Narancsos szufflé

Mostanában lelkesen nézzük a Konyhafőnök adásait. Például azért is, mert nagyon sokat tanulhatunk belőle és jól lehet benne követni az aktuális ételdivatot is. Tavaly még az ilyen-olyan "föld" volt a divat, akkor is meg most is mindenki mártást főz és roppanós elemet tesz a tányérjára. Ha pedig a piacon egy 60 kilós tonhalat sikerül karácsonyra beszerezni, annak a feldolgozása is pofonegyszerű a műsor nézőinek. És azok az ételköltemények, amiket a séf akár mindenki számára könnyen beszerezhető alapanyagokból is megalkot...Szóval elméletben a nézők nagyon képben vannak. De ezeket a gyakorlatban megvalósítani szerintem kevesen fogják, bármilyen szép is a tévében a végeredmény.

A legtöbb esetben meg sem fordul a fejemben, hogy ezt én is így el tudnám készíteni. Viszont amikor a szufflét sütötte, arra kivételesen azt mondtam, hogy végre valami, amit én is így el tudok készíteni. Talán még jobban is, mert az enyém nem esik általában annyira össze, mire kivisszük az asztalra. Arra, hogy a műsorban hogy is készítették, már nem elékszem pontosan, de az én verzióm kevésbé kacifántos, nem szűröm például a lefőzött masszát. A sajtos szuffé készítésénel említett négy alapszabályt viszont fontos betartani, hogy a végeredmény tökéletes legyen.

Hozzávalók:
40 g vaj a formák kikenéséhez

100 g cukor
150 ml tej
100 ml tejszín
3 nagy tojássárgája
4 nagy tojásfehérje
15 g búzaliszt
10 g kukoricaliszt
1 nagy narancs leve és lereszelt héja

porcukor a végén a szóráshoz ízlés szerint

Elkészítés:
A szuffléformákat egyenletesen és alaposan kivajazzunk és porcukorral egyenletesen megszórjuk, majd betesszük a hűtőbe felhasználásig.

A szufflé alaphoz egy nehéz aljú serpenyűben kezdjük el felmelegíteni a tejet és a tejszínt, majd még mielőtt forrni kezdene, vegyük le a tűzről. A tojássárgáját a cukor felével verjük fel fehéredésig. A kétféle lisztet szitájuk bele ebbe a masszába és keverjük simára. Lassan adagojuk hozzá a tejszínt kézi habverővel kissé verve. A tálból öntsük vissza az egész masszát a serpenyőbe és folyamatos kavargatás mellett sűrítsük be, majd tegyük félre hűlni. A sütőt melegítsük elő 180 fokra (nem légkeveréssel).

Egy nagy tálban verjük fel a tojásfehérjét, amikor majdnem kész, csak akkor adagoljuk hozzá a cukor másik felét. A tojásos masszába lassan csöpögtessük bele a kifacsart narancslevet és reszeljük bele a narancs héját. Ezután pedig óvatosan keverjük bele a felvert tojásfehérjehabot is.

A kivajazott formákat 3/4-ig töltsük fel a szuffllémasszával, majd erőteljesen csapjuk az alját a konyhapulthoz, hogy a tészta egyenletesen eloszoljon a formákban. Amint a sütő felforrósodott, már rakom is be őket. Én olyan 17 percig sütöttem, lehet, egy perccel hamarabb is kivehettem volna, mert így picit piros lett a teteje.

A sütési idő mindig a formák nagyságától függ. Iránymutatónak néhány konkrétum a forma átmérője/forma mélysége/sütési hőmérséklet/sütési idejére

• 6 cm/3 cm/180℃ - 10 perc
• 10 cm/4 cm/180℃- 15 perc
• 10 cm/5 cm/170℃-  20 perc
• 15 cm/5 cm/160℃-  25 perc
• 20 cm/5 cm/160℃-  30 perc

A sütőből kivéve

Diós-aszalt gyümölcsös gesztenyetorta

A mai receptet egyik kedvenc unokatestvéremnek köszönhetem. Róla azt kell tudni, hogy híresen nem szeret sütni vagy főzni, mert egyszerűen nincs türelme a konyhában pepecselni. Amikor valamilyen alkalomból meg szeretne bennünket vendégelni és azt mondja, hogy most ő fog főzni, akkor rendszerint meghív bennünket egy étterembe. Nemrég mi hívtuk át hozzánk ebédre, és erre megint hallhattuk a már jól megszokott szavakat, hogy a desszertet ő süti. Aha, gondoltuk, biztos talált valami új cukrászdát. A legnagyobb meglepetésünkre azonban tényleg ő sütött, méghozzá egy isteni gesztenyetortát. Addig nem is engedtem el, amíg meg nem adta a receptjét, hogy én is elkészíthessem.

Hozzávalók:
6 tojás
200 g vaj
200 g porcukor
150 g rétesliszt
1/2 csomag sütőpor
250 g gesztenyemassza
1 evőkanál rum
100 g dió vagy mogyoró durvára törve
2 csipet só
1 vaníliáscukor
100 g aszalt gyümölcs (például papaya, szilva, barack)
2 g citromlé a tojásfehérje felveréséhez

A mázhoz:
1 púpos evőkanál kakaó
kb. 100 ml kávé vagy hideg víz
1 evőkanálnyi vaj

Elkészítés:
A sütőt 170 fokra előmelegítem.

A tojássárgáját a cukorral, vaníliáscukorral, sóval és vajjal habosra keverem. Beleöntöm a rumot. A sütőporral elkevert lisztet hozzáadom. A tojásfehérjét a citromlével habosra verem és óvatosan a tojásos masszához keverem. Végül hozzáadom az aszalt gyümölcsöket és a diót. Kb. egy óra alatt megsütöm. Tűpróbával ellenőrzöm, hogy elkészült-e. Ha megsült, rácson hagyom kíhűlni és kakaós mázzal vonom be. A mázhoz a kakaót elkeverem annyi kávéval, hogy egy sűrű pépet kapjak. Ezt egy kisebb lábasban felmelegítem, majd hozzáadom a vajat. Amint elolvad, gyorsan ráöntöm a torta tetejére és egyenletesen elkenem.

Karácsonyi fahéjas dió

A karácsonyi vásárok elengedhetetlen résztvevői azok a standok, ahol cukros-fahéjas magvakat árulnak. A világ bármely pontján, még Oszakában a német karácsonyi vásáron is lehet velük találkozni. A forró magvak és a fahéj utánozhatatlan aromája már messziről oda szokott engem csalogatni ezekhez a standokhoz. Sokszor veszek is egy kis miniatűr zacskónyit, amit jól beosztva is elég hamar el tudunk fogyasztani, pláne, ha többen vagyunk.

Egészen a tavalyi adventi időszakig valahogy nem is gondoltam arra, hogy ezt a finomságot otthon is el lehet készíteni. Az járt korábban a fejemben, ha csak simán elkezdem a cukrot olvasztani és bele a diót, akkor grillázst kapok. De ennél több figyelmet nem is fordítottam erre a problémára. Aztán egyszercsak egy kolléganőm hozott be egy doboz saját készítésű cukrozott-fahéjas mandulát. Természetesen azonnal elkértem a receptet, de valamiért mégis csak az idén készítettem el. Talán azért, mert isteni finom csemege, de tavaly telítődtem vele. Most viszont még éppencsak kipakoltak a karácsonyi vásárokban, még véletlenül sem vetődtem arrafelé, a kolléganő sem készített még az idén, így tegnap gyorsan összedobtam egy adagot, és mivel ez volt a szezonban az első, nagyon jól is esett.

Az eredeti receptben mandulával készül ez az édesség, de nálunk csak dió volt éppen itthon, ezért abból álltam neki. Ízre így is finom lett, viszont lehet, pont azért, mert a mandula felületén másképp oszlik el a cukor, nekem az alaprecept cukormennyisége soknak bizonyult. A végén nagyon sok fahéjas cukor maradt hátra. Erre fogtam magam, visszaöntöttem mindent a serpenyőbe, öntöttem hozzá egy fél deci vizet, adtam hozzá még diót és készítettem még egy fél adaggal. Most az eredeti receptet adom meg, mert valószínűleg attól függ, milyen maggal dolgozunk, hogy mennyi cukorra lesz szükségünk. Ha még marad, a fenti módon újra lehet hasznosítani a leeső fahéjas cukormorzsalékot.

Hozzávalók:

100 ml víz

200 g cukor

2 csomag vaníliáscukor

1 evőkanál fahéj

200 g egész olajos mag pl. mandula, dió, pisztácia 

Elkészítés:

Egy teflonserpenyőben a vizet, a cukorral, vaníliáscukorral és fahéjjal feltesszük főni. Ha felforrt, belerakjuk a magvakat és folyamatosan kevergetjük. Ha a víz elpárolgott, lejjebb vesszük a hőmérsékletet és addig kavargajuk, amíg a cukros keverék morzsaszerű állagú nem lesz. Ekkor szilikonlapra vagy sütőpapírra kiöntjük és hagyjuk lehűlni. Jól záródó fémdobozban tárolható...ha még lesz valami, amit tárolni akarnánk.

Tejfölös gombaleves

Ismét több ételallergiás ember volt hivatalos hozzánk vendégségbe. Már kezdek egyre rutinosabb lenni, hogy ilyenkor kinek mit szabad főzni. Ilyenkor jön a következő probléma: ki mit nem szeret. Jártam már úgy, hogy elkészítettem egy komplett menüsort, aztán amikor mindennel elkészültem, hátradőltem, és akkor kiderült az egyik vendégről, hogy ja, ő nem szereti a májat, a gombát, túrót...és még folytathatnám a sort. Brrrr.....Lehet, nem vagyok elég jó fej, de amikor semmi egészégügyi probléma nem áll fenn, sok emberre főzök, akkor nem tudom tolerálni, ha valaki válogatós. Vagy megeszi, amit kap, vagy kihagyja, nem sértődök meg. Csak ne várja el, hogy a kedvéért külön főzzek. Szerencsére ez a gombaleves az utolsó cseppig elfogyott.

 Hozzávalók:
50 dkg vegyes gomba (erdei gomba, szárított vargánya, friss csiperke)
1 evőkanálnyi vaj
1 nagy hagyma
1 répa
1 petrezselyemgyökér
100 ml tejföl
1 csokor petrezselyemzöld
2 ág tárkony
1 evőkanál házi ételízesítő
egy kávéskanálnyi morzsolt bazsalikom
só, frissen őrölt bors ízlés szerint

Elkészítés:
A vajon megdinszteljük a hagymát, hozzáadjuk a felaprított répát, petrezselyemgyökeret. Amikor ezek félig megpuhultak, jöhetnek hozzá a felaprított gombák. Ha van szárított gombánk, azt először beáztatjuk. Kicsit erősebb tűzön pároljuk, amíg a gomba elfővi a levét. Ekkor felöntjük vízzel, hozzáadjuk az ételízesítőt és a fűszereket. Lassú tűzön addig főzzük, amíg a zöldségek kellően megpuhulnak benne. Ekkor tejföllel behabarjuk. Tálalás előtt megszórjuk az apróra vágott petrezselyemzölddel.

