Amerikai palacsinta áfonyával

Aki élt már Japánban, azt tudja, hogy amint az ember megismerkedik egy-két japánnal, elindul egy lavina: azonnal beszervezik előadásokat tartani az országunkról, a házasságról, a környezetvédelemről vagy mindenféle hasonló témákról. Egy idő után szívesen meghívják az embert magukhoz. Ha szerencsénk van, igazi klasszikus teaceremónián is részt vehetünk, ahol nem csak teázunk, hanem az ehhez kapcsolódó összes rítust megismerhetjük, például azt, hogy a kertet hogyan kell megcsodálni, aztán a teakészítés kellékeit, megtanuljuk, merre kell forgatni a teáscsészéket, hogyan kell hajlongani és még sorolhatnám. A teljes teaceremónián ételeket is felszolgálnak és össszesen 3-4 óráig is tart.

Ilyen kedves fogadtatás után illik visszahívni a házigazdát, és ilyenkor persze ki nem mondott elvárás, hogy nekünk is valami magyarossal kell készülni. Ha ízlik nekik, jöhet a következő lépcsőfok, amikor megkérnek, hogy esetleg nagyobb közönség előtt is főznénk-e. Nos, én is így jártam. Egy művelődési ház-szerűségben kellett főznöm. Meghatározták, hogy 3 fogásnak kell lenni, és az előkészületekkel, bevezető előadással, elkészítéssel, közös evéssel, elpakolással együtt kb. 4- 4,5 óra áll rendelkezésre. Ez azért egy kicsit kevésnek tűnik, ha egy magyaros menüsort akarunk elkészíteni, de megoldható. De hogy is jön ez a sztori pont az amerikai palacsinta receptjéhez?

Nos, hosszas gondolkodás után végül karfiollevest, csirkepaprikást galuskával és palacsintát választottam a menümbe. A főszervező hölgy talán túlzottan is aprólékosan kérte az összes receptet előre. Amit mi csak szemre alkalmazunk, azt neki grammra pontosan tudnia kellett. Én elkövettem azt a hibát, hogy a palacsinta nevét angolosan mondtam neki, erre azon kezdett lovagolni, hogy akkor most mondjam meg: angol típusú, amerikai vagy francia típusú palacsintáról van szó. Őszintén szólva fogalmam sem volt, mi a különbség ezek között. Végül hosszas levélváltás után megegyeztünk, hogy magyar típusú palacsintának fogjuk hívni. Következett a nagy nap. Olyan 30 résztvevő volt, a többség idős japán háziasszony, akik aztán hívjuk bármilyen nemzetiségű palacsintának is, próbálták megreformálni a receptet. Igaz, előre megkapták papíron, meghallgatták az előadást a magyar konyha sajátosságairól, de magukban csak legyintettek, és ők tapasztalt rókaként úgy csinálták, ahogy ők gondolták. Mit nekik holmi instrukció! Ahogy jártam körbe a teremben, volt, hogy szinte sokkot kaptam attól, amit csináltak. Volt, akik csak az összes tölteléknekvalót keverték egybe, de volt, aki beleborított a tésztába mindent a túrót, lekvárt, lisztet, tejet, amit akkor már nemigen lehetett megmenteni. Persze voltak akik figyeltek, és mindent úgy csináltak, ahogy mondtam, és végül egész jó eredményt produkáltak.

Biztos vagyok benne, hogy ők meg rajtam szörnyülködnének időnként, amint bizonyos japán ételeket készítek el. Teljesen más konyhatechnikai eljárásokat alkalmazunk mi itthon, és ők ott. Pont ezért igyekszem a külföldi receptjeimet lehetőség szerint a helyiektől megtanulni, vagy legalább akkor megbízható főzőoldalakról, szakácskönyvekből. Ebből kiindulva azért nagyon remélem, hogy én ezzel az amerikai palacsintával nem lőttem mellé, és azok sem fogják rémülten a fejüket a recept láttán, akik már valóban voltak Amerikában.

