Èdeskrumpli sütőben kecskesajttal és lilahagymával

Már tíz éve elköltöztünk Japánból, de még mindig vannak olyan élmények, ízek, amikről ennyi idő elteltével is ez az ország jut eszembe. Többek között édeskrumplit is itt ettem először. Persze, amikor a boltban megláttam, először - kis túlzással - azt sem tudtam, hogy eszik-e vagy isszák. Egy ismerős ismerőse japán nő elhívott bennünket a kiskertjébe zöldséget szedni. Először furcsállottam, hogy mit akarhat. Aztán persze rá kellett jönnöm, hogy ott egy kiskert óriási kiváltságnak számít, és ő egyszerűen csak büszkélkedni akart vele, hogy neki ilyen van, és nem is segíteni hívott el bennünket, hanem azért, hogy magunknak szedjünk, amit akarunk. Többek között édeskrumplit is. A munka után ő maga is készített nekünk kóstolót belőle: kínaiasan, szójával, cukrosan. Nagyon finom volt. A másik japán ismerős is adott tippeket, hogyan lehet még elkészíteni: szeletekre vágni, rájuk pár vajforgácsot tenni, 5 percig mikrózni, és már kész is egy finom vacsora. Ezen felbátorodva, már én is egyre többször vettem ezt a zöldséget, próbáltam recepteket keresni, kísérletezni még ott. Mivel már jó sok éve bukkantam rá erre a receptre, nem tudnám megmondani, hol is találtam. Időről időre elkészítem, néha változtatok rajta ezt-azt, attól függően, milyen fűszernövény vagy sajt van hozzá otthon: most például kecskesajttal és kakukkfűvel készítettem, de ugyanilyen finom feta sajttal is.

Hozzávalók (4 személyre):
1 nagy édeskrumpli (kb. 800 g)
200 g kecskesajt (vagy feta)
2 ág friss kakukkfű
5-6 gerezd fokhagyma héjastól
1 nagy lilahagyma
2 evőkanál olívaolaj
só, bors ízlés szerint

Elkészítés:
A sütőt 200 fokra előmelegítjük.

Az édeskrumplit megpucoljuk, megmossuk és 2 cm-es kockákra vágjuk. Nagy tepsibe rakjuk, hozzáadjuk a fokhagymagerezdeket héjastól, a cikkekre vágott lilahagymát. Megöntözzük olívaolajjal, átforgatjuk benne a zöldségeket, hogy lehetőleg mindenhova jusson egy kis zsiradék. Hozzátesszük a két ág kakukkfüvet és kb. 20-25 perc alatt puhára-ropogósra sütjük. A sütőből kivéve hozzámorzsoljuk a kecskesajtot és ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Forrón tálaljuk.

Zsályás szederfagyi fagyigép nélkül

Mindig is nagy fagyirajongó voltam és vagyok is, de mostanában valahogy mégis sokkal kevesebbet eszem. Ennek az az oka, hogy eljutottam arra a pontra, hogy inkább nem eszek semmilyet, minthogy rossz minőséget egyek. Tudom, hogy milyen nagy munka az igazi kézzel főzött fagyit elkészíteni. Gimnazista koromban volt szerencsém a város legjobb fagyizójában dolgozni és látni, hogy a cukrászok hajnalban keltek, törték fel a tojásokat, pucolták a gyümölcsöket, főzték a krémet, aztán jöhetett a fagyasztás, keverés. Mindennek azért elég látványos sikere is volt, mert az esős napokat kivéve nyitástól zárásig kígyózó sorok álltak azért, hogy ott fagyizhassanak. Nekem máig az ottani minőség az etalon. Citromfagyiból konkrétan sehol nem ettem még jobbat, pedig a világon elég sok helyen megfordultam már.

A fagyikészítésben is azért pár év alatt nagyot változott a világ. Egyre kevesebb helyen főznek már hagyományos módon fagyit, sokan ilyen-olyan koncentrátumokkal dolgoznak, minden egyenízű. Sokan nem is fagyit, hanem jégkrémet vesznek egy szupermarketben inkább, mert az olcsóbb. A mi kisvárosunkban is otthon már nem a régi népszerű cukrászda előtt volt a sor, hanem az újonnan megnyílt "gumifagyit" árusító bódé előtt, legalábbis egy darabig. Itt ugye ugyanannyi pénzért kétszer akkora adagot kaptak az emberek. Igaz, semmi íze nem volt és csak egy jól felfújt massza volt, de elsőre sokaknak csábítónak tűnt a nagy mennyiség. Ma már itt sincsenek sorok, mondanom sem kell. A régi cukrász is megpróbált alkalmazkodni a változó igényekhez. Ugyan készíti még a régi klasszikus ízeket, de a választék fele már nála is valószínűleg koncentrátumból készül. Ès ezért nem tudom elítélni.

A másik kisvárosban, ahol most lakunk, szerintem sosem voltak olyan változatos fagyiízek, mint a régi magyar családi cukrászatokban. Itt most is minden a szokásos olasz fagyi. Akárhova megyek, szinte mindenütt ugyanazt az ízt érzem. Iszonyúan unalmas! Ezért is készítettem most saját magam fagyit. Jó, a hozzá használt fagyivarázs állagjavítót tartalmaz, de mivel nincsen itthon fagyigépem, ezt találtam a legjobb megoldásnak. Pofonegyszerű elkészíteni és finom.

Hozzávalók (1 literhez)
400 g szeder
100 g eper
5-6 zsályalevél
200 g fagyivarázs cukor gyümölcsfagyihoz (Diamant termék-Eiszauber)

Elkészítés:
A megmosott, szükség szerint felaprított gyümölcsbe belekeverem a fagyivarázs cukrot, hozzádom a zsályaleveleket és botmixerrel 4 percig aprítom, habosítom. Ekkor egy egy literes űrtartalmú műanyag edényben a mélyhűtőbe teszem. 5-8 óra alatt lesz krémes fagyi állagú. Ha valami csoda folytán maradna belőle, akkor a fagyasztóban 1 évig is eláll.