Kuglóf

Az október nálunk elég hideg napokkal indított, a fűtést is be kellett kapcsolnunk. Ha pedig itt az ősz, akkor ideje volt feltöltenem a teakészletemet is. A teázás pedig úgy az igazi, ha van mellé valami finom sütemény, például egy igazi klasszikus, egy szelet kuglóf. Most egy alapreceptet írok le, amit ízlés szerint fel lehet dobni mindenfélével: mazsolával, csokidarabokkal, aszalt gyömölcsökkel, márványosan kakaóval, citromhéjjal, kandírozott narancshéjjal.

Hozzávalók (1,5-2 literes formához)
350 g cukor
100 ml tej
6 tojás
170g vaj
400 g liszt
1/2 csomag sütőpor
1 evőkanál vaníliáscukor

Elkészítés:
A cukrot habosra keverjük a tojások sárgájával, a felolvasztott vajjal és a tejjel. Hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet, a tojások felvert habját és óvatosan a mazsolát, aszalt gyümölcsöt, amit éppen otthon találunk.

Egy hideg vízzel kiöblített szilikonos sütőformába töltjük és 160 fokra előmelegített sütőben kürülbelül 1 óráig sütjük. Egy rövid ideig pihentetjük a formában, majd egy könnyű mozdulattal tálcára borítjuk. Esetleg porcukorral is megszórhatjuk a tetejét.

Olívabogyós édesköménysaláta

Az édeskömény nem tartozik azok közé a zöldségek közé, amit minden nap fogyasztanánk. Már csak azért sem, mert eléggé megosztó ízvilágú. Ezt pedig valaki szereti, van aki nem. Ez az ánizsra emlékeztető ízvilág nekem azért jön be, mert ez is hozzájárul ahhoz, hogy kicsit változatosabban együnk itthon. Ezt a salátát egy munkatársi vacsora keretében ettük először grillezett lazacfilével, és rögtön megtetszett, elhatároztam, hogy én is kipróbálom alkalomadtán. Szerencsére épp kaptam egy újabb különleges olaj- és balzsamválogatást, ezzel pedig igencsak feldobtuk az amúgy sem mindennapi ízeket.

Hozzávalók (2 személyre):
1 édeskömény
1 nagy csokor petrezselyem
1 kis csokor menta
150 g magozott fekete olívabogyó

ízlés szerint mangóbalzsam, citromos olívaolaj vagy ami van otthon

Elkészítés:
Az olívabogyókat jól lecsepegtettem, az édesköményt négyfelé vágtam, a torzsáját kidobtam, a maradékot hajszálvékonyra szeleteltem. A fűszernövényeket megmostam, durvára vágtam. Az egészet jól összekevertem és meglocsoltam mangóbalzsammal és citromos olívaolajjal. Sülthúsokhoz, halakhoz nagyon gyors, egyszerű és finom köret.

Kókusztejes tápiókapuding erdei gyümölcsökkel

A tápiókáról először a Csengetett, Mylord? című angol vígjátékban hallottam, és akkor ez annyira egzotikus valaminek tűnt, hogy igazából fel sem merült, hogy én valaha ezt meg is fogom kóstolni. A nagy alkalomra először Japánban került sor, amikor a japantanárnőnk többünket meghívott "batyubálra", mindenkinek lehetőleg az országára jellemző 2 ételt kellett vinni. Ő maga egy érdekes garnélarákos levest készített, és desszertnek meg egyszerűen natúr tápiókapudingot, amihez kanalazott egy kevés édes azukibabot és öntött hozzá valamennyi kókusztejet. Mindez egy szép kehelyben tálalva nagyon látványos és érdekes desszert volt. Nem beszélve arról, hogy körülbelül 1 percbe telt az elkészítése. Ehhez a receptbez vettem egy zacskó tápiókát, amit már kicsit untam ugyanúgy elkészíteni, ezért jutott eszembe a régi angol sorozat és az, hogy akkor most akár kipróbálhatnám a tápiókapuding készítését is. Ez született belőle:

Hozzávalók:

100 g tápióka

400 ml kókusztej

3 evőkanál méz

1/2 rúd vanília

150-200 g fagyasztott erdei gyümölcs

1 csipet fahéj

Elkészítés:

A tápiókát 15 percre hideg vízbe áztatom, majd a vizet leöntve róla a kókusztejjel, a mézzel és a kikapart vaníliarúddal felteszem főni. Folyamatosan kavargatva addig főzöm, amíg ragacsos, puding állagú lesz, a tápióka maga pedig átlátszó gyöngyszerű. Ekkor leveszem a tűzről és kis tálkákba teszem.

A fagyasztott gyümölcsöt egy kevés vízzel és fahéjjal felfőzöm, rákanalazom a tápiókapuding tetejére. Kihűlés után tálalom.

Házi ételízesítő

Nagyon ritkán vettem eddig vegetát, leveskockát vagy bármilyen hasonló mesterséges ételízesítőt. Ha mégis megtettem, akkor persze szidtam magam, mert ha ezekkel főztem, mindig éreztem egy bizonyos műízt az ételben. Ennek persze mindig az lett a vége, hogy a már megvett csomag ételízesítőt jó sokáig nem használtam újra, és a végén rámromlott az egész, mehetett a kukába.

Mostanában, ha lehet az ételízesítés problémáját a következőképpen hidalom át. Leveskocka helyett inkább magam főzte alaplevet használok, vagy egyszerűen a megmaradt húslevest lefagyasztom, és szükség szerint később ízesítek vele szószokat, krémleveseket. Azokban az esetekben, amikor korábban esetleg a vegetához nyúltam volna, már régóta a szüleimtől kapott házi ételízesítőt vetem be inkább. Mivel nem nagy ördöngösség az egész, a múlt héten nekiálltam elkészíteni a náluk bevált recept alapján. Így garantáltan nem lesz műíze az ételünknek. A sózással viszont utána csínján kell bánni, mivel az ételizesítőnk maga is sós lesz (a hosszabb eltarthatóság érdekében nem lehet belőle kispórolni).

Hozzávalók:

1.      összesen 500 g vegyes leveszöldség a következö arányokkal:

• 330 g répa és petrezselyemgyökér
• 170 g pedig a következő zöldségekből: zeller, karalábé, karfiol, fokhagyma, petrezselyemzöld (ízlés szerint még egyéb zöldségekkel is ki lehet egészíteni)

2.    500 g só

Elkészítés:

A zöldségeket előbb kisebb darabokra vágtam, aprítógéppel felaprítottam. Mivel ez az elegy még nem volt elég pépes, az egészet még a húsdaráló legkisebb fokozatán ledaráltam. Az egészet jól összekevertem a sóval és jól záródó kisebb üvegekbe tettem.

Karamellás nápolyi

Megkívántam egy süteményt, amit gyerekkorom óta nem ettem: egy diós, kávékrémes szeletet, aminek a tetejét ostyalap díszíti. A szokott orosz boltnak hála, sikerült is ostyalapot vennem, az elképzelt sütemény is elkészült, de a csomagban 6 óriási lap volt, nekem meg akkor csak egy darab kellett. Ezért jutott eszembe, mi lenne, ha a maradékból nápolyit készítenék. Ezek a lapok eléggé vastagok voltak, nagy mélyedésekkel, ezért viszonylag sok töltéket felvettek. Az ízre viszont nem volt panasz, elég hamar elfogyott. Csak utána egy jó darabig nem kívántunk édességet, mert azt el kell ismerni, nem egy fogyókúrás ételről van szó.  De egyszer-egyszer megéri elkészíteni.

Hozzávalók
4-6 ostyalap (attól függően, milyen mély barázdák vannak a lapokban)
300 g cukor
150 g darált dió
200 ml sűrített tej
150 g margarin

Elkészítés:
A cukrot serpenyőben forró serpenyőben állandóan kavargatva karamellizáljuk, hozzáadjuk a sűrített tejet, a margarint és a diót. Addig kavargatjuk, amíg kenhető állagú lesz. Ekkor gyorsan megkenjük a krémmel a lapokat. Az egész tetejére nehezéket rakunk, hogy jól összeálljon. Én a legtöbbször egy csomag lisztet vagy cukrot teszek rá. Másnap szeletelem és fogyasztom is.

Alternatív elkészítési mód:
Az orosz típusú, alapból édesített dobozos sűrített tejet nagyon sokáig kell dobozostól egy adag vízben és egy olyan lábasban főzni, amit nem sajnálunk. Lassan és több óráig tart a folyamat. Így szép lassan karamellizálódik és kiváló nápolyi töltelék lesz belőle. Ezt az ötletet sajnos már csak akkor kaptam, amikor elkészült a fenti nápolyi. Én magam így még nem próbáltam, de előbb utóbb megteszem.

Pimm's koktél

Július közepe a teniszrajongók számára egyet jelent Wimbledonnal. Angliában nem csak a sportőrültek jönnek ilyenkor lázba, hanem az egész ország erről beszél. Végre egy újabb téma az időjárás és a közlekedés mellé. Sokan csak a tévében tudják követni az eseményeket, mert nem könnyű jegyeket szerezni rá. Szerencsére nekünk ez egyszer sikerült és felejthetetlen élményben volt részünk. Jó meccseket láttunk, átérezhettük az egész hangulatát. Ehhez hozzájárult, hogy közben a wimbledoni specialitásokat kóstolgattuk: a tejszínes epret és Pimm's koktélt. Mindkettő elkészíthető otthon is, hogy segítsen igazi wimbledoni körülményeket varázsolni a szurkoláshoz. A tejszínes epret recept nélkül is el tudja készíteni mindenki. A Pimm's elkészítése sem bonyolult, csak kell hozzá a Pimm's nevű alkohol, amit nagyobb áruházakban már lehet kapni.

Hozzávalók (egy kancsónyi koktélhoz):
200 ml Pimm's
600 ml limonádé, pl. Sprite
Gyümölcsök, zöldségek ízlés szerint pl. uborka (!), eper, narancs, áfonya, ribizli, friss menta
Jégkocka

Elkészítés:
A Pimm's-et a limonádéval összekeverjük, jégkockákat dobunk bele, és a darabokra, szeletekre vágott gyümölcsökkel, zöldségekkel díszítjük.

Szicíliai karfiolsaláta

Egyik kedvelt zöldségünk, amit mindig szívesen eszünk, a karfiol. Viszont bevallom, hogy a legtöbbször mindig hasonlóan készítettem el: hol levesként, hol tojásosan rakva, püréként köretnek esetleg nagyon ritkán kirántva. Nemrég hallottam, hogy csak a külső rücskös részeit felhasználva isteni "rizottót" lehet belőle készíteni. Ezt az ötletet biztosan ki fogom még próbálni és akkor itt is közzéteszem. Viszont van egy másik, a megszokottól eltérő karfiolos étel, amit még régebben készítettem, csak a cikk megírásával kissé elmaradtam. Ez a szicíliai karfiolsaláta, amit Nigella olasz szakácskönyve alapján készítettem. Fenyőmag helyett tökmagot használtam, ezáltal lehet, nem is lett annyira szicíliai, de finomnak így is finomnak találtuk.

Lehet köretként enni vagy vegetáriánus főételként.

Hozzávalók:
1 karfiol
2 babérlevél
1 csipet sáfrány 1 csésze meleg vízbe áztatva
75 g mazsola
1 salotta hagyma
2 evőkanál frissen facsart citromlé
4 evőkanál olívaolaj
150 g magvalt fekete olívabogyó
25 g fenyőmag (vagy tökmag)
1 kis csokor petrezselyemzöld
75 ml marsala (szerintem ezt a hozzávalót egyszerűen kihagytam, mert nem volt itthon)
só ízlés szerint

Elkészítés:
Forrásban levő vízben roppanósra főzöm a rózsáira szedett karfiolt. A mazsolát a marsalával felforralom, félreteszem.

Az öntethez a sáfrányos vízhez teszem az apró kockákra vágott salotta hagymát, a citromlevet és az olívaolajat. Mindezt egy villával jól összekeverem.

A mazsolát és az olívabogyót hozzákeverem a kihűlt karfiolhoz, megöntözöm az öntettel, jól átkeverem és legalább fél óráig pihentetem. Tálalás előtt hozzákeverem a száraz serpenyőben megpirított fenyő- vagy tökmagot és megszórom az apróra vágott petrezselyemmel.

Tengeri herkentyűs paella

A családom a hétvégére tengeri herkentyűs paellát rendelt. Kihangsúlyozták, hogy nem rizottóra vágynak, hanem paellára. Ettem már mindkettőt, de valahogy nem tudtam volna megfogalmazni, hogy mi is a különbség a kettő között. Most kénytelen voltam utánajárni és végül megtudtam. A rizottót állandóan kevergetve, alaplével, fehérborral főzzük, ez eddig is világos volt. A különbség, hogy paellához a rizst kicsit megpirítjuk (mint a magyar háziasszonyok a rizs körethez), felöntjük azzal a főzővízzel, amiben a homárt megfőztük, és fontos még, hogy sárfánnyal ízesítsük és egy idő után már ne kevergessük. Mivel a homárhoz itt nem igazán tudok hozzájutni, jobb híján egyszerűen fagyasztott tengeri herkentyű válogatásból készítettem az ételt, vízzel öntöttem fel, cserébe viszont erőteljesebben fűszereztem.

Hozzávalók (4-6 személyre)
2 evőkanál olívaolaj
1 nagy vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 bögre kerek szemű paella- vagy rizottó rizs
450 g vegyes fagyasztott tengeri herkentyű (vagy 4 kisebb homárfarok és 1/2 kg garnélarák)
1 csipet sáfrány vízben áztatva
2 nagy paradicsom
150 g zöldbab
2 csipet sáfrány (1/2 csésze hideg vízbe áztatva)
1 teáskanál őrölt pirospaprika
1 teáskanál cayenne bors
só ízlés szerint
egy nagy csokor petrezselyem

Elkészítés:
Aki olyan szerencsés, hogy hozájut homárhoz, forralja fel a vizet, dobja bele a homárfarkakat és addig főzze, amíg rózsaszín lesz. Ez egy két percig tart. Utána vegye ki a homárt a vízből, a vizet pedig tegye félre, mert később ezzel kell felönteni a rizst.

Aki nem jut hozzá egyszerűen homárhoz, az a következő lépéssel kezdheti. A hagymát apróra vágjuk és egy serpenyőben a felmelegített olívaolajon megdinszteljük. Rádobjuk a rizst, amivel üvegesre pároljuk. Hozzáadjuk az apróra vágott fokhagymát, a homár főzővizéből három bögrényit, majd a sáfrányt az áztatóvízzel együtt és a fűszereket, végül a kockára vágott paradicsomot és a 3 cm-es hosszúra vágott babot. Még egyszer utoljára megkavarjuk, utána lefedve lassú tűzön főzzük olyan 20 percig.

Ha friss herkentyűkkel dolgozunk, ekkor tesszük a tetejére a garnélarákokat és addig főzzük őket, amíg rózsaszínűek lesznek. Ez körülbelül 10-15 percet vesz igénybe. A legvégén pedig a már megfőtt homárdarabokat tesszük rá, hogy kicsit átmelegítsük őket.

Ha fagyasztott vegyes tengeri herkentyűkkel dolgozunk, akkor sokkal hamarabb elkészülünk ezzel az utolsó folyamattal. Az én herkentyűim eleve meg voltak főve, így csak 2-3 perc alatt átmelegítettem őket lefedve.

Amint kész, megszórjuk az apróra vágott petrezselyemzölddel és a kedvenc fehérborunkkal tálaljuk.

Brokkoli burger krémes puliszkával

A mai bejegyzés akár a még nem létező ebédek a dobozból sorozatom első része is lehetne. A munkahelyemen ugyanis nincs menza, csak egy büfé, ahol a maguk módján igyekeznek az épületben megfordulókat változatosan ellátni, de helyhiány miatt a csütörtöki levesnapon kívül meleg étel nincs. A félórás ebédszünet pedig nem elég arra, hogy a környéken bevásároljak és még kényelmesen meg is tudjam enni. A hét első felében még a hétvégi maradékokkal kihúzom valahogy, de a hét közepétől már fő a fejem, hogy mégis mit vigyek magammal ebédre, ha egy szendvicsnél többet szeretnék enni estig. Holnapra brokkoli burgert készítettem parmezános-snidlinges puliszkával és már előre várom az ebédidőt.

Hozzávalók (2 személyre)
1 kisebb fej brokkoli
2 tojás
2 evőkanál liszt
2 gerezd zúzott fokhagyma
1 evőkanál lenmag
2 evőkanál olaj a sütéshez
só, őrölt szerecsendió ízlés szerint

1 bögre kukoricadara
2 bögre víz
2 evőkanál parmezán sajt
1 kis csokor snidling
20 g vaj
só, a díszítéshez pirospaprika karikára vágva

Elkészítés:
A brokkoli szárát felszeletelem, forrásban lévő vízbe dobom. Amikor már majdnem puha, hozzáadom a brokkoli rózsáira szedett "virágait" is. Amikor minden puha lett, de nem szétfőtt, akkor lecsöpögtetem, durván kockákra vágom őket. A liszttel, tojással, fokhagymával, lenmaggal, sóval és  a szerecsendióval elkeverem és forró olajban mindkét oldalát pirosra sütöm.

A krémes puliszkához a kukoricalisztet kétszer annyi sós vízben felteszem főni. Folyamatosan kavargatva besűrítem, ha nagyon sűrű lenne, még öntök hozzá vizet. Amikor elkészült, hozzákeverem a vajat, a parmezánt és a snidlinget. Pár szelet pirospaprikával díszítem.

Vízenkullogó citromos kifli

Szeretek új dolgokat és régi-új recepteket kipróbálni.  Általában ha vendégségben vagyok valahol és ízlik a feltálalt étel, akkor elkérem a receptet is. Viszont csak úgy, hogy hallok egy családi süteményről, de magam nem kóstolhatom meg. Nos ilyenkor egyik fülemen be, a másikon ki. Hacsak nem kelti fel valamiért az érdeklődésemet. Így voltam ezzel a recepttel is, amit anyósom hozott nekünk, amikor meglátogatott bennünket. Dicsérte, hogy milyen finom volt, amikor a nagyi készítette valamikor. A férjem is csatlakozott a dicsérők táborához. De önmagában ez még nem elég ahhoz, hogy nekiálljak magam is elkészíteni, hisz náluk sosem kóstoltam. Viszont ahogy olvastam az elkészítési módját, hogy vízben kell keleszteni...Ez egyből felkeltette az érdeklődésemet. Hallottam már a vízenkullogóról, de sosem próbáltam még ki. Nos, ha már receptem is volt, a sütire nosztalgiával emlékező családtagok is, a múlt héten nekiálltam. Bár a lecke fel volt adva, hiszen egy gyerekkori emléket kellett volna előcsalogatnom úgy, hogy az nem a sajátom volt. Azért megpróbálkoztam vele.

A sütemény tésztája nagyon érdekes volt, ahogy először a konyharuhába tekerve lemerült a víz aljára, majd félóra elteltével feljött a felszínre és egy óra elteltével gyönyörűen megdagadva várta a folytatást. Ekkor először nem igazán tudtam, hogy álljak neki, mert a tészta széle ragacsos volt és elég puha, abban az állapotban nehezen kezelhető. Az interneten olvasgattam hozzá tanácsokat, hogy más vízenkullogó receptekben cukorba mártják, azzal váltják ki a lisztet, megcsavarják és úgy sütik ki. Ekkor a cukor karamellizálódik a tetején és attól egy plusz ízt kap.

Az receptemben viszont a kifliket sütés után még plusz porcukorba kell forgatni, ezért furcsának találtam volna, ha sütés előtt is abban nyújtottam volna ki. Így mértékkel adagoltam hozzá lisztet, csak annyit, hogy már formázható massza legyen. Amikor kisült, citromlébe mártogattam és utána jött az édes porcukor. Ezután pedig a kóstolás. 

Az eredmény: a tészta hihetetlenül porhanyós, könnyű lett, viszont a citrom ízt, amit a recept elolvasása után elképzeltem, alig lehetett érezni. Kiváncsi lennék, hogy a nagymama annak idején ezt hogy varázsolta elő, hiszen akkoriban a citrom igencsak luxusterméknek számíthatott. Lehet, hogy nem is citromot facsart ki, hanem mondjuk bolti citromléhez jutott hozzá és annak intenzívebb íze volt? Vagy lehet, hogy a tésztájába került még reszelt citromhéj? Csak találgatni tudok. Legközelebb mindenesetre lehet, hogy a cukros-karamelles verziót próbálom ki. A képzeletemben már meg is jelent egy brióshoz hasonló ízvilág. Hogy a megvalósítás után ebből mi fog megvalósulni? Ez lehet, hogy majd egy következő bejegyzés tárgya lesz.

Hozzávalók (kb. 40 darabhoz):

17 dkg vaj (az eredeti receptben zsír)

250 ml tejföl (igény szerint a végén)

300 g liszt

15 g élesztő

100 ml tej

3 tojás sárgája

egy csipet só

1 evőkanál cukor

A díszítéshez: 1 citrom kifacsart leve és porcukor ízlés szerint

Elkészítés:

Az élesztőt a langyos tejben a cukorral felfuttatjuk. A tojássárgát a vajjal habosra keverjük, majd beletesszük a lisztet, a felfutott élesztőt és a tejfölből annyit, hogy gyenge tésztát tudjunk belőle gyúrni.  Enyhén lisztezett konyharubába tekerjük, kis batyut készítünk belőle, amit fakanállal rögzítünk egy hideg vízzel töltött lábas tetejére úgy, hogy a tészta érjen le a víz aljára. Mivel én fél adagból dolgoztam, már félóra után fejött a víz tetejére, de ráhagytam még egy jó félórát, csak azután vettem ki a vízből és kezdtem vele dolgozni. Amíg ragacsosnak éreztem, óvatosan tettem hozzá egy kevés lisztet. Ezután kilapogattam és egyenlő darabokra vágtam, amikből kb. 6 cm-es kifliket formáztam. 180 fokos sütőben 20 perc alatt aranybarnára sütöttem. Még forrón citromlébe mártottam majd porcukorban forgattam meg. 

Mogyorós keksz

Valahogy mostanában sok olyan süteményt sütöttem, amihez csak a tojássárgára volt szükségem, ezért rengeteg tojásfehérjém van lefagyasztva a fagyasztóban. Időnként azért nem árt ezt a készletet felhasználni. A legtöbbször ilyenkor Pavlova-tortát vagy kókuszos kekszet készítek, de időnként nem árt újítani, pláne nem árt a teázáshoz a kekszes dobozt feltölteni, ezért most puszedlit készítettem linzer alapon.  Amikor a kép készült, akkor törökmogyorót tettem rá, az otthoni kertből. Most viszont csak dió volt itthon, így azzal sütöttem Bármelyikkel is készüljön, egy nagy baja van ennek a keksznek: nagyon gyorsan elfogy. 

Hozzávalók (30 darabhoz):
A linzerhez:
100 g vaj
50 g cukor
150 g liszt
1 tojássárgája

A mogyoróhabhoz:
3 tojásfehérje
egy csipet só
100 g cukor
180 g darált mogyoró (vagy dió)
mogyoródarabok a tetejére

Elkészítés:
 A linzerhez a vajat a liszttel hideg kézzel elmorzsoljuk, bele a cukrot és a tojássárgát. Az összeállított tésztát folpackba csomagoljuk és legalább egy órára hűtőbe tesszük. Ekkor gyufaszál vastagságúra nyújtuk és 170 fokra előmelegített sütőben 10 percig sütjük. Ezalatt egy csipet sóval felverjük a tojásfehérjéket, amikor már majdnem szilárd a hab, hozzáadjuk a cukrot. Amikor teljesen szilárd a habunk, akkor pedig fakanállal óvatosan hozzákeverjük a darált mogyorót. Habzsákba töltjük és a linzerek tetejére nyomunk egy-egy adagot belőle, a tetejébe pedig egy mogyoró- vagy diószemet nyomunk. További 15 percig sütjük még, amíg a hab megszilárdul. Ha kézzel megnyomjuk, akkor már nem ragad az ujjunkra.

Monschaui mustárleves

Amikor még Japánban éltünk, bárhova mentünk is kirándulni, biztos, hogy az adott településnek volt valamilyen specialitása. Az egyik a hagymájáról volt híres, a másik a szoba tésztájáról, a harmadik a mocsiról, ami egy japán édesség, a negyedik a szusijáról, és így tovább. Még a legkisebb falunak is volt egy nevezetessége, amit aztán a japán látogatók kötelezően meg is vettek ajándénak vagy megkóstolták, attól függően, miről is volt szó.

Ehhez hasonló jelenséggel itt Németországban ilyen mértékben nem találkoztunk, de azért akad egy-két település, aminek van híres étele vagy híres terméke. Az egyik ilyen Monschau, az Eifel Nemzeti Parkban található bájos kis falucska, amely a mustárjáról híres. A falucska mustármalmában minden elképzelhető ízű mustár készül: a mákostól a sörösig, rizling ízűig minden, amit el lehet képzelni. A helyi éttermek pedig természetesen előszeretettel kínálják a helyi mustárral készült ételkülönlegességeket. Az én kedvencem talán a legegyszerűbb itteni étel, a mustárleves. Elsőre furcsának hangozhat, de higgyétel el, kedves olvasók, hogy nagyon finom.

Hozzávalók:
4 evőkanál monschaui mustár (vagy bármilyen más közepesen csípős mustár)
3 evőkanál vaj
2 evőkanál liszt (vagy burgonyaliszt)
250 ml tej
750 ml erőleves
125 g édes tejszín+125 g a díszítéshez
1 tojássárgája
2 közepes hagyma
2 gerezd fokhagyma
200 ml száraz fehérbor
mustármag (ízlés szerint a díszítéshez)
só, bors

Elkészítés:
A hagymát nagyon apróra vágjuk (vagy talán még jobb, ha reszeljük), a fokhagymát préseljük és a felmelegített vajon megdinszteljük. A liszttel megszórjuk és picit pirítjuk, majd a forrásban lévő erőlevessel és a tejjel felöntjük, 20 percig közepes lángon főzzük. Ekkor hozzáöntjük a fehérbort.

A tejszínben elkeverjük a tojássárgát és óvatosan a leveshez öntjük. Fontos, hogy ekkor már ne forrjon, nehogy kicsapódjon a tojássárga. Levesszük a tűzről. Ízlés szerint kb. 4 evőkanál mustárral ízesítjük. A tetejét felvert tejszínhabbal és mustármaggal díszítjük. A legfinomabb egy szelet barna vagy félbarna kenyérrel fogyasztva.

Hering subában avagy orosz halsaláta-torta

Nem vagyok az orosz konyha nagy ismerője, de a családban és a barátok között is van olyan, aki ismeri az ottani hagyományos ételeket és követi az újításaikat is, amik nekem néha olyannak tűnnek, mintha időutazáson vennék részt. Szokatlan alapanyag-párosítás, időnként furcsa tálalás. Legalábbis ami egyes magazinok vagy internetes oldalak kínálatát illeti, amik eljutnak hozzám.

Amikor viszont maguk az ismerősök, barátok készítenek olyan ételeket, ami az oroszos irányvonalat követi, általában lelkesen kóstolgatok mindent, főleg a hagyományosabb ízeket. Van, ami ízlik, van, ami kevésbé, van ami akkor éppen nem ízlik annyira, mert például 8 emberre 30 főnek is bőven elég ételt készítenek vendégségben közben mindent meg KELL kóstolni...amikor kötelező az evés, akkor nem esik jól. Valahogy így voltam ezzel az halsaláta-tortával is, pont egy ilyen pillanatban találkoztam először vele, és akkor megettem, de annyira nem voltam tőle elájulva. Viszont nemrég itthon szóbakerült, elkészítettük egy vacsorára és sokkal jobban esett a szememnek és a gyomromnak is. Nagyon egyszerű elkészíteni és finom is.

