Tepertős pogácsa

Tudom, hogy a tepertő nem a legegészségesebb étel, és magában csak nagyon ritkán eszem. A legjobban az ízlik, amit anyósomék csinálnak: jó apróra vágják az alapjául szolgáló szalonnát, jól kisütik, szinte alig marad benne zsiradék. Ropogós és finom.

Volt már viszont olyan, hogy valakitől kaptunk otthonról egy disznóvágás után. Örültünk az otthonról kapott kedves ajándéknak, de a legalább 8-10 centis darabokat úgy magában nem tudtuk volna megenni. Az egyik feléből készítettünk töpörtyűkrémet, a másikból meg az alábbi pogácsa született a nagymamám receptje alapján:

Hozzávalók:
25 dkg tepertő megdarálva
5 dkg vaj
42 dkg liszt
1,5 dkg élesztő
1 dl langyos tej
2 kk só
2 tojássárgája+ a tojásfehérje a kenéshez
2 ek fehérbor
1 dl tejföl

Elkészítés:
A darált tepertőt és a vajat a liszttel elmorzsoljuk, az élesztőt langyos tejben felfuttatjuk. Mindent egy nagy tálba teszünk és jól összegyúrjuk. Lehet este begyúrni és reggelig hideg helyen keleszteni. Ha kevesebb időnk van, akkor 1-2 óra alatt meleg helyen a duplájára kelesztjük. Kinyújtjuk, szaggatás előtt többször hajtogatjuk. A maradék tojásfehérjével megkenjük a tetejét. Élénk tűznél (kb. 220 fokos sütőben) sütjük, különben kiszáradnának.

Gesztenyetorta kandírozott naranccsal

Ma egy retró gesztenyetorta recepet fogok megosztani. Ahogy már írtam, gyerekkoromban ez volt a kedvenc tortám, csak az volt a bökkenő, hogy akkor még nem lehetett minden évszakban gesztenyemasszához jutni, és volt, amikor csalódnom kellett és a születésnapomra más ízű tortát kaptam. Ahogy több korábbi bejegyzésemben említettem, itt Németországban meg egyszerűen nincs gesztenyemassza és mindig otthonról kell hozni, vagy amikor vendégek jönnek, akkor tőlük rendelni.

A magyar vendégek azonban elég speciálisak. Kérsz tőlük mondjuk egy kis doboz halászlékockát, kapsz 3 jumbo csomagolásút és 5 évre el vagy látva. Vagy amikor kérdezik, minek örülnénk, megmelítjük a gesztenyepürét és kapunk 2 kilóval. Persze örülünk, szeretjük ezeket az élelmiszereket, de ezektől a túlkapásoktól csak zavarba jövünk és lekötelezve érezzük magunkat. Nem beszélve arról, hogy nincs olyan nagy tároló kapacitásunk itt.

Szerencsére volt itt egy családi születésnap és a hirtelen felgyülemlett gesztenyemassza mennyiség csaknem felét máris fel tudtam használni. Kivételesen abban a helyzetben voltam, hogy nem kellett spórolnom vele, sőt, az eredeti Horváth Ilona recepthez képest több gesztenyét tudtam felhasználni, és még a díszítéshez is gesztenyegolyókat tudtam alkotni.

Hozzávalók:
A krémhez:
65 dkg gesztenyemassza
20 dkg vaj
15 dkg porcukor
1+2 evőkanál rum és tej
2-3 evőkanál kandírozott narancshéj (ízlés szerint)

A piskótához:
6 tojás
15 dkg liszt
12 dkg cukor
6 evőkanál víz

A díszítéshez:
10 dkg gesztenyemassza
1 evőkanál rum
10 dkg jó minőségű étcsokoládé
1 darabka vaj
1 dl tejszín

Elkészítés:
A piskótához a tojássárgákat a vízzel és a cukorral habosra verem. A tojásfehérjét szintén. A fehérjébe óvatosan beleforgatom a felvert tojássárgát és beleszitálom a lisztet, az egészet óvatosan összekeverem, hogy ne törjön össze, majd 175 fokos sütőben egy 24 cm-es kerek tortaformában készre sütöm. Akkor van kész, ha a tejeje aranybarna, és amikor a kezemmel megnyomom, akkor nem hallok "szisszegő" hangot. Amint megsült, egy rácson kihűtöm.

