Huancaina szósz (Papas a la huancaina)

Ennek a receptnek az írásához szomorúan fogok hozzá, mert sajnos, akitől kaptam, már nem él. Japánban ismerkedtünk meg egy argentín-perui párral, és ahogy az már szokás, kölcsönösen meghívtuk egymást enni. Arra már nem emlékszem, hogy mi mit adtunk nekik, de arra igen, hogy ők a két nemzet ételeiből egy nagyon kiváló összeállítást kínáltak nekünk. Volt az asztalon empanadas (argentín húsos táska), saláták, és ami a legemlékezetesebb, a huancaina szósz, ami az egyik legismertebb perui étel. Pofonegyszerű az elkészítése, de közben eszméletlenül finom: egy sárgachili szószt kell készítenünk és ezt főtt krumplival, főtt tojással tálalni. Ennyi!

Miután náluk jártunk, nagyon sokszor elkészítettem magam is, de utána elköltöztünk, nem ismertem dél-amerikai élelmiszerboltot, és valahogy feledésbe merült a recept. Ráadásul úgy emlékeztem, csakis sárga-chili paszta jó az elkészítéséhez. Aztán mostanában a kezembe került újra, és ráébredtem, hogy dehogyis, ha van sárga chilim egészben, azt ugyanúgy használhatom hozzá. Ennek a beszerzése már sokkal egyszerűbbnek tűnt. Be is szereztem, és újra elkészítettem. Sajnos az állagára már nem emlékeztem pontosan, és amikor már tálaltam volna, észrevettem, hogy bizony kicsit túl sok kekszet tettem bele, emiatt kicsit sűrűbb és göcsörtösebb lett a kelleténél. A chilit viszont legközelebb kicsit mértékletesebben fogom adagolni, mert ettől most szinte tüzet lehetett okádni. De annyi biztos, máskor is fogok még ilyet készíteni.

Hozzávalók:
2-3 db sárga chili apróra vágva (vagy 2-3 ek sárga chili paszta)
1/2 csésze sűrített tej
250 g friss sajt vagy feta (esetleg krémesebb túró)
2 db kréker sós keksz apróra törve
1/4 csésze olívaolaj
só, bors ízlés szerint

Elkészítés:
A hozzávalókat jól elkeverjük. Ha sok a tej, akkor több kekszet rakjunk bele, ha túl híg, több kekszet. Csak vigyázzunk arra, hogy amíg áll a krém, addig tovább szívja magába a nedvességet a keksz, ezért csak óvatosan adagoljuk hozzá, nehogy olyan sűrű legyen, mint az én krémem a képen.

Szeletekre vágott héjában főtt krumplival és karikára vágott főtt tojással tálaljuk.

Bakszakáll-cukorborsó penne

A bakszakáll Magyarországon nem annyira ismert növény, én is Németországban találkoztam vele először a "szegények spárgája" álnév alatt. Egyelőre még csak kísérletezgetek vele én is, milyen ételeket is készíthetnék belőle. Tavaly levest főztem, de nem merültem ennél jobban bele. Az idén viszont megint megjelent a piacon, ezért folytatom tovább a felfedezéseimet vele. Nem véletlenül kapta a fent is említett álnevet ez a zöldség, hiszen ízre talán a fehér spárgához hasonlít legjobban. Ezért olyan ételt készítettem most is, amit akár spárgából is elkészíthetnék: egy tésztát bakszakállal és "borsóhéjjal".

A vállalkozószelleműeknek felhívom a figyelmét arra, hogy nem véletlenül írtam a receptbe, hogy gumikesztyűben essenek neki a hámozásnak. A fekete külső réteg alatt ugyanis egy papírragasztóhoz hasonló nagyon ragacsos réteg helyezkedik el, amit aztán ember legyen a talpán, aki le tud mosni a kezéről. A kesztyűben viszont hipp-hopp megvan, és nem fogjuk magunkat szidni, amiért nekiálltunk ezt az ételt elkészíteni.

