Többször jártam Angliában, először még sok-sok éve ösztöndíjjal, és abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy több hónapig angol családoknál voltam elszállásolva. Ennek az az előnye, hogy sokkal jobban meg lehet ismerni az adott kultúrát, nem csak a könyvekből, újságokból, hanem tényleg első kézből. Nos, az én tapasztalatom is megerősítette azt, hogy az angol konyha nem véletlenül kevésbé népszerű, mint más nemzeteké. Az egyik családnál mondjuk főztek rendesen, sokszor egész finomakat is, de inkább olaszos, vagy keleti jellegű ételeket. A másiknál meg a hét azonos napjain mindig ugyanaz az étel szerepelt az étlapon. Náluk aztán ebből a szempontból nem sokat tanultam.
Ezért is eshetett meg velem az az eset, hogy egy japán barátnőm Angliába látogatott. Hazatérve pedig említette, hogy evett sconest és milyen finom volt. Èn meg visszakérdeztem, hogy mit? Szegény, azt hitte, biztos a kiejtésével volt gond. Megismételte, de én akkor sem tudtam miről van szó. Később Angliában egy nemzetközi buliban kóstoltam meg először, ahol angol egy szál sem volt. Mellesleg, én voltam az első, aki megkóstoltam a pogácsaszerű valamit, ami mellé lekvár és vaj volt készítve. Kettétörtem, vékonyan megvajaztam, rá egy vékony lekvárréteg, és már ettem is...aztán láttam, a többiek pont fordítva eszik, és megtudtam azt is, hogy amit én vajnak néztem, az nem is vaj, hanem egy nagyon sűrű tejszínszerű krém, a clotted cream. Ès az is hamar kiderült, pont fordítva kell enni.
Azóta már tudom és én magam is szívesen készítem, ha már az angolok nem. Sajnos úgy tűnik, kezd kihalni az ötórai teához a scones fogyasztásának szép szokása. Esetleg puccosabb hotelekben, angol típusú teaházakban lehet még vele találkozni, angol családoknál elvétve. Pedig nekik megvan az az előnyük, hogy bemennek az ábécébe és egyszerűen leemelik a polcról a legfontosabb alapanyagot, a clotted creamet. Mivel a legtöbb országban ez a tejtermék nem kapható, egy kis trükkel: kevés vaj és tejszín felfőzésével magunk is előállíthatunk valami hasonlót. Ha igazán szabályosak akarunk lenni, akkor sütőben redukálnánk le a tejszínt nagyon alacsony hőmérsékleten, de én általában nem szoktam az lenni, és most csak az egyszerűsített receptet közlöm.
A nyáron mázlink volt, a barátaink Angliából hazafelé félúton megálltak nálunk és hoztak nekünk egy doboz clotted cream-et. Szerencsére az akkori rekkenő hőség ellenére is kibírta az utat, így gyorsan össze tudtam ütni egy adag finom sconest egy adag finom angol teával.
Hozzávalók a sconeshoz (12 darabhoz)
225 g liszt
1 púpos kávéskanál sütőpor
1,5 ek cukor
kb. 150 ml tej
egy csipet só
4 dkg puha vaj
1 tojássárga a kenéshez (elmaradhat)
Elkészítés:
Melegítsük elő a sütőt 200 ºC-ra (légeveréssel: 180 ºC-ra).
Keverjük össze a lisztet, a cukrot és a sót. Morzsoljuk el benne a vajdarabokat, öntsük fel a tejjel. Először csak egy decivel és csak akkor tegyük hozzá a maradékot, ha túlságosan kemény lenne amúgy a tészta. Ne gyúrjuk, csak könnyedén állítsuk össze, amíg a darabok összeállnak.
Lisztezett deszkán 2 cm vastagságúra lapogatjuk, 6 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. A tetejüket megkenjük tojássárgával, esetleg dekorcukrot szórunk rájuk. Kb. 10-15 perc alatt aranybarnára sütjük. Félbevágva piros színű lekvárral és extra sűrű tejszínnel fogyasztjuk.
Hozzávalók az extra sűrű tejszínhez:
700 ml tejszín
2,5 dkg vaj
Elkészítés:
A tejszínt és a vajat folyamatos keverés mellett alacsony hőmérsékleten a felére redukáljuk. Figyeljünk rá, hogy ne forrjon! Ez körülbelül 30 percet vesz igénybe és igazán másnapra lesz jó. Sekély, lapos edénybe tesszük. A hűtőben kb. 2 hétig eláll.
