Szezámolajas keleti csirke pak choijal

Ma kínaias ebédet késztettem. A kínai konyhának nem vagyok akkora ismerője, mint a japánnak vagy koreainak, de amióta rájöttem, hogy ez a konyha nem egyenlő az otthoni gyorsétermekben árult időnként eléggé kétes külsejű, fura ízű ételekkel, szívesen fogyasztom ezt is. Japánban sokszor voltunk kínai étteremben, nemzetközi klubban is ettünk kínaiak által készített ételeket. Itt szerettem meg a pak choi nevű zöldséget is. A keleti boltban vettem hozzá friss csírát, tofut, egy normál boltban csirkemellet és bevetettem hozzá az otthon található keleti fűszereimet. Az eredmény ez lett.

Hozzávalók (4 személyre):

kb. 350 g mini pak choi

250 g csíra

550 g csirkemell

2-3 evőkanál szójaszósz

2-3 cm-es darab gyömbér lereszelve

3 fokhagyma

1 evőkanál napraforgóolaj

2 evőkanál szezámolaj

1 evőkanál pad kapao fűszerkeverék (thai bazsalikom, chili, fokhagyma)

2 evőkanál bulgogi szósz

Elkészítés

A csirkemelleket megmosom, falatnyi darabokra aprítom. Az olajat felmelegítem, hozzáadom a reszelt gyömbért és a kipréselt fokhagymát. Egy perc múlve mehet bele a csirkemell, amit jól átsütök. Közben megmosom a zöldségeket, a pad choit hosszában 4 felé vágom, hozzáadom a csirkéhez, ráöntöm a szójaszószt, bulgogi szószt, a thai fűszerkeveréket, ha szükséges, még szezámolajat. 3-4 perc alatt megpuhul. Közben a csírát is hozzáadom, annak 1-2 perc is elég. Rizzsel, friss tofuval tálalom.

Kamokimchi chigae

Aki engem ismer, talán meglepődik, hogy koreai receptet még sosem tettem közzé, pedig talán még többször készítek ilyesmit, mint japán ételeket. Japánban élve több koreai barátunk volt és rajtuk keresztül sikerült megismernünk egyre többet és többet a koreai konyhából is. A legfontosabb ételük a kimcsi vagy más írásmódban kimchi. Ez tulajdonképpen a mi savanyúkáposztánkhoz hasonlóan készül, tehát fermentálással, viszont az alapja a kínai kel és a savanyú íz mellett kicsit csípős is. A koreaiak szinte minden étkezéshez fogyasztanak belőle. Amikor a barátnőm készítette, a háromtagú családnak egy gyerek-kiskádnyi adagot vágott össze, és ennek elfogyasztása nem is tartott nagyon sok időbe. Igaz, mi is kaptunk belőle kóstolót, de a többségét mégis ők ették meg. Régen a házaknál jellegzetes cserépedényekben tárolták télire. Aki nem kertes házban lakik, az a hűtőben is tarthatja...de erről tudnék mesélni.

A némethez hasonlóan a japán albérletek többsége sem berendezett. Igaz, legalább itt konyhabútor általában van. De a bútorok, mosógép, hűtő hiányzik. Nos, mi egy éppen hazaköltöző koreai pártól vettük meg ezeket a nagygépeket. Még csak egy éves volt mindegyik, de a hűtő vagy fél évig kimcsi szagú volt, hiába volt amúgy tiszta, hiába tárolták benne a kimcsit lezárt dobozban, hiába mostam át többször, idő kellett hozzá, hogy ez a jellegzetes illat elillanjon belőle.

Az erőteljes szag ellenére egy finoman elkészített, ropogós kimcsit mindig szívesen megeszek. Akár csak sok egyéb korei étel mellé, vagy pedig ha már nem annyira ropogós, akkor butakimcsiként vagy ahogy most is készítettem: leves formájában. A névben a "kamo" pedig a másik fő alapanyagra, a kacsára utal japánul...ha jól tudom, koreaiul is. Kell hozzá még hagyma, tofu, a tálaláshoz rizs, és egy egyszerű ebédre elég is ennyi. Legalábbis szerintem. De ne lepődjünk meg, ha a koreai vendéglátónk ennek tízszeresét rakja elénk az asztalra. 

