Lecsó

A nagy meleg egyik klasszikus slágere a lecsó. A legjobb finom magyar paprikából és paradicsomból elkészítve, de jobb híján készítettem én már például Japánban pritamin paprikából is. Szerencsére Európában a közel-keleti zöldségeseknél, vagy nagyobb áruházakban már találunk fehér tv-paprikát, ezért a külföldön élők is elővarázsolhatják az otthoni ízeket.

Azon túl pedig már egyéni kérdés, ki hogy szereti. Ki rizzsel, ki tojásosan, ki szétfőtt paradicsommal, ki szalonnával, ki még félig ropogós paprikával, ki kenyérrel tunkolva. Én így készítem:

Hozzávalók:
1 nagy hagyma
1/2 kg paradicsom
1 kg fehér húsú paprika
1/2 tk. csípős fűszerpaprika (elmaradhat)
só ízlés szerint
1 ek olaj a sütéshez

Elkészítés:
Egy hagy serpenyőben felmelegítem az olajat, és megdinsztelem benne az apróra vágott hagymát. Amint kész, leveszem a tűzről, és elkeverem benne az erőspaprikát, majd rádobom a megmosott, falatnyi darabokra vágott fehérpaprikát. Visszateszem a tűzre, megsózom és lefedve párolom, amíg a paprika megpuhul. Ekkor beledobom a megmosott, felaprított paradicsomot. Ezzel már csak pár percig főzöm, amíg a paradicsom megmelegszik és kicsit összeesik. Én nem szeretem, ha teljesen szétfő. Amikor elkészült, friss kenyérrel tálalom.

Hideg gyümölcsleves

Ezen a nyáron nem panaszkodhatunk arra, hogy ne lenne elég meleg. Nem egy kánikulai napot kell túlélnünk. Ilyenkor az egyik legjobban bevált fogás egy jó hideg gyömölcsleves. Arról, hogy a külföldi ismerősök a mi édes leveseinket hogy fogadják, ebben a bejegyzésben lehet olvasni.

Én így készítem a gyümölcslevest:

Hozzávalók:
1 kg vegyes idénygyümölcs (pl. alma, nektarin, őszibarack, meggy, cseresznye, áfonya, szeder)
1 citrom
4 ek. barnacukor
1 fahéjrúd
5-6 szem szegfűszeg
2 dl tejszín

Elkészítés:
A gyümölcsöket alaposan megmosom, falatnyi darabokra aprítom, ha szükséges. Külön csoportosítom a keményebb gyümölcsöket, és a puhábbakat, hiszen mindegyik más-más főzési időt igényel.

Egy lábasban felteszek vizet forrni, hozzáadom a cukrot és a fűszereket. Amint felforrt, beleteszem a keményebb gyümölcsöket, például az almát, vagy ha a nektarinunk még éretlen, azt is. Amikor a gyümölcsök majdnem megpuhultak, akkor jöhetnek hozzá a puhább gyömölcsök és ezekketl éppen hogy csak pár pillanatig főzöm még a levest alacsonyabb lángon. Eközben elkészítem a habarást. A tejszínbe teszek a forró levesből, elkeverem, majd az egészet visszaöntöm a lábasba, elzárom alatta a gázt, és jégfürdőben gyorsan lehűtöm, majd legalább 2 órára hűtőbe teszem tálalás előtt.

Sajtos-sonkás muffin

Én a legtöbbször édes muffinokat szoktam sütni, de nemrég vendégeket vártam, és nem volt kedvem pogácsát sütni, ezért kipróbáltam a sós muffint. Nagyon hamar elkészült, jó íze lett, ezért biztos máskor is elkészítem. Kiváló piknikre vagy borkorcsolyának.

Hozzávalók:

18 dkg liszt

2 tk sütőpor

1 csipet szerecsendió

6 ek olivaolaj

2 tojás

10 dkg natúr joghurt

10 dkg reszelt sajt

10 dkg főtt sonka (húsvéti maradék is jó)

1 ek mustár

1 csokor újhagymaszár

só, bors ízlés szerint

Elkészítés:

A lisztet a sütőporral, sóval, borssal szerecsendióval elkeverjük. Hozzáadjuk az olivaolajat, tojásokat, joghurtot, és alaposan kikeverjük. Utoljára jön hozzá a reszelt sajt, a sonka, mustár, és karikára vágott hagymaszár. Muffinformákba tesszük, és 200 ºC-on 20 perc alatt készre sütjük.

