Citromos-tonhalas-rukkolás spagetti

Az év eleji időjárás eddig olyan volt, ami több alkalommal nem nagyon csábított arra, hogy sokat legyek kint és elmenjek a legközelebbi boltba. Sokszor esett, viharos szél fújt, ha lehetett, inkább maradtam a lakásban. Enni azért ekkor is kell.  Rukkola  épp volt itthon és nagyon jó szolgálatot tett a kamrában felhalmozott készlet, előkerült például a tonhalkonzerv, a spagetti, és Nigella könyve egy pofonegyszerű recepttel.

Hozzávalók (2 személyre):
200 g spagetti
1 db 150 g-os tonhalkonzerv (Nigella az olivaolajban eltett különleges terméket ajánlja, de nálam ez nem volt otthon, a hagyományos konzervvel is finom lett)
1 citrom
1 gerezd fokhagyma
3 újhagyma
1/4 tk szárított chilipaprika
1/2 tk tengeri só
25 g rukkola
2 ek jó minőségű olivaolaj

Elkészítés:
Egy nagy lábasban vizet forralok, és kifőzöm a spagettit. A főzőléből a végén egy börgényit félreteszek.

Amíg ez készül, a tonhalat lecsöpögtetem, villával széttöröm. Hozzáadom a zúzott fokhagymát, a citrom levét és a reszelt héját. Az újhagymákat szeletekre vágom, belekeverem a halas masszába, amit még a chilivel és olivaolajjal ízesítek. A kifőtt tésztát belekeverem ebbe az elegybe, löttyintek hozzá egy keveset a félretett főzőléből. Leveszem a tűzről, és hozzákeverem a rukkolát, és kétfelé osztom az adagot.

Négyhagymás leves

Ma a klasszikus francia hagymalevest újragondolva egy négyféle hagymából álló levest készítettem. A megszokott vöröshagymán kívül került bele salotta hagyma, póréhagyma és fokhagyma is. A tetejére sajtos pirítóst tettem, hagytam, hogy picit magába szívja az illatos szaftot, és egy kis pohár roséval tálaltam.

Hozzávalók (4 személyre)

1 ek vaj

1 nagy vöröshagyma

1 póréhagyma

1 fej fokhagyma

2 salottahagyma

1 ek liszt

1 dl száraz rosé 

1 l csirke- (vagy zöldség) alaplé

1-1 kk rozmaring, bazsalikom, kakukkfű, oregánó (vagy ezekből egy-egy ág csokorba kötve)

A tálaláshoz:

fejenként két szelet baguette, reszelt sajt sütőben ráolvasztva

Elkészítés:

A vajat egy lábasban megolvasztom. A hagymákat hajszálvékony karikákra vágom, a fokhagymát préselem. Mindent a felforrósodott vajhoz öntök, és - hogy igazán finom legyen  - nagyon lassú tűzön elkezdem karamellizálni. Addig főzöm fedő alatt, amíg barna nem lesz. Időnként azért ránézek, nehogy leégjen. Amikor eddig elkészült, hozzáadom a lisztet, jól elkeverem, és 1-2 percig így pirítom, majd felöntöm a borral, amivel 3-4 percig főzöm, hogy jól átvegye az ízét. Utoljára hozzáadom az alaplevet, és a fűszereket. Lassú tűzön még további 20 percig főzöm, majd sajtos pírítóssal tálalom.

Farsangi fánk

Alig teltek el a karácsonyi ünnepek, máris itt van a farsangi szezon. A mi környékünkön, a Rajna mentén ez óriási esemény. A szezon Kölnben hivatalosan már november 11-én 11 óra 11 perckor megkezdődik. Korosztálytól függetlenül sokan képesek erre a napra még szabadságot is kivenni, csakhogy ott legyenek a főtéren a hivatalos megnyitón. Millió ember nyomorog a téren, utána meg irány a környék kocsmái, egymás után. Ekkortól kezdődnek meg a karneváli bizottságok ülései, herceget, hercegnőt választanak. Az egész hacacáré februárban folytatódik újra látványosabb módon, amikor is szinte az összes városban felvonulásokat tartanak. A szülők befizetnek egy bizonyos összeget, és vonulhat az egész család mondjuk a táncklubukkal együtt ugyanabban a jelmezben. Mindegyik menet bérel egy teherautót vagy traktort, amit szintén feldíszítenek, és vonulás közben innen szórják mázsaszám a cukorkákat, csokikat a nézelődőknek. A profik, főleg a gyerekek már eleve nagy bevásárlószatyrokkal érkeznek, és ilyenkor összegyűjtik az egész éves cukorka-ellátmányukat.