Én ezt egy sima hétköznap reggelire készítettem el, mert valahogy azt hittem, hipp-hopp meglesz. A tészta kikavarása tényleg nem vett sok időt igénybe, de a vastagsága miatt a sütésre mégis elment olyan jó 20 perc. Ezért inkább ráérős hétvégi reggelire javaslom, vagy akkor, ha valaki hétköznap a megszokottnál hamarabb kel, és van kedve meglepni a családot egy ilyen finomsággal.

Hozzávalók (2-3 személyre):
200 g liszt
1 csipet só
300 ml tej
1 kk sütőpor
1 tojás
1 kk + 2 ek vaj (a tésztába + sütéshez)
12 dkg áfonya

A tálaláshoz:
juharszirup, porcukor, áfonya ízlés szerint

Elkészítés:
A lisztet elkeverjük a sóval és sütőporral. Hozzáadjuk a tojást, fokozatosan a tejet, és egy kis kávéskanál olvasztott vajat, csomómentesre keverjük. Végül jöhet bele az áfonya fele.

Egy serpenyőben felolvasztunk egy kevés vajat, és kb. 10 cm-es korongokat sütünk a tésztánkból. Mivel vastagabb, mint a mi palacsintánk, hosszabb sütési időre kell számítani. Nekem egy ekkora adag olyan 20-25 perc alatt sült ki. Az elkészült palacsintákat tányérra teszem, és tálalásig meleg sütőbe tolom. Az adagokat egymásra tornyozom. A végén porcukorral megszórom, a maradék áfonyákat szépen elrendezem körülötte. Az, hogy ki mennyi juharsziruppal szereti, ízlés dolga, ezért ezt csak kikészítem az asztalra, és mindenki annyit önt belőle, amennyi jólesik.

Kecskesajtos tésztasaláta

Most éppen böjtölünk, és emiatt kicsit át kellett alakítanunk a szokásainkat. Máskor, amikor azon gondolkozom, mit főzzek, szóbajöhet bármi, szabadon szárnyalhat a fantáziám. Most viszont a húsmentes időszak miatt át kell állítani valamit a fejemben, hogy másképp kell főznöm. Mindig észben kell tartanom, nehogy legyen húsféle is az eltervezett ételben, de azért változatos is legyen az étkezésünk. Mivel nem először csinálom, tudom, hogy ez megoldható, és a 4-5. hét végére, amikor már mindjárt vége, egészen bele is rázódok. Azért annyira nem, hogy végérvényesen áttérjek a vegetáriánus életmódra, úgyhogy senkinek sem kell attól félni, hogy ezentúl csak ilyen receptekkel találkozhat a blogon. Egyet azért most megosztok, amit ma készítettem el gyors ebédnek.

Hozzávalók (2 személyre):
20 dkg fusilli tricolore tészta
10 dkg kecskesajt
1 maréknyi olivabogyó
1/2 kígyóuborka
4-5 koktélparadicsom
1/2 maréknyi hántolt tökmag
1 ek olivaolaj

Elkészítés:
A tésztát 10 perc alatt kifőzöm, lecsöpögtetem. A kecskesajtot, uborkát, paradicsomot, olivabogyót kockára vágom, hozzákeverem a kihűlt tésztához. Meglocsolom olivaolajjal, átforgatom, megszórom a tökmaggal, és már tálalhatom is.

Gyors túrógombóc tojás nélkül

Már többször is esett itt a blogban szó azokról a jellegzetes ételekről, amelyek egyfajta átmenetet képeznek a második fogás és a desszert között. Ezek egyike a túrógombóc, amit sokan meg tudnak enni harmadik fogásként is egy leves és egy akár húsos, akár zöldséges főétel után. Nos, nekem ez nem megy. Ahhoz ez az étel már túl nehéz. Nekem ez egy tipikus szombati ebédre való étel, amikor van leves is, és hozzá már csak valami finomság, és kész is.

Túrógombóc és túrógombóc között is van persze kölönbség. Én is ettem már olyat, ami olyan kemény volt, hogy azzal embert is lehetett volna ölni. Ezt elkerülendő, a tojáshabot felverve próbáltam lágyítani a tésztámat, de akkor meg valahogy olyan macerás volt gömbölygetni, kifőzni. Előfordult, hogy szét is esett. Nemrég viszont felfedeztem egy laza, mégsem szétesős receptet, amit már többször készítettem, és nagyon bevált. A gombócokat kifőzni nem kell, az íze desszertesebb a citromhéj miatt, de még mindig nyugodtan lehet enni második fogásnak. Szerintem érdemes kipróbálni.