Ezután a krémhez a gesztenyemasszát lereszelem, a vajat habosra keverem a porcukorral, hozzákeverem a gesztenyéhez. Kevés tejjel és rummal lazítom végül hozzákeverem a kandírozott narancshéjat.

A tortát két lapra vágom. A tölteléket körülbelül 3 részre osztom. Az első része megy a két tortalap közé, a második a tetejére és a harmadik az oldalára.

A díszítéshez a gesztenyemasszát összekeverem a rummal, majd kis golyócskákat formázok belőle, amiket megolvasztott csokiba mártok. Félreteszem őket, hagyom kihűlni, majd a tortán egyenletesen elosztom felvert tejszínpuffokkal egyetemben.

Rácponty

Lassan vége a nyári szezonnak, amikor kint lehet főzögetni, sütögetni. Nem mondom, hogy a nyáron beleuntunk ebbe a tevékenységbe, mert nálunk végig olyan esős idő volt, hogy csak párszor álltunk neki a kinti főzőcskézésnek. Az ősz elérkeztével valahogy a kedvünk mégis megcsappant arra, hogy  nekiálljunk tüzet rakni, utána bográcsot tisztítani. A hétvégére sikerült megint pontyot vennünk. Eleinte még kacérkodtunk a gondolattal, hogy halászlevet főzzünk bográcsban. Aztán mire a 4 kilós pontyot megtisztítottuk, inkább arra gondoltunk, hogy rácponty legyen inkább belőle. Az egyik boltban kaptunk magyar paprikát, még otthonról hozott szalonnánk is volt, úgyhogy ez tűnt az egyszerűbb megoldásnak, nem mellékesen pedig ugyanolyan finom volt, mintha halászlevet ettünk volna.

Hozzávalók (6 személyre)
1,5- 2 kg ponty
1/2 kg fehér húsú paprika
1/2 kg paradicsom
1 nagy hagyma
1 ek olaj
1 kg apróbb krumpli
4 dl tejföl
15 dkg szalonna
só ízlés szerint

Elkészítés:
A pontyot megtisztítom, a pikkelyeket, uszonyokat eltávolítom, kidobom. A húsát a gerincről óvatosan lefejtem. A fejét, a gerincet darabokra vágom és lefagyasztom. Majd máskor ez jó lesz hal alapléhez. Most csak a lefejtett halhúst használom fel. Beirdalom és 3-4 cm-es csíkokat vágok belőle. Megsózom, félreteszem.

A krumplikat egészben megfőzöm, meghámozom. A paprikából, paradicsomból és a hagymából lecsót főzök. Én ekkora adaghoz két tűzálló tálat használtam. Mindkettőt kizsírozom, majd rétegenként belehelyezem a következőket: alulra a karikára vágott krumplit, rá a halszeleteket, rá a lecsót, rá tejfölt kentem és ennek a tetejére a vékony szeletekre vágott, bevagdosott szalonnát.

200 fokos sütőben pirosra sütöm. A sütési idő attól függ, hogy milyen mély edényt használok a sütésre. Az én jénaim most viszonylag mély volt, jól meg volt rakva, ezért kb. 80 percig tartott az elkészülése. Ha a rétegek laposak, kevesebb idő is elég neki.