Otthon picit másképp ünnepeljük a farsangot, ugye? Egy dolog viszont közös. Itt is lehet kapni farsangi fánkot, bár nem egészen a mi receptünk szerint, ezért mi inkább magunk készítjük.
Most idegen tollakkal fogok ékeskedni, mert nálunk a férjem specialitása a fánksütés. Nagyon sok receptet kipróbáltunk, és ez vált be.  Az ő engedélyével közlöm a receptjét.

Hozzávalók (30 db 6 cm-es fánkhoz):
1/2 kg liszt
2 dl tej
4 dkg élesztő
5 dkg porcukor
6 dkg vaj
5 tojássárgája
+ 1 l olaj a sütéshez

Elkészítés:
Az élesztőt a langyos tejben egy kávéskanál cukorral felfuttatjuk. A lisztet egy nagy tálba öntjük, elmorzsoljuk benne a vajat, hozzáadjuk a cukrot és a tojássárgákat, majd a megkelt élesztőt. Jó alaposan megdagasztjuk, majd meleg helyen 1 óráig kelesztjük. Kicsit átgyúrjuk, majd ujjnyi vastagságúra nyújtuk, kiszaggatjuk. A közepét ujjal formázva elvékonyítjuk. Ismét pihentetjük úgy 30 percig. Forró olajban a lyukas oldalával lefelé kezdjük sütni. 2-3 percig fedő alatt, majd megfordítjuk és további 1-2 percig fedő nélkül. Ettől lesz szalagos a fánkunk. Fontos még a sütési hőmérséklet. Ha túl alacsony, akkor beszippantja az olajat, és élvezhetetlen lesz az erdemény, ha túl forró, akkor megég. Érdemes próbasütést végezni, mielőtt az összes fánkot beletennénk az olajba.

Tudtad?
A finomabb textúra érdekében érdemes az egyszer már megkelt tésztát "megboxolni", és hagyni újra megkelni. Erre azért van szükség, hogy még több apró széndioxid buborék keletkezzen a tésztában, és még jobban, egyenletesebben emelkedjen fel. Aki ennek a tudományos hátterére kíváncsi (újra) ajánlom elolvasni Peter Barham: The Science of Cooking című könyvének erre vonatkozó fejezetét.

Szezámos sütőtökkrém

Nem tehetek róla, de egyszerűen most nagyon rá vagyok kattanva a közel-keleti ételekre, és folyamatosan gyártom egyiket a másik után.  Ha van itthon valami maradék alapanyag, már jár az agyam, mit tudnék belőle készíteni. Mivel nem szeretem mindig ugyanazt enni, ezért például amikor a minap volt egy fél sütni való tököm - aminek az egyik fele rizottóként végezte - a másik felét a Jerusalem könyvet véletlenszerűen felütve máris tudtam, hogy szezámos mártogatóként fogom elkészíteni. Nekem nagyon bejött ez a kicsit édeskés ízvilág. Azért azt bevallom, hogy a családban nem mindenki rajong az olyan ételekért, amikről nem tudják egyértelműen eldönteni, hogy ez most édes vagy sós, desszert vagy előétel. Aki viszont szereti az olyan ételeket is, amikre nem lehet egyértelműen egy skatulyát húzni, annak javaslom elkészíteni ezt az isteni krémet.

Hozzávalók (6-8 személyre):
1 nagy sütőtök (kb. 1,2 kg-os) hámozva, cikkekre vágva
3 ek olivaolaj
1 tk őrölt fahéj
70 g tahini paszta
120 g görög joghurt
2 gerezd zúzott fokhagyma
1 ek szezámmag
1,5 ek juharszirup (az eredeti receptben datolyaszirup szerepel)
só ízlés szerint

Elkészítés:
A meghámozott, darabokra vágott sütőtököt egy sütőlemezre helyezem, meghintem az olivaolajjal, fahéjjal, és egy fél teáskanálnyi sóval. Jól összekeverem, hogy minden oldalára jusson az olajból. Fóliával lefedem és kb. 70 perc alatt 200 ºC-ra előmelegített sütőben készre sütöm, félidőben picit átmozgatom a darabokat, hogy minden oldal süljön át jól. Ha elkészült, félreteszem, picit kihűtöm.

