 tk szódabikarbóna
1 citrom reszelt héja
2-3 gerezd zúzott fokhagyma
1/2 hagyma (közepes méretű) apró kockákra vágva
egy csokor friss korianderlevél apróra vágva
só, bors ízlés szerint
olaj a sütéshez

A tahini szószhoz:
1 ek tahini paszta
3 ek görög joghurt
1-2 ek citromlé
1 tk méz
1-2 ek langyos víz

Elkészítés:
A beáztatott és alaposan lecsöpögtetett csicseriborsót a sóval konyhai robotgépben zsemlemorzsa állagúra aprítjuk. Az olaj kivételével az összes alapanyagot hozzáadjuk és jól összedolgozzuk. Kóstoljuk meg, ha szükséges, utánízesítjük. Pinponglabda nagyságú golyókat formázunk belőlük. Ha túlságosan lágy a tészta, akkor tegyünk hozzá csicseriborsó lisztet, hogy jobban formázható legyen.

Az elkészült golyókat tálcára rakjuk, lefedjük folpackkal és legalább egy órára hűtőbe tesszük. Közben egyszerűen összekeverjük a tahini szósz alapanyagait. Összeüthetünk hozzá egy tabulé vagy egy fetás petrezselyemsalátát körenek. A szorgalmasak házilag süthetnek hozzá pitát is, akkor viszont annak a begyúrásával kezdjük az egész receptet. Most én ezt a lépést kihagytam, bolti pitát ettünk hozzá a töröknél vásárolt marinált töltött szőlőlevéllel.

Amint letelt az egy óra, egy lábasban olajat forrósítunk, lehetőleg annyit, hogy a golyók majd ússzanak a tetején. A forró olajba óvatosan egyenként beletesszük a falafeleket, és időnként megforgatva kb. 3-4 perc alatt pirosra sütjük. Papírtörlőre szedjük majd a sütőben melegen tartjuk, amíg a menü többi része is elkészül.