Farsangi fánk

Alig teltek el a karácsonyi ünnepek, máris itt van a farsangi szezon. A mi környékünkön, a Rajna mentén ez óriási esemény. A szezon Kölnben hivatalosan már november 11-én 11 óra 11 perckor megkezdődik. Korosztálytól függetlenül sokan képesek erre a napra még szabadságot is kivenni, csakhogy ott legyenek a főtéren a hivatalos megnyitón. Millió ember nyomorog a téren, utána meg irány a környék kocsmái, egymás után. Ekkortól kezdődnek meg a karneváli bizottságok ülései, herceget, hercegnőt választanak. Az egész hacacáré februárban folytatódik újra látványosabb módon, amikor is szinte az összes városban felvonulásokat tartanak. A szülők befizetnek egy bizonyos összeget, és vonulhat az egész család mondjuk a táncklubukkal együtt ugyanabban a jelmezben. Mindegyik menet bérel egy teherautót vagy traktort, amit szintén feldíszítenek, és vonulás közben innen szórják mázsaszám a cukorkákat, csokikat a nézelődőknek. A profik, főleg a gyerekek már eleve nagy bevásárlószatyrokkal érkeznek, és ilyenkor összegyűjtik az egész éves cukorka-ellátmányukat.

Otthon picit másképp ünnepeljük a farsangot, ugye? Egy dolog viszont közös. Itt is lehet kapni farsangi fánkot, bár nem egészen a mi receptünk szerint, ezért mi inkább magunk készítjük.
Most idegen tollakkal fogok ékeskedni, mert nálunk a férjem specialitása a fánksütés. Nagyon sok receptet kipróbáltunk, és ez vált be.  Az ő engedélyével közlöm a receptjét.

Hozzávalók (30 db 6 cm-es fánkhoz):
1/2 kg liszt
2 dl tej
4 dkg élesztő
5 dkg porcukor
6 dkg vaj
5 tojássárgája
+ 1 l olaj a sütéshez

Elkészítés:
Az élesztőt a langyos tejben egy kávéskanál cukorral felfuttatjuk. A lisztet egy nagy tálba öntjük, elmorzsoljuk benne a vajat, hozzáadjuk a cukrot és a tojássárgákat, majd a megkelt élesztőt. Jó alaposan megdagasztjuk, majd meleg helyen 1 óráig kelesztjük. Kicsit átgyúrjuk, majd ujjnyi vastagságúra nyújtuk, kiszaggatjuk. A közepét ujjal formázva elvékonyítjuk. Ismét pihentetjük úgy 30 percig. Forró olajban a lyukas oldalával lefelé kezdjük sütni. 2-3 percig fedő alatt, majd megfordítjuk és további 1-2 percig fedő nélkül. Ettől lesz szalagos a fánkunk. Fontos még a sütési hőmérséklet. Ha túl alacsony, akkor beszippantja az olajat, és élvezhetetlen lesz az erdemény, ha túl forró, akkor megég. Érdemes próbasütést végezni, mielőtt az összes fánkot beletennénk az olajba.

Tudtad?
A finomabb textúra érdekében érdemes az egyszer már megkelt tésztát "megboxolni", és hagyni újra megkelni. Erre azért van szükség, hogy még több apró széndioxid buborék keletkezzen a tésztában, és még jobban, egyenletesebben emelkedjen fel. Aki ennek a tudományos hátterére kíváncsi (újra) ajánlom elolvasni Peter Barham: The Science of Cooking című könyvének erre vonatkozó fejezetét.

Szezámos sütőtökkrém

Nem tehetek róla, de egyszerűen most nagyon rá vagyok kattanva a közel-keleti ételekre, és folyamatosan gyártom egyiket a másik után.  Ha van itthon valami maradék alapanyag, már jár az agyam, mit tudnék belőle készíteni. Mivel nem szeretem mindig ugyanazt enni, ezért például amikor a minap volt egy fél sütni való tököm - aminek az egyik fele rizottóként végezte - a másik felét a Jerusalem könyvet véletlenszerűen felütve máris tudtam, hogy szezámos mártogatóként fogom elkészíteni. Nekem nagyon bejött ez a kicsit édeskés ízvilág. Azért azt bevallom, hogy a családban nem mindenki rajong az olyan ételekért, amikről nem tudják egyértelműen eldönteni, hogy ez most édes vagy sós, desszert vagy előétel. Aki viszont szereti az olyan ételeket is, amikre nem lehet egyértelműen egy skatulyát húzni, annak javaslom elkészíteni ezt az isteni krémet.