Egy nagy tálba teszem a már elkészült tököt, a tahini szószt, a joghurtot és fokhagymát és botmixszerrel pürésítem. Aki darabosabban szereti, az krumplinyomóval vagy egyszerűen villával összetörve is készítheti. Egy laposabb tálban szépen szétterítem, megszórom a szezámmaggal, és megöntözöm a juharsziruppal (csak mértékkel). Extrudált kenyérrel a legfinomabb.

Gyoza - keleti húsos táskák

Japánban az egyik kellemes felfedezésünk az volt, hogy a kínai konyha nem egyenlő az otthoni gyorsbüfékben kapható zsíros, panírozott édes-savanyú szószos borzalmakkal, hanem egy nagyon változatos, és finom konyhát takar. Mivel elég sok kínai él ott, sok kínai típusú étterem is megtalálható a kifinomultabb, drágábbaktól kezdve az egyszerű, de szintén isteni ételeket és istentelenül nagy adagokat kínálóig. Több kínai eredetű ételről sokan már nem is tudják, honnan származik, annyira a japán kultúra részeivé váltak. Ilyenek például a raamen (húslevesszerűség tésztával), vagy a gyoza, a mai blog főszereplője, egyben a férjem egyik kedvenc étele.

A receptet három részből gyúrtam össze. A tésztát a baratnőm japán barátnője utasításainak megfelelően készítettem, ami így pofonegyszerű, a tölteléket Gordon Ramsay receptjét lazán követve, kicsit leredukálva a  mennyiséget is, a mártogatóst meg saját tapasztalat alapján, ahogy én mindig is ettem Japánban.

Hozzávalók (33 db-hoz):
A tésztához:
2 bögre liszt
1 bögre forró víz

+ liszt a nyújtáshoz

Töltelék:
100 g kínai kel
tengeri só és fehérbors ízlés szerint
125 g darált sertéshús
100 g megtisztított és apróra vágott nyers garnélarák
3 cm-es darab gyömbér tiszítva, lereszelve
1 tk barnacukor
1 ek szójaszósz
1 ek rizsbor (elmaradhat)
1 tk szezámolaj

+ olaj a sütéshez

Mártogatni fejenként egy-egy kis tálkában:
szójaszósz
pár csepp raayu (kínai piros chili szósz), ami keleti élelmiszereket árusító boltokban kapható

Elkészítés:
A lisztet leöntöm a forró vízzel, majd nyújtható tésztát gyúrok belőle. Félreteszem.

A töltelékhez a kínai kel leveleit forrásban lévő vízbe tesszük és 2-3 perc alatt megpuhítjuk. Jól lecsöpögtetjük, a felesleges folyadékot papírtörlővel leitatjuk róla, majd finom csíkokra szeleteljük és egy nagy tálba helyezzük. Hozzátesszük a többi töltelék alapanyagot és jól összekeverjük. Egy kis golyócskát formálunk belőle és egy olajozott serpenyőben próbasütést végzünk.  Ha kell, akkor még ízlés szerint utófűszerezzük.

A tészát kétféleképpen nyújthatjuk. Vagy egy 2,5 cm-es hengert készítünk, amit 2-es darabokra vágunk, kis gömböket készítünk belőle, és a tenyerünkkel kilapítjuk. Vagy hagyományosan kinyújtuk, kerek pogácsaszaggatóval szaggatjuk. Az így keletkezett korongokba 1-1/5 teáskanálnyit teszünk a töltelékből. A tészta széleit ecsettel bevizezzük, majd szorosan összenyomjuk. Általában hullámos széleket szoktak a gyozának készíteni, ezt úgy érik el, hogy a a mutatóujjukkal segédkezve kézzel harmonikaszerűen meghajtogatják. Ez kicsit türelemjáték. Akinek nincs ideje, egyszerűen csak nyoma össze a tésztaszéleket.

A gyozát lehet bambuszedényben párolni, de mi jobban szeretjük a sült verzióját. Ekkor egy serpenyőben kevés olajat forrósítunk, és a gyozák minden oldalát gyorsan pirosra sütjük. Amikor ez megvan, akkor előkészítjük a serpenyő fedelét, majd egy fél pohár vizet a gyozákra öntünk, hogy azok még párolódjanak egy picit. Persze ekkor elkezd majd fröcsögni mindenfelé, de gyorsan helyezzük rá a fedőt, és így megússzuk, hogy túl sokat kelljen magunk után takarítani.