Most nem saját készítésű kimcsit használtam a leveshez, hanem vásároltam. Szerintem ázsiai boltokban már otthon is kapható.

Hozzávalók:
1 csomag tofu (kb. 25 dkg)
1 nagy hagyma
1 doboz kimcsi kb. 25-30 dkg
1 ek shichirin (japán fűszerkeverék)
1 pár csepp raayu (chiliolaj)
1 kacsamell (kb. 40 dkg)
3-4 szár zöldhagyma szár a tálaláshoz
só

Elkészítés:
A kacsáról a bőrt lehúzzuk, kis kockákra vágjuk és saját zsírjában megsütjük, töpörtyűt készítünk, amit aztán egyik feltétként a leveshez elropogtathatunk.

Egy kanállal a kacsazsírból kiveszünk és egy lábasban megdinszteljük rajta a cikkekre vágott hagymát. A kacsamellet 1,5 cm-es kockákra vágjuk és a hagymás zsíron átsütjük. Felöntjük vízzel, megsózzuk, majd közepes tűzön puhára főzzük. Amikor már majdnem puha, hozzáadjuk a kimcsit (falatnyi darabokra vágva, ha szükséges), a tofut, 1 cm-es kockákra vágva. Amikor elkészült, megszórjuk a karikákra vágott zöldhagymával, szükség szerint fűszerezzük a shichirinnel és/vagy raayuval. Főtt rizzsel tálaljuk, ropogtassunk hozzá a kacsatörörtyűnkből esetleg koreia noriból.

Csokis szufflé

Végre fellélegezhetnek azok az olvasóim, akik már kicsit unták a banánt....akarom mondani a tökös recepteket. Most a csokiimádóknak szeretnék kedvezni a csoki szufflé receptem közreadásával. Ahogy azt már a sajtos szufflé leírásánál is megemlítem, ezt a desszertet egy tudományos könyv olvasása után készítettem először, azóta pedig időről időre előveszem. Egyáltalán nem olyan bonyolult az elkészítése, mint sokan gondolnák, csak a fent említett receptben is felsorolt 4 fontos szabályt kell betartani: előmelegített sütő, jól kivajazott formák, jól felvert tojásfehérje, kevés zsiradék. Ha egy recept szerint magas zsírtartalmú hozzávalót is használunk kell, mint most a csokisnál, a tojáshabot csak az utolsó fázisban adjuk hozzá a zsiradékot is tartalmazó masszához.

Hozzávalók (6 adaghoz):
2 dkg kukoricaliszt
2 dl tej
2 tojássárgája
4 tojásfehérje
13 dkg cukor
20 dkg jó minőségű minimum 70% kakaótartalmú csoki

vaj a formák kikenéséhez
kakaópor a formák szórásához

Elkészítés:
A sütőt 180 fokra felmelegítjük (nem légkeveréssel).

A kukoricalisztet kevés tejjel összekeverjük, majd a maradék tejjel felöntjük. Hozzáadva a két tojássárgáját, vastag aljú serpenyőben lassú tűzön állandó keverés mellett besűrítjük. Levesszük a tűzről, majd a cukrot illetve az apró darabokra tört csokit hozzáadjuk, addig keverjük, amíg elolvad. Kicsit hagyjuk hűlni.

A formákat kivajazzuk, majd kakaóporral egyenként megszórjuk.

Felverjük a tojásfehérjéket, belekeverjük a tojásos-csokis masszába, az edényeket kb. 3/4-ig megtöltjük vele. Fontos lépés, hogy utána a mindegyik edényt a konyhapult aljához csapkodjuk, hogy a massza egyenletesen el tudjon oszlani az alján. Kb. 15 perc alatt készre sütjük. Forrón tálaljuk.

Divat mostanában a forró sütiket valami hideg édességgel kombinálni, például a csokis szufflét vanília fagyival. Én ettől az összeállítástól ódzkodom, mert szeritem a fogaknak nagyon nem tesz jót a kétféle hőhatás egy időben. De aki ennek ellenére így szeretné fogyasztani, annak szíve joga.

