Csigatészta húslevesbe

A különböző nemzetek közötti étkezési szokások eltéréseiről sokszor esik szó itt a blogon. Ma nem a fűszerezés, hanem az ételek, étkezések időzése lesz a központi téma. Mi otthon rendes reggelit ettünk, az ebéd volt a legnagyobb étkezés, vacsorára meg valami hideget bekaptunk, lehetőleg még hat óra előtt. Ha ettől eltérek, akkor az esti tele has jó kis rémálmokkal örvendeztet meg. Hiába költöztünk külföldre, az otthonról hozott étkezési mintát még mindig folytatjuk. Viszont mi van akkor, ha a barátaink teljesen más kultúrkörből érkeztek. A többség ugyanis -legyen akár ázsiai vagy nyugat-európai- inkább a könnyebb ebédet és a nagyobb, minden esetben főtt vacsorát részesíti előnyben. Nagyon sok évig mi tartottuk magunkat, és amikor vendégeket hívtunk, akkor sokszor ebédre, és úgy gondoltuk, a többiek pláne értékelni fogják, ha nem is akármikor, hanem vasárnap tesszük ezt. Persze nekik fogalmuk sem volt róla, hogy Magyarországon a klasszikus vasárnapi ebéd egy komplett intézmény. Az évek során azt tapasztaltuk, hogy igazából nem tudnak mit kezdeni egy vasárnapi ebédmeghívással. 

Erre egy tipikus példa, amikor japán barátokat hívtunk meg Japánban otthonra. Ahogy megbeszéltük, pontosan ott is voltak 12 előtt. Megebédeltünk, jókat beszélgettünk, de az óra ketyegett, eltelt egy óra, két óra, három óra...és még este hétkor is ott ültek nálunk. Már minden témát megbeszéltünk, de ők még mindig semmi jelét nem adták a távozásnak. Nyilván nem szólunk rájuk. És mivel még ott voltak vacsoraidőben, valamit adni kellett nekik enni. A román barátok meséltek arról, hogy ellenkező esetben velük mi történt. A japán vendéglátó étkezés után hamarosan közölte velük, hogy akkor mindjárt itt a taxi. Szóval udvariasan ki lettek rúgva. Azért erre én még nem lennék képes a vendégekkel. Cserébe nem maradt idő kipihenni magunkat vasárnap este.

Angliában ennek ellenére még mindig tartottuk magunkat ahhoz, hogy ebédre hívjuk meg a vendégeket. Aztán Dánia óta úgy döntöttünk, alkalmazkodunk. A mindennapokban nem, de vendéglátáskor igen. Elkezdtük mi is vacsorára hívni a külföldi barátokat. Most viszont kivételt teszünk. Ismét egy baráti családtól kell búcsút vennünk, és úgy gondoltunk, először és utoljára megmutatjuk nekik, milyen is egy klasszikus vasárnapi ebéd. Ez böjt idején kicsit problematikus, mert húsleves, rántotthús...Nos, rántotthúst nem fognak kapni, 10 személyre ez kicsit macerás lenne. Amúgy sem vagyok nagy rántotthúsos. Helyette kapnak mást. Viszont a húslevest megfőzzük. A zöldségeket mi is meg tudjuk enni belőle, és a legfontosabb, hogy csigatészta lesz a levesbetét. Ez pedig nagy kincs. A külföldön élő magyarok tudják ezt csak igazán. 

Én is kaptam még tavaly egy nagyobb zacskóval, de már csak a fele volt meg. Gondolkoztam, mitévő legyek. Most vegyek még cérnametéltet is? De úgy hülyén néz ki. Aztán gondoltam egy nagyot és arra jutottam, miért ne csinálhatnám én magam. Szerencsére a legfontosabb kellékem, a csigapöndörítő megvan hozzá, még nagymamámtól örököltem. Gyerekkoromban többször pödörtünk csigát egy egy nagyobb családi ünnep előtt. Ekkorról azonban az maradt meg bennem, hogy nem érdemes egyedül hozzálátni, mert a tészta hamar megszárad. Mivel csak egy pöndörítőm van, még ha segítség akadna is hozzá, eszköz nem. Ezért nem készítettem korábban, mindig megvettem inkább egy magyarországi piacon a kész tésztát. Most viszont a szükség úgy hozta, hogy nekiálltam egyedül is. Szerencsére sikerült jól eltalálni az állagát, mert könnyen lehetett pödörni, és nem is száradt ki idő előtt. Mivel egy adag csigatészta volt, nem is kellett nagy mennyiséget gyártanom. Olyan egy óra alatt kész is lettem. A nagyon vékony kötőtűt nem találtam, ezért egy bambuszrúddal tekergettem, ami miatt a megszokottól kicsit vastagabb kis csigák sikerültek. Remélem, ez az ízeket nem fogja befolyásolni. A főpróba vasárnap lesz.

