Cukkinis-mákos-citromos muffin

Most a cukkinivel jártam úgy, mint korábban a céklával, hogy megvettem egy hálónyival, az első feléből készítettem azonnal valamit, aztán a második fele erősen elkezdett fonnyadozni. Ha nem akartam kidobni, akkor gyorsan valamit sütnöm vagy főznöm kellett belőle. Mivel sok időm és kedvem nem volt éppen a konyhában pepecselni, ezért valami gyors receptet kerestem. Krémleveshez nem volt épp kedvem, köretként megint nem, mert hiányzott hozzá a főétel, wrap tölteléknek épp előtte készítettem el, így gondoltam egy nagyot, legyen belőle desszert. Miért ne, hisz más zöldségekből is lehet sütit sütni. A répatorta az egyik kedvencünk, vagy itt van a rebarbarás pite, amit a szezonjában sokszor sütök is. A tökös-mákos rétest és a céklás-csokis tortát még nem kóstoltam, de egyszer egy jobb étteremben ettem desszertként például karalábé cannelonit is. Ott a tészta helyett hajszálvékonyra vágott, kicsit hőkezelt karalábégyűrűbe volt töltve egy krém. Semmihez sem tudom hasonlítani az összhatást, furán is hangzik, mégis kellemes, nem túl édes desszert kerekedett belőle.

A mai muffin ennél sokkal hagyományosabb édesség. Mivel a cukkini meglehetősen semleges ízű, tulajdonképpen azt érjük el vele, hogy sokkal könnyebben csúszik és nem lesz nyögvenyelős tőle a muffinunk.

Hozzávalók (12 darabhoz)
1 cukkini (kb. 200 g)
1 púpos kávéskanál sütőpor
25 g mák egészben
2 tojás
200 g liszt
100 g cukor
1 evőkanál vanília kivonat (vagy egy csomag vaníliáscukor)
1 evőkanál citromlé
100 ml olaj

A citrommázhoz:
50 g porcukor
pár csepp citromlé

Elkészítés:

A sütőt 180 fokra előmelegítjük.

A cukkinit héjastól lereszeljük, kicsit kinyomkodjuk, ha levet ereszt. A száraz hozzávalókat: a lisztet, a sütőport, a cukrot és a mákot összekeverjük. A tojást enyhén felverjük, beleöntjük az olajat és az egészet jól elkeverjük a száraz alapanyagokkal. Ekkor hozzáadagolunk még egy kanál citromlevet és 1 evőkanál vanília kivonatot.

A muffinformákat kibéleljük muffin-papírral, majd a tésztát belekanalazzuk. 25 perc alatt készre sütjük.

Ha kihűlt, citrommázzal beborítjuk. Ehhez a porcukorhoz annyi citromlevet csöpögtetünk, hogy jól kenhető masszát kapjunk. Ha kevés lenne a massza, lehet még több cukrot hozzáönteni.

Mézes grízes

Klasszikus retró sütiket nagyon ritkán szoktam készíteni azon egyszerű oknál fogva, hogy ezek elkészítése időigényes és eleve egy kiscsaládban egy-egy tepsi ilyen sütemény egyszerűen túl nagy adag. Most viszont vendégek kedvéért összeszedtem magam, mert sejtettem, hogy fogják értékelni. Előéltelnek és főételnek villámgyorsan elkészülő fogásokat készítettem, így maradt időm a desszerttel pepecselni.

Hozzávalók:
A tésztához (4 kisebb vagy 3 nagyobb lap):
2 evőkanál kakaó

2 evőkanál méz
2 tojás
200 g cukor
50 g vaj
400 g liszt
2 kávéskanál szódabikarbóna

Elkészítés:
A kakaót a mézzel, a cukorral és a vajjal felolvasztjuk. Ha kicsit hűlt, belekeverjük a tojásokat és a szódabikarbónával elkevert lisztet. A tésztát négyfelé osztjuk. Még melegen dolgozunk vele, mert akkor jobban nyújtható. Ki kell tapasztalni, mikor a legjobb az állaga, mert ha még túl meleg, akkor ragacsos a tészta, ha túl hideg, törik. Lisztezett deszkán nyújtuk ki és egyesével sütjük ki a tésztát 160 ºC-os sütőben. Akkor jó, amikor már nem fényes a teteje. Ez körülbelül 15 perc.