Hozzávalók (2 személyre):

4 szár bakszakáll (Schwarzwurzel)

100 g cukorborsó héjastól

2 duci fokhagyma

1 evőkanál olívaolaj

250 g penne
1 ek vaj

só, bors ízlés szerint

Elkészítés:

Egy nagy lábasban felrakom a tészta főzővizét, forrástól számítva 10-12 percig főzőm, lecsöpögtetem.

Ezalatt a bakszakállt gumikesztyűben meghámozom, alaposan megmosom és srégen 1-2 cm-es darabokra vágom. A cukorborsót megmosom, a végeit levágom, és szintén srégen 2 cm-es szeletekre aprítom. A fokhagymát meghámozom, a kés lapjával lelapítom és felaprítom. A zöldségeket egy párolóedényben megpárolom. A bakszakáll kicsit több idő alatt lesz kész, ezért ésszerű két edényt használni erre a célra. 

Egy serpenyőben felmelegítem az olajat, hozzáadom a fokhagymát, majd a megpárolódott zöldségeket és végül a lecsöpögtetett tésztát. Tálaláskor frissen őrölt borssal szórom meg és egy darabka vajat teszek a tetejére.

Tárkonyos zöldségleves

Végre itt az igazi tél, és havat is láthattunk az idén. Jó ilyenkor bent a meleg lakásban egy forró levest kanalazgatni. A mai ajánlatom egy tárkonyos zöldségleves, tekintettel arra, hogy a böjti szezon is elkezdődött, és aki ezt szeretné betartani, annak ideális. Aki nem böjtöl, annak meg azért, mert néha nem árt húsmentes napokat a normál étkezésbe is beiktatni.

Hozzávalók:

2 nagy répa

1 petrezselyemgyökér

30 dkg kelbimbó

1/2 hagyma

1/2 bögre hosszúszemű rizs

2 gerezd fokhagyma

1-2 kanál friss tárkony egészben

1/2 citrom leve

1 dl tejszín

1 ek olivaolaj

só ízlés szerint

Elkészítés:

A répát megmosom, megpucolom, negyedelem és vékony szeletekre vágom. A kelbimbó külső leveleit leveszem, a végét levágom, megmosom, és a nagyobb darabokat félbevágom, vagy negyedelem. A rizst folyóvízben megmosom. A hagymát apró kockákra vágom és az olivaolajon megdinsztelem. Amikor kész, hozzáteszem a rizst, kicsit megpirítom, majd jöhetnek a zöldségek, amiket átforgatok a hagymás olajaban, és pár percig víz nélkül főzöm őket. A lábast felöntöm vízzel, hozzáadom a tárkonyt, a sót. Miután felforrt, lejjebb állítom a hőmérsékletet. Megkóstolom, és ha kell, még utánfűszerezem.

Amikor a zöldségek megpuhultak, kiveszek egy kanállal a főzőléből, elkeverem a tejszínnel, hogy az nehogy kicsapódjon. A tejszínes levet visszaöntöm a levesbe, pár percig főzöm még, és lezárom alatta a gázt. Tálalás előtt még egy fél citrom levét belefacsarom, a nagyobb tárkonyleveleket eltávolítom belőle.

Joghurtos-kecskesajtos-céklás mártogató

Egyszerűen nem tudok betelni mostanában a közel-keleti ízekkel. Még a böjti időszakban készítettem el ezt a látványos és nagyon finom mártogatóst. Szinte mindegyik hozzávalót használtam már eddig, a céklából már készült itt a blogon is mártogatós. Viszont a Jeruzsálem szakácskönyv megint megmutatta, hogyha a megszokott alapanyagokat kicsit máshogy fűszerezzük, picit átvariáljuk, egy egészen más ízvilágú ételt kapunk. Számomra ebben az ételben a cékla és a kecskesajt harmóniája okozta az ízrobbanást.