Tormás szendvicskrém

Nemrég otthon jártunk és minden földi jóval felszerelkezve jöttünk vissza. Többek között friss tormával a szüleim kertjéből. Három termetes darabot kaptunk. Ennyi csak ecetes tormának elkészítve egy kicsit sok lett volna, hisz ecetesen mihez is ennénk: finom házi füstölt sonkához, amit itt úgysem lehet kapni. Ìgy csak egy kis üveggel tettem el ecetesen, a többit pedig csak aprítóval felaprítottam, kisebb dobozokban be a mélyhűtőbe, amíg kitalálom, mi is legyen belőlük. Nos, az első kísérletem eredménye már itt is van. Egyik kedvenc bolti szendvicskrémünk a tormás vajkrém vagy sajtkrém volt, amit sokszor hiába kerestünk az üzeletek polcain. Lehet, nem fogyott annyira és a gyártó nem gyártotta tovább. Időnként azért látni, de nem mindig. Szóval ha már úgyis volt friss alapanyagom hozzá, akkor nekiálltam magam elkészíteni. Semmi extra fűszert nem használtam hozzá, mert a tormának elég karakteres az íze önmagában is. A sajt és a tejföl egy kicsit lágyít ezen.

Hozzávalók:
Egy 10 cm-es torma lereszelve
150 g natúr krémsajt
1-2 evőkanál tejföl
csipetnyi só

Elkészítés:
A tormát lereszeljük vagy aprítógépben felaprítjuk. Ekkor még kicsit darabos állagú, úgyhogy amikor hozzádjuk a tejfölt, akkor dolgozunk rajta tovább és egy kézimixer segítségével krémesre pürésítjük. Megsózzuk és villával jól eldolgozzuk benne a krémsajtot. Azonnal felhasználható szendvicskrémként, esetleg felvágottba tekerve hidegtál töltelékeként.

Cukkinis-mákos-citromos muffin

Most a cukkinivel jártam úgy, mint korábban a céklával, hogy megvettem egy hálónyival, az első feléből készítettem azonnal valamit, aztán a második fele erősen elkezdett fonnyadozni. Ha nem akartam kidobni, akkor gyorsan valamit sütnöm vagy főznöm kellett belőle. Mivel sok időm és kedvem nem volt éppen a konyhában pepecselni, ezért valami gyors receptet kerestem. Krémleveshez nem volt épp kedvem, köretként megint nem, mert hiányzott hozzá a főétel, wrap tölteléknek épp előtte készítettem el, így gondoltam egy nagyot, legyen belőle desszert. Miért ne, hisz más zöldségekből is lehet sütit sütni. A répatorta az egyik kedvencünk, vagy itt van a rebarbarás pite, amit a szezonjában sokszor sütök is. A tökös-mákos rétest és a céklás-csokis tortát még nem kóstoltam, de egyszer egy jobb étteremben ettem desszertként például karalábé cannelonit is. Ott a tészta helyett hajszálvékonyra vágott, kicsit hőkezelt karalábégyűrűbe volt töltve egy krém. Semmihez sem tudom hasonlítani az összhatást, furán is hangzik, mégis kellemes, nem túl édes desszert kerekedett belőle.

A mai muffin ennél sokkal hagyományosabb édesség. Mivel a cukkini meglehetősen semleges ízű, tulajdonképpen azt érjük el vele, hogy sokkal könnyebben csúszik és nem lesz nyögvenyelős tőle a muffinunk.

Hozzávalók (12 darabhoz)
1 cukkini (kb. 200 g)
1 púpos kávéskanál sütőpor
25 g mák egészben
2 tojás
200 g liszt
100 g cukor
1 evőkanál vanília kivonat (vagy egy csomag vaníliáscukor)
1 evőkanál citromlé
100 ml olaj

A citrommázhoz:
50 g porcukor
pár csepp citromlé

Elkészítés:

A sütőt 180 fokra előmelegítjük.

A cukkinit héjastól lereszeljük, kicsit kinyomkodjuk, ha levet ereszt. A száraz hozzávalókat: a lisztet, a sütőport, a cukrot és a mákot összekeverjük. A tojást enyhén felverjük, beleöntjük az olajat és az egészet jól elkeverjük a száraz alapanyagokkal. Ekkor hozzáadagolunk még egy kanál citromlevet és 1 evőkanál vanília kivonatot.

A muffinformákat kibéleljük muffin-papírral, majd a tésztát belekanalazzuk. 25 perc alatt készre sütjük.

Ha kihűlt, citrommázzal beborítjuk. Ehhez a porcukorhoz annyi citromlevet csöpögtetünk, hogy jól kenhető masszát kapjunk. Ha kevés lenne a massza, lehet még több cukrot hozzáönteni.

Mézes grízes

Klasszikus retró sütiket nagyon ritkán szoktam készíteni azon egyszerű oknál fogva, hogy ezek elkészítése időigényes és eleve egy kiscsaládban egy-egy tepsi ilyen sütemény egyszerűen túl nagy adag. Most viszont vendégek kedvéért összeszedtem magam, mert sejtettem, hogy fogják értékelni. Előéltelnek és főételnek villámgyorsan elkészülő fogásokat készítettem, így maradt időm a desszerttel pepecselni.

Hozzávalók:
A tésztához (4 kisebb vagy 3 nagyobb lap):
2 evőkanál kakaó

2 evőkanál méz
2 tojás
200 g cukor
50 g vaj
400 g liszt
2 kávéskanál szódabikarbóna

Elkészítés:
A kakaót a mézzel, a cukorral és a vajjal felolvasztjuk. Ha kicsit hűlt, belekeverjük a tojásokat és a szódabikarbónával elkevert lisztet. A tésztát négyfelé osztjuk. Még melegen dolgozunk vele, mert akkor jobban nyújtható. Ki kell tapasztalni, mikor a legjobb az állaga, mert ha még túl meleg, akkor ragacsos a tészta, ha túl hideg, törik. Lisztezett deszkán nyújtuk ki és egyesével sütjük ki a tésztát 160 ºC-os sütőben. Akkor jó, amikor már nem fényes a teteje. Ez körülbelül 15 perc.

