Tésztával rakott kelkáposzta

A kelkáposzta az a zöldség, amiről elsőre a többségnek a főzelék jut eszébe, vagy maximum a rakott kel. Én mindkettőt nagyon szeretem, de amikor az egyik feléből már elkészítettem a főzeléket, a másik feléből pár nap múlva nem akarok megint azt készíteni, mert megunni azért nem szeretném. Így bukkantam rá erre a nagyszerű receptre, amiben az eddig egyoldalúan elkészíthetőnek tűnő zöldség teljesen új életre kelt.

Hozzávalók:
1/2 fej kelkáposzta
4 gerezd fokhagyma
5 dkg vaj
30 dkg fusilli tricolore tészta
1 dl tejszín
10 dkg kéksajt
10 dkg reszelt keménysajt (én fele gouda, fele pizzamozzarellát használtam most hozzá)
1 csokor petrezselyemzöld
só, bors ízlés szerint

Elkészítés:
A kelkáposztát ujjnyi vastagságúra vágjuk, vajon, kevés víz hozzáadásával ropogósra pároljuk. A fokhagymát összepréseljük, hozzáadjuk, sózzuk, borsozzuk.

A tésztát kifőzzük, alaposan lecsepegetetjük, majd a kifőtt kelkáposztával elvegyítjük. Hozzáadjuk a tejszínt és a kéksajtot (apró darabokra tördelve). Tűzálló tálba helyezzük, bőségesen megszórjuk reszeltsajttal, majd 200 ºC-on félóra alatt pirosra sütjük.

Sült szoba (yakisoba)

Nem terveztem ilyen hamar egy újabb szoba recepttel előállni, de egy barátnőm kifejezetten kérte tőlem ezt a receptet, ezért az ő kérésére jöjjön a sült szoba.

Hozzá pedig egy kis történet Japánból. Ha ott elmegyünk valahová kirándulni, egyben biztosak lehetünk: szoba étterem mindig lesz az adott helyen. Ez az egyik legolcsóbb és legnépszerűbb étel ott. Ha már Japán, akkor azt is meg kell említeni, hogy ott minden tájegység híres valamiről. Az emberek fejében megvan, ha Oszaka, akkor takojakit kell enni, ha Szendai, akkor grillezett marhanyelvet, ha Hiroshima, akkor káposztás okonomijakit, ha Miyajima, akkor osztrigát, ha Nagano, akkor szobát. Természetesen máshol is vannak olyan eldugott szoba éttermek, amiről minden tudja, hogy "híres", és természetesen ha a környéken jár, akkor oda áramlanak. Amikor rákérdezünk, hogy miért híres, a legöbbször nem tudják megmondani. De híres és mennek.

A lényeg a lényeg, hogy a japánok nem tudják megunni a szobát. Még akkor sem, ha a híres Fuji-közeli fürdőhelyre, Hakonéba érve este 6 után már csak szoba éttermeket találnak nyitva a városkában. Még akkor sem, ha délben is azt ettek. Nálam azért ez már picit sok egy napra, de ilyenkor segítségünkre siet a sült szoba, mert ez tulajdonképpen nem is a hagyományos hajdinás, teljes kiőrlésű tésztából készül, hanem egy kínai stílusú világosabb tészta az alapja. Én viszont most a japán tésztából készítettem el, mert ez volt itthon. Az elkészítési mód változatlan.

Hozzávalók (4 személyre):

2 adag szoba tészta (ha lehet, csúka (chuka) szoba legyen)

150 g vékonyra szeletelt sertéshús (comb)

5 g szárított szakura rák (vagy 10 dkg garnélarák)

3 nagy káposztalevél

100 g babcsíra

1 kisebb répa

1 nagy fafül gomba (ha szárított fafül gombánk van, akkor egy maréknyi, forró vízbe beáztatva)

2 ek étolaj

só, bors ízlés szerint

A szószhoz:

1 ek oyster (osztriga) szósz - (keleti boltokban, hipermarketekben kapható)

2 tk Worcester szósz

1 tk szójaszósz

2 ek főzőszaké

egy csipet só, és bors ízlés szerint

A tálaláshoz:

pácolt gyömbér, esetleg apróra vágott nori (alga)

Elkészítés:

A húst 2-3 cm-es darabokra vágjuk, sózzuk, borsozzuk. A káposztaleveleket 1 cm-es kockákra aprítjuk. A répát megmossuk, hámozzuk, és vékony kis hasábokra vágjuk (kb. 1-2 mm). A fafül gombát áztassuk be, majd ha már megduzzadt, vágjuk csíkokra. A babcsírát mossuk meg, csöpögtessük le.

A tésztát forrásban lévő vízben kifőzzük (kb. 5 perc), hideg vízben átmossuk, lecsöpögtetjük.