Müzli-szelet házilag

A családunkban ettől a tanévtől van egy ifjú kollégista. Nagyon ügyes, hamar alkalmazkodott az új helyzethez, máris rengeteg barátot szerzett, tele van érdekesebbnél érdekesebb programokkal, de emellett a tanulást sem hanyagolja el. Le a kalappal előtte, hogy ilyen fiatalon ennyire zökkenőmentesen kezd átállni a felnőtt életre. Otthon a családnak is teljesen új ez a szituáció, de a gyerek későbbi jobb élete reményében ők is hajlandók támogatni mindenben. Pénteken úgyis látják egymást. Vasárnap óriási ételcsomagokkal engedik útjára a kollégistát. Egyelőre még ők is kísérleteznek, vajon mekkora mennyiség lesz elég egy hétre. Eleinte a kész kaják mellett többféle friss és aprósüti is került a csomagba, de hamar kiderült, hogy ezek túl nagy csábítást jelentenek a kollégistáknak és ha nem vigyáznak, akkor hamar felcsúszik egy-két kiló...Ezt megelőzendő, nekik küldök soron kívül egy tippet egy egészséges nassolnivalóra. Szerintem ebből elég egyet megenni és eléggé eltelít ahhoz, hogy nem kívánunk utána máris egy második szeletet is.

Hozzávalók (8 szelethez):

12 dkg zabpehely
20 dkg bármilyen aszalt gyümölcs (én most mazsolát és aszalt sárgabarackot használtam)
4 evőkanál méz
0,7 dl almalé
3 dkg dió
3 dkg mogyoró
3 dkg szezámmag
fél citrom leve

Elkészítés:
A zabpelyhet, a durvára tört diót és mogyorót, illetve a szezámmagot is külön kölön száraz serpenyőben megpirítom. Mindent egy nagy tálba öntök. A szárított gyümölcsöket apróra vágom, szintén hozzáadom a tálhoz. A száraz anyagokhoz hozzáadom a mézet, a citromlevet és az almalevet, jól összedolgozom. Sütőpapírral bélelt tepsibe borítom, jól összenyomkodom, hogy egy hosszúkás téglalapot kapjak. Előmelegített sütőben 175 fokon kb. 30 percig sütjük (ha már picit barnulni kezd a teteje, akkor jó). A tepsiben hagyjuk kihűlni és 8 egyenlő részre vágjuk. Jól záródó dobozban egy bő hétig eláll.

Sütőtökös sült spagetti

Tudom, tudom, már kezd kicsit unalmas lenni a sok sütőtökös recept. De mit csináljak, a legutóbbi Halloween partiról maradt egy halom sütőtökkrémem, amit szerettem volna más formában újrahasznosítani. A barátnőm különcök spagettije receptjén inspirálódva feldobtam jó sok fokhagymával, egy kevés tejszínnel és spagettivel sütőben megsütöttem. Mindjárt nem volt unalmas napok után is ezt enni. Ha sütőtökünk marad lesütve, akkor is jó választás gyorsan pürésíteni és tészta feltétjeként használni.

Hozzávalók (4 személyre):
50 dkg sütőtök megsütve
4-5 gerezd fokhagyma (ízlés szerint)
késhegynyi szerecsendió
1 ek olívaolaj
1 dl tejszín
50 dkg spagettitészta
reszelt parmezán ízlés szerint
só, bors ízlés szerint

Elkészítés:
A megsült és kihűlt sütőtököt pürésítem, sózom, borsozom, hozzáadom a szerecsendiót és felöntöm a tejszínnel. A spagettit kifőzöm. A fokhagymákat kipréselem és kevés olivaolajon megfuttatom. Beleforgatom a sütőtökös krémet, majd a már kifőtt tésztát is. 180 fokos sütőben 20 perc alatt készre sütöm, reszelt parmezánnal tálalom.

Tipp:
Ha már kész sütőtökkrémmel dolgozunk, akkor is nyugodtan adjuk hozzá a receptben jelzett fokhagymamennyiséget, mivel a sülés közben veszít picit a csípősségéből.