A krémhez:
500 ml tej
4 púpos evőkanál búzadara
200 g cukor
150 g vaj
1 evőkanál vaníliakivonat

A csokimázhoz:
1 púpos evőkanál kakaó
1/2 dl kávé vagy víz
1 evőkanál vaj

A tejből és a búzadarából sűrű pépet főzünk, hozzáadjuk a cukrot és a vaníliakivonatot. Amikor kihűlt, habosra keverjük a vajjal. Ezzel a krémmel megkenjük a mézes lapokat. A tetejüket lenyomjuk valamilyen nehezékkel (például egy-egy csomag lissztel vagy cukorral). Pár óráig így hagyjuk, hogy összeálljon és a krém megpuhítsa a tésztát. A tetejére a csokimázat öntjük. Ehhez a kakaót csomómentesre keverjük először egy kevés majd a maradék kávéval. Amint felmelegedett, a tűzről levéve hozzáadjuk a vajat és egyenletesen eloszlatjuk a sütemény tetején. Téglalap alakú darabokra vágjuk.

Képviselőfánk

A hétvégén óriási sikerélményem volt: végre sikerült a képviselőfánkom tésztája. Rengetegszer próbálkoztam már rengeteg recepttel, de valahogy sosem lett az igazi. Volt, hogy csak kicsit emelkedett meg, volt, hogy egyáltalán nem. Akkor sem, ha úgy éreztem, mindent ugyanúgy csinálok, ahogy a receptben láttam, akkor sem, ha még nálam ügyesebb cukrász az orrom előtt készítette, én meg pontosan jegyzeteltem és legközelebb minden lépést követtem. De az eredmény továbbra is katasztrófa lett.  Ezt nem hagyhattam annyiban. Persze a kudarcélmények után mindig tartottam egy kis szünetet, hagytam lecsengeni a kellemetlen emlékeket, és most újra nekiálltam. A testvérem útmutatásai alapján egy nagyon egyszerű dolgot változtattam meg: sütőpapír helyett kikent tepsit használtam. Ezen kívül - a böjt miatt is - zsír helyett ugyanannyi vajjal dolgoztam. Most a két dolog közül vajon melyik is kellett a sikerhez, nem tudom, de legközelebb is így fogom készíteni. A családom persze arra biztat, hogy a kísérletet minél hamarabb ismételjem meg.

A krémhez a hagyományos krémes receptjét használtam egy kis tejszínnel feldobva. Aki nem szereti tejszínesen, az ezt nyugodtan hagyja ki. A tészta tetejére lehet karamellt csorgatni vagy porcukorral megszórni. Mi erről mondtunk le a kevesebb kalória érdekében.

 Hozzávalók a tésztájához (20 darab):
125 g liszt
125 g zsír vagy vaj
125 ml víz
1 csipet só
4 tojás

Elkészítés:
A vízbe beletesszük zsiradékot, a sót és a cukrot. Feltesszük főni és ha a víz bugyog, beleöntjük a lisztet és 2-3 percig még a tűzhelyen kavargatjuk, addig, amíg picit odakap az alja. Ekkor levesszük a tűzről és egyesével beleütjük és elkeverjük benne a tojásokat. Ha jól dolgoztunk, a tészta elválik az edény falától és egy nagy galacsinná válik. Habzsákba töltöm és olyan 2-3 cm-es puffokat nyomok egy kizsírozott tepsire. 230 ℃-osra előmelegített sütőbe tolom, addig sütöm itt, amíg a megemelkedik és színe lesz (kb. 15 perc), majd lejjebb állítom a hőmérsékletet 200 ℃-ra és tovább sütöm, amíg megszárad (további 15-20 percig). Ekkor kiveszem, kihűlés után félbevágom a tésztát és a krémes krémmel megtöltöm, a tetejére pedig felvert terjszínhabból teszek még egy kanállal.

Krémes krém

Hozzávalók:
1 liter tej
300 g cukor
5 púpos kanál liszt
5 tojás
1 csomag vaníliáscukor

Elkészítés:
A tojássárgákat 100 g cukorral, a liszttel és kevés tejjel csomómentesre keverjük, majd a maradék tejjel felöntve, állandóan kavargatva lassan elkezdjük főzni. Ha besűrűsödott és egyet-kettőt rottyant, levesszük a tűzről. A tojásfehérjét a maradék cukorral kemény habbá verem és még a meleg tejes krémhez hozzákeverem. Kihűlés után a képviselőfánkot megtöltöm vele. Ha esetleg maradna krém, akkor bármi otthon fellelhető alapanyagból (gyümölcsök, mazsola, babapiskóta, csokidarabok, pirított diófélék) egy pohárkrémet dobhatok össze belőle.

Céklakrémleves kolbászcsipsszel

Amikor nem a piacon, hanem nagyobb élelmiszerüzeltben veszünk zöldségeket, akkor sokszor csak nagy kiszerelésben sikerül hozzájutni valamihez, amiből különben csak egy-két darabra lenne szükség a receptünkhöz. Kamra híján viszont a maradék hamar elkezd fonnyadozni. Ha nem akarjuk kidobni, akkor muszáj gyorsan valamit csinálni belőle. A múltkor pont a céklával jártam így, ami végül egy egyszerű, de finom levesként végezte. Még a böjt előtt kolbászcsipsszel dobtam fel, de most húsvétig ez a feltét elmarad róla.