Egy vastag aljú serpenyőben melegítsük fel az olajat, majd dobjuk rá a sertéshúst. Amint megsült, a káposztát, a csírát, a répát, a fafülgombát, és gyors tűzön süssük meg őket.  Hozzáadjuk a tésztát, megkavarjuk. Hozzáadjuk a szakura rákot (vagy a garnélarákot).

A szósz összetevőit még a sülés alatt összekeverjük, és a rákkal együtt ráöntjük a tésztára. Egy-két perc alatt el is készül.

Porciózzuk ki tányérokra. Mindegyik tetejére tegyünk egy egy adag savanyított gyömbért és apróra vágott norit.

Megjegyzés:

A képen talán látszik, hogy én ez alkalommal szusi-gyömbérrel díszítettem, mert csak az volt itthon. Ha valaki célirányosan csak ezért vesz gyömbért, akkor inkább az ennél sötétebb színű, apró hasábokra vágott verziót válassza.

Tipp:

• Még finomabb lesz az étel, ha a kifőtt szobát előbb barnára sütjük, és csak ezután adjuk hozzá az ételhez a fent leírt időpontban.
• Japánban is haladnak a korral, és sok étteremben kínálnak majonézt is hozzá a hagyományos díszítőelemek, fűszerek mellett.

Zöldséges gnocchi padlizsánnal, cukkinivel és gombával

Hozzávalók (4 személyre):
50 dkg friss gnocchi
1 nagy padlizsán
1 cukkini
3 duci fokhagyma
4 nagy csiperkegomba
1 csokor friss petrezselyemzöld
4 ek olivaolaj (a sütéshez)
1 ek vaj (a sütéshez)
só
bors

Elkészítés:
A zöldségeket megmosom, a padlizsánt, cukkinit vékony, hosszúkás szeletekre vágom, a gombát közepes kockákra. Egy grillezős serpenyőben magas hőmérsékleten mindegyik zöldséget megsütöm, közben picit olivaolajat löttyintek rájuk, megborsozom őket. A padlizsánnál fontos, hogy puhára süssem, a cukkini maradhat ropogósabb. Amint elkészültek, félreteszem őket, és a padlizsánt, cukkinit falatnyi darabokra aprítom. Egy mély serpenyőt veszek elő, amiben egy-egy evőkanál olajat és vajat melegítek, rádobom a friss gnocchit és 5 perc alatt megpirítom (főzni nem kell előtte). Ekkor beledobom a fokhagymát, és a meggrillezett zöldségeket, átkavarom, és már kész is. A tűzről levéve a megmosott, felaprított petrezselyemzölddel tálalom. Ízesítéshez pedig pepperoniolajat vagy rozmaringolajat ajánlok hozzá ízlés szerint.

Sajtos ropogós / sajtos tallér

Egy megunhatatlan klasszikus ropogtatnivaló a sajtos tallér. Az ember vendégségbe megy, eléraknak egy nagy tállal, amiből kivesz csak egyet, aztán még egyet, aztán még egyet...és hopp, a tál valahogy üres lett. Ha jó sült, jó sok sajt van benne, akkor nem lehet eleget enni belőle, olyan finom. 

Az elkészítése nem bonyolult, ám kicsit hosszadalmas.  Szükséges hozzá egy speciális tallérsütő. Vagy gázos, vagy elektromos. Mi egy waffel/tölcsérsütőt vettünk hozzá fillérekért, ami eddig nagyon jó szolgálatot tett. Az alább leírt mennyiségű tésztát 2,5 óra alatt sütöttük ki úgy, hogy egyszerre három tallért sütöttünk viszonylag barnára. Megéri a befektetett energia, mert sokáig elég lesz...hacsak közben nem járunk rá túl gyakran.  Jól záródó fémdobozban tároljuk.

Hozzávalók:
60 dkg liszt
2 tojás
10 dkg vaj
30 dkg kemény reszelt sajt
2,5 dl tejföl
1 cs. sütőpor
1 nagy kk. só

Elkészítés:
Az összes alapanyagot összegyúrjuk nudli keménységűre. Fél kisujjnyi vasagságúra nyújtjuk, és egy 4 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. Kekszsütőben kb. 3 perc alatt készre sütjük.

