Grillázstorta

Egy szülinapos vendégünk volt a hétvégén, aki nem egészen ünnepi, hanem inkább hagyományos magyaros ételeket rendelt tőlem. Hiába, ő is külföldön él egy ideje, és ezek az ízek hiányoznak neki leginkább.  Egy paradicsomlevest előételnek és hozzá szilvásgombócot szeretett volna enni. Mivel akkor még a szilvának nem volt szezonja, megegyeztem vele, hogy barátfülét kap házi szilvalekvárral töltve.  Ha nem ő maga kéri, akkor biztos nem készítek második fogásnak édes tésztafélét. De mivel most a kedvében akartam járni, megkapta. Ezek után jött ez a grillázstorta Horváth Ilona receptje alapján, ami önmagában is elég tömény. Mit mondjak, egy ilyen menü végén már csak egy vékony szeletet tudtam legyűrni belőle. A többieknek sem ment sokkal több. Bár tortát még nem fagyasztottam eddig le, most megpróbáltam. Azóta már le is teszteltük, és működik. Teljesen jó lett az állaga kiolvadás után is. Ekkor már csak a délutáni teához fogyasztottuk, és ezerszer jobban esett, mint a szülinapon.

Hozzávalók:

A vizes piskótához:
4 egész tojás
25 dkg cukor
10 ek víz
20 dkg liszt
késhegynyi szódabikarbóna
5 dkg darált dió

A krémhez:
1 egész tojás
2 tojássárgája
25 dkg cukor
20 dkg vaj
10 dkg darált dió
1 csomag vaníliáscukor

Elkészítés:
A tojássárgákat a cukor, a darált dió és a víz hozzáadásával habosra keverjük, majd a szódabikarbónával elkevert lisztet hozzászitáljuk. A tojások fehérjéből habot verünk és apránként a sárga masszába keverjük. 175 fokos előmelegített sütőben kb. 20-30 perc alatt készre sütjük.

A krémhez a tojást és a tojássárgákat gőz fölött habüsben 10 dkg cukorral és a vaníliáscukorral sűrűre főzzük. Hűlni tesszük, azalatt a vajat habosra keverjük, majd a krémet hozzáadjuk. 10 dkg cukrot világosbarnára pirítjuk, hozzáadjuk a darált diót, elkeverjük vele, majd vizezett deszkára borítjuk és olajozott nyújtófával elnyújtjuk. Amikor megszáradt, akkor ledaráljuk vagy egy fóliával letakarva húsklopfolóval darabokra törjük. A felét a krémhez adjuk, amivel betöltjük a tortát, a másik felét majd a díszítésére használjuk.

Őszi sütőtökös tészta

Régi vágyam volt egy tésztakészítő gép, amit most meg is kaptam. Nem tudom, hogy a kezdeti lelkesedés után is olyan sűrűn elő fogom-e kapni, de egyelőre élvezem, hogy hamar finom tésztaételeket tudok a családi asztalra varázsolni.

A legutóbb is például kifejezetten feltét ötletem nem volt, körülnéztem a hűtőben, kamrában. Találtam sőtőtököt, szalonnakockákat, tökmagot, egy kevés tejszínt, kecskesajtot....ebből már nem is volt nehéz egy őszi tésztaételt összehozni.

Hozzávalók (4 személyre)
400 g liszt
4 tojás

1 hokkaido tök
15 dkg bacon kocka
1 ek vaj
1 dl tejszín
1 salotta hagyma
1 maréknyi hántolt tökmag
1 csokor petrezselyemzöld
15 dkg kecskesajt szeletekre vágva
só, bors ízlés szerint

Elkészítés:
A tésztához a lisztet a tojásokkal, esetleg kevés vízzel ruganyos tésztává gyúrom, vékonyra nyújtom és vagy géppel vagy kézzel kb. 1 cm-es csíkokra vágom. Egy nagy lábasban vizet teszek fel forrni egy csipet sóval, eközben elkészítem a feltétet.

Ehhez egy nagy serpenyőben felolvasztom a vajat, hozzáadom a bacont, a tökmagot. A sütőtököt meghámozom, vékony szeletekre vágom. Az elkészült bacont és a tökmagot kihalászom a serpenyőből, hogy ropogósak maradjanak. A felesleges zsiradékot leöntöm, és már teszem is bele az apró kockákra vágott salotta hagymát, és amint az megdinsztelődött, a tökszeleteket. Felöntöm a tejszínnel és puhára párolom. Ha elpárolog a folyadék, akkor még a tészta főzővizéből löttyintek hozzá egy merőkanálnyit.