Hozzávalók:
4 db közepes cékla
1 nagyobb krumpli
1 kisebb hagyma
1 gerezd fokhagyma
1/2 kk római kömény
200 ml joghurt vagy tejföl a tálaláshoz
1 ek olaj
10 dkg szárazkolbász
só

Elkészítés:
A céklákat a krumplival héjastól egészben megfőzzük, ha langyosra hűltek, meghámozzuk, kockákra vágjuk. A hagymát, fokhagymát apróra vágjuk, megdinszteljük, majd a mozsárban összetört római köményt is hozzáadjuk. Ekkor jöhetnek bele a kockára vágott zöldségek és egy kevés só. Átkavarjuk, pár percig hagyjuk együtt pirulni, majd egy kevés vízzel felöntjük. Amint az felforrt, botmixerrel pürésítjük. Ízlés szerint felöntjük vízzel. Amint felforr, már jó is.

A kolbászt hajszálvékony szeletekre vágjuk, száraz serpenyőben kisütjük a zsírját, majd ízlés szerint a leves tetejére dobunk belőle egy adaggal, majd még egy-egy kanál natúr joghurtot vagy tejfölt kanalazunk rá.

Narancsos szufflé

Mostanában lelkesen nézzük a Konyhafőnök adásait. Például azért is, mert nagyon sokat tanulhatunk belőle és jól lehet benne követni az aktuális ételdivatot is. Tavaly még az ilyen-olyan "föld" volt a divat, akkor is meg most is mindenki mártást főz és roppanós elemet tesz a tányérjára. Ha pedig a piacon egy 60 kilós tonhalat sikerül karácsonyra beszerezni, annak a feldolgozása is pofonegyszerű a műsor nézőinek. És azok az ételköltemények, amiket a séf akár mindenki számára könnyen beszerezhető alapanyagokból is megalkot...Szóval elméletben a nézők nagyon képben vannak. De ezeket a gyakorlatban megvalósítani szerintem kevesen fogják, bármilyen szép is a tévében a végeredmény.

A legtöbb esetben meg sem fordul a fejemben, hogy ezt én is így el tudnám készíteni. Viszont amikor a szufflét sütötte, arra kivételesen azt mondtam, hogy végre valami, amit én is így el tudok készíteni. Talán még jobban is, mert az enyém nem esik általában annyira össze, mire kivisszük az asztalra. Arra, hogy a műsorban hogy is készítették, már nem elékszem pontosan, de az én verzióm kevésbé kacifántos, nem szűröm például a lefőzött masszát. A sajtos szuffé készítésénel említett négy alapszabályt viszont fontos betartani, hogy a végeredmény tökéletes legyen.

Hozzávalók:
40 g vaj a formák kikenéséhez

100 g cukor
150 ml tej
100 ml tejszín
3 nagy tojássárgája
4 nagy tojásfehérje
15 g búzaliszt
10 g kukoricaliszt
1 nagy narancs leve és lereszelt héja

porcukor a végén a szóráshoz ízlés szerint

Elkészítés:
A szuffléformákat egyenletesen és alaposan kivajazzunk és porcukorral egyenletesen megszórjuk, majd betesszük a hűtőbe felhasználásig.

A szufflé alaphoz egy nehéz aljú serpenyűben kezdjük el felmelegíteni a tejet és a tejszínt, majd még mielőtt forrni kezdene, vegyük le a tűzről. A tojássárgáját a cukor felével verjük fel fehéredésig. A kétféle lisztet szitájuk bele ebbe a masszába és keverjük simára. Lassan adagojuk hozzá a tejszínt kézi habverővel kissé verve. A tálból öntsük vissza az egész masszát a serpenyőbe és folyamatos kavargatás mellett sűrítsük be, majd tegyük félre hűlni. A sütőt melegítsük elő 180 fokra (nem légkeveréssel).

Egy nagy tálban verjük fel a tojásfehérjét, amikor majdnem kész, csak akkor adagoljuk hozzá a cukor másik felét. A tojásos masszába lassan csöpögtessük bele a kifacsart narancslevet és reszeljük bele a narancs héját. Ezután pedig óvatosan keverjük bele a felvert tojásfehérjehabot is.

A kivajazott formákat 3/4-ig töltsük fel a szuffllémasszával, majd erőteljesen csapjuk az alját a konyhapulthoz, hogy a tészta egyenletesen eloszoljon a formákban. Amint a sütő felforrósodott, már rakom is be őket. Én olyan 17 percig sütöttem, lehet, egy perccel hamarabb is kivehettem volna, mert így picit piros lett a teteje.

A sütési idő mindig a formák nagyságától függ. Iránymutatónak néhány konkrétum a forma átmérője/forma mélysége/sütési hőmérséklet/sütési idejére

• 6 cm/3 cm/180℃ - 10 perc
• 10 cm/4 cm/180℃- 15 perc
• 10 cm/5 cm/170℃-  20 perc
• 15 cm/5 cm/160℃-  25 perc
• 20 cm/5 cm/160℃-  30 perc

A sütőből kivéve

Diós-aszalt gyümölcsös gesztenyetorta

A mai receptet egyik kedvenc unokatestvéremnek köszönhetem. Róla azt kell tudni, hogy híresen nem szeret sütni vagy főzni, mert egyszerűen nincs türelme a konyhában pepecselni. Amikor valamilyen alkalomból meg szeretne bennünket vendégelni és azt mondja, hogy most ő fog főzni, akkor rendszerint meghív bennünket egy étterembe. Nemrég mi hívtuk át hozzánk ebédre, és erre megint hallhattuk a már jól megszokott szavakat, hogy a desszertet ő süti. Aha, gondoltuk, biztos talált valami új cukrászdát. A legnagyobb meglepetésünkre azonban tényleg ő sütött, méghozzá egy isteni gesztenyetortát. Addig nem is engedtem el, amíg meg nem adta a receptjét, hogy én is elkészíthessem.

Hozzávalók:
6 tojás
200 g vaj
200 g porcukor
150 g rétesliszt
1/2 csomag sütőpor
250 g gesztenyemassza
1 evőkanál rum
100 g dió vagy mogyoró durvára törve
2 csipet só
1 vaníliáscukor
100 g aszalt gyümölcs (például papaya, szilva, barack)
2 g citromlé a tojásfehérje felveréséhez

A mázhoz:
1 púpos evőkanál kakaó
kb. 100 ml kávé vagy hideg víz
1 evőkanálnyi vaj

Elkészítés:
A sütőt 170 fokra előmelegítem.