A krémhez:
500 ml tej
4 púpos evőkanál búzadara
200 g cukor
150 g vaj
1 evőkanál vaníliakivonat

A csokimázhoz:
1 púpos evőkanál kakaó
1/2 dl kávé vagy víz
1 evőkanál vaj

A tejből és a búzadarából sűrű pépet főzünk, hozzáadjuk a cukrot és a vaníliakivonatot. Amikor kihűlt, habosra keverjük a vajjal. Ezzel a krémmel megkenjük a mézes lapokat. A tetejüket lenyomjuk valamilyen nehezékkel (például egy-egy csomag lissztel vagy cukorral). Pár óráig így hagyjuk, hogy összeálljon és a krém megpuhítsa a tésztát. A tetejére a csokimázat öntjük. Ehhez a kakaót csomómentesre keverjük először egy kevés majd a maradék kávéval. Amint felmelegedett, a tűzről levéve hozzáadjuk a vajat és egyenletesen eloszlatjuk a sütemény tetején. Téglalap alakú darabokra vágjuk.

Képviselőfánk

A hétvégén óriási sikerélményem volt: végre sikerült a képviselőfánkom tésztája. Rengetegszer próbálkoztam már rengeteg recepttel, de valahogy sosem lett az igazi. Volt, hogy csak kicsit emelkedett meg, volt, hogy egyáltalán nem. Akkor sem, ha úgy éreztem, mindent ugyanúgy csinálok, ahogy a receptben láttam, akkor sem, ha még nálam ügyesebb cukrász az orrom előtt készítette, én meg pontosan jegyzeteltem és legközelebb minden lépést követtem. De az eredmény továbbra is katasztrófa lett.  Ezt nem hagyhattam annyiban. Persze a kudarcélmények után mindig tartottam egy kis szünetet, hagytam lecsengeni a kellemetlen emlékeket, és most újra nekiálltam. A testvérem útmutatásai alapján egy nagyon egyszerű dolgot változtattam meg: sütőpapír helyett kikent tepsit használtam. Ezen kívül - a böjt miatt is - zsír helyett ugyanannyi vajjal dolgoztam. Most a két dolog közül vajon melyik is kellett a sikerhez, nem tudom, de legközelebb is így fogom készíteni. A családom persze arra biztat, hogy a kísérletet minél hamarabb ismételjem meg.

A krémhez a hagyományos krémes receptjét használtam egy kis tejszínnel feldobva. Aki nem szereti tejszínesen, az ezt nyugodtan hagyja ki. A tészta tetejére lehet karamellt csorgatni vagy porcukorral megszórni. Mi erről mondtunk le a kevesebb kalória érdekében.

 Hozzávalók a tésztájához (20 darab):
125 g liszt
125 g zsír vagy vaj
125 ml víz
1 csipet só
4 tojás

Elkészítés:
A vízbe beletesszük zsiradékot, a sót és a cukrot. Feltesszük főni és ha a víz bugyog, beleöntjük a lisztet és 2-3 percig még a tűzhelyen kavargatjuk, addig, amíg picit odakap az alja. Ekkor levesszük a tűzről és egyesével beleütjük és elkeverjük benne a tojásokat. Ha jól dolgoztunk, a tészta elválik az edény falától és egy nagy galacsinná válik. Habzsákba töltöm és olyan 2-3 cm-es puffokat nyomok egy kizsírozott tepsire. 230 ℃-osra előmelegített sütőbe tolom, addig sütöm itt, amíg a megemelkedik és színe lesz (kb. 15 perc), majd lejjebb állítom a hőmérsékletet 200 ℃-ra és tovább sütöm, amíg megszárad (további 15-20 percig). Ekkor kiveszem, kihűlés után félbevágom a tésztát és a krémes krémmel megtöltöm, a tetejére pedig felvert terjszínhabból teszek még egy kanállal.