Hozzávalók (6-8 személyre):
1 nagy sütőtök (kb. 1,2 kg-os) hámozva, cikkekre vágva
3 ek olivaolaj
1 tk őrölt fahéj
70 g tahini paszta
120 g görög joghurt
2 gerezd zúzott fokhagyma
1 ek szezámmag
1,5 ek juharszirup (az eredeti receptben datolyaszirup szerepel)
só ízlés szerint

Elkészítés:
A meghámozott, darabokra vágott sütőtököt egy sütőlemezre helyezem, meghintem az olivaolajjal, fahéjjal, és egy fél teáskanálnyi sóval. Jól összekeverem, hogy minden oldalára jusson az olajból. Fóliával lefedem és kb. 70 perc alatt 200 ºC-ra előmelegített sütőben készre sütöm, félidőben picit átmozgatom a darabokat, hogy minden oldal süljön át jól. Ha elkészült, félreteszem, picit kihűtöm.

Egy nagy tálba teszem a már elkészült tököt, a tahini szószt, a joghurtot és fokhagymát és botmixszerrel pürésítem. Aki darabosabban szereti, az krumplinyomóval vagy egyszerűen villával összetörve is készítheti. Egy laposabb tálban szépen szétterítem, megszórom a szezámmaggal, és megöntözöm a juharsziruppal (csak mértékkel). Extrudált kenyérrel a legfinomabb.

Gyoza - keleti húsos táskák

Japánban az egyik kellemes felfedezésünk az volt, hogy a kínai konyha nem egyenlő az otthoni gyorsbüfékben kapható zsíros, panírozott édes-savanyú szószos borzalmakkal, hanem egy nagyon változatos, és finom konyhát takar. Mivel elég sok kínai él ott, sok kínai típusú étterem is megtalálható a kifinomultabb, drágábbaktól kezdve az egyszerű, de szintén isteni ételeket és istentelenül nagy adagokat kínálóig. Több kínai eredetű ételről sokan már nem is tudják, honnan származik, annyira a japán kultúra részeivé váltak. Ilyenek például a raamen (húslevesszerűség tésztával), vagy a gyoza, a mai blog főszereplője, egyben a férjem egyik kedvenc étele.

A receptet három részből gyúrtam össze. A tésztát a baratnőm japán barátnője utasításainak megfelelően készítettem, ami így pofonegyszerű, a tölteléket Gordon Ramsay receptjét lazán követve, kicsit leredukálva a  mennyiséget is, a mártogatóst meg saját tapasztalat alapján, ahogy én mindig is ettem Japánban.

Hozzávalók (33 db-hoz):
A tésztához:
2 bögre liszt
1 bögre forró víz

+ liszt a nyújtáshoz

Töltelék:
100 g kínai kel
tengeri só és fehérbors ízlés szerint
125 g darált sertéshús
100 g megtisztított és apróra vágott nyers garnélarák
3 cm-es darab gyömbér tiszítva, lereszelve
1 tk barnacukor
1 ek szójaszósz
1 ek rizsbor (elmaradhat)
1 tk szezámolaj

+ olaj a sütéshez

Mártogatni fejenként egy-egy kis tálkában:
szójaszósz
pár csepp raayu (kínai piros chili szósz), ami keleti élelmiszereket árusító boltokban kapható

Elkészítés:
A lisztet leöntöm a forró vízzel, majd nyújtható tésztát gyúrok belőle. Félreteszem.