Hozzávalók:
2 répa
2 nagyobb krumpli
2 cékla
200 g sós hering
1 hagyma
1 evőkanál ecet (elmaradhat)
2 tojás
majonéz ízlés szerint

Elkészítés:
A répát, a krumplit és a cékát héjában megfőzzük, meghámozzuk. A tojást keményre főzzük, a heringet és a hagymát apró kockákra vágjuk. A többi alapanyagot pedig rétegenként a reszelő legnagyobb fokán lereszeljük. Alulra egy réteg kumpli, rá a hering, rá az ecetben marinált hagyma, egy adag majonéz nem túl vastagon rákenve, ismét krumpli, cékla, ismét egy vékony réteg majonéz majd a tetejére a két tojás lereszelve. Két órára betesszük a hűtőbe és tortaszerűen felvágva már fogyaszthatjuk is.

Rajnai savanyúsült knédlivel és lilakáposztával (Sauerbraten )

Már elkezdődött a böjti időszak, de még előtte valami finom húsos étellel szerettünk volna utoljára feltöltődni. Kedvenc német ételem a savanyúsült, amit eddig mindig csak étteremben ettünk, de már egy ideje érlelődött bennem a gondolat, hogy jó lenne itthon is elkészíteni. Szerencsére nem is olyan bonyolult, mint azt elsőre gondoltam. Csak azt kell szem előtt tartani, hogy ezt az ételt nem lehet ad hoc elkészíteni, napokkal előre be kell pácolni a húst. De a jó hír, hogy emiatt az elkészítés napján nem kell kapkodni, csak átsütjük a hús oldalát, aztán a páclében főhet is tovább. Nekünk már csak a káposztát kell legyalulni és a zsemlegombócot elkészíteni.

A savanyúsültet eredetileg lóhúsból készítették, de ma már szinte mindenhol marhából. Az elkészítési mód tájegységenként változik. Mi most a rajnai tájegységre jellemző édes-savanyú változatot készítettük el. Itt az ecet és a vörösbor savanyúságát egy nagyon sűrű almalekvárral (vagy mézzel vagy mézeskaláccsal) ellensúlyozzák. Ennek az elkészítése, és valahogy még az íze is a hagyományos szilvalekváréra emlékeztet: addig kell az almát főzni, amíg szinte az összes nedvesség kifő belőle.

Köretként ehhez az ételhez a legtöbbször gőzgombócot kínálnak a németek, de én most cseh knédlit készítettem hozzá a párolt lilakáposzta mellé.

Hozzávalók (4 személyre):
A sülthöz
1,2 kg marhacomb
750 ml vörösbor
250 ml vörösborecet
1 póréhagyma
2 nagy répa
1 pertrezselyemgyökér
1 cikk zellergumó (vagy 1 zellerszár)
2 hagyma
2 babérlevél
1/2 teáskanál bors
1/2 teáskanál koriandermag
2 db szegfűbors
1/2 teáskanál mustármag

50 g mazsola
3 evőkanál sűrű almalekvár (Apfelschamaus)
só, bors ízlés szerint
olaj a sütéshez

Knédlihez:
6 szikkadt zsemle
2,5 dl tej
4 tojás
só
1 csokor petrezselyem

Liliakáposztához
1 fej lilakáposzta
1 alma
1 evőkanál olaj
2 evőkanál cukor
1 fahéjrúd
1 teáskanál köménymag
1 dl vörösbor
1 csipet só
Ecet ízlés szerint

Elkészítés:
A húst 3-4 nappal a tervezett sütési nap előtt bepácoljuk.  A pácléhez a vörösbort, az ecetet a megtisztított, felaprított leveszöldségekkel, hagymával, babérlevéllel, mustármaggal, koriandermaggal, borssal, szegfűborssal felfőzzük, majd hagyjuk lehűlni, egy edényben a húsra öntjük és 3-4 napig a hűtőben állni hagyjuk, egyszer-kétszer megfordítjuk benne a húst.

A sütés napján a húst jól lecsöpögtetjük, letöröljük és egy mély sütőedényben, minden oldalát pirosra sütjük. Hozzáöntjük a páclevet egyelőre még minden tartalmával együtt. Miután felforrt, lassú tűzűn kb. 2 óráig pároljuk. Ha a hús megpuhult, akkor kivesszük, tálalásig alufóliában melegen tartjuk. A páclevet leszűrjük, a szilárd részeket kidobjuk, és a levet magát visszatesszük a tűzre, redukáljuk (olyan 20 percig). Hozzákeverjük az almalekvárt és amikor már majdnem kész, akkor a mazsolát is.

Amíg a hús fő, addig tegyük fel a legyalult lilakáposzát is főni. Az olajon karamellizáljuk meg a cukrot, öntsük hozzá a káposztát, a vékony szeletekre vágott almát, a bort és a fűszereket. Időnként megkavarva lassú tűzön puhára főzzük. Ha szükséges, akkor löttyintsünk alá egy kevés vizet, nehogy leégjen.

A knédlihez vágjuk kockára a szikkadt zsemléket, egy nagy tálban öntsük hozzá a tejet és hagyjuk állni 20 percet. Ekkor üssünk hozzá négy tojást, sózzuk, adjuk hozzá az aprított petrezselymet és jól keverjük el. Az egész masszát hosszúkás alakban halmozzuk egy vizes konyharuhára, a hosszabbik oldalával párhuzamosan, szorosan csavarjuk fel és szaloncukorszerűen kössük be a két végét. Forró vízben 40 percig főzzük, félidőben megfordítjuk. Ha a tésztát megnyomva ruganyos a teteje, akkor jó.

Ha minden elkészült, akkor már tálalhatunk is.  A húst és a knédlit szeletekre vágjuk, rá a sűrű mártás és hozzá egy nagy kanál káposzta. És egy finom pohár vörösbor.