A tojássárgáját a cukorral, vaníliáscukorral, sóval és vajjal habosra keverem. Beleöntöm a rumot. A sütőporral elkevert lisztet hozzáadom. A tojásfehérjét a citromlével habosra verem és óvatosan a tojásos masszához keverem. Végül hozzáadom az aszalt gyümölcsöket és a diót. Kb. egy óra alatt megsütöm. Tűpróbával ellenőrzöm, hogy elkészült-e. Ha megsült, rácson hagyom kíhűlni és kakaós mázzal vonom be. A mázhoz a kakaót elkeverem annyi kávéval, hogy egy sűrű pépet kapjak. Ezt egy kisebb lábasban felmelegítem, majd hozzáadom a vajat. Amint elolvad, gyorsan ráöntöm a torta tetejére és egyenletesen elkenem.

Karácsonyi fahéjas dió

A karácsonyi vásárok elengedhetetlen résztvevői azok a standok, ahol cukros-fahéjas magvakat árulnak. A világ bármely pontján, még Oszakában a német karácsonyi vásáron is lehet velük találkozni. A forró magvak és a fahéj utánozhatatlan aromája már messziről oda szokott engem csalogatni ezekhez a standokhoz. Sokszor veszek is egy kis miniatűr zacskónyit, amit jól beosztva is elég hamar el tudunk fogyasztani, pláne, ha többen vagyunk.

Egészen a tavalyi adventi időszakig valahogy nem is gondoltam arra, hogy ezt a finomságot otthon is el lehet készíteni. Az járt korábban a fejemben, ha csak simán elkezdem a cukrot olvasztani és bele a diót, akkor grillázst kapok. De ennél több figyelmet nem is fordítottam erre a problémára. Aztán egyszercsak egy kolléganőm hozott be egy doboz saját készítésű cukrozott-fahéjas mandulát. Természetesen azonnal elkértem a receptet, de valamiért mégis csak az idén készítettem el. Talán azért, mert isteni finom csemege, de tavaly telítődtem vele. Most viszont még éppencsak kipakoltak a karácsonyi vásárokban, még véletlenül sem vetődtem arrafelé, a kolléganő sem készített még az idén, így tegnap gyorsan összedobtam egy adagot, és mivel ez volt a szezonban az első, nagyon jól is esett.

Az eredeti receptben mandulával készül ez az édesség, de nálunk csak dió volt éppen itthon, ezért abból álltam neki. Ízre így is finom lett, viszont lehet, pont azért, mert a mandula felületén másképp oszlik el a cukor, nekem az alaprecept cukormennyisége soknak bizonyult. A végén nagyon sok fahéjas cukor maradt hátra. Erre fogtam magam, visszaöntöttem mindent a serpenyőbe, öntöttem hozzá egy fél deci vizet, adtam hozzá még diót és készítettem még egy fél adaggal. Most az eredeti receptet adom meg, mert valószínűleg attól függ, milyen maggal dolgozunk, hogy mennyi cukorra lesz szükségünk. Ha még marad, a fenti módon újra lehet hasznosítani a leeső fahéjas cukormorzsalékot.

Hozzávalók:

100 ml víz

200 g cukor

2 csomag vaníliáscukor

1 evőkanál fahéj

200 g egész olajos mag pl. mandula, dió, pisztácia 

Elkészítés:

Egy teflonserpenyőben a vizet, a cukorral, vaníliáscukorral és fahéjjal feltesszük főni. Ha felforrt, belerakjuk a magvakat és folyamatosan kevergetjük. Ha a víz elpárolgott, lejjebb vesszük a hőmérsékletet és addig kavargajuk, amíg a cukros keverék morzsaszerű állagú nem lesz. Ekkor szilikonlapra vagy sütőpapírra kiöntjük és hagyjuk lehűlni. Jól záródó fémdobozban tárolható...ha még lesz valami, amit tárolni akarnánk.

Tejfölös gombaleves

Ismét több ételallergiás ember volt hivatalos hozzánk vendégségbe. Már kezdek egyre rutinosabb lenni, hogy ilyenkor kinek mit szabad főzni. Ilyenkor jön a következő probléma: ki mit nem szeret. Jártam már úgy, hogy elkészítettem egy komplett menüsort, aztán amikor mindennel elkészültem, hátradőltem, és akkor kiderült az egyik vendégről, hogy ja, ő nem szereti a májat, a gombát, túrót...és még folytathatnám a sort. Brrrr.....Lehet, nem vagyok elég jó fej, de amikor semmi egészégügyi probléma nem áll fenn, sok emberre főzök, akkor nem tudom tolerálni, ha valaki válogatós. Vagy megeszi, amit kap, vagy kihagyja, nem sértődök meg. Csak ne várja el, hogy a kedvéért külön főzzek. Szerencsére ez a gombaleves az utolsó cseppig elfogyott.

 Hozzávalók:
50 dkg vegyes gomba (erdei gomba, szárított vargánya, friss csiperke)
1 evőkanálnyi vaj
1 nagy hagyma
1 répa
1 petrezselyemgyökér
100 ml tejföl
1 csokor petrezselyemzöld
2 ág tárkony
1 evőkanál házi ételízesítő
egy kávéskanálnyi morzsolt bazsalikom
só, frissen őrölt bors ízlés szerint

Elkészítés:
A vajon megdinszteljük a hagymát, hozzáadjuk a felaprított répát, petrezselyemgyökeret. Amikor ezek félig megpuhultak, jöhetnek hozzá a felaprított gombák. Ha van szárított gombánk, azt először beáztatjuk. Kicsit erősebb tűzön pároljuk, amíg a gomba elfővi a levét. Ekkor felöntjük vízzel, hozzáadjuk az ételízesítőt és a fűszereket. Lassú tűzön addig főzzük, amíg a zöldségek kellően megpuhulnak benne. Ekkor tejföllel behabarjuk. Tálalás előtt megszórjuk az apróra vágott petrezselyemzölddel.