Hozzávalók:
900 g közepes cékla
2 nagy fokhagyma
1 kis chili kimagozva, apróra vágva
250 g görög joghurt
1,5 ek datolya szirup (én ezt juharsziruppal helyettesítettem, a könyv is felajánlotta ezt a lehetőséget)
3 ek olívaolaj + extra, hogy kikerekítsük az ízeket
1 ek za'atar fűszerkeverék (közel-keleti fűszerkeverék: kakukkfű, oregeno, szömörce, egy kevés szezámmag)
1 ek só

A tálaláshoz:
2 újhagyma
15 g mogyoró enyhén összetörve (én tökmagot használtam helyette)
100 g kecskesajt összemorzsolva

Elkészítés:
A sütőt 200ºC-ra melegítjük (légkeveréssel 180Cº).

Mossuk meg a céklát, göngyöljük alufóliába és tegyük be a sütőbe. Kb. egy óra alatt készre sütjük. Amikor a kés hegye könnyen belecsúcsik, akkor kivesszük. Ha kihűlt, meghámozzuk, és nagyobb szeletekre vágjuk. Beletesszük a mixerbe. Hozzáaadjuk a fokhagymát, chilit, joghurtot, és finomra turmixoljuk. Ekkor jöhet hozzá a juharszirup, olívaolaj, za'atar (vagy egyszerűen kakukkfű, oreganó) és 1 evőkanál só.

Egy szép tálban tálaljuk. Megszóruk a tökmaggal, rámorzsoljuk a kecskesajtot és a karikára vágott újhagymát, végül locsoljuk még meg egy kis olívaolajjal. Mi répával, zellerszárral mártogattuk. Pirítóshoz is kiváló.

Tipp: Ha túl lágynak találjuk a masszánkat, keverjünk hozzá egy kis krumplipürét.

Sonkás sajtos vendégváró táska

A húsvét elmúltával sokaknál megmarad egy csomó étel, köztük egy halom főtt vagy füstölt sonka. Önmagában fogyasztva kicsit unalmas lehet már, de kicsit átalakítva, új formát kapva rá sem ismerünk, és mindjárt szívesebben megesszük. Egyszer mi is egy jó nagy adag főtt sonkát kaptunk ajándékba, amit tartogatni nagyon nem lehetett, de már kezdtük unni szendvicsfeltétként vagy ham and eggs-ként fogyasztani. Ekkor bukkantam rá erre az egyszerű receptre, amivel kiváló vendégváró falatkákat tudunk az asztalra varázsolni, nem csak húsvétkor.

Hozzávalók:
1 csomag vajas-leveles tészta
40 dkg főtt sonka
1 csokor snidling (vagy újhagymaszár)
10 dkg natúr krémsajt
1 tojássárga a kenéshez
1 ek szezámmag a tetejére
1 csipet só

Elkészítés:
A leveles tésztát kivesszük a hűtőből, félretesszük. A sonkát nagyon apró kockákra vágjuk vagy ledaráljuk. Belekeverjük az apróra vágott snidlinget és a krémsajtot, picit megsózzuk.

A leveles tésztát kihengergetjük, pogácsaszaggatóval nagy korongokat vágunk belőle, a felére rárakjuk a tölteléket, a másik felét ráhajtuk, és villával lenyomjuk. Tojássárgával megkenjük és megszórjuk szezámmaggal.  200 ºC-os sütőben pirosra sütjük.

Egészséges nassolnivaló: fűszeres sült csicseriborsó

Nassolni mindenki szeret, de nem mindegy, hogy mit. Időnként szoktam egy sima lábasban kukoricát pattogtatni, az előregyártott, mikrósnál sokkal jobb. Vagy az új kedvencünk: a csicseriborsó, ami egyre több receptben tűnik fel itt a blogon is. Készült már belőle kétféle humusz, saláta, a lisztjéből töltelék. Nemrég felfedeztem egy belőle készült egyszerű és egészséges nassolnivalót is. Nagyon hamar elkészül, és a fűszerezése miatt ennél több nem is kell 2-3 embernek egy filmhez.

