Kecskesajtos flammkuchen lilahagymával és rozmaringgal/rukkolával

Mindjárt itt a szilveszter, ami nem csak a fiataloknak jelent egy bulizós estét a mi kultúrkörünkben, hanem valamilyen módon minden korosztály ünnepel. Ki szórakozóhelyre megy, ki házibuliba, ki otthon nézi a szilveszteri műsort a tévében. A megszokotthoz képest biztos más ez a nap. Ezt azért emelem ki, mert Japánban soha nem láttam még olyan kihaltnak az utcákat, mint december 31-én. Az első évünkben ott, amikor ezt még nem tudtuk, a barátaink hazautaztak, mi maradtunk, nem volt semmi különös programunk. Gondoltuk, bemegyünk Oszaka központjába, ott biztos történik valami, nem fogunk unatkozni. Nagyot csalódtunk, amikor megláttuk a szinte üres tereket, néptelen metrómegállókat. Szerencsénkre egy-két izakaya nyitva volt, ezért legalább valahova be tudtunk ülni egyet vacsorázni, mintha egy sima hétköznap lett volna. Ezután szépen hazasomfordáltunk, és a következő évben legalább már nem ért bennünket váratlanul ez a fajta (nem) ünneplés.

Ekkor már tisztában voltunk azzal, hogy Japánban a január elseje az olyan volumenű ünnep, mint nálunk a karácsony, ekkor aki csak teheti, hazamegy a családjához. Ott pedig sem petárdákat nem durrogtatnak, sem tűzijátékot nem rendeznek, hanem egyszerűen összegyűlik a család, végigeszik a hagyományos menüsort, amiben minden egyes ételnek megvan a maga jelentése. Társasjátékot játszanak és elmennek a templomba megkongatni a harangot. Ennek érdekében képesek akár órákat is sorban állni. Mert annak is van jelentősége, hogy melyik templom harangjánál imádkoznak. Az egyiknél a sok pénzért lehet (érdemes), a másiknál azért, hogy a gyereket felvegyék az egyetemre, és így tovább.

A blogom olvasói többségében viszont nem ebből a kultúrkörből kerülnek ki, ezért nekik egy házibulihoz ideális receptet szeretnék most megosztani. Korábban már szerepelt a blogon egy flammkuchen recept, aminek most egy picit más formáját teszem közzé. Aki nem ismerné ezt az ételt, elmondom, hogy jellegében a pizzához hasonló ételről van szó, amit annál sokkal gyorsabban elkészíthetünk, mert nem kell hozzá élesztő, ezzel megspóroljuk a kelesztési időt, és percek alatt összedobhatjuk a finom borkorcsolyát. Váratlan vendégnek is kiváló.

Hozzávalók:

230 g liszt

2 ek olivaolaj

1 csipet só

120 ml víz

A feltéthez:

150 g tejföl

1 nagy lilahagyma

200 g kecskesajt

1 maréknyi rukkola (elhagyható)

2 ág rozmaring levele darabokra tépkedve

só, frissen őrölt bors

Elkészítés:

A tészta hozzávalóit összegyúrom, folpackba csomagolom és egy órára a hűtőszekrényben pihentetem (ez a lépés elmaradhat, ha sietünk).

A sütőt előmelegítem 220 ºC-ra (nem légkeverésessel).

A tésztát nagyon vékonyra kinyújtom, és a kiolajozott nagy sütőtepsire helyezem. Megkenem tejföllel, egyenletesen elosztom rajta a hajszálvékony karikára vágott hagymákat, kecskesajtot, rátépkedem a rozmaringot, sózom, borsozom, és betolom a sütő legfelső fokára. 10-15 perc alatt ropogósra sütöm. A sütőből kivéve ráteszem a rukkola leveleket és háromszögekre vágva tálalom. Önmagában vagy egy friss salátával is finom.