Pavlova-torta

Nálunk a családban beütött a Pavlova-láz. Úgy kezdődött, hogy a francia barátok Új-Zélandra utaztak, és amikor hazajöttek, akkor meghívtak bennünket egy új-zélandi ebédre. Hogy ilyen címszó alatt mit kaptunk? Tengeri herkentyűs "levest" (seafood chowdert), amit addig tipikus amerikai ételnek gondoltam, fish&chipset és Pavlova-tortát, ami a neve alapján orosz eredetűnek tűnhet, de nem az. Egy orosz balett-táncosnő tiszteletére készítették el először Új-Zélandon vagy Ausztráliában (attól függően, hogy éppen melyik országból származó ismerőssel beszélünk, mert mindegyikük magáénak tudja a receptet).

A tortára visszatérve, először csak a kisütött habcsók alapot láttam meg a barátok konyhájában, elképzeltem, hogy akkor majd udvariasan megesszük a száraz "fűrészporos" édességet, és gyorsan el is felejthetjük, hisz a habcsók sosem volt a kedvenc édességem. Az első meglepetés akkor ért, amikor rájöttem, hogy a látszat csal: a habcsók alap a tejszín és a gyümölcsök hatására új életre kel, és valami isteni finom édesség keletkezik belőle. Nem kellett nagyon győzködniük, hogy egy második szeletet is egyek belőle.

Tehát ez volt a Pavlova-láz kiindulási alapja. Úgy folytatódott, hogy az állandóan habcsókot sütögető 12 éves unokahúgomnak javasoltam, hogyha már úgyis mindig ezt süt, akkor miért nem fejleszti tovább, és miért nem lepi meg az anyukáját a születésnapján egy Pavlova-tortával. Tetszett neki az ötlet, és a megvalósítással tényleg nagy örömet szerzett az ünnepeltnek. Annyira, hogy rá két hétre az egykori ünnepelt sütötte meg a következő családi szülinapra a Pavlovát. Aztán a következőre, aztán csak úgy...

Bár én voltam az ötletadó, én magam egészen a múlt hétig nem sütöttem. Viszont váratlan vendégeink érkeztek, akik közül az egyik szülinapos is volt. A fagyasztóban volt tojásfehérjém, gyorsan kiugrottunk tejszínért, gyümölcsökért, és más nem is kellett hozzá.

A nagy sietségben kifelejtettem a habból mind az ecetet, mind a kukoricalisztet, de az unokahúgom tapasztalatait alapján nem aggódtam nagyon emiatt. Ő azt mesélte, hogy neki még jobban is sikerült kukoricaliszt nélkül a tortaalap, mert akkor nem tört annyira. Én azért most az eredeti receptet közlöm.

Hozzávalók:
A habcsók alaphoz:
250 g porcukor
4 tojásfehérje
2 tk kukoricaliszt
1 tk fehérborecet

A tálaláshoz/díszítéshez:
500 ml habtejszín
250 g vegyes (puha) gyümölcs (eper, málna, mangó, banán, kivi, áfonya stb.)

Elkészítés:
A sütőt 150 fokra felmelegítjük. 2 sütőpapírrra egy-egy 25 cm-es kört rajzolunk, félretesszük.

A tojásfehérjékből kemény habot verünk, amikor már majdnem kész, hozzáadjuk a cukrot és tovább verjük. Ekkor óvatosan hozzákeverjük a kukoricalisztet és a borecetet. Ahogy írtam a bevezetőben, ha ez az utóbbi lépés elmarad, akkor sem katasztrófa. Én a kész habot kétfelé osztottam, de lehet nyugodtan egy lapot is sütni belőle.

Az előmelegített sütőben lassan, olyan 45 perc alatt készre sütjük. A kész lapokat teljesen kihűtjük. Tálalás előtt a tejszínt felverjük, rákenjük a tortalapra, megszórjuk gyömölcsökkel, rá a másik lap, újra tejszín és jó sok gyümölcs.

Tipp:

Az alaplapokat akár pár nappal az esemény előtt is lesüthetjük, de tölteni csak fogyasztás előtt töltsük, nehogy túlságosan magukba szívják a nedvességet.