Hozzávalók:
1 doboz (kb. 400 g) konzerv csicseriborsó
1/2 kk római kömény
1/2 kk chili pehely
1 csipet só
1 ek olivaolaj

Elkészítés:
A sütőt 200 ºC-ra előmelegítem. A csicseriborsót vízben megmosom, jól lecsöpögtetem. Egy mozsárban megőrlöm a fűszereket. Egy tepsibe szórom a csicseriborsót, átforgatom egy evőkanál olivaolajban, és kb. 40 perc alatt ropogósra sütöm. Amint kész, kis tálba teszem, meghempergetem a fűszerekben és már tálalhatom is.

Marmalade tartósítószer nélkül

Amikor Angliában éltem, volt szerencsém a marmalade-ot, ezt a kerernyés ízű narancslekvárt nem csak megkóstolni, hanem egy idősebb angol hölgytől a díjnyertes receptjét meg is tanulni. Nagyon harmonikus ízű, nem túl édes, nem túl keserű volt a végeredmény, viszonylag hamar el is készül. Csak egy baj van vele: nem mindegy, milyen narancsból készül. Az eredeti angol marmalade-hoz januárban érkezik a zöldségesekhez a kesernyés, nyersen nem élvezhető ízű sevillai narancs. Ezzel a típusú naranccsal viszont Anglián és Spanyolrszágon kívül még sehol máshol nem találkoztam. Máshol tehát muszáj valami alternatívát kitalálni.

Gondoltam, sebaj, nem lehet olyan rossz hagyományos narancsból elkészítve sem, ha már nincs más. Rossz tényleg nem lett, csak amikor valaki a marmalade ízére vágyik, akkor nem elégíti ki a narancslekvár édes íze. Próbálkoztam, próbálkoztam, és most bevetettem egy grapefruitot is, hátha segít. És segített. Most ennek az ál-marmalade-nak adom meg a receptjét, de a sevillai narancsból készült változatnak is ez az elkészítési módja, csak akkor a grapefruit helyett még egy plusz narancsot dobjunk hozzá.

Hozzávalók (6-7 kisebb üveghez):
70 dkg vékony héjú narancs
1/2 grapefruit
2 citrom
1,8 kg cukor
1,2 l víz

Elkészítés

1. Az üvegeket, kupakokat jól elmossuk, és 100 ºC-os sütőben kb. félóra alatt csírátlanítjuk.
2. A narancsokat és a citromokat jól megmossuk, majd félbevágjuk, kifacsarjuk és eltávolítjuk a belső héját és a magokat, amiket egy lábosba teszünk. Ebből nyerjük majd a pekint a zselésítéshez.
3. A maradék narancshéjakat is félbevágjuk, majd aprítógépbe tesszük, illetve kézzel apró kis darabkákra, csíkokra vágjuk
4. Erre a masszára ráöntjük a narancs-és citromlevet és 6 dl vizet, majd 12 percre magas fokozaton mikróba tesszük (vagy puhulásig gázon kavargatjuk)
5. Időközben a kislábasban lévő citrus belsőségeket feltesszük 6 dl vízzel forrni.  Ha kész, szitán egy nagy lekvárfőző edénybe áttörjük, hozzáadjuk a megpuhult narancshéjat, a cukrot addig kevergetve, amíg elolvad.  Utána kevergetni már nem kell, csak addig főzni, amíg a marmalade színe megváltozik és a tányér tesztet kiállja.  Elég habos, milkshake szerű lesz a teteje, ez alatt kell nézni a színt. Egy kis csöppet kistányérra teszünk, betesszük a hűtőbe, majd egy kis idő múlva ellenőrizzük, nem folyós-e még. Ha nem az, hanem inkább zselészerű, akkor kész. Ez a folyamat kb. félóra.  Tiszta, meleg üvegekbe tesszük, légmentesen lezárjuk.

Fontosak az arányok, és az, hogy kellő mennyiségű citrusmag legyen benne. Ha ez mind stimmel, akkor viszonylag gyorsan elkészülünk a lekvárfőzéssel.