Töltött tojás újragondolva

Időnként van úgy, hogy nehéz kitalálni, mi is legyen vacsorára. Közeleg az evés ideje, de ötlet az még mindig nincs. Ekkor viszont nagyon gyorsan kell valamit összedobni. Legutóbb ilyen helyzetben töltött tojást készítettem, majonéz helyett natúr joghurtot használva a töltelékhez, hogy picit kevesebb kalóriát juttassunk a szervezetünkbe.

Hozzávalók (2 személyre)
4 keményre főtt tojás
1 dl natúr joghurt
1 ek mustár
egy kis csokor friss petrezselyemzöld
15 dkg szalámi apró kockákra vágva
bors

A tálaláshoz:
salátalevél
krémes balzsamecet
jó minőségű extra szűz olivaolaj

Elkészítés:
A megfőzött tojásokat félbevágjuk, a sárgáját egy tálra kikaparjuk. Alaposan kikeverjük a mustárral, joghurttal, pertezselyemzölddel. Végül hozzáadjuk a kockára vágott szalámit, megborsozzuk. Mivel a mustár elég sós szokott lenni, külön sót nem adok a krémhez. Visszatöltjük a fehérjeburokba. Salátaágyra ültetjük, kevés balzsamecettel, olivaolajjal megöntözzük. Pirítóssal vagy magában fogyasztjuk.

Portugese custard tart (Portugál vaníliás kosárka)

Egy barátnőmnél voltunk látogatóban Londonban. Nem sokkal reggeli után a Portobello Road közelében egy kissé lepukkantnak kinéző környék nem túl dekoratív kis péksége előtt azt mondja, hogy akkor ide most be kell térnünk, és meg kell kóstolnunk a specialitásukat, a "custard tartot". Mivel reggeli után voltunk, én inkább nem kértem. De amikor a többiek mégiscsak hoztak nekem is egy darabot, akkor világossá vált, miért is navigált bennünket pont ide a barátnőm. A kívül ropogós, belül isteni vaníliás krémet tartalmazó, még forró péksüteményhez semmi sem hasonlítható. Azonnal rajongóvá váltam. Mivel mi nem Londonban élünk, és a környékünkön még nem találkoztam portugál pékséggel, próbáltam rekonstrulálni az ott megismert ízt, és állagot. A neten millió receptet találtam, de jó sokat ki kellett próbálnom, mire több recept erényeit felhasználva, egy kis egyéb ötlettel megspékelve megtaláltam a nekem ideális vaníliás tortácskát, ami így készül:

Hozzávalók (12 darabhoz):

270 g vajas-leveles tészta

1 tk fahéj (elmaradhat)

80 g cukor

0,7 dl víz

4,7 dl tej

2 evőkanál kukoricaliszt

2 tojássárgája

1 vaniliáscukor

Elkészítés:

A töltelékkel kezdem. A vizet a cukorral addig melegítem, amíg a cukor elolvad, plusz 1-2 perc. Ezalatt a kukoricalisztet a tojássárgával, vaníliával, kevés tejjel simára keverem.  Fokozatosan hozzáadom a többi tejet. Ezt az elegyet a cukros sziruphoz öntöm, és állandó keverés mellett besűrítem. Akkor lesz jó, ha a keveréskor már látom az edény alját. Folpackkal vagy fedővel lefedve lehűtjük. Azért kell lefedni, hogy ne legyen bőrös a teteje..

A kosárkához a tésztát kicsavarom, megszórom egy kevés fahéjjal, majd kettőbe hajtom és kinyújtom. Kis köröket szaggtok belőle, amit a kivajazott muffinformába illesztek. 

A sütőt 200 °C-ra hevítem, majd folytatom a tészta összeállítását. A tésztakosárkákat 3/4-ig megtöltjük a vaníliás krémmel, és addig sütjük, amíg szép barna lesz a teteje (kb. 20 perc). A krém sütés közben megdagad, lehet, hogy köpköd, ettől ne ijedjünk meg.