Töltött krumpli

Nemrég maradt héjában főtt krumplim, ami nagyon jól jött, amikor egyszer éhesen jöttem haza. Körülnéztem a hűtőben és a kamrában, hogy mivel lehetne kicsit feldobni, és ez lett belőle. A hozzávalók közül a turbolya ne ijesszen el senkit. Bár nem annyira ismert fűszernövényként, mégsem olyan egzotikus növényről van szó, mint elsőre gondolnánk. Otthon is terem mindenhol, ligetes erdőkben, mezőkön. Mielőtt ennek tudatában voltam, amikor egy korábbi receptemhez volt hozzá szükség, akkor a boltban szárítva vettem meg. Rá pár hétre a zöld fűszernövények között frissen is láttam és vettem. Aztán alaposabban utánanéztem a neten, már tudtam, hogy néz ki, mit kell keresni, és mit ad Isten, a legközelebbi biciklitúrán egy pad mellett mi termett éppen... Igen, turbolya. Szedtünk is egy jó csokorra valót, a biztonság kedvéért azért lefénykézetük, és itthon összehasonlítottuk a képeket. Stimmelt. Segítségként annyit olvastam még a turbolya pontosabb meghatározásához a neten, hogy míg a hozzá hasonló mérgező növényeknek kifejezetten kellemetlen a szaguk, a turbolya levelét megdörzsölve ánizsra emlékeztető illatot fogunk érezni. Bevallom, én ilyesmit nem éreztem, de kellemetlen szagot sem, ezért voltunk olyan bátrak, hogy meg mertük enni. A friss szedésből akkor saláta készült, még azelőtt viszont a töltött krumpliba is jutott (szárított).

Hozzávalók (fejenként)
2 héjában főtt krumpli
2 ek túró
1 kk mustár
1/2 chilipaprika apróra vágva
1 gerezd zúzott fokhagyma
1 tk turbolya (vagy szárított petrezselyemzöld)
só, bors ízlés szerint

Elkészítés:
A megfőtt krumplit félbevábom, a közepét óvatosan kivájom és egy nagy tálba teszem és villával szétnyomom. Hozzáadom a többi hozzávalót, jól összekeverem, és visszatöltöm a krumplikba. 180 ºC-os sütőben 20 perc alatt készre sütöm.

Árpagyöngy rizottó grillezett makrélával és sós citrommal

Mostanra az otthoniak is kezdik megszokni, milyen az élet, ha a boltok vasárnap nem nyitnak ki. Mi már évek óta olyan országban élünk, ahol vasárnap semmi sincs nyitva. Tapasztalatból mondom, hogy meg lehet szokni. Akkor van egyedül gond, amikor kigondolok egy szuper új ételt a hétvégére, aztán az egyik fő alapanyagot elfelejtem megvenni. Most is valahogy így jártam. Hú, milyen különleges is lesz ez az árpagyönggyel készített rizottó. Már előre éreztem az ízeket a számban. Aztán valahogy beugrott, hogy mintha nem láttam volna fetasajtot a hűtőben. Talán nemcsak elfelejtettem venni? Sajnos igen. Ez pedig nem olyan élelmiszer, amit mondjuk a szomszédtól lehetne kérni vész esetén. Kínomban egy krémsajtdarabkát biggyesztettem a tetejére. Így is jó volt, de hiányzott a feta íze. Na, majd legközelebb! Most viszont így nézett ki:

Hozzávalók (4 személyre)
200 g árpagyöngy (gersli)
30 g vaj
90 ml olívaolaj
2 kis zellerszár apró kockákra vágva
2 kis salotta hagyma apró kockákra vágva
4 gerezd fokhagyma lelapítva, apróra vágva
4 ág kakukkfű
1/2 tk paprikakrém
1 babérlevél
1/2 citrom héja (kb. 4 csíkot vágjunk ki belőle)
1/4 tk chili por
400 g konzerv aprított paradicsom
1 l zöldség alaplé (vagy 700 ml alaplé és 300 ml paradicsomlé)
1 ek köménymag
300 g feta kb. 2 cm-es darabokra törve
1 ek friss oregánó levél
só ízlés szerint