Kuglóf

Az október nálunk elég hideg napokkal indított, a fűtést is be kellett kapcsolnunk. Ha pedig itt az ősz, akkor ideje volt feltöltenem a teakészletemet is. A teázás pedig úgy az igazi, ha van mellé valami finom sütemény, például egy igazi klasszikus, egy szelet kuglóf. Most egy alapreceptet írok le, amit ízlés szerint fel lehet dobni mindenfélével: mazsolával, csokidarabokkal, aszalt gyömölcsökkel, márványosan kakaóval, citromhéjjal, kandírozott narancshéjjal.

Hozzávalók (1,5-2 literes formához)
350 g cukor
100 ml tej
6 tojás
170g vaj
400 g liszt
1/2 csomag sütőpor
1 evőkanál vaníliáscukor

Elkészítés:
A cukrot habosra keverjük a tojások sárgájával, a felolvasztott vajjal és a tejjel. Hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet, a tojások felvert habját és óvatosan a mazsolát, aszalt gyümölcsöt, amit éppen otthon találunk.

Egy hideg vízzel kiöblített szilikonos sütőformába töltjük és 160 fokra előmelegített sütőben kürülbelül 1 óráig sütjük. Egy rövid ideig pihentetjük a formában, majd egy könnyű mozdulattal tálcára borítjuk. Esetleg porcukorral is megszórhatjuk a tetejét.

Olívabogyós édesköménysaláta

Az édeskömény nem tartozik azok közé a zöldségek közé, amit minden nap fogyasztanánk. Már csak azért sem, mert eléggé megosztó ízvilágú. Ezt pedig valaki szereti, van aki nem. Ez az ánizsra emlékeztető ízvilág nekem azért jön be, mert ez is hozzájárul ahhoz, hogy kicsit változatosabban együnk itthon. Ezt a salátát egy munkatársi vacsora keretében ettük először grillezett lazacfilével, és rögtön megtetszett, elhatároztam, hogy én is kipróbálom alkalomadtán. Szerencsére épp kaptam egy újabb különleges olaj- és balzsamválogatást, ezzel pedig igencsak feldobtuk az amúgy sem mindennapi ízeket.

Hozzávalók (2 személyre):
1 édeskömény
1 nagy csokor petrezselyem
1 kis csokor menta
150 g magozott fekete olívabogyó

ízlés szerint mangóbalzsam, citromos olívaolaj vagy ami van otthon

Elkészítés:
Az olívabogyókat jól lecsepegtettem, az édesköményt négyfelé vágtam, a torzsáját kidobtam, a maradékot hajszálvékonyra szeleteltem. A fűszernövényeket megmostam, durvára vágtam. Az egészet jól összekevertem és meglocsoltam mangóbalzsammal és citromos olívaolajjal. Sülthúsokhoz, halakhoz nagyon gyors, egyszerű és finom köret.

Kókusztejes tápiókapuding erdei gyümölcsökkel

A tápiókáról először a Csengetett, Mylord? című angol vígjátékban hallottam, és akkor ez annyira egzotikus valaminek tűnt, hogy igazából fel sem merült, hogy én valaha ezt meg is fogom kóstolni. A nagy alkalomra először Japánban került sor, amikor a japantanárnőnk többünket meghívott "batyubálra", mindenkinek lehetőleg az országára jellemző 2 ételt kellett vinni. Ő maga egy érdekes garnélarákos levest készített, és desszertnek meg egyszerűen natúr tápiókapudingot, amihez kanalazott egy kevés édes azukibabot és öntött hozzá valamennyi kókusztejet. Mindez egy szép kehelyben tálalva nagyon látványos és érdekes desszert volt. Nem beszélve arról, hogy körülbelül 1 percbe telt az elkészítése. Ehhez a receptbez vettem egy zacskó tápiókát, amit már kicsit untam ugyanúgy elkészíteni, ezért jutott eszembe a régi angol sorozat és az, hogy akkor most akár kipróbálhatnám a tápiókapuding készítését is. Ez született belőle:

Hozzávalók:

100 g tápióka

400 ml kókusztej

3 evőkanál méz

1/2 rúd vanília

150-200 g fagyasztott erdei gyümölcs

1 csipet fahéj

Elkészítés:

A tápiókát 15 percre hideg vízbe áztatom, majd a vizet leöntve róla a kókusztejjel, a mézzel és a kikapart vaníliarúddal felteszem főni. Folyamatosan kavargatva addig főzöm, amíg ragacsos, puding állagú lesz, a tápióka maga pedig átlátszó gyöngyszerű. Ekkor leveszem a tűzről és kis tálkákba teszem.

A fagyasztott gyümölcsöt egy kevés vízzel és fahéjjal felfőzöm, rákanalazom a tápiókapuding tetejére. Kihűlés után tálalom.

Házi ételízesítő

Nagyon ritkán vettem eddig vegetát, leveskockát vagy bármilyen hasonló mesterséges ételízesítőt. Ha mégis megtettem, akkor persze szidtam magam, mert ha ezekkel főztem, mindig éreztem egy bizonyos műízt az ételben. Ennek persze mindig az lett a vége, hogy a már megvett csomag ételízesítőt jó sokáig nem használtam újra, és a végén rámromlott az egész, mehetett a kukába.

Mostanában, ha lehet az ételízesítés problémáját a következőképpen hidalom át. Leveskocka helyett inkább magam főzte alaplevet használok, vagy egyszerűen a megmaradt húslevest lefagyasztom, és szükség szerint később ízesítek vele szószokat, krémleveseket. Azokban az esetekben, amikor korábban esetleg a vegetához nyúltam volna, már régóta a szüleimtől kapott házi ételízesítőt vetem be inkább. Mivel nem nagy ördöngösség az egész, a múlt héten nekiálltam elkészíteni a náluk bevált recept alapján. Így garantáltan nem lesz műíze az ételünknek. A sózással viszont utána csínján kell bánni, mivel az ételizesítőnk maga is sós lesz (a hosszabb eltarthatóság érdekében nem lehet belőle kispórolni).