Krémes krém

Hozzávalók:
1 liter tej
300 g cukor
5 púpos kanál liszt
5 tojás
1 csomag vaníliáscukor

Elkészítés:
A tojássárgákat 100 g cukorral, a liszttel és kevés tejjel csomómentesre keverjük, majd a maradék tejjel felöntve, állandóan kavargatva lassan elkezdjük főzni. Ha besűrűsödott és egyet-kettőt rottyant, levesszük a tűzről. A tojásfehérjét a maradék cukorral kemény habbá verem és még a meleg tejes krémhez hozzákeverem. Kihűlés után a képviselőfánkot megtöltöm vele. Ha esetleg maradna krém, akkor bármi otthon fellelhető alapanyagból (gyümölcsök, mazsola, babapiskóta, csokidarabok, pirított diófélék) egy pohárkrémet dobhatok össze belőle.

Céklakrémleves kolbászcsipsszel

Amikor nem a piacon, hanem nagyobb élelmiszerüzeltben veszünk zöldségeket, akkor sokszor csak nagy kiszerelésben sikerül hozzájutni valamihez, amiből különben csak egy-két darabra lenne szükség a receptünkhöz. Kamra híján viszont a maradék hamar elkezd fonnyadozni. Ha nem akarjuk kidobni, akkor muszáj gyorsan valamit csinálni belőle. A múltkor pont a céklával jártam így, ami végül egy egyszerű, de finom levesként végezte. Még a böjt előtt kolbászcsipsszel dobtam fel, de most húsvétig ez a feltét elmarad róla.

Hozzávalók:
4 db közepes cékla
1 nagyobb krumpli
1 kisebb hagyma
1 gerezd fokhagyma
1/2 kk római kömény
200 ml joghurt vagy tejföl a tálaláshoz
1 ek olaj
10 dkg szárazkolbász
só

Elkészítés:
A céklákat a krumplival héjastól egészben megfőzzük, ha langyosra hűltek, meghámozzuk, kockákra vágjuk. A hagymát, fokhagymát apróra vágjuk, megdinszteljük, majd a mozsárban összetört római köményt is hozzáadjuk. Ekkor jöhetnek bele a kockára vágott zöldségek és egy kevés só. Átkavarjuk, pár percig hagyjuk együtt pirulni, majd egy kevés vízzel felöntjük. Amint az felforrt, botmixerrel pürésítjük. Ízlés szerint felöntjük vízzel. Amint felforr, már jó is.

A kolbászt hajszálvékony szeletekre vágjuk, száraz serpenyőben kisütjük a zsírját, majd ízlés szerint a leves tetejére dobunk belőle egy adaggal, majd még egy-egy kanál natúr joghurtot vagy tejfölt kanalazunk rá.

Narancsos szufflé

Mostanában lelkesen nézzük a Konyhafőnök adásait. Például azért is, mert nagyon sokat tanulhatunk belőle és jól lehet benne követni az aktuális ételdivatot is. Tavaly még az ilyen-olyan "föld" volt a divat, akkor is meg most is mindenki mártást főz és roppanós elemet tesz a tányérjára. Ha pedig a piacon egy 60 kilós tonhalat sikerül karácsonyra beszerezni, annak a feldolgozása is pofonegyszerű a műsor nézőinek. És azok az ételköltemények, amiket a séf akár mindenki számára könnyen beszerezhető alapanyagokból is megalkot...Szóval elméletben a nézők nagyon képben vannak. De ezeket a gyakorlatban megvalósítani szerintem kevesen fogják, bármilyen szép is a tévében a végeredmény.

A legtöbb esetben meg sem fordul a fejemben, hogy ezt én is így el tudnám készíteni. Viszont amikor a szufflét sütötte, arra kivételesen azt mondtam, hogy végre valami, amit én is így el tudok készíteni. Talán még jobban is, mert az enyém nem esik általában annyira össze, mire kivisszük az asztalra. Arra, hogy a műsorban hogy is készítették, már nem elékszem pontosan, de az én verzióm kevésbé kacifántos, nem szűröm például a lefőzött masszát. A sajtos szuffé készítésénel említett négy alapszabályt viszont fontos betartani, hogy a végeredmény tökéletes legyen.