Ha a lábasban a víz lobog, akkor a tésztát gyorsan beleteszem, 2-4 perc alatt készre főzőm, lecsöpögtetem.  Óvatosan összekeverem a tökös feltéttel, majd előmelegített tányérokon tálalom. A tetején szépen elrendezgetem a kecskesajtot, a bacont, a tökmagot és az apróra vágott petrezselyemzöldet.

Tipp:
Akinek kevés az ideje, kész tagliatelle tésztát is fogyaszthat ezzel a feltéttel.

Töltött karalábé

Szerencsére az itteni külföldi barátaink nagyon vállalkozószelleműek, és minden újdonságot lelkesen megkósoltnak, amit eléjük rakok. Többször jártak már Magyarországon, az alap ételeinket jól ismerik, ezért mindig töröm a fejem, mit is kínálhatnék nekik, ami magyaros is, de még biztosan nem ettek. Különösen értékelik a házias kajákat, amiket étteremben nem nagyon lehet megtalálni.  A szokott csapathoz még jött egy vendégünk, aki gluténérzékeny is volt, ezért ezt is figyelembe kellett vennem a tervezésnél. Minden szempontot figyelembe véve a töltött karalábéra esett a választásom Horváth Ilona receptje alapján. A gluténérzékeny vendégnek egyszerűen csak kihagytam belőle a rántást, nem került nagy fáradtságba két adagot készíteni. A többiek meg élvezhették az eredeti receptet, és nagyon ízlett nekik. (A következő kép még főzés előtt készült természetesen.)

Hozzávalók (6 személyre)
8 kisebb vagy 4 nagyobb karalábé
50 dkg darált sertéshús
10 dkg rizs
1 nagy hagyma apró kockákra vágva
2 ek olaj
1 1/2 dkg liszt (a gluténmentes verziónál ez elmaradhat, esetleg rizsliszttel helyettesíthető)
2 dl tejföl
só, bors ízlés szerint
a díszítéshez petrezselyemzöld

Elkészítés:
A karalábét megtisztítjuk, az ép, fiatal leveleket félretesszük, belsejét karalábéfúróval kivájjuk. Ha nagy karalábénk van, azt először félbe vagy négy felé vágjuk, utána vájjuk ki. A darált húst a rizzsel és a kevés zsiradékon pirított hagymával összekeverjük, sózzuk, borsozzuk. Ezzel a töltelékkel a karalábékat megtöltjük, a maradék tölteléket pedig a karalábélevelekbe csavarjuk, hasonlóan, mintha töltött káposztát készítenénk. A leveleket először leforrázzuk, utána könnyebb velük dolgozni.

Egy nagy lábas aljára rakjuk a karalábékból kifúrt darabokat, majd szép sorban a töltött karalábékat, illetve leveleket. Annyi vízzel öntjük fel, amennyi ellepi, megsózzuk és fedő alatt lassan főzzük addig, amíg a karalábé puha lesz. A zsiradékból és a lisztből világos rántást készítünk és azzal berántjuk.  Apróra vágott zöldpetrezselyemmel és tejföllel tálaljuk.

Lángos

A nyári kényszerpihenő után ismét jelentkezem egy recepttel. Amikor júliusban elbúcsúztam, magam sem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú ideig nem tudok új bejegyzéssel jelentkezni. A konyha kérdés hamar megoldódott, de hogy mennyire komplikált internetes szolgáltatót váltani Németországban a mai világban költözéskör, azt álmomban sem gondoltam volna. A lényeg, hogy most újult erővel vágok neki az újabb receptek közlésének. Mára egy klasszikust választottam, amit otthon élve sosem készítettem, hiszen a piacon, vagy egyéb helyen a kedvenc lángososnál megvettem, rá jó sok fokhagymát, és már élvezhettem is anélkül, hogy az egész konyha és a hajam is olajszagú lett volna.