Hozzávalók:

1.      összesen 500 g vegyes leveszöldség a következö arányokkal:

• 330 g répa és petrezselyemgyökér
• 170 g pedig a következő zöldségekből: zeller, karalábé, karfiol, fokhagyma, petrezselyemzöld (ízlés szerint még egyéb zöldségekkel is ki lehet egészíteni)

2.    500 g só

Elkészítés:

A zöldségeket előbb kisebb darabokra vágtam, aprítógéppel felaprítottam. Mivel ez az elegy még nem volt elég pépes, az egészet még a húsdaráló legkisebb fokozatán ledaráltam. Az egészet jól összekevertem a sóval és jól záródó kisebb üvegekbe tettem.

Karamellás nápolyi

Megkívántam egy süteményt, amit gyerekkorom óta nem ettem: egy diós, kávékrémes szeletet, aminek a tetejét ostyalap díszíti. A szokott orosz boltnak hála, sikerült is ostyalapot vennem, az elképzelt sütemény is elkészült, de a csomagban 6 óriási lap volt, nekem meg akkor csak egy darab kellett. Ezért jutott eszembe, mi lenne, ha a maradékból nápolyit készítenék. Ezek a lapok eléggé vastagok voltak, nagy mélyedésekkel, ezért viszonylag sok töltéket felvettek. Az ízre viszont nem volt panasz, elég hamar elfogyott. Csak utána egy jó darabig nem kívántunk édességet, mert azt el kell ismerni, nem egy fogyókúrás ételről van szó.  De egyszer-egyszer megéri elkészíteni.

Hozzávalók
4-6 ostyalap (attól függően, milyen mély barázdák vannak a lapokban)
300 g cukor
150 g darált dió
200 ml sűrített tej
150 g margarin

Elkészítés:
A cukrot serpenyőben forró serpenyőben állandóan kavargatva karamellizáljuk, hozzáadjuk a sűrített tejet, a margarint és a diót. Addig kavargatjuk, amíg kenhető állagú lesz. Ekkor gyorsan megkenjük a krémmel a lapokat. Az egész tetejére nehezéket rakunk, hogy jól összeálljon. Én a legtöbbször egy csomag lisztet vagy cukrot teszek rá. Másnap szeletelem és fogyasztom is.

Alternatív elkészítési mód:
Az orosz típusú, alapból édesített dobozos sűrített tejet nagyon sokáig kell dobozostól egy adag vízben és egy olyan lábasban főzni, amit nem sajnálunk. Lassan és több óráig tart a folyamat. Így szép lassan karamellizálódik és kiváló nápolyi töltelék lesz belőle. Ezt az ötletet sajnos már csak akkor kaptam, amikor elkészült a fenti nápolyi. Én magam így még nem próbáltam, de előbb utóbb megteszem.

Pimm's koktél

Július közepe a teniszrajongók számára egyet jelent Wimbledonnal. Angliában nem csak a sportőrültek jönnek ilyenkor lázba, hanem az egész ország erről beszél. Végre egy újabb téma az időjárás és a közlekedés mellé. Sokan csak a tévében tudják követni az eseményeket, mert nem könnyű jegyeket szerezni rá. Szerencsére nekünk ez egyszer sikerült és felejthetetlen élményben volt részünk. Jó meccseket láttunk, átérezhettük az egész hangulatát. Ehhez hozzájárult, hogy közben a wimbledoni specialitásokat kóstolgattuk: a tejszínes epret és Pimm's koktélt. Mindkettő elkészíthető otthon is, hogy segítsen igazi wimbledoni körülményeket varázsolni a szurkoláshoz. A tejszínes epret recept nélkül is el tudja készíteni mindenki. A Pimm's elkészítése sem bonyolult, csak kell hozzá a Pimm's nevű alkohol, amit nagyobb áruházakban már lehet kapni.

Hozzávalók (egy kancsónyi koktélhoz):
200 ml Pimm's
600 ml limonádé, pl. Sprite
Gyümölcsök, zöldségek ízlés szerint pl. uborka (!), eper, narancs, áfonya, ribizli, friss menta
Jégkocka

Elkészítés:
A Pimm's-et a limonádéval összekeverjük, jégkockákat dobunk bele, és a darabokra, szeletekre vágott gyümölcsökkel, zöldségekkel díszítjük.

Szicíliai karfiolsaláta

Egyik kedvelt zöldségünk, amit mindig szívesen eszünk, a karfiol. Viszont bevallom, hogy a legtöbbször mindig hasonlóan készítettem el: hol levesként, hol tojásosan rakva, püréként köretnek esetleg nagyon ritkán kirántva. Nemrég hallottam, hogy csak a külső rücskös részeit felhasználva isteni "rizottót" lehet belőle készíteni. Ezt az ötletet biztosan ki fogom még próbálni és akkor itt is közzéteszem. Viszont van egy másik, a megszokottól eltérő karfiolos étel, amit még régebben készítettem, csak a cikk megírásával kissé elmaradtam. Ez a szicíliai karfiolsaláta, amit Nigella olasz szakácskönyve alapján készítettem. Fenyőmag helyett tökmagot használtam, ezáltal lehet, nem is lett annyira szicíliai, de finomnak így is finomnak találtuk.

Lehet köretként enni vagy vegetáriánus főételként.

Hozzávalók:
1 karfiol
2 babérlevél
1 csipet sáfrány 1 csésze meleg vízbe áztatva
75 g mazsola
1 salotta hagyma
2 evőkanál frissen facsart citromlé
4 evőkanál olívaolaj
150 g magvalt fekete olívabogyó
25 g fenyőmag (vagy tökmag)
1 kis csokor petrezselyemzöld
75 ml marsala (szerintem ezt a hozzávalót egyszerűen kihagytam, mert nem volt itthon)
só ízlés szerint

Elkészítés:
Forrásban levő vízben roppanósra főzöm a rózsáira szedett karfiolt. A mazsolát a marsalával felforralom, félreteszem.