Macaron

A magyarországi oldalakat olvasgatva látom, hogy már otthonra is egyre jobban begyűrűzik a macaron őrület. Aki menő akar lenni, az macaront eszik, de még jobb, ha maga süti. Én egy bő évvel ezelőtt készítettem először egy barátnőmmel, aki ebben az esetben a szakértő szerepét töltötte be, mert ő már evett legalább korábban macaront, és a tutti receptet, praktikákat a francia anyósától hozta, tehát nyugodtan rábízhtattam magam. Neki hála, végre én is megkóstolhattam, és legalább már tudom, miről van szó. Külsőre egy szép színes, látványos teasüteménynek nézett ki. Hogy kóstolás után mit gondoltam róla? Hogy egy szép színes, látványos teasütemény. Finom volt, nem mondom, de hogy mi indokolja ezt a szűnni nem akaró felhajtást körülötte...Talán ugyanaz a helyzet, mint a ruháknál a divatban. Egyszer felkapnak egy fazont, egy ízt, egy külsőt, és attól fogva mindenki azt hordja/azt eszi. Pár év múlva meg meg jön egy újabb trónkövetelő.

Addig is lehet otthon kísérletezni a színekkel, az ízekkel. Nem bonyolult elkészíteni, csak egy ráérős délutánt rá kell szánni, mert ahány adag, annyi szín. Ezeket pedig érdemes egyesével, egymás után kikeverni, hogy az arányok ne boruljanak fel.

 Hozzávalók:
1 közepes tojásfehérje
40 g apróra őrölt mandula
65+15 g porcukor


+ ételszínezékek ízlés szerint

+ töltelékek ízlés szerint

Elkészítés


1. A 65 g porcukrot és az őrült mandulát egy tálba szitáljuk (csak ekkor mérjük le).
2. A tojásfehérjét gőz fölött enyhén megmelegítjük, majd keményre verjük. 
3. Hozzáadjuk a maradék porcukrot és a színezéket tetszés szerint.
4. Óvatosan hozzáadjuk a mandulás-cukros őrleményt, alaposan elkeverjük
5. Az így elkészült habot tegyük egy műanyag zacskóba, és sütőpapírral lefedett sütőlemezre egyenletesen elosztva kb. 3 cm átmérőjű korongokat nyomunk belőle
6. 30-45 percre tegyük hűvös helyre száradni. Ha megérintjük, és már nem ragad az ujjunkra, akkor lesz jó
7. A sütőt melegítsük elő 150°C-ra (nem légkeveréssel)
8. Helyezzük be a sütőlemezt, és a macaronokat 10 perc alatt süssük készre. Lehetőleg ne barnuljon meg a tetejük.
9. Kihűlés után tetszés szerinti töltelékkel töltjük arra figyelve, hogy a tészta és a töltelék színe lehetőleg elüssön egymástól.

Töltelék variációk:

1. Házi lekvár (lehetőleg nem zselés)

2. "Citromlekvár" (lemon curd)

• 1/2 citrom leve
• 1 tojás
• 25 g vaj
• 35 g cukor
• 1 tk kukoricaliszt

Olvasszuk fel a vajat, adjuk hozzá a cukrot, a kukoricalisztet és a citromlevet. A tűzről levéve keverjük hozzá a tojást addig, amíg megszilárdul. Legalább egy óráig hagyjuk a hűtőben lehűlni.

3. Fehércsokikrém

• 180 g fehércsoki apróra vágva
• 80 ml tejszín
• 20 g vaj

Egy duplaaljú serpenyűben lassan melegítve olvasszuk össze a vajat és a tejszínt, hevítsük addig, amíg már majdnem forr. Ekkor vegyük le a tűzről, gyorsan kavarjuk bele a fehércsokit, és hagyjuk kihűlni. Hűtőben kb. 20 perc alatt dermed meg.

Zaruszoba - teljes kiőrlésű japán tészta egyszerűen

Ha japán étel, akkor szusi. Sokaknak legalábbis ez ugrik be először. Ez rendben is van, de egy átlagos japán egy átlagos hétköznap általában nem szusit eszik szusival, amit aztán leöblít egy kis szakéval. Vagy a feleség/anyuka elkészíti a bentó dobozt a családnak, és délben ezt eszik meg hidegen, vagy felmelegítve. Vagy az apuka az ebédszünetben kiszalad egy olcsó tésztás étterembe. Vagy a kínai eredetű ráment eszi, vagy a vastagabb fehér tésztát, az udont, a cérnametéltszerű szóment, vagy pedig a teljes kiőrlésű lisztből készült szobát. Általában egy étterem csak az egyik tésztaféleséget kínálja, abból viszont rengeteg fajtát.

Én most csak a szobáról fogok ebben a bejegyzésben szólni. Ahogy írtam, ez a tésztaféle teljes kiőrlésű lisztből készül, alakra pedig talán a mi cérnametéltünkre hasonlít. Csak egészségesebb. Alacsony kalóratartalmú, magas protein- és ásványianyag tartalmú, E vitaminban gazdag.  Szokták levesbe tenni, vagy kifőzni, megsütni, és zöldségekkel, kisrákkal átforgatva, gyömbérrel tálalni (yakiszoba). Én most a legegyszerűbb elkészítési módot emelem ki, mert egy egyszerű, de nagyszerű ételről van szó. Talán ebben a formában a legfonosabb, hogy jó minőségű tésztát szerezzünk be hozzá.