Kandírozott narancs

Nemrég nosztalgiatortát készítettem. Már írtam róla, hogy gyerekkoromban a gesztenyetorta volt a kedvencem, amit anyukám mindig kandírozott naranccsal dobott fel. Most egy szülinaposnak a családban én magam készítettem el ezt a tortát, és hogy, hogy nem éppen kandírozott naranccsal. Szerintem az ünnepelt sem bánta, hogy kicsit önző módon a saját gyerekkori születésnapi tortámat akartam ezzel megidézni.

Most a kandírozott narancs receptjét közlöm, de hamarosan közzé teszem magának a tortának a receptjét is. Az így elkészített narancshéjat lehet ám máshogy is felhasználni. A múlt héten például a citromos álom nevű édesség krémjébe kevertem, de jó kekszekbe, karácsonyi süti krémjébe is. Szép üvegben pedig nagyszerű karácsony ajándék is lehet.

Hozzávalók:
kb. 400 g bio narancshéj
300 g cukor
1/2 citrom leve

Elkészítés:
A narancsot jól megmossuk, a héját apró kockákra vágjuk. Hideg vízben 5 napig áztatjuk úgy, hogy minden nap leöntjük róla a vizet és friss vízzel öntjük fel. Ekkor annyi vízzel feltesszük főni, amennyi ellepi. Ha elfőtte a vizet és a narancs átlátszó lett, hozzáadjuk a cukrot és a citromlevet. Ha a narancshéj megpuhult, a cukor szirupszerű lett, már kész is. Ekkor üvegekbe porciózzuk, amelyekben nagyon sokáig eláll.

Panna cotta erdei gyümölcsökkel

Szinte nincs olyan desszert, amit egy évben többször is elkészítenék, mert mindig valami újat akarok kipróbálni. Nem feltétlenül valami óriási újításra kell gondolni, hanem - akár mint most - csak előkapok egy szakácskönyvet és egy mindenki által ismert desszertet készítek el, olyat, amilyet korábban még nem csináltam. A panna cottára fura módon azért esett a választásom, mert kaptam egy nagy adag instant zselatint, ilyen egyszerű. Aztán amikor ez nem úgy viselkedett, mint ahogy vártam - konkrétan ahogy nedvesség érte, azonnal jó nagy galacsinokká alakult- megbántam, hogy miért is nem zselatinlapot használtam inkább az eredeti recept szerint. De mivel már felfőtt a tejszín, benne volt a finom vanília, nem akartam kidobni, egy kis melegítéssel orvosoltam a problémát. Aki viszont nem dolgozott még zselatinnal, az legjobb, ha hűségégesen követi ezt a receptet és inkább lapokat használ. Könnyebb vele dolgozni.

Hozzávalók (4 adaghoz):
75 ml tej
425 ml tejszín
50 g cukor
1 vaníliarúd
2 zselatinlap

A tálaláshoz: tetszés szerinti erdei gyümölcsök, ízlés szerint fahéj, gyömbér

Elkészítés:
A tejet és a tejszínt a cukorral lassú tűzön felteszem főzni. A vaníliarúd magjait belekaparom és hozzádobom a héját is. Mielőtt forrni kezd, leveszem a tűzről.

A zselatinlapokat hideg vízbe áztatom, majd ha felpuhultak, hozzákeverem a vaníliás tejhez. Ha teljesen feloldódott a zselatin, akkor óvatosan 4 előzőleg hideg vízzel kiöblített pohárba öntöm. Legalább 6 órára hűtőbe teszem.

Fagyasztott erdei gyümölcsöket teszek egy lábasba melegedni, egy kevés fahéjjal, őrölt gyömbérrel megszórom, egyet rottyantok rajta és a már elkészült panna cottával tálalom.