Hozzávalók (4 személyre):
1/2 l tej
1 csipet só
50 dkg túró
1 citrom reszelt héja
12 dkg búzadara
2 ek cukor
1 vaníliáscukor
1 ek olaj
zsemlemorzsa ízlés szerint

A tálaláshoz:
porcukor és tejföl

Elkészítés:
A tejet egy csipet sóval felforralom, belekeverem a búzadarát és folyamatos keverés mellett nagyon sűrű tejbegrízt főzök belőle. Leveszem a tűzről, hozzákeverem a villával széttört túrót, a vaníliáscukrot, a cukrot és belereszelem a citrom héját. Kicsit félrerakom hűlni.

Ezalatt egy mély serpenyőben felhevítem az olajat, megpirítom benne a zsemlemorzsát. A majdnem kihűlt túrós masszából golyókat formálok, és meghempergetem a pirított morzsában. Tejföllel, porcukorral meghintve tálalom.

Gesztenye alagút sütés nélkül

A desszertalapanyagok közül az egyik nagy kedvencem a gesztenye. Amikor kisebb voltam, mindig gesztenyés torát rendeltem a születésnapomra, azonban a hozzávaló gesztenyemasszát nem volt ám olyan egyszerű beszerezni, mert csak szezonálisan lehetett kapni, főként télen. Most Magyarországon már bármelyik boltban elérhető egyszerre többfajta minőségben, a baj csak az, hogy most nem ott élünk. Az otthonról történő szállítás nehézségeiről már egy korábbi bejegyzésemben írtam. Az ott említett sikertelen "csempészakció" óta nem is próbálkozunk gesztenyemasszát kézicsomagban hozni, maximum akkor hozunk magunkkal, amikor feladott poggyászunk is van. Szerencsénkre viszont egy belga bevásárlás során nemrég felfedeztünk egy konzervet, ami egész jól helyettesíti a megszokott otthoni gesztenyepürét akkor, ha sütemény töltelékként vagy gesztenye alagút bélelésére szeretnénk használni. Mivel ez picit lágyabb, vizesebb állagú, a sima tejszínhabos gesztenyepüré készítésére nem alkalmas, de ne legyünk telhetetlenek.

Hozzávalók (1 őzgerinc formához):

A béleléshez

50 dkg gesztenyemassza

2 ek rum (vagy konyak)

10 dkg porcukor

1 csomag babapiskóta

A krémhez:

3 dl habtejszín

12 dkg mascarpone

10 dkg fehércsoki

1 vaníliarúd kikapart belseje

A bevonathoz:

5 dkg 70%-os csoki

pár csepp étolaj

Elkészítés:

A gesztenyét a rummal és a porcukorral habosra keverjük, az 1/4-ét félrerakjuk. Az őzgerinc formát folpackkal (vagy ha van, egy kicsit erősebb műanyag fóliával) kibéleleljük, bejelöljük rajta a forma kerületét (kivéve az alját). Ezután a fóliát újra kivéve a bejelölt részek széléig egyenletesen rákenjük a gesztenyemassza 3/4-ét. Visszatesszük a formába és szépen eligazgatjuk, a szélekig benyomkodjuk.

A krémhez a tejszínt a mascarponéval együtt habosra verjük. A fehércsokit gőz fölött vagy mikróban megolvasztjuk, és részletekben óvatosan belekeverjük a tejszínes masszába. A vaníliarudat kikaparjuk, és a magjait szintén belekeverjük.

A krém felével megtöltjük a gesztenyés őzgerincformát. A maradék gesztenyepüréből a forma hosszúságának megfelelő hengert formálunk, ráhelyezzük a krémre. Erre jöhet a krém második fele, majd a tetejét kirakjuk babapiskótával. Lefedjük folpackkal, majd legalább 3 órára mélyhűtőbe tesszük (akár egész éjszakára is maradhat ott). Ha letelt ez az idő, kivesszük és óvatosan egy tálra borítjuk.  Gőz fölött felolvasztjuk a csokit, hozzáadunk pár csepp étolajat. Gyors mozdulatokkal a forró csokival rácsokat festünk az alagutunkra.