A töltelékhez a kínai kel leveleit forrásban lévő vízbe tesszük és 2-3 perc alatt megpuhítjuk. Jól lecsöpögtetjük, a felesleges folyadékot papírtörlővel leitatjuk róla, majd finom csíkokra szeleteljük és egy nagy tálba helyezzük. Hozzátesszük a többi töltelék alapanyagot és jól összekeverjük. Egy kis golyócskát formálunk belőle és egy olajozott serpenyőben próbasütést végzünk.  Ha kell, akkor még ízlés szerint utófűszerezzük.

A tészát kétféleképpen nyújthatjuk. Vagy egy 2,5 cm-es hengert készítünk, amit 2-es darabokra vágunk, kis gömböket készítünk belőle, és a tenyerünkkel kilapítjuk. Vagy hagyományosan kinyújtuk, kerek pogácsaszaggatóval szaggatjuk. Az így keletkezett korongokba 1-1/5 teáskanálnyit teszünk a töltelékből. A tészta széleit ecsettel bevizezzük, majd szorosan összenyomjuk. Általában hullámos széleket szoktak a gyozának készíteni, ezt úgy érik el, hogy a a mutatóujjukkal segédkezve kézzel harmonikaszerűen meghajtogatják. Ez kicsit türelemjáték. Akinek nincs ideje, egyszerűen csak nyoma össze a tésztaszéleket.

A gyozát lehet bambuszedényben párolni, de mi jobban szeretjük a sült verzióját. Ekkor egy serpenyőben kevés olajat forrósítunk, és a gyozák minden oldalát gyorsan pirosra sütjük. Amikor ez megvan, akkor előkészítjük a serpenyő fedelét, majd egy fél pohár vizet a gyozákra öntünk, hogy azok még párolódjanak egy picit. Persze ekkor elkezd majd fröcsögni mindenfelé, de gyorsan helyezzük rá a fedőt, és így megússzuk, hogy túl sokat kelljen magunk után takarítani.

Amint kisült a gyoza, már tálalható is. Mindenki kapjon hozzá egy kis tálat a mártogatós szósszal, és lehet élvezni az ízeket. A haladók pálcikával egyék, a kezdők meg fogják meg kézzel, és úgy mártogassák.

Sós citrom - citrom savanyúság

Magamból indulok ki, és azt feltételezem, hogy az ünnepek után ilyen kevéssel még mindenki telve van a sok étellel, mindenki fogyókúrás üzemmódba kapcsolt legalább egy kis időre. Ha nem így van, lehet válogatni a korábbi receptek közül. Aki pedig még mindig nem tud ránézni sem egy nagyobb adag ételre, az csak fokozatosan kezdjen bele a főzőcskézésbe az idén. Ennek jegyében ma csak egy könnyen elkészíthető, különleges savanyúságot ajánlok, ami főleg közel-keleti ételekhez, példálul halételekhez illik, de tegnap épp patéhoz is ezt ettem, azzal is jó volt. A savanyúság érlelési ideje öt hét, ezért majd csak akkor jelentkezem egy olyan konkrét recepttel, ami hozzá illik. Addig pedig jöjjön magának a sós citromnak elkészítése a Jerusalem könyv alapján. Az adagot arányosan lecsökkentettem, mert nekem egy 7 dl-s befőttesüvegbe csak 5 citromot sikerült belepréselnem.

Hozzávalók:
5 kezeletlen citrom
+ további 5 citrom leve
5 ek durva tengeri só
2 ág rozmaring
1 nagy chili
kb. 1/2 dl olivaolaj

Elkészítés:
Először csírátlanítjuk a befőttesüveget úgy, hogy feltöltjük forrásban lévő vízzel, egy percig állni hagyjuk, majd kiöntjük belőle a vizet és levegőn megszárítjuk.

A citromokat megmossuk, és keresztben mélyen bevágjuk, de nem vágjuk végig. Ezekbe a mélyedésekbe egy-egy kanál sót tömünk, majd szorosan egymás mellé az üvegbe tesszük őket. Szorosan lezárjuk az üveget, majd egy hétig szobahőmérékleten félretesszük.

Az egy hét elteltével levesszük a tetőt, a citromok levét kipréseljük amennyire csak tudjuk. Visszatesszük az üvegbe, majd hozzáadjuk a rozmaringot, a chilit, a másik 5 citrom levét, végül egy vékony rétegben olivaolajat öntünk rá. Szorosan rácsavarjuk a fedőt, és hűvös helyen érleljük legalább 4 hétig. Minél tovább, annál jobb.