Makréla (fejenként kb. egy darab, attól függ, mekkora)
só
bors

Elkészítés:
Az árpagyöngyöt hideg vízben jól megmossuk, lecsöpögtetjük.
A vajat egy mély serpenyőben 2 evőkanál olívaolajjal megmelegítjük. Hozzáadjuk a zellerszárat, hagymát és a fokhagymát. Alacsony hőmérsékleten megdinszteljük. Ekkor jöhet bele az árpagyöngy, citromhéj, chili, kakukkfű, paprikakrém, babérlevél, paradicsomkonzerv, 1/2 tk só és az alaplé. Igen, minden egyszerre, nem úgy, mint egy klasszikus rizottónál! Kavarjuk jól össze, forraljuk fel, majd mérsékelt hőmérsékleten, időnként megkeverve 45 perc alatt főzzük készre.

Ez idő alatt a köménymagot száraz serpenyőben pirítsuk meg, mozsárban picit törjük össze. A maradék olívaolajjal és a fetával villával forgassuk össze.

Amíg fő a rizottó, addig elkészítjük a halakat is. Alaposan megmossuk őket, sózzuk, borsozzuk, és a sütőben olyan 15-20 perc alatt meggrillezzük. Félidőben megfordítjuk.

Amint kész a rizottó, osszuk szét rizses tányérokba és a tetején helyezzük el a marinált fetát, majd szórjuk meg friss oregánóval. Kis tálkákban sós citromot kínálunk hozzá.

Huancaina szósz (Papas a la huancaina)

Ennek a receptnek az írásához szomorúan fogok hozzá, mert sajnos, akitől kaptam, már nem él. Japánban ismerkedtünk meg egy argentín-perui párral, és ahogy az már szokás, kölcsönösen meghívtuk egymást enni. Arra már nem emlékszem, hogy mi mit adtunk nekik, de arra igen, hogy ők a két nemzet ételeiből egy nagyon kiváló összeállítást kínáltak nekünk. Volt az asztalon empanadas (argentín húsos táska), saláták, és ami a legemlékezetesebb, a huancaina szósz, ami az egyik legismertebb perui étel. Pofonegyszerű az elkészítése, de közben eszméletlenül finom: egy sárgachili szószt kell készítenünk és ezt főtt krumplival, főtt tojással tálalni. Ennyi!

Miután náluk jártunk, nagyon sokszor elkészítettem magam is, de utána elköltöztünk, nem ismertem dél-amerikai élelmiszerboltot, és valahogy feledésbe merült a recept. Ráadásul úgy emlékeztem, csakis sárga-chili paszta jó az elkészítéséhez. Aztán mostanában a kezembe került újra, és ráébredtem, hogy dehogyis, ha van sárga chilim egészben, azt ugyanúgy használhatom hozzá. Ennek a beszerzése már sokkal egyszerűbbnek tűnt. Be is szereztem, és újra elkészítettem. Sajnos az állagára már nem emlékeztem pontosan, és amikor már tálaltam volna, észrevettem, hogy bizony kicsit túl sok kekszet tettem bele, emiatt kicsit sűrűbb és göcsörtösebb lett a kelleténél. A chilit viszont legközelebb kicsit mértékletesebben fogom adagolni, mert ettől most szinte tüzet lehetett okádni. De annyi biztos, máskor is fogok még ilyet készíteni.

Hozzávalók:
2-3 db sárga chili apróra vágva (vagy 2-3 ek sárga chili paszta)
1/2 csésze sűrített tej
250 g friss sajt vagy feta (esetleg krémesebb túró)
2 db kréker sós keksz apróra törve
1/4 csésze olívaolaj
só, bors ízlés szerint

Elkészítés:
A hozzávalókat jól elkeverjük. Ha sok a tej, akkor több kekszet rakjunk bele, ha túl híg, több kekszet. Csak vigyázzunk arra, hogy amíg áll a krém, addig tovább szívja magába a nedvességet a keksz, ezért csak óvatosan adagoljuk hozzá, nehogy olyan sűrű legyen, mint az én krémem a képen.

Szeletekre vágott héjában főtt krumplival és karikára vágott főtt tojással tálaljuk.