Tipp: Ha a krém elfogyott, és még maradt üres kosárkám, akkor gyorsan felszeletelek egy almát vagy szilvát, kisebb darabokra vágom, fahéjat szórok rájuk, és ezzel töltöm meg a maradékot.

Erdei gyümölcsös-túrós Charlotte torta (gluténmentes, cukormentes)

Mostanában egyre több az olyan ismerősünk, aki valamilyen ételallergiában vagy betegségben szenved, ezért ha jó házigazdák szeretnénk lenni, akkor nekik alternatív ételekről vagy desszertekről kell gondoskodnunk. Ilyenkor értem meg igazán, nekik mit kell nap, mint nap kiállniuk, mennyi mindenre kell odafigyelniük, amire mi nem is gondolnánk. Egyrészt így táplálkozni sokkal drágább, másrészt az alternatív alapanyagok sokszor egyáltalán nem úgy viselkednek, mint megszoktuk. Erre akkor jöttem először rá, amikor egy lisztérzékeny-csonthéjas gyülmöcsallergiában szenvedő vendégünk kedvéért egy linzerféleséget simán gluténmentes lisztkészítményből, aprított dió nélkül, de a megszokott módon akartam elkészíteni. Az eredmény katasztrófa lett. 

Legutóbb egy cukorbeteg, lisztérzékeny szülinapos vendégem volt, akinek elhatároztam, hogy tortát sütök, de az első katasztrofális kísérletem után kicsit félve álltam neki az elkészítésének. A biztonság kedvéért volt egy B tervem a többi vendégnek, hogy legalább ők egyenek desszertet. Azért az A tervhez is gondosan mindent beszereztem: rizslisztet, lekvárt szteviával ízesítve, és még külön szteviát édesítésre.  Miután ez megvolt, többen említették, hogy milyen borzalmas íze van a szteviának. Én eddig még sosem használtam, és mielőtt beletettem volna a masszámba, megkóstoltam, és el kell mondanom, hogy én semmi borzalmas mellékízt nem tapasztaltam. Szerintem teljesen cukorízű, nyugodtan lehet egy az egyben használni annak pótlására, ha cukorbeteg vendéget várunk, vagy fogyni szeretnénk. A pénztárcánkat persze ilyenkor ki kell nyitni, mert kb. 3-szor annyiba kerül, mint a cukor. De  megéri, mert nagy örömet lehet szerezni a barátainknak, akik nagyon szokták értékelni, ha gondolunk rájuk.

Az alábbi receptet két recept átdolgozásával nyertem. Kell hozzá egy piskótatekercs, alapnak egy vékony,  kerek piskótalap, és egy túrómassza, valamint sok-sok gyümölcs.

Hozzávalók:

A piskótatekercshez:

6 db tojás

12 dkg sztevia (vagy ugyanennyi cukor)

12 dkg rizsliszt

1 kanál víz

egy kis üveg (kb. 3 dl) erdei gyümölcsös lekvár szteviával édesítve

A piskótaalaphoz:

2 db tojás

4 dkg sztevia

4 dkg rizsliszt

1 kanál víz

A túrós krémhez

25 dkg túró

10 dkg vaj

10-15 dkg sztevia (vagy ugyanennyi cukor)

1 vaniliáscukor, vagy aroma

3 dl hideg tej

4 zselatinlap

+ 30 dkg erdeigyümölcs (lehet fagyasztott is)

Elkészítés:

A piskótatekercshez kikeverjük a tojások sárgáját a szteviával, és egy kis vízzel, felverjük a tojásfehérjét, óvatosan beleforgatjuk a sárga masszába, majd beleszitáljuk a lisztet, és elkeverjük. Sütőpapírral bélelt tepsiben 190 °C-os sütőben addig sütjük, amíg a beleszúrt tű tiszta marad (kb. 10-15 perc). Ha megsült, még melegen lehúzzuk róla a sütőpapírt, és egy tiszta konyharuhán felgöngyöljük, hogy már felsodort állapotban hűljön ki. Így nem fog törni, ha később a lekvárral megtöltjük. 

