Gyoza - keleti húsos táskák

Japánban az egyik kellemes felfedezésünk az volt, hogy a kínai konyha nem egyenlő az otthoni gyorsbüfékben kapható zsíros, panírozott édes-savanyú szószos borzalmakkal, hanem egy nagyon változatos, és finom konyhát takar. Mivel elég sok kínai él ott, sok kínai típusú étterem is megtalálható a kifinomultabb, drágábbaktól kezdve az egyszerű, de szintén isteni ételeket és istentelenül nagy adagokat kínálóig. Több kínai eredetű ételről sokan már nem is tudják, honnan származik, annyira a japán kultúra részeivé váltak. Ilyenek például a raamen (húslevesszerűség tésztával), vagy a gyoza, a mai blog főszereplője, egyben a férjem egyik kedvenc étele.

A receptet három részből gyúrtam össze. A tésztát a baratnőm japán barátnője utasításainak megfelelően készítettem, ami így pofonegyszerű, a tölteléket Gordon Ramsay receptjét lazán követve, kicsit leredukálva a  mennyiséget is, a mártogatóst meg saját tapasztalat alapján, ahogy én mindig is ettem Japánban.

Hozzávalók (33 db-hoz):
A tésztához:
2 bögre liszt
1 bögre forró víz

+ liszt a nyújtáshoz

Töltelék:
100 g kínai kel
tengeri só és fehérbors ízlés szerint
125 g darált sertéshús
100 g megtisztított és apróra vágott nyers garnélarák
3 cm-es darab gyömbér tiszítva, lereszelve
1 tk barnacukor
1 ek szójaszósz
1 ek rizsbor (elmaradhat)
1 tk szezámolaj

+ olaj a sütéshez

Mártogatni fejenként egy-egy kis tálkában:
szójaszósz
pár csepp raayu (kínai piros chili szósz), ami keleti élelmiszereket árusító boltokban kapható

Elkészítés:
A lisztet leöntöm a forró vízzel, majd nyújtható tésztát gyúrok belőle. Félreteszem.

A töltelékhez a kínai kel leveleit forrásban lévő vízbe tesszük és 2-3 perc alatt megpuhítjuk. Jól lecsöpögtetjük, a felesleges folyadékot papírtörlővel leitatjuk róla, majd finom csíkokra szeleteljük és egy nagy tálba helyezzük. Hozzátesszük a többi töltelék alapanyagot és jól összekeverjük. Egy kis golyócskát formálunk belőle és egy olajozott serpenyőben próbasütést végzünk.  Ha kell, akkor még ízlés szerint utófűszerezzük.

A tészát kétféleképpen nyújthatjuk. Vagy egy 2,5 cm-es hengert készítünk, amit 2-es darabokra vágunk, kis gömböket készítünk belőle, és a tenyerünkkel kilapítjuk. Vagy hagyományosan kinyújtuk, kerek pogácsaszaggatóval szaggatjuk. Az így keletkezett korongokba 1-1/5 teáskanálnyit teszünk a töltelékből. A tészta széleit ecsettel bevizezzük, majd szorosan összenyomjuk. Általában hullámos széleket szoktak a gyozának készíteni, ezt úgy érik el, hogy a a mutatóujjukkal segédkezve kézzel harmonikaszerűen meghajtogatják. Ez kicsit türelemjáték. Akinek nincs ideje, egyszerűen csak nyoma össze a tésztaszéleket.

A gyozát lehet bambuszedényben párolni, de mi jobban szeretjük a sült verzióját. Ekkor egy serpenyőben kevés olajat forrósítunk, és a gyozák minden oldalát gyorsan pirosra sütjük. Amikor ez megvan, akkor előkészítjük a serpenyő fedelét, majd egy fél pohár vizet a gyozákra öntünk, hogy azok még párolódjanak egy picit. Persze ekkor elkezd majd fröcsögni mindenfelé, de gyorsan helyezzük rá a fedőt, és így megússzuk, hogy túl sokat kelljen magunk után takarítani.

Amint kisült a gyoza, már tálalható is. Mindenki kapjon hozzá egy kis tálat a mártogatós szósszal, és lehet élvezni az ízeket. A haladók pálcikával egyék, a kezdők meg fogják meg kézzel, és úgy mártogassák.