Azért azt nem mondom, hogy külföldön nem lehet lángost kapni. Koppenhágában a főpályaudvar mellett volt egy lángosos, vagy amikor Malmöbe kirándultunk a karácsonyi vásáron is volt. Természetesen mindig magyarok üzemeltették, akik azért a helyi igényekhez igazodva elég érdekes feltéteket is kínáltak: például kisrákosat....ezt azért nem kóstoltam meg, és nem azért, mert nem szeretem a rákot, de nekem a lángos egyszerűen fokhagymás és kész. Még csak nem is tejfölös vagy sajtos tejfölös. És nem is édes, hiába hasonló a tésztája a fánkéhoz. De hogy ki mit tesz rá, döntse el maga. Íme az alaprecept:

Hozzávalók:
1 kg liszt
1/2 liter víz
2,5 dkg élesztő
1 ek só
0,5 dl tej és 1 kk cukor az élesztő felfuttatásához

1 liter olaj a sütéshez

Elkészítés:
Az élesztőt a cukorral egy kevés langyos tejben felfuttatom, majd hozzákeverem a liszthez, megsózom, és jól kidagasztom. Meleg helyen a duplájára kelesztem. Tenyérnyi nagyságú tallérokat formázok belőle és forró olajban mindkét oldalát pirosra sütöm. Papírtörlővel jól felitatom róla a zsiradékot, bedörzsölöm fokhagymával és forrón tálalom.

Tipp:
Próbálkoztam azzal, hogy este begyúrom a tésztát, hűtőben kelesztem, majd reggel csak kisütöm, de ez a módszer ezzel a recepttel nem vált be, mert a tészta túlkelt.

A német konyha

A mai téma kissé eltér a megszokott receptes bejegyzésektől, mert nem a német konyhaművészetről fogok írni, hanem magáról a konyháról, pontosabban annak berendezéséről és az ahhoz kapcsolódó szokásokról, ami nekem magyar szemmel nagyon szokatlan. Arról van szó, hogy amikor valaki albérletbe költözik, az többnyire teljesen üres. Ez azt jelenti, hogy a konyhában nemhogy konyhabútor nincs, hanem még egy mosogatókagyló vagy csaptelep sem. Akkor is és most is nagy pazarlásnak és környezetszennyezőnek tartom, hogy valakinek egy határozott idejű szerződése van egy munkahelyen, kivesz egy albérletet mondjuk egy vagy két évre, és vehet hozzá maga egy komplett konyhát. A többi bútor vételére még azt mondom, oké, de a konyha mérete eléggé specifikus minden lakásban. Kicsi az esélye annak, ha költöznie kell, akkor az új lakásba illeni fog a régi albérletéből hozott konyhabútor. Ha nem, akkor vagy megpróbálja nyomott áron eladni vagy mehet a szemétbe.

Ezen persze csak mi akadunk fent, a németeknek ez a világ legtermészetesebb dolga. Amikor idevalósiakkal beszélgettem, meg is magyarázták, hogy például a nagyinak volt kiadó lakása, de a bérlőnek nem tetszett a konyha, a sajátját akarta. A nagyiét levitték a pincébe, ahol az szépen tönkrement, lehetett kidobni. És így szép fokozatosan kialakult az a gyakorlat, hogy egyszerűen nincs konyha a német kiadásra szánt lakásban és kész. 

Abból is látszik, hogy a németek ebből nem csinálnak ügyet, hogy a kollégák amikor ebbe a lakásba költöztünk, szívbaj nélkül ajánlották a drága konyhaáruházat, hogy ott vegyünk, mert milyen jó minőség...hiába az albérlet, hiába a határozott idejű szerződés, meg sem fordult a fejükben, hogy valaki rövid időre is megelégedjen egy egyszerűbb konyhával. Nos, végül elárulom, hogy nem a drága szaküzletben vásároltunk, de szerintem jól megoldottuk a kérdést. Most viszont újra költöznünk kell, és mi a legnagyobb probléma...mi legyen a konyhával?

Hála az internetnek és a sok hasznos tanácsnak, sikerült eladni. Jelenleg így néz ki.

Kedves olvasóim bizonyára megértik, hogy ebben most nem működhet a boszorkánykonyhám. Amint  újra helyreállnak a normál állapotok, jelentkezem új receptekkel. Addig is jó böngészést a korábbi receptjeim között és kellemes nyarat!