Hozzávalók (3-4 személyre)

100 g liszt

1 tojás

Elkészítés:

A tésztába beleütjük a tojást és elasztikus tésztát gyúrunk belőle. Ha szükséges, egy kis vizet is önthetünk hozzá. A 2/3-át letakarva félretesszük, hogy ne száradjon, a maradék harmadát vékonyra nyújtjuk, 1x1cm-es négyzeteket vágunk belőle, majd egy vékony pálcika és a csigapödrő segítségével gyors mozdulattal felpödörjük. A maradék tésztával is ugyanígy járunk el. Kb. 11-12 perc alatt a leszűrt húslevesben kifőzzük. Csak annyi levest főzzünk be, amennyit meg is eszünk, mert ha tészta van benne, a leves gyorsabban megromlik.

Ha nagy mennyiségben főzünk levest, akkor fejenkét egy marék tésztával + 1 marékkal a lábasba kalkuláljuk. Körülbelül úgy, mint az angolok a teafűvel: 1 teaspoon per per person + 1 for the pot.

A tésztából természetesen ezekkel az arányokkal nagyobb mennyiséget is lehet készíteni. Kiszáradás után nagyon sokáig eláll.

Pulyka-curry/ pulyka madras

Az hiszem, korábban már említettem, hogy régen képtelen voltam megenni a curryvel készült ételeket és amúgy is, az indiai ételeket mindig a curryvel azonosítottam. Azóta rájöttem, hogy Indiában sem készül minden étel ezzel a fűszerkeverékkel. A másik dolog pedig az, hogy a családom kedvéért hajlandó voltam esélyt adni a currynek, és - ha nem is túl gyakran - de azért most már itthon is készítek currys ételeket, most például egy pulyka-curryt.

Egy dolog azonban még most is zavar: amikor az európai ízekhez társul a curry íze. Mostanában divat lett Európában is mindenfélével fűszerezni, ami nagyon jó dolog, de van olyan, mikor anélkül párosítanak fűszereket alapanyagokkal, hogy azok mennének egymáshoz. Egy példa: a múlt hétvégén voltunk az egyik hollandiai IKEÁ-ban, ahol gondoltam, kipróbálom a céklás burgert. Maga a céklapogácsa teljesen rendben volt, finomnak találtam, de...jó vastagon bekenték curryszósszal, ami agyonnyomta az egész ízét. A római kömény, amit a céklában felfedezni véltem, teljesen illett hozzá, de kár volt elrontaniuk az összhatást a szósszal.

Ez a fajta étkezési kultúrák közötti baki persze oda-vissza működik, és nem állítom, hogy én sohasem tévedek. De azért ha valami nagyon extrém, mosolyogni szoktam rajta. Nemrég például egy japán barátunkat látogattuk meg Párizsban. Az első este mondtuk, hogy nem vagyunk nagyon éhesek, vegyünk csak sajtot és bort, az elég lesz vacsorára. Ő ragaszkodott hozzá, hogy süt azért lazacot is szójaszósszal. Hát legyen. Másnap reggel szintén félig japán, félig európai reggelit tálalt: felvágottat, sajtot, füstölt lazacot és baguette-et miso levessel. Én imádom a japános reggelit, a finom európai reggelit is, de a kettőt együtt lehetőleg ne keverjük már. Másnap már nem bíztam a véletlenre - kicsit önző szempontból is- felajánlottam, hogy reggel elugrom a pékségbe péksüteményért. Mivel egy egyedülálló barátról van szó, szívesen fogadta az ajánlatot. Viszont a megmaradt croissant-ját hozni akarta a japán raamen étterembe, hogy ő majd "francia módra" fogja enni a raament - kenyérrel - és majd nagyon néz a többi japán. Mondtam neki, hogy erre még a franciák is nagyon néznének, mert senki sem szokott croissant-t enni a leveshez náluk sem. A kenyér nem egyenlő a péksüteménnyel. Próbáltam neki elmagyarázni, és úgy tett, mint aki megértette, de azért ebben nem vagyok olyan biztos. Abban viszont igen, hogy én is követhetek el hasonló hibákat egzotikus ételek fogyasztásakor.  Például máris jogos a kritika, hogy miért petrezselyemzöldet használtam koriander helyett a végén az ételem ízesítésére. Hát igen, a friss koriandert nem kedvelem annyira.

