Pavlova-torta

Nálunk a családban beütött a Pavlova-láz. Úgy kezdődött, hogy a francia barátok Új-Zélandra utaztak, és amikor hazajöttek, akkor meghívtak bennünket egy új-zélandi ebédre. Hogy ilyen címszó alatt mit kaptunk? Tengeri herkentyűs "levest" (seafood chowdert), amit addig tipikus amerikai ételnek gondoltam, fish&chipset és Pavlova-tortát, ami a neve alapján orosz eredetűnek tűnhet, de nem az. Egy orosz balett-táncosnő tiszteletére készítették el először Új-Zélandon vagy Ausztráliában (attól függően, hogy éppen melyik országból származó ismerőssel beszélünk, mert mindegyikük magáénak tudja a receptet).

A tortára visszatérve, először csak a kisütött habcsók alapot láttam meg a barátok konyhájában, elképzeltem, hogy akkor majd udvariasan megesszük a száraz "fűrészporos" édességet, és gyorsan el is felejthetjük, hisz a habcsók sosem volt a kedvenc édességem. Az első meglepetés akkor ért, amikor rájöttem, hogy a látszat csal: a habcsók alap a tejszín és a gyümölcsök hatására új életre kel, és valami isteni finom édesség keletkezik belőle. Nem kellett nagyon győzködniük, hogy egy második szeletet is egyek belőle.

Tehát ez volt a Pavlova-láz kiindulási alapja. Úgy folytatódott, hogy az állandóan habcsókot sütögető 12 éves unokahúgomnak javasoltam, hogyha már úgyis mindig ezt süt, akkor miért nem fejleszti tovább, és miért nem lepi meg az anyukáját a születésnapján egy Pavlova-tortával. Tetszett neki az ötlet, és a megvalósítással tényleg nagy örömet szerzett az ünnepeltnek. Annyira, hogy rá két hétre az egykori ünnepelt sütötte meg a következő családi szülinapra a Pavlovát. Aztán a következőre, aztán csak úgy...

Bár én voltam az ötletadó, én magam egészen a múlt hétig nem sütöttem. Viszont váratlan vendégeink érkeztek, akik közül az egyik szülinapos is volt. A fagyasztóban volt tojásfehérjém, gyorsan kiugrottunk tejszínért, gyümölcsökért, és más nem is kellett hozzá.

A nagy sietségben kifelejtettem a habból mind az ecetet, mind a kukoricalisztet, de az unokahúgom tapasztalatait alapján nem aggódtam nagyon emiatt. Ő azt mesélte, hogy neki még jobban is sikerült kukoricaliszt nélkül a tortaalap, mert akkor nem tört annyira. Én azért most az eredeti receptet közlöm.

Hozzávalók:
A habcsók alaphoz:
250 g porcukor
4 tojásfehérje
2 tk kukoricaliszt
1 tk fehérborecet

A tálaláshoz/díszítéshez:
500 ml habtejszín
250 g vegyes (puha) gyümölcs (eper, málna, mangó, banán, kivi, áfonya stb.)

Elkészítés:
A sütőt 150 fokra felmelegítjük. 2 sütőpapírrra egy-egy 25 cm-es kört rajzolunk, félretesszük.

A tojásfehérjékből kemény habot verünk, amikor már majdnem kész, hozzáadjuk a cukrot és tovább verjük. Ekkor óvatosan hozzákeverjük a kukoricalisztet és a borecetet. Ahogy írtam a bevezetőben, ha ez az utóbbi lépés elmarad, akkor sem katasztrófa. Én a kész habot kétfelé osztottam, de lehet nyugodtan egy lapot is sütni belőle.

Az előmelegített sütőben lassan, olyan 45 perc alatt készre sütjük. A kész lapokat teljesen kihűtjük. Tálalás előtt a tejszínt felverjük, rákenjük a tortalapra, megszórjuk gyömölcsökkel, rá a másik lap, újra tejszín és jó sok gyümölcs.

Tipp:

Az alaplapokat akár pár nappal az esemény előtt is lesüthetjük, de tölteni csak fogyasztás előtt töltsük, nehogy túlságosan magukba szívják a nedvességet.