A zaruszoba kifejezés arra utal, hogy a tésztát egy bambuszszűrőn tálalják hagyományosan, hogy lecsöpögjön róla minden folyadék. Sajnos nekem ez nincs itthon, ezért tányéron szolgáltam fel, de a recept többi része híven követi kedvenc japán szakácskönyvem utasításait.

Hozzávalók:
300 g szárított szoba tészta
1/4 csésze mirin (édeskés rizsborszerűség főzéshez)
1 csésze alaplé (pl. maradék húslevesből)
1/4 csésze szójaszósz

A tálaláshoz:
1 kis csokor zöldhagymaszár
nori csíkokra vágva (elhagyható)
wasabi (ízlés szerint)
egy kb. 4 cm-es darab jégcsapretekből apróra reszelve

Elkészítés:
A szósszal kezdjük. Először a mirint egy lábasban feltesszük főni. Amikor forr, hozzáadjuk az alaplevet, szójaszószt. Egy percet forraljuk, és levesszük a tűzről, kihűtjük. Kis mély tányérkában mindenkinek egy kanállal merünk belőle.

Ezután elrendezzük a tálaláshoz szükséges kis köreteket lehetőleg mindenkinek egy külön tányérkában. A jégcsapretket lereszeljük, a hagymaszárat vékonyan, átlós szeletekre vágjuk. Mindegyiket a tányérkára halmozzuk, mellényomunk egy kevés wasabit.

A szoba főzéséhez felteszünk egy lábasban vizet forrni. Ha felforrt, beletesszük a tésztát, kb. 6-7 perc alatt készre főzzük. Leöntjük róla a főzővizet, és hideg folyóvízben kicsit átdörzsölve, mintha ruhát mosnánk, leöblítjük. Alaposan lecsöpögtetjük. Bambuszszűrőn vagy tányéron tálaljuk. Ha van otthon norink, pár vékony csíkot vágjunk belőle és szórjuk a tészta tetejére. Pálcikával esszük úgy, hogy egy adag tésztára teszünk egy pötty wasabit, vagy retket, és ezt egy pillanatra a szószba mártjuk és már ehetjük. Ezt a mozdulatsort ismételjük, amíg el nem fogy az étel az asztalunkról. A hagymaszárat érdemes beleönteni a szószba.

Svéd rákos, tejszínes lazacleves

A külföldi életet otthon sokan úgy képzelik el, hogy itt minden szép és jó, a kerítés kolbászból van, a nap mindig süt. Természetesen valóban sok jó dolog is ér bennünket külföldön, de vannak a kinti életnek árnyoldalai is. Például az, hogy körülöttünk hiányzik az állandóság, a minket körülvevő emberek mindig változnak. Vagy a vízum jár le, vagy a munkaszerződés, vagy mi költözünk, vagy ők költöznek. Bárhogy is, a búcsú mindig nehéz, különösen, ha időköben közeli barátokká váltunk. Ilyenkor különösen felértékelődik egy-egy búcsúvacsora értéke. Legutóbb például egy Svédországban élő, és oda visszatérő kedves ismerősünk hívott meg néhányunkat, és nyűgözött le ezzel a nagyon gyors és nagyon finom levessel.

Hozzávalók:

35 dkg apró újkrumpli

20 dkg lazac

20 dkg garnélarák

1 nagy répa

1 nagy petrezselyemgyökér

2 ek vaj

1 közepes hagyma

3 gerezd fokhagyma apróra vágva

2,5 dl hal alaplé (esetleg csirke vagy zöldség alaplé is jó)

2 dl tejszín

2,5 dl száraz fehérbor

2 ek aprított friss kakukkfű

2 ek friss bazsalikom

1 ek paradicsompüré (elmaradhat)

2 csipet sáfrány

só, bors ízlés szerint

Elkészítés:

Forrásban lévő sós vízben főzzük meg az újkrumplit, majd csöpögtessük le, és tegyük félre.  A répát és a petrezselymet vágjuk zsüliennre.  A vajat egy nagy lábasban olvasszuk fel, adjuk hozzá a hagymát, fokhagymát, és dinszteljük meg. Adjuk hozzá a paradicsompürét és a répát, petrezselyemgyökeret, keverjük el egyenletesen. Adjuk hozzá a friss fűszernövényeket, az alaplevet, fehérbort, majd a sáfrányt, és forraljuk fel. A lazacot vágjuk egy cm-es kis darabkákra, és a rákokkal együtt rakjuk a levesbe. A tejszínbe keverjünk egy keveset a forró levesből, majd habarjuk bele. A hőmérékletet alacsonyabbra véve még 5 percig főzzük, bele a krumpli, és már tálalhatjuk is.