Vékony szeletekre vágva savanyúságként fogyasztjuk. Vigyázat! Nagyon intenzív az íze, ezért egyszerre csak keveset használjunk belőle.

Gyömbéres mangó-banán smoothie

A blogom vezetése és a nézettség követése meglepő tanulságokkal szolgál időnként. Az egyik, hogy sokszor egy olyan étel vagy sztori, amit én látványosnak illetve érdekesnek gondolok, viszonylag gyér érdeklődést kap, a másik pedig pont az ellenkezője. Van olyan receptem, amit csak félve tettem fel, mert túl mindennapinak, egy másikat meg túl egyszerűnek gondoltam, szinte már nem is receptnek, amihez csak 3-4 hozzávaló kell. Aztán tessék! Pont ők lesznek a blogom listavezetői. (Aktuális népszerűségi lista a jobb oldalon.) Szóval a jövőben is bátran teszek fel pofonegyszerű recepteket is, mert ha ennyire könnyen is lehet finomat alkotni...

Ma egy vitaminos, szuper reggeli itallal rukkolok elő, ami talán ilyenkor esik a legjobban - az ünnepek után felüdülésként - a megterhelt gyomornak.

Hozzávalók (2 személyre):
1 érett mangó
1 banán
1 szelet friss gyömbér
4 dl multivitaminlé

Elkészítés:
A mangót meghámozzuk, kockákra vágjuk, a banánt is meghámozzuk és a turmixgépbe törjük. Egy szelet friss gyömbért vágunk bele, hozzáöntjük a multivitaminlét és összeturmixoljuk. Hosszú pohárban tálaljuk.

Kecskesajtos flammkuchen lilahagymával és rozmaringgal/rukkolával

Mindjárt itt a szilveszter, ami nem csak a fiataloknak jelent egy bulizós estét a mi kultúrkörünkben, hanem valamilyen módon minden korosztály ünnepel. Ki szórakozóhelyre megy, ki házibuliba, ki otthon nézi a szilveszteri műsort a tévében. A megszokotthoz képest biztos más ez a nap. Ezt azért emelem ki, mert Japánban soha nem láttam még olyan kihaltnak az utcákat, mint december 31-én. Az első évünkben ott, amikor ezt még nem tudtuk, a barátaink hazautaztak, mi maradtunk, nem volt semmi különös programunk. Gondoltuk, bemegyünk Oszaka központjába, ott biztos történik valami, nem fogunk unatkozni. Nagyot csalódtunk, amikor megláttuk a szinte üres tereket, néptelen metrómegállókat. Szerencsénkre egy-két izakaya nyitva volt, ezért legalább valahova be tudtunk ülni egyet vacsorázni, mintha egy sima hétköznap lett volna. Ezután szépen hazasomfordáltunk, és a következő évben legalább már nem ért bennünket váratlanul ez a fajta (nem) ünneplés.

Ekkor már tisztában voltunk azzal, hogy Japánban a január elseje az olyan volumenű ünnep, mint nálunk a karácsony, ekkor aki csak teheti, hazamegy a családjához. Ott pedig sem petárdákat nem durrogtatnak, sem tűzijátékot nem rendeznek, hanem egyszerűen összegyűlik a család, végigeszik a hagyományos menüsort, amiben minden egyes ételnek megvan a maga jelentése. Társasjátékot játszanak és elmennek a templomba megkongatni a harangot. Ennek érdekében képesek akár órákat is sorban állni. Mert annak is van jelentősége, hogy melyik templom harangjánál imádkoznak. Az egyiknél a sok pénzért lehet (érdemes), a másiknál azért, hogy a gyereket felvegyék az egyetemre, és így tovább.