Huszárcsók

Ezt az aprósüteményt először anyósoméknál ettem, és rögtön kértem is tőle receptet. Ők nagyon büszkék a főzési és sütési tudományukra, és mint jövendőbeli családtagnak, megadták a "titkos családi" receptet. Pár évre rá lapozgattam a Horváth Ilona szakácskönyvet és hoppá. Ott van benne a huszárcsók, és a szintén "titkos családi" bejglirecept. Ugyanazok az összetevők, ugyanaz a szóhasználat. Különös. Lehet, hogy Horváth Ilona is az ő receptjük alapján dolgozott...Vagyis biztosan. De ne is firtassuk, mi volt előbb, a lényeg, hogy a süti nagyon finom, és bármikor, bárkinek készítjük, mindenki szívesen eszik belőle...

Hozzávalók (kb. 20 darabhoz)
20 dkg liszt
15 dkg vaj
10 dkg porcukor
2 tojássárgája
1/2 citrom reszelt héja

dió vagy mogyoró vagdalva
tojásfehérje

Elkészítés:
Hideg helyen, hideg kézzel dolgozunk. A dió és tojásfehérje kivételével az alapanyagokat jól összedolgozzuk, pár percet pihentetjük. Hosszú rudat formálunk belőle, 20 db-ra felvágjuk, amikből kis golyócskákat gyúrunk, gyorsan meghempergetjünk enyhén felvert tojásfehérjében, majd a vágott dióban. Sütőlemezre helyezzük, a közepébe vastag nyelű késsel vagy fakanál végével mélyedést készítünk.

Előmelegített sütőben mérskékelt tűzön megsütjük. Kb. félúton a mélyedésekbe még egyszer beleszúrunk a fakanálvéggel.

Amikor kihűlt, savanykás lekvárral megtöltjük.

Boeuf Bourguignon

Erről a mi pörköltünkhöz hasonló francia marhahúsraguról először a Julie és Julia című filmben hallottam. Abban mintegy non plus ultraként beszéltek róla, és nekem ennyi elég is hogy előbb vagy utóbb el akarjam készíteni. Bevallom, az első próbálkozásom nem volt annyira sikeres vele, mert a hús nem volt porhanyós, és vagy a túl sok bortól vagy a gyöngyhagymától, de eléggé savanyú lett. Ehető, de nem az, amit vártam. Egy ilyen kissebb konyhai malőr azonban nem veheti el a kedvemet, sőt, inkább kihívásnak éreztem, hogy csak azért is megcsinálom, és csak azért is jó lesz. Szerencsével is jártam. A titok pedig? Új recept, új vaslábas, és talán az, hogy amint minden a lábasban volt már, pár órára elmentünk sportolni. Amikor hazaértünk isteni illatok és isteni porhanyós hús várt bennünket.

Hozzávalók:
1 kg marhalábszár kockára vágva
5-6 db salotta hagyma
1 répa
25-30 dkg baconszalonna kockára vágva
20 dkg gomba
4 gerezd fokhagyma
1 ek paradicsompüré
3 dl húsleves alaplé
5 dl száraz vörösbor (eredetileg egy egész üveg kéne bele, ezt csökkentettem)
1 ág kakukkfű
2 babérlevél
3 ek olaj a sütéshez
só
frissen őrölt bors
aprított petrezselyemzöld (a díszítéshez) elmaradhat

Elkészítés:
A lábasban felforrósítjuk az olajat, majd rádobjuk a húst, a bacont és zsírjára sütjük. A fokhagymát apróra vágjuk, a salottát megpucoljuk, félbevágjuk, a húsra dobjuk. A répát, gombát tisztítjuk, felkockázzuk, a lábasba tesszük. Hozzáadjuk a paradicsompürét és pár percig átpirítjuk. Végül felöntjük a húslevessel és a borral, hozzáadjuk a fűszereket. Ha felforrt, a legalacsonyabb fokozatra állítjuk a gázt, és akár el is mehetünk otthonról, mert pár óra kell, hogy kész legyen. Ha nincs jó vaslábasunk, akkor talán még jobb, ha sütőben, 150 fokon készítjük el. Aprított petrezselyemzölddel megszórva tálaljuk. Köretnek burgonyakrokettet ajánlok hozzá, de hercegnő burgonyával is nagyon finom.