Stíriai metélt

Az iskolai menzákat sokan szidják manapság, sokszor joggal is, viszont amikor én voltam gyerek, még egyáltalán nem volt olyan rossz a minőségük. Nem állítom, hogy minden ételt nagy kedvvel megettem, de a többséget igen. Sőt, volt olyan étel, amit itt ettem először, és annyira megszerettem, hogy azután már a nyári szünetben magam is elkészítettem. Ezek egyike a stíriai metélt, egy túrós alapú sült tészta mazsolával, citromos ízzel.  Ahogy a többi édes tésztafélét, ezt is egy könnyű leves után második fogásnak ajánlom.

A klasszikus magyar ételek bibliájából, Horváth Ilona szakácskönyvéből dolgoztam. Azóta is ezt a receptet használom.

Hozzávalók:
50 dkg tehéntúró
20 dkg liszt
4 tojás
4 dkg vaj
1 kk olaj
1 ek zsemlemorzsa
3 dl tejföl
1/2 citrom reszelt héja
5 dkg mazsola
3 ek cukor
csipet só

Elkészítés:
A túrót áttörjük, egy tojással, liszttel, kevés sóval, egy kanál tejföllel gyúrt tésztát készítünk. Gyufaszál vastagságúra kinyújtjuk és egy centiméteres csíkokra vágjuk. Forrásban lévő sós vízben kifőzzük, jól lecsöpögtetjük.

A vajat 3 tojássárgával, 2 ek cukorral és tejföllel jól elkeverjük, beledajuk a citromhéjat, a megtisztított, megmosott mazsolát és a tojások felvert habját. A kifőtt tésztát ezzel a keverékkel óvatosan összevegyítjük, a zsiradékkal kikent, morzsával meghintett forró sütőben pirosra sütjük. Porcukorral meghintve tálaljuk.

Tonhalas-lazacos zöldsaláta

Nagyon szeretem a szusit, de amióta Európa közepén, tengertől távol élek, sajnos az igazi szusihoz vagy szasimihez nagyon nehezen tudok friss halat beszerezni. A városunkban van egy mozgó halárus, tőle vettünk a múltkor halat. Igaz, állította, hogy szusi minőségű (= nagyon friss), azért kicsit kétkedéssel fogadtuk. Rögtön vásárlás után még megkockáztattuk nyersen, valóban szusiban elfogyasztani a tonhalat, illetve lazacot, de még maradt egy kevés halunk másnapra, amikor biztosabbnak éreztük valahogy hőkezelni, mielőtt megesszük.  Ekkor jutott eszembe egy tipikus japános saláta, amit izakajában (japános "pubban") ettünk többször. Bár annak a pontos receptjét nem ismerem, de az egyik fontos elemét átültettem ebbe a salátába, mégpedig azt, hogy a halszeleteket forrón pár másodpercre sütőbe raktam, minden oldalukat gyorsan megpirítottam, de nem sütöttem át őket. Amint ezzel a művelettel elkészültem, ezekből vágtam szeletkéket a salátámhoz.

Hozzávalók (2 személyre):
2 újhagyma
5-6 levél római saláta darabokra tépkedve
5 dkg lazac
5 dkg tonhal
1 ek olaj a sütéshez
1 ek szezámmag

Az öntethez:
1/2 lime leve
1 kk mustár
1 ek calamansi balzsam
4 ek dióolaj
só, bors ízlés szerint

Elkészítés:
A salátát megmosom, darabokra tépkedem, az újhagymát megmosom, karikára vágom. A halakat a fent leírt módon erős tűzön megsütöm, vékony szeletekre vágom. A szezámmagot száraz serpenyőben megpirítom. Az öntethez minden alapanyagot egy fedős pohárban jól összezárom, elkeverem a salátával, hagymával. A tetején szépen elrendezem a halszeleteket, megszórom szezámmaggal és már tálalhatom is.