Hozzávalók:
40 g vaj a formák kikenéséhez

100 g cukor
150 ml tej
100 ml tejszín
3 nagy tojássárgája
4 nagy tojásfehérje
15 g búzaliszt
10 g kukoricaliszt
1 nagy narancs leve és lereszelt héja

porcukor a végén a szóráshoz ízlés szerint

Elkészítés:
A szuffléformákat egyenletesen és alaposan kivajazzunk és porcukorral egyenletesen megszórjuk, majd betesszük a hűtőbe felhasználásig.

A szufflé alaphoz egy nehéz aljú serpenyűben kezdjük el felmelegíteni a tejet és a tejszínt, majd még mielőtt forrni kezdene, vegyük le a tűzről. A tojássárgáját a cukor felével verjük fel fehéredésig. A kétféle lisztet szitájuk bele ebbe a masszába és keverjük simára. Lassan adagojuk hozzá a tejszínt kézi habverővel kissé verve. A tálból öntsük vissza az egész masszát a serpenyőbe és folyamatos kavargatás mellett sűrítsük be, majd tegyük félre hűlni. A sütőt melegítsük elő 180 fokra (nem légkeveréssel).

Egy nagy tálban verjük fel a tojásfehérjét, amikor majdnem kész, csak akkor adagoljuk hozzá a cukor másik felét. A tojásos masszába lassan csöpögtessük bele a kifacsart narancslevet és reszeljük bele a narancs héját. Ezután pedig óvatosan keverjük bele a felvert tojásfehérjehabot is.

A kivajazott formákat 3/4-ig töltsük fel a szuffllémasszával, majd erőteljesen csapjuk az alját a konyhapulthoz, hogy a tészta egyenletesen eloszoljon a formákban. Amint a sütő felforrósodott, már rakom is be őket. Én olyan 17 percig sütöttem, lehet, egy perccel hamarabb is kivehettem volna, mert így picit piros lett a teteje.

A sütési idő mindig a formák nagyságától függ. Iránymutatónak néhány konkrétum a forma átmérője/forma mélysége/sütési hőmérséklet/sütési idejére

• 6 cm/3 cm/180℃ - 10 perc
• 10 cm/4 cm/180℃- 15 perc
• 10 cm/5 cm/170℃-  20 perc
• 15 cm/5 cm/160℃-  25 perc
• 20 cm/5 cm/160℃-  30 perc

A sütőből kivéve

Diós-aszalt gyümölcsös gesztenyetorta

A mai receptet egyik kedvenc unokatestvéremnek köszönhetem. Róla azt kell tudni, hogy híresen nem szeret sütni vagy főzni, mert egyszerűen nincs türelme a konyhában pepecselni. Amikor valamilyen alkalomból meg szeretne bennünket vendégelni és azt mondja, hogy most ő fog főzni, akkor rendszerint meghív bennünket egy étterembe. Nemrég mi hívtuk át hozzánk ebédre, és erre megint hallhattuk a már jól megszokott szavakat, hogy a desszertet ő süti. Aha, gondoltuk, biztos talált valami új cukrászdát. A legnagyobb meglepetésünkre azonban tényleg ő sütött, méghozzá egy isteni gesztenyetortát. Addig nem is engedtem el, amíg meg nem adta a receptjét, hogy én is elkészíthessem.

Hozzávalók:
6 tojás
200 g vaj
200 g porcukor
150 g rétesliszt
1/2 csomag sütőpor
250 g gesztenyemassza
1 evőkanál rum
100 g dió vagy mogyoró durvára törve
2 csipet só
1 vaníliáscukor
100 g aszalt gyümölcs (például papaya, szilva, barack)
2 g citromlé a tojásfehérje felveréséhez

A mázhoz:
1 púpos evőkanál kakaó
kb. 100 ml kávé vagy hideg víz
1 evőkanálnyi vaj

Elkészítés:
A sütőt 170 fokra előmelegítem.