A blogom olvasói többségében viszont nem ebből a kultúrkörből kerülnek ki, ezért nekik egy házibulihoz ideális receptet szeretnék most megosztani. Korábban már szerepelt a blogon egy flammkuchen recept, aminek most egy picit más formáját teszem közzé. Aki nem ismerné ezt az ételt, elmondom, hogy jellegében a pizzához hasonló ételről van szó, amit annál sokkal gyorsabban elkészíthetünk, mert nem kell hozzá élesztő, ezzel megspóroljuk a kelesztési időt, és percek alatt összedobhatjuk a finom borkorcsolyát. Váratlan vendégnek is kiváló.

Hozzávalók:

230 g liszt

2 ek olivaolaj

1 csipet só

120 ml víz

A feltéthez:

150 g tejföl

1 nagy lilahagyma

200 g kecskesajt

1 maréknyi rukkola (elhagyható)

2 ág rozmaring levele darabokra tépkedve

só, frissen őrölt bors

Elkészítés:

A tészta hozzávalóit összegyúrom, folpackba csomagolom és egy órára a hűtőszekrényben pihentetem (ez a lépés elmaradhat, ha sietünk).

A sütőt előmelegítem 220 ºC-ra (nem légkeverésessel).

A tésztát nagyon vékonyra kinyújtom, és a kiolajozott nagy sütőtepsire helyezem. Megkenem tejföllel, egyenletesen elosztom rajta a hajszálvékony karikára vágott hagymákat, kecskesajtot, rátépkedem a rozmaringot, sózom, borsozom, és betolom a sütő legfelső fokára. 10-15 perc alatt ropogósra sütöm. A sütőből kivéve ráteszem a rukkola leveleket és háromszögekre vágva tálalom. Önmagában vagy egy friss salátával is finom.

Zserbó

Aki még nem telítődött süteményekkel, ezen belül is a diós töltelékűekkel karácsonykor, annak jöjjön szilveszterre egy klasszikus recept a'la Horváth Ilona. Egy-két apróságot változtattam rajta, mivel a zserbó elég tömény édesség, az eredeti receptben megadott cukormennyiséget alaposan lecsökkentettem, így sokkal jobban csúszik egy finom teával. A másik dolog, hogy nekem fura amikor sütőport és élesztőt is tesznek egy tésztába. Most ebben hűen követtem az eredeti leírást, de legközelebb kihagyom a sütőport, és meglátjuk, lesz-e különbség.

Hozzávalók:
35 dkg liszt
1 tojás
5 dkg cukor
20 dkg margarin (vagy 15 dkg zsír)
1 dl tej
1 dkg élesztő
csipetnyi sütőpor
csipet só

A töltelékhez:
12 dkg darált dió
2 ek cukor
20 dkg lekvár (lehetőleg sárgabarack)

Bevonat:
2 ek kakaó
2 ek cukor
3 dkg vaj

Elkészítés:
Az élesztőt langyos tejben egy kevés cukorral felfuttatjuk. A zsiradékot a liszttel elmorzsoljuk. hozzáöntjük a megkelt élesztőt, cukrot, tojást, sót, sütőport és jól összedolgozzuk.

A tésztát 3 egyenlő részre osztjuk. Mindegyik lapot kinyújtjuk egy 35x25 cm-nagyságú sütőlemez méretére. A tészta ne érjen egészen a sütőlemez széléig, mert kelni fog még. Az első lapot belehelyezzük a tepsibe, bőven megkenjük lekvárral, meghintjük darált dióval, majd egy kanál cukorral. Ráhelyezzük a második lapot és megismételjük az előbbi műveletet. A harmadik lapot úgy helyezzük a tetejére, hogy a széleit is befedje. Egy óráig szobahőmérsékleten letakarva kelesztjük. Ekkor megszurkáljuk villával és 180 ºC-os előmelegített sütőben kb. 35 perc alatt világosbarnára sütjük. Ha a tészta kihűlt, megkenjük a csokoládémázzal, ami a következő módon készül.

A kakaóport és a cukrot nagyon kevés vízzel csomómentesre keverjük, és feltesszük főni. Amit besűrűsödött, levesszük a tűzről és belekeverjük a vajat. Egyenletesen elosztjuk a sütemény tetején, és 1-2 órára hűvös helyre tesszük. Hosszúkás szeletekre vágva tálaljuk.