Hozzávalók (4 személyre)
400 g pulykamell
1 nagyobb hagyma apróra vágva
2 cm-es darabka friss gyömbér reszelve
3 gerezd fokhagyma
2-3 db friss chilipaprika a magja nélkül, apróra vágva
2 tk őrölt római kömény
1 tk őrölt koriander
1 tk kurkuma
1 tk garam masala
2-3 tk erős chili őrölve
6-8 curry levél (ez elmaradhat, ha problémás lenne beszerezni)
3-4 db paradicsom kockákra vágva
3 ek olaj
só és frissen őrölt bors ízlés szerint
petrezselyemzöld (vagy friss koriander) a díszítéshez

Elkészítés:
A pulykamellet vágjuk falatnyi kockákra. Egy mély serpenyőben melegítsük fel az olajat, dinszteljük meg benne a hagymát. Adjuk hozzá a gyömbért, a zúzott fokhagymát, a chilit és 2-3 percig folyamatosan kavargatva érleljük az ízeket, majd adjuk hozzá a többi fűszert: a római köményt, koriandert, kurkumát, chili port és a curry levelet még egy percre. Adjuk hozzá a pulykahúst, sózzuk, borsozzuk. 2-3 percig minden oldalán erős tűzön megpirítjuk, majd hozzáadjuk a felaprított paradicsomot. Forrás után lecsökkentjük a hőmérsékletet és fedő alatt kb. 30 percig főzzük. Ha túl sűrű lenne, egy kis vizet öntsünk alá.

Végül a garam masalát adjuk hozzá és fedő nélkül további 10 percig főzzük. Aprított petrezselyemzölddel megszórjuk a tetejét. Basmati rizzsel vagy naan kenyérrel tálaljuk.

Kötöttgaluska leves

Kis késéssel, de az interneten keresztül itt is követtük a Konyhafőnök Junior adásait. Csak ámultunk-bámultunk, hogy ezek a pici gyerekek milyen kreatívak és ügyesek voltak a konyhában. Meglepő volt számomra, hogy kapásból olyan alapanyagokat ismertek és használtak, mint a vörös lencse, vagy amikor rizottó készítésére került sor, akkor mindenki tudta hogy készül...biztos volt egy kis segítség is, amit mi nézők nem láthattunk, de akkor is le a kalappal a gyerekek teljesítménye előtt.

Az egyik adásban valamelyik zsűritag kedvenceként a kötöttgaluska levest kellett elkészíteniük, amiről beugrott, hogy anyukám készítette nekünk nagyon ritkán régen, és én már ezer éve nem ettem. Gyorsan neki is álltam megfőzni.  A neten többféle verzió létezik, például olyan, ami paprikás alapú, inkább a lebbencsleveshez hasonló ízvilágú. Többen hagymás-paprikás tölteléket raknak a tészták közepébe.  Mi húsleves alappal készítettük őrölt fűszerpaprika nélkül, és a tészta belsejébe csupán egy darabka sült szalonnát tettünk. Most ezt a receptet adom közre.

Hozzávalók (4 személyre):

1 l húsleves/alaplé

4-5 db nagyobb krumpli

1 répa

1 petrezselyemgyökér, és a zöldje a díszítéshez a végén

1 egész fűszerpaprika

1 evőkanál házi ételízesítő (darált friss leveszöldségek sóban eltéve)

1 kisebb hagyma egészben, héjastól

100 g liszt

1 tojás

10 dkg szalonna

só, bors ízlés szerint

Elkészítés:

Először a tészta töltelékhez a szalonnát apró falatnyi darabokra vágom, a zsírját kisütöm, majd abból kivéve félreteszem. A zsírt majd máskor felhasználhatom, csak egy icipici maradjon a lábas aljánpici.

A tésztához a lisztet a tojással ruganyosra összegyúrom, nagyon vékonyra, levestészta vékonyságúra kinyújtom, majd kb. 2x5 cm-es téglalapokat vágok belőle. Mindegyik közepébe teszek egy darabkát a jól kisült szalonnából. Először henger alakban feltekerem, majd egy görcsöt kötök rá.

A leveshez a répát és petrezselymet karikára vágom, a szalonna kiolvasztására használt lábasban az alján lévő kevés zsiradékon picit megforgatom, majd felöntöm az alaplével. Hozzáadom a kockákra vágott krumplit, az egész fűszerpaprikát és az ételízesítőt. Ha felforrt, lecsendesítem, majd amikor a zöldségek majdnem megpuhultak, hozzáadom a már megformázott tésztákat. Kb. 5 perc alatt ezek is megfőnek. Ha kell, utánsózom, borsozom a levest.

Tálaláskor megszórom petrezselyemzölddel.

Tésztadió

Kisebb koromban nem nagyon rajongtam a fánkért, mert sokszor úgy éreztem, hogy túl zsíros. Farsangkor vagy azon kívül bármikor is volt viszont néhány zsírban, olajban kisült tésztaféle, amin ezt nem éreztem, és mindig is nagyon örültem, amikor csőröge, talkedli - amit a nagymamám egyszerűen egérkének nevezett - vagy tésztadió került az asztalra. Azt még azóta sem sikerült megfejtenem, honnan is eredhet ez a név, mert külsőre inkább egy virágra hasonlít. Lehet, hogy az íze emlékeztette a dióra a kedves névadót...

Elővettem a régi receptet, és be kell vallanom, hogy gondban voltam, amikor olyasmiket olvastam benne, hogy három összmarék liszt, meg fél marék cukor. Még szerencse, hogy egy barátnőmék is sűrűn készítettek tésztadiót, és az ő receptjük kicsit pontosabban írta le a mennyiségeket. Arra a következtetésre jutottam, hogy a három összmarék 1 kiló lisztnek felel meg, a fél marék cukor pedig 5 dkg lehet. Így elkészítve tényleg olyan ízeket sikerült az asztalra varázsolni, amik a gyerekkoromat idézték.

Hozzávalók:

1 kg liszt
5 dkg cukor

1 kk szódabikarbóna

5 tojás

1 csipet só

1 diónyi zsír (vagy margarin)

1 ek tejföl

Olaj a kisütéshez

Elkészítés:

A lisztben elkeverjük a szódabikarbónát, a sót, és belemorzsoljuk a zsiradékot. Hozzáadjuk a tojást, a cukrot, a tejfölt, és közepes keménységű tésztát gyúrunk belőle. Ne ragadjon a kezünkhöz. Ha szükséges, még adjunk hozzá lisztet. Amikor megvan az ideális tészta, akkor ujjnyi vastagságú hosszú rudakat sodrunk belőle, amiből 5 cm-es darabokat vágunk. Most jön a trükkös része, amitől a virág alakot elnyeri. A kis rudakat hosszában az egyik végén a közepénél egy picit túlhaladva bevágjuk, majd 90 fokban elfordítjuk a hengert, és a másik oldalán is bevágjuk hosszában a közepénél egy kicsit hosszabban. Megfogjuk az első végét, és az egyik szárát fölfelé hajtuk, a másik végénél a másik szárát lefelé hajtuk úgy, hogy egy lyukas kereszt alakot kapjunk.  Forró olajban kisütjük, porcukorral, esetleg lekvárral tálaljuk.

1. hosszanti vágás a feléig

2. vágás 90 fokkal elfordítva a felén túl

3. kihajtogatás a végein kezdve