Fetás petrezselyemsaláta bulgurral

A mai saláta annak köszönhető, hogy tabulét akartam a közel-keleti vasárnapi ebédünkhöz készíteni, de a friss alapanyagok közül hirtelen többet sem találtam meg a boltban. Ekkor elkezdtem lapozgani a közel-keleti szakácskönyvemet, amiben ezernyi más salátaötletet is találtam. Ez a fetás petrezselyemsaláta kísértetiesen hasonlít a tabuléhoz, de mégsem ugyanaz. Erről gondoskodik a marinált fetasajt benne, de a pörkölt kesudió is. Én ebben is bulgurt használtam, de a könyv ehhez a salátához történetesen árpagyöngyöt ajánlott. Ilyen kis mennyiséghez én nem akartam bekapcsolni a tűzhelyet, ezért is választottam más alapanyagot, amitől a keleties ízvilág még megmaradt.

Hozzávalók (4 személyre):
1 nagy csokor petrezselyemzöld
3-4 nagyobb paradicsom
4 újhagyma apróra karikázva
1 zöldpaprika apró kockákra vágva
2 gerezd zúzott fokhagyma
40 g kesudió száraz serpenyőben pirítva, durvára törve
40 g bulgur (vagy ugyanennyi árpagyöngy)
150 g fetasajt
1 kk zaatar fűszerkeverék
1/2 tk coriander egészben kissé megpirítva és mozsárban összetörve
1/4 tk őrölt római kömény
1/2 tk szegfűbors
2 ek citromlé
5,5 evőkanál olívaolaj
só, bors ízlés szerint

Elkészítés:
A bulgurt forrásban lévő vízzel leforrázzuk, lefedjük amíg a saláta többi része elkészül (ha árpagyöngyöt használunk, azt 30-35 percig főzzük.)

A fetát durván 2 cm-es darabokra törjük. 1,5 evőkanál olívaolajjal, a zaatarral, a koriandermaggal és a római köménnyel összekeverjük, félretesszük.

Durvára aprítsuk fel a petrezselymet, adjuk hozzá a zúzott fokhagymát, felkarikázott újhagymát, kesudiót, borsot, szegfűborsot, a lecsepegetett bulgurt és a maradék olívaolajat. Tányérokra rendezzük, mindegyik tetejére teszünk egy adagot a marinált fetasajtból.

Pecsétes keksz

A mai bejegyzés tulajdonképpen az előző folytatása is lehet, hisz az abban említett hollandiai barátnőm hozta az erdetijét ajándékba ugyanakkor, amikor én nekik a sajtos rudat sütöttem meg. Jópofa befőttesüvegekben kapott a család minden tagja egy-egy adag "Happy Birthday" feliratú kekszet, függetlenül attól, kinek mikor van a születésnapja. Mivel úgyis ritkán találkozunk, ezzel le is lett tudva mindenki születésnapja. Ennél több nem is kell hozzá, csak a jó társaság. Az is megvolt.

A keksz viszonylag semleges ízű, kiváló teához. A recept hosszas kísérlet eredménye volt, mivel a barátnőm beszámolója szerint más recepteknél a felirat illetve a minta a sülés folyamán eltűnt. Mivel nekem keksz-pecsételőm úgysincs, gondoltam, azért picit változtatok a recepten. Egy keksz-kiszúróval nyomtam rá mintát, és úgy voltam vele, ha eltűnik, eltűnik. Egy próbát megér. Az eredeti receptbeli lisztet  2/3 részeben teljes kiőrlésű lisztre változtattam és fűszerként kardamomot tettem még hozzá. Az íze továbbra sem lett túl vad és még a minta is megmaradt benne, úgyhogy bátran ajánlom.

Hozzávalók:
200 g teljes kiőrlésű liszt
100 g sima liszt
120 g vaj
75 g cukor
1 csomag vaníliáscukor
1 tojás
1 kk. kardamom
1 csipet só

Elkészítés:
A hideg vajat elmorzsolom a liszttel, hozzáadom a többi hozzávalót, jól összegyúrom, folpackba csomagolva legalább egy órára hűtőbe teszem. Kinyújtom, kiszaggatom és tetszés szerinti mintát nyomok a tetejébe. 180 fokos előmelegített sütőben 15 perc alatt készre sütöm.