Briós

Az egyik japán barátnőm csodálkozva kérdezte, hogy mi nem eszünk minden nap vacsorára vagy reggelire rizst? De akkor mit? Próbáltam elmagyarázni neki, hogy kenyeret, szendvicset, péksüteményt.  Mostanában már egyébként ott is egyre menőbb rizs helyett péksüteményt, kenyeret enni, zöld tea helyett kávét inni. Nálunk a keleti kultúra az egyre menőbb, ott meg a nyugati. 

Gondolom nem meglepő, hogy Japánba érkezésünkkor sokkolt, amikor a szomszéd boltban csak előre csomagolt, iszonyú vastag, iszonyú puha kenyérszerűséget kaptunk. Ezt csak pírítósnak elkészítve voltam képes megenni. Szerencsére amikor már jobban felfedeztem a környéket, akkor egy távolabbi boltban a pékségben már legalább bagettet tudtam venni. Még rutinosabbá válva a városközpontban, jártamban-keltemben a francia pékségekben egész jó dolgokra is rábukkantam, például egy helyen volt a mi kiflinkhez hasonló péksütemény, máshol mazsolás buci. 

Egyedül a japán stílusú pékségeket kerültem el nagy ívben. Én nagyon szeretem a japán ételeket, minden újdonságot kipróbálok. Imádom a finom európai típusú kenyérféléket, péksüteményeket is. Viszont amikor a kettőt próbálják ötvözni... azt nem ajánlom senkinek.  Ezekben a fura pékségekben a kenyér angolszász típusú puha kockakenyér, a péksütemények ízetlenek, és hogy az élvezetet minél jobban csökkentsék, elkészülés után mindent egyesével gondosan becsomagolnak átlátszó fóliába, így aztán még a maradék ropogósság is elillan belőlük. A higiénia mindenek előtt. 

Nem csoda, hogy azért időnként nosztalgiával gondoltam a  túrós buktára, mákos patkóra, briósra. Mivel ott sütőm nem volt, maradt a gondolat. Mostanában azonban semmi akadálya, hogy én magam is megsüssem például a brióst, ha arra éhezem meg.

Hozzávalók (12 db-hoz):

50 dkg liszt

1 kk. só

2,5 dkg friss élesztő

3 ek cukor

2 dl langyos tej

10 dkg olvasztott vaj

1 tojás a tetejét lekenni

Elkészítés:

A tejben 1 evőkanál cukorral felfuttatjuk az élesztőt. A többi hozzávalót összegyúrjuk, kidagasztjuk, 30 perc alatt kétszeresére kelesztjük. Nagy hengert formálunk belőle, majd 12 egyenlő részre vágjuk. A kis gombócokból hosszú hengert nyújtunk, csigába tekerjük. Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, tojással lekenjük, esetleg kevés nagyszemű cukrot szórunk a tetejükre. 160 ºC-ra előmelegített sütőben kb. 30 percig sütjük.

Tipp:

Én sokszor este formázom a tésztát, majd folpackkal letakarva a hűtőbe teszem éjszakára, és csak reggel sütöm ki. Ekkor sem kel túl, és reggel isteni finom illat fogadja a többieket a konyhában.

Grillezett padlizsán és cukkini kéksajttal

A gyorsan valami finomat mottó jegyében született meg ez a borkorcsolya a minap. A boltba nem volt kedvünk lemenni, ezért csak az itthon található dolgokból tudtam dolgozni. Volt itthon maradék kéksajt, no meg egy-egy egész padlizsán illetve cukkini.

Hozzávalók:
1 nagyobb cukkini
1 nagyobb padlizsán
15 dkg kéksajt
1 csokor friss bazsalikom
2 gerezd fokhagyma
só, bors ízlés szerint
2-3 ek olivaolaj
balzsamecet ízlés szerint

Elkészítés:
A cukkinit, padlizsánt megmosom, hosszúkás szeletekre vágom, sózom, borsozom. Egy grillezős serpenyőt vékonyan megkenek olivaolajjal, majd magas hőfokon megsütöm a zöldségeket. Amikor már majdnem készen vannak, csak akkor dobom közéjük az egész gerezd megtisztított fokhagymát. Amikor szépen megsült minden, egy előmelegített tálra teszem őket, ízlés szerint még egy kevés olivaolajjal, balzsamecettel meglocsolom, rátördelem a kéksajtot, ami enyhén rá fog olvadni. Közben a bazsalikomleveleket apróra tépkedem, és már tálalom is.