A tojássárgáját a cukorral, vaníliáscukorral, sóval és vajjal habosra keverem. Beleöntöm a rumot. A sütőporral elkevert lisztet hozzáadom. A tojásfehérjét a citromlével habosra verem és óvatosan a tojásos masszához keverem. Végül hozzáadom az aszalt gyümölcsöket és a diót. Kb. egy óra alatt megsütöm. Tűpróbával ellenőrzöm, hogy elkészült-e. Ha megsült, rácson hagyom kíhűlni és kakaós mázzal vonom be. A mázhoz a kakaót elkeverem annyi kávéval, hogy egy sűrű pépet kapjak. Ezt egy kisebb lábasban felmelegítem, majd hozzáadom a vajat. Amint elolvad, gyorsan ráöntöm a torta tetejére és egyenletesen elkenem.

Karácsonyi fahéjas dió

A karácsonyi vásárok elengedhetetlen résztvevői azok a standok, ahol cukros-fahéjas magvakat árulnak. A világ bármely pontján, még Oszakában a német karácsonyi vásáron is lehet velük találkozni. A forró magvak és a fahéj utánozhatatlan aromája már messziről oda szokott engem csalogatni ezekhez a standokhoz. Sokszor veszek is egy kis miniatűr zacskónyit, amit jól beosztva is elég hamar el tudunk fogyasztani, pláne, ha többen vagyunk.

Egészen a tavalyi adventi időszakig valahogy nem is gondoltam arra, hogy ezt a finomságot otthon is el lehet készíteni. Az járt korábban a fejemben, ha csak simán elkezdem a cukrot olvasztani és bele a diót, akkor grillázst kapok. De ennél több figyelmet nem is fordítottam erre a problémára. Aztán egyszercsak egy kolléganőm hozott be egy doboz saját készítésű cukrozott-fahéjas mandulát. Természetesen azonnal elkértem a receptet, de valamiért mégis csak az idén készítettem el. Talán azért, mert isteni finom csemege, de tavaly telítődtem vele. Most viszont még éppencsak kipakoltak a karácsonyi vásárokban, még véletlenül sem vetődtem arrafelé, a kolléganő sem készített még az idén, így tegnap gyorsan összedobtam egy adagot, és mivel ez volt a szezonban az első, nagyon jól is esett.

Az eredeti receptben mandulával készül ez az édesség, de nálunk csak dió volt éppen itthon, ezért abból álltam neki. Ízre így is finom lett, viszont lehet, pont azért, mert a mandula felületén másképp oszlik el a cukor, nekem az alaprecept cukormennyisége soknak bizonyult. A végén nagyon sok fahéjas cukor maradt hátra. Erre fogtam magam, visszaöntöttem mindent a serpenyőbe, öntöttem hozzá egy fél deci vizet, adtam hozzá még diót és készítettem még egy fél adaggal. Most az eredeti receptet adom meg, mert valószínűleg attól függ, milyen maggal dolgozunk, hogy mennyi cukorra lesz szükségünk. Ha még marad, a fenti módon újra lehet hasznosítani a leeső fahéjas cukormorzsalékot.

Hozzávalók:

100 ml víz

200 g cukor

2 csomag vaníliáscukor

1 evőkanál fahéj

200 g egész olajos mag pl. mandula, dió, pisztácia 

Elkészítés:

Egy teflonserpenyőben a vizet, a cukorral, vaníliáscukorral és fahéjjal feltesszük főni. Ha felforrt, belerakjuk a magvakat és folyamatosan kevergetjük. Ha a víz elpárolgott, lejjebb vesszük a hőmérsékletet és addig kavargajuk, amíg a cukros keverék morzsaszerű állagú nem lesz. Ekkor szilikonlapra vagy sütőpapírra kiöntjük és hagyjuk lehűlni. Jól záródó fémdobozban tárolható...ha még lesz valami, amit tárolni akarnánk.