Fűszeres halpogácsa baba ganoush-sal, tabulé salátával és sós citrommal

Ha jól számolom, letelt a beígért öt hét, a január elején eltett citrom savanyúságunk elkészült, itt az idő, hogy adjak egy tippet, hogy többek között mivel is lehet elfogyasztani ezt a számunkra különleges hozzávalót. Amellett, hogy én ettem már patéhoz, sült csirkéhez, számomra talán legjobban a halételekhez passzol. Egy mediterrán jellegű ebédet készítettem: fűszeres halpogácsát, hozzá kétféle salátát. Az egyik a korábban már ismeretetett baba ganoush volt padlizsánból, a másik pedig egy szuperegyszerű közel-keleti petrezselyemsaláta, a tabulé. Ennek elkészítése igazán gyerekjáték. 

A nyáron a 12 éves keresztlányomnak nagy sikerélményt jelentett, amikor az én receptem alapján, de egyedül ilyen különleges dolgot készíthetett az egész családnak. A kertben érett a paradicsom, volt friss menta és petrezselyemzöld. Mivel spontán vacsoráról volt szó, csak azt használtuk, amiből volt otthon készlet.  Egy átlagos magyar családnál ebbe pedig nem tartozik bele sem a gránátalma, sem a bulgur. A problémát úgy hidaltuk át, hogy a gránátalmát egyszerűen kihagytuk a receptből, bulgur helyett pedig hajdinát főztünk hozzá. Ebben a formában gluténérzékenyek is fogyaszthatják.

Fűszeres halpogácsa

Hozzávalók (12 db-hoz)
400 g tőkehal (vagy bármilyen más szálkamentes fehér húsú tengeri hal- fagyasztott is jó)
30 g zsemlemorzsa
1 tojás
20 g kapribogyó aprítva
20 g kapor aprítva
2 újhagyma, finomra vágva
1 citrom reszelt héja
1 ek citromlé
3/4 tk őrölt római kömény
1/2 tk kurkuma
1/2 tk só
1/2 tk őrölt fehérbors

Elkészítés:
A bőr és szálka nélküli halat először vékony csíkokra, majd apró kockákra vágjuk, és egy közepes tálba tesszük. Adjuk hozzá a maradék alapanyagokat és jól keverjük össze. Nedves kézzel gyúrjunk belőle 12 db fasírtot. Egy tálon rendezzük el, fedjük le folpackkal és félórára tegyük a hűtőbe.

Egy vékonyan kiolajozott tepsiben 4-6 perc alatt mindkét oldalán pirosra sütjük. A salátákkal és a sült citrommal még forrón tálaljuk.

Tabulé saláta

Hozzávalók:
75 g bulgur (gluténérzékenyeknek: hajdina)
250 g érett paradicsom
1 kis citrom kifacsart leve
3 ek extra szűz olivaolaj
só és frissen őrölt bors
3 újhagyma
1 csokor friss petrezselyemzöld (kb. 75 g)
1 csokor friss mentalevél (kb. 75 g)
1/2 gránátalma magja a tálaláshoz (elmaradhat)

Elkészítés:
A bulgurt tegyük egy tálba, forraljunk vizet, és öntsük rá, majd fedjük le 10 percre, hogy megszívja magát. Ekkor szűrőn alaposan csöpögtessük le.

A paradicsomot vágjuk apró kockákra, adjuk hozzá a lecsöpögött bulgurt, a citromlevet, az olivaolajat, sót és borsot. Egy villával jól keverjük össze, és picit hagyjuk, hogy a bulgur szívja még fel a paradicsomos, olajos szaftot. Kóstoljuk meg, és még kerekítsük ki az ízeket extra olajjal, citromlével, ha szükségesnek tartjuk.

Ez idő alatt vágjuk finomra az újhagymát, a petrezselymet és a mentát pedig durvára. Ezeket csak tálalás előtt forgassuk bele a salátába, hogy a levelek roppanósak maradjanak. Ha van gránátalmánk, akkor azzal díszítsük.