Az öntethez a sáfrányos vízhez teszem az apró kockákra vágott salotta hagymát, a citromlevet és az olívaolajat. Mindezt egy villával jól összekeverem.

A mazsolát és az olívabogyót hozzákeverem a kihűlt karfiolhoz, megöntözöm az öntettel, jól átkeverem és legalább fél óráig pihentetem. Tálalás előtt hozzákeverem a száraz serpenyőben megpirított fenyő- vagy tökmagot és megszórom az apróra vágott petrezselyemmel.

Tengeri herkentyűs paella

A családom a hétvégére tengeri herkentyűs paellát rendelt. Kihangsúlyozták, hogy nem rizottóra vágynak, hanem paellára. Ettem már mindkettőt, de valahogy nem tudtam volna megfogalmazni, hogy mi is a különbség a kettő között. Most kénytelen voltam utánajárni és végül megtudtam. A rizottót állandóan kevergetve, alaplével, fehérborral főzzük, ez eddig is világos volt. A különbség, hogy paellához a rizst kicsit megpirítjuk (mint a magyar háziasszonyok a rizs körethez), felöntjük azzal a főzővízzel, amiben a homárt megfőztük, és fontos még, hogy sárfánnyal ízesítsük és egy idő után már ne kevergessük. Mivel a homárhoz itt nem igazán tudok hozzájutni, jobb híján egyszerűen fagyasztott tengeri herkentyű válogatásból készítettem az ételt, vízzel öntöttem fel, cserébe viszont erőteljesebben fűszereztem.

Hozzávalók (4-6 személyre)
2 evőkanál olívaolaj
1 nagy vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 bögre kerek szemű paella- vagy rizottó rizs
450 g vegyes fagyasztott tengeri herkentyű (vagy 4 kisebb homárfarok és 1/2 kg garnélarák)
1 csipet sáfrány vízben áztatva
2 nagy paradicsom
150 g zöldbab
2 csipet sáfrány (1/2 csésze hideg vízbe áztatva)
1 teáskanál őrölt pirospaprika
1 teáskanál cayenne bors
só ízlés szerint
egy nagy csokor petrezselyem

Elkészítés:
Aki olyan szerencsés, hogy hozájut homárhoz, forralja fel a vizet, dobja bele a homárfarkakat és addig főzze, amíg rózsaszín lesz. Ez egy két percig tart. Utána vegye ki a homárt a vízből, a vizet pedig tegye félre, mert később ezzel kell felönteni a rizst.

Aki nem jut hozzá egyszerűen homárhoz, az a következő lépéssel kezdheti. A hagymát apróra vágjuk és egy serpenyőben a felmelegített olívaolajon megdinszteljük. Rádobjuk a rizst, amivel üvegesre pároljuk. Hozzáadjuk az apróra vágott fokhagymát, a homár főzővizéből három bögrényit, majd a sáfrányt az áztatóvízzel együtt és a fűszereket, végül a kockára vágott paradicsomot és a 3 cm-es hosszúra vágott babot. Még egyszer utoljára megkavarjuk, utána lefedve lassú tűzön főzzük olyan 20 percig.

Ha friss herkentyűkkel dolgozunk, ekkor tesszük a tetejére a garnélarákokat és addig főzzük őket, amíg rózsaszínűek lesznek. Ez körülbelül 10-15 percet vesz igénybe. A legvégén pedig a már megfőtt homárdarabokat tesszük rá, hogy kicsit átmelegítsük őket.

Ha fagyasztott vegyes tengeri herkentyűkkel dolgozunk, akkor sokkal hamarabb elkészülünk ezzel az utolsó folyamattal. Az én herkentyűim eleve meg voltak főve, így csak 2-3 perc alatt átmelegítettem őket lefedve.

Amint kész, megszórjuk az apróra vágott petrezselyemzölddel és a kedvenc fehérborunkkal tálaljuk.

Brokkoli burger krémes puliszkával

A mai bejegyzés akár a még nem létező ebédek a dobozból sorozatom első része is lehetne. A munkahelyemen ugyanis nincs menza, csak egy büfé, ahol a maguk módján igyekeznek az épületben megfordulókat változatosan ellátni, de helyhiány miatt a csütörtöki levesnapon kívül meleg étel nincs. A félórás ebédszünet pedig nem elég arra, hogy a környéken bevásároljak és még kényelmesen meg is tudjam enni. A hét első felében még a hétvégi maradékokkal kihúzom valahogy, de a hét közepétől már fő a fejem, hogy mégis mit vigyek magammal ebédre, ha egy szendvicsnél többet szeretnék enni estig. Holnapra brokkoli burgert készítettem parmezános-snidlinges puliszkával és már előre várom az ebédidőt.

Hozzávalók (2 személyre)
1 kisebb fej brokkoli
2 tojás
2 evőkanál liszt
2 gerezd zúzott fokhagyma
1 evőkanál lenmag
2 evőkanál olaj a sütéshez
só, őrölt szerecsendió ízlés szerint

1 bögre kukoricadara
2 bögre víz
2 evőkanál parmezán sajt
1 kis csokor snidling
20 g vaj
só, a díszítéshez pirospaprika karikára vágva

Elkészítés:
A brokkoli szárát felszeletelem, forrásban lévő vízbe dobom. Amikor már majdnem puha, hozzáadom a brokkoli rózsáira szedett "virágait" is. Amikor minden puha lett, de nem szétfőtt, akkor lecsöpögtetem, durván kockákra vágom őket. A liszttel, tojással, fokhagymával, lenmaggal, sóval és  a szerecsendióval elkeverem és forró olajban mindkét oldalát pirosra sütöm.

A krémes puliszkához a kukoricalisztet kétszer annyi sós vízben felteszem főni. Folyamatosan kavargatva besűrítem, ha nagyon sűrű lenne, még öntök hozzá vizet. Amikor elkészült, hozzákeverem a vajat, a parmezánt és a snidlinget. Pár szelet pirospaprikával díszítem.