Amint kisült a gyoza, már tálalható is. Mindenki kapjon hozzá egy kis tálat a mártogatós szósszal, és lehet élvezni az ízeket. A haladók pálcikával egyék, a kezdők meg fogják meg kézzel, és úgy mártogassák.

Sós citrom - citrom savanyúság

Magamból indulok ki, és azt feltételezem, hogy az ünnepek után ilyen kevéssel még mindenki telve van a sok étellel, mindenki fogyókúrás üzemmódba kapcsolt legalább egy kis időre. Ha nem így van, lehet válogatni a korábbi receptek közül. Aki pedig még mindig nem tud ránézni sem egy nagyobb adag ételre, az csak fokozatosan kezdjen bele a főzőcskézésbe az idén. Ennek jegyében ma csak egy könnyen elkészíthető, különleges savanyúságot ajánlok, ami főleg közel-keleti ételekhez, példálul halételekhez illik, de tegnap épp patéhoz is ezt ettem, azzal is jó volt. A savanyúság érlelési ideje öt hét, ezért majd csak akkor jelentkezem egy olyan konkrét recepttel, ami hozzá illik. Addig pedig jöjjön magának a sós citromnak elkészítése a Jerusalem könyv alapján. Az adagot arányosan lecsökkentettem, mert nekem egy 7 dl-s befőttesüvegbe csak 5 citromot sikerült belepréselnem.

Hozzávalók:
5 kezeletlen citrom
+ további 5 citrom leve
5 ek durva tengeri só
2 ág rozmaring
1 nagy chili
kb. 1/2 dl olivaolaj

Elkészítés:
Először csírátlanítjuk a befőttesüveget úgy, hogy feltöltjük forrásban lévő vízzel, egy percig állni hagyjuk, majd kiöntjük belőle a vizet és levegőn megszárítjuk.

A citromokat megmossuk, és keresztben mélyen bevágjuk, de nem vágjuk végig. Ezekbe a mélyedésekbe egy-egy kanál sót tömünk, majd szorosan egymás mellé az üvegbe tesszük őket. Szorosan lezárjuk az üveget, majd egy hétig szobahőmérékleten félretesszük.

Az egy hét elteltével levesszük a tetőt, a citromok levét kipréseljük amennyire csak tudjuk. Visszatesszük az üvegbe, majd hozzáadjuk a rozmaringot, a chilit, a másik 5 citrom levét, végül egy vékony rétegben olivaolajat öntünk rá. Szorosan rácsavarjuk a fedőt, és hűvös helyen érleljük legalább 4 hétig. Minél tovább, annál jobb.

Vékony szeletekre vágva savanyúságként fogyasztjuk. Vigyázat! Nagyon intenzív az íze, ezért egyszerre csak keveset használjunk belőle.

Gyömbéres mangó-banán smoothie

A blogom vezetése és a nézettség követése meglepő tanulságokkal szolgál időnként. Az egyik, hogy sokszor egy olyan étel vagy sztori, amit én látványosnak illetve érdekesnek gondolok, viszonylag gyér érdeklődést kap, a másik pedig pont az ellenkezője. Van olyan receptem, amit csak félve tettem fel, mert túl mindennapinak, egy másikat meg túl egyszerűnek gondoltam, szinte már nem is receptnek, amihez csak 3-4 hozzávaló kell. Aztán tessék! Pont ők lesznek a blogom listavezetői. (Aktuális népszerűségi lista a jobb oldalon.) Szóval a jövőben is bátran teszek fel pofonegyszerű recepteket is, mert ha ennyire könnyen is lehet finomat alkotni...

Ma egy vitaminos, szuper reggeli itallal rukkolok elő, ami talán ilyenkor esik a legjobban - az ünnepek után felüdülésként - a megterhelt gyomornak.

Hozzávalók (2 személyre):
1 érett mangó
1 banán
1 szelet friss gyömbér
4 dl multivitaminlé

Elkészítés:
A mangót meghámozzuk, kockákra vágjuk, a banánt is meghámozzuk és a turmixgépbe törjük. Egy szelet friss gyömbért vágunk bele, hozzáöntjük a multivitaminlét és összeturmixoljuk. Hosszú pohárban tálaljuk.