Répatorta

Erről a finom sütiről a nyuszikás viccből hallottam először, és mint sokan mások, én is furcsállottam, hogy vajon milyen torta is sülhet ki egy leveszöldségből. Aztán a kollégáim ajánlottak Budapesten egy kávézót, ahol állítólag isteni a répatorta, így egyszer én is kipróbáltam. Azóta pedig nem csak én, de a férjem is nagy rajongója lett. Ennek van már ezer éve is. Azóta rendszeresen elkészítem én magam is egy barátnőmtől kapott recept alapján. Azt tapasztalom, hogy akik még nem kósolták, még mindig előítéletekkel élnek vele szemben, pedig nem kéne. Tessék kipróbálni! Ígérem, nem fogtok csalódni.

Hozzávalók (8-12 szelethez):
250 g répa
150 g margarin
200 g barnacukor
2 tojás
200 g liszt 2 tk sütőporral elkeverve
1/2 tk só
2 tk őrölt fahéj
125 g mazsola
75 g darabolt dió
2 ek tej

A tetejére:
200 g kenhető sajt
2 ek citromlé
50 porcukor
1/2 tk vaníliaaroma (vagy 1/2 csomag vaníliáscukor)

Elkészítés:
Melegítsük elő a sütőt 180 ºC-ra.
Mossuk meg a répát és reszeljük le. Olvasszuk meg a margarint, majd adjuk hozzá a répát és a cukrot. Az egész tojásokat verjük fel egy edényben, majd adjuk hozzá a vajas masszához. Szórjuk bele a lisztet, a sót és a fahéjat. Adjuk hozzá a mazsolát, a diót és végül a tejet.

Kikent tortaformában kb. 1 óráig sütjük. Miután kihűlt, rákenjük a citrommal, cukorral, vaníliával elkevert sajtot. Fontos, hogy jól hűljön ki a tészta, különben lecsúszik róla a máz!

Mustáros zellerkrémleves

Ha csak lehet, odafigyelek arra, hogy ne dobjak ki élelmiszert. Amit lehet, átalakítok és más formában elkészítek, vagy későbbre elraktározok. A maradék kenyeret lefagyasztom, jó lesz még pirítósnak, ha már száraz, akkor ledarálom zsemlemorzsának. A maradék krumplipüréből lángos lesz, vagy gnocchi alapanyag, a süteményből kimaradt tojásfehérje megy a fagyasztóba, később kiváló kókuszos keksz vagy macaron lesz belőle. A húslevest leszűröm, kis edényekben lefagyasztom, és később rizottóhoz, krémlevesekhez alapléként felhasználom. Most éppen egy kevés leveszöldségem is maradt még vasárnapról, pontosabban egy nagyobb darab főtt zeller, amiből egy egyszerű krémleves készült jó sok petrezselyemzölddel.

Hozzávalók (2 személyre):

1/4 főtt zeller

2 krumpli

1/2 l csirke vagy zöldség alaplé

1 ek mustár

1 kisebb hagyma

1 kis csokor petrezselyemzöld

1 dl tejszín

1 ek olaj

1 csipet sáfrány

só, bors

Elkészítés:

Az olajon az apró kockákra vágott hagymát megdinsztelem. A krumplit meghámozom, megmosom, és kockákra vágva a hagymához adom, az egészet felöntöm alaplével, sózom, egy csipet sáfrányt adok hozzá és puhára főzöm. Amikor már majdnem puha, hozzáadom a kockára vágott főtt zellert is. (Ha nyers zellerből főzöm a levest, a krumplival egyidőben kerüljön be a lábasba.) Egyet-kettőt rottyanjon, aztán leveszem a tűzről és félrerakom hűlni egy picit. Hozzáadok egy evőkanál mustárt és botmixerrel pépesítem. Hozzáöntöm a tejszínt, és visszateszem a tűzre, felfőzöm, ha kell igazítok még az ízesítésén. Apróra vágott petrezselyemzölddel díszítem, és pirítóssal vagy camambert sajttal tálalom.