Az előbb leírt módon elkészítjük a piskótaalapot is. A sütésre egy olyan kerek tortaformát használjunk, aminek az átmérője megegyezik a habüstünkével.

A lekvárral megtöltött piskótatekercset felszeleteljük, folpackkal kibélelünk egy habüstöt, majd szorosan egymás mellé tesszük a felszeletelt piskótatekercset. Erre jön majd a túrókrém.

Ehhez először a zselatint hideg vízbe áztatjuk. A túrót, a vajat, a szteviát, a vaniliát, habosra keverjük. A tejet felmelegítjük, bele a kicsavart zselatin. Állandó keverés mellett addig melegítjük, amíg az felolvad benne. Ekkor hozzákeverjük a túrós masszához. Ennek felét a már piskótával kibélelet habüstbe öntjük. Erre tesszük a gyümölcsöt, majd a massza második felét, és végül kerek piskótalapot. Lefedjük, és legalább 2 órára a hűtőbe tesszük, hogy megszilárduljon a massza. Ekkor ráhelyezünk egy tányért, óvatosan megfordítjuk, és ha jól dolgoztunk, ezt az eredményt kapjuk:

Könnyű olaszos ebéd (2. rész)

Helyhiány miatt itt folytatom a hétvégi ebédünk ismeretetését. Jelszó: ennék valami finomat, de gyorsan! Mivel halféle mindig van itthon a fagyasztóban, zöldséget meg bármikor beszerzek a sarki zöldségesnél, végül egy tésztaétel született e ketttő kombinációjából. Most egy olyan zöldséget használatam hozzá, amit otthon mi legtöbbször kidobunk, pedig nagyon ízletes. Ez pedig a zsenge zöldborsó, amiben még olyan kicsik a borsók, hogy megpucolni nem érdemes, de ha már leszedtük, miért ne lehetne elkészíteni egészben. Angliában ettem először köretként, és nekem nagyon bejött az íze. Viszont bajban vagyok, hogy vajon mi is lehet ennek a magyar fordítása, mert ha a google translator által kidobott "hóborsó" elnevezést használom, a kutya sem fogja tudni, miről beszélek. A cukorborsó sem teljesen erre használatos.  Ha valakinek van erre egy jó magyar szava, várom a javaslatokat. Egyelőre borsóhéjként utalok rá.

Íme a recept:

Háromszínű göndörtészta (fusilli tricolore) zöldségekkel és fehér tengeri hallal 

Hozzávalók (2 személyre)

250 g fusilli tészta
1 ek olivaolaj
1 póréhagyma
2 gerezd fokhagyma
40 dkg borsóhéj
2 szelet fehér tengeri hal (lehet fagyasztott is)
1 dl tejszín
só
bors

Elkészítés
Sós vizet teszünk fel főni, ha forr, beletesszük a tésztát, amit 11 percig főzünk. Eközben az olivaolajat felhevítjük egy nagy serpenyőben, beletesszük az áttört fokhagymát, a karikára vágott póréhagymát, az átlósan 2-felé vágott borsóhéjat. Sózzuk, borsozzuk. Éppenhogy csak pár percig puhítjuk, fontos, hogy roppanós maradjon a zöldség, ne legyen agyonfőzve. Hozzáadjuk a tejszínt, a csíkokra vágott haldarabkákat, a tészta főzővizéből egy merőkanállal. Amint a hal átfőtt, már kész is. Összekeverjük a tésztával és már tálalható is. Mivel halas a tészta, sajtot nem javaslok hozzá.

Könnyű olaszos ebéd (1. rész) - Fokhagymakrémleves

Az olasz konyha az, ami mindenhol a világban megtalálható. A kérdés már csak az, hogy az adott olasznak nevezett ételt egy "Csizmaországból" származó ember is annak gondolja-e.  Például Japánban sok helyen van olasznak titulált étterem, de ha betéréskor finom szójaszag lep el bennünket, a legjobb, ha azonnal kifordulunk. Ha nincs szójaszag, csak az általam egyáltalán nem ismert "szicíliai rizsgolyó" is szerepel az étlapon, de olaszos fűszerezéssel, akkor ez nálam még belefér. Végülis miért főzné Olaszországban is mindenki ugyanazt. Ennyire lehet igazodni a helyi igényekhez.

A szójaszószos pizzán kívül nem csak Japánban, de még Németországban, és lefogadom, hogy a világ más tájain is simán előfordul a következő furcsaság, ami szerintem az olaszokon és a magyarokon kívül senkinek a szemét nem szúrja: az étteremtulajdonosok és élelmiszergyártók elég szabadon értelmezik a zászló fogalmát. El sem tudom mondani, hányszor éreztem késztést, hogy bemenjek egy magyar zászlóval díszített, de olasznak szánt étterembe, és rendeljek mondjuk egy gulyást. Kiváncsi lettem volna a meghökkent arcikfejezésekre. De mivel rendes vagyok, egy szegény alkalmazottat nem akarok zavarba hozni a tulaj tudatlansága miatt, ezt még csak gondolatban tettem meg. Az is rendszeres, hogy az olasz heteket az élelmiszerboltban, vagy egy nem magyar szalámit a mi zászlónkkal reklámoznak. Talán ki kéne használni a kettő közötti hasonlóságot. Vajon miért van az, hogy az olasz élelmiszereket, borokat mindenhol el lehet adni, a mieinket pedig alig ismerik?

De vége az elmélkedésnek, most leírom, mit készítettem a hétvégén. Kevés időm volt, ezért két egyszerűen és gyorsan elkészíthető fogást választottam. A levest a "Napsütötte Toszkána" című könyv ihlette. Ne ijesszen el senkit a fokhagyma mennyisége, ennyi kell bele, hogy finoman előjöjjön az íze. 

Fokhagymakrémleves kakukkfűvel:

Hozzávalók (4 személyre):

3 fej fokhagyma

1 közepes hagyma

1 ek olivaolaj

2 db közepes krumpli

1 l húsleves alaplé

1 dl tejszín

kakukkfű ízlés szerint

só

frissen őrölt bors

Elkészítés:

A hagymát apró kockára vágjuk, a fokhagymákat megtisztítjuk, és a gerezdeket egészben az átforrósodott olajhoz adjuk. Alacsony hőmérsékleten állandó keverés mellett puhítjuk, de nem pirítjuk. Ha elkezd pirulni, tegyünk hozzá egy keveset a húsleves alapléből. Én már ebben a fázisban hozzáteszem a felaprított krumplit, amivel puhára párolom. Amikor már majdnem puha, merek hozzá egy-két merőkanálnyit a húslevesből. Kikapcsolom a tűzhelyet, és kicsit hagyom hűlni a levest. Botmixerrel összeturmixolom, hozzáöntöm a maradék alaplevet, tejszínt, és sóval, borssal, kakukkfűvel ízesítem. A sózásnál figyeljünk, mert az alaplé önmagában is sós, tehát kósoljuk meg, mielőtt rögtön a sótartóhoz nyúlnánk.

Mi most csak magában ettük, de sajtos pirítóssal is nagyon finom.

Mondongo, avagy pacal argentin-magyar módra

Életemben először Budapesten a munkahelyemen ettem pacalt. Na nem a munkahelyi menzán, hanem amikor a barátnőm anyukája meghallotta, hogy én még sosem ettem, küldött be nekem egy dobozzal.  Nagyon finoman, pikánsan volt elkészítve, ezután nem értettem, egyesek miért ódzodnak tőle. 

Azt biztos nem fogjátok kitalálni, hol készítettem én magam először pacalt. Nos? Aki Japánra tippelt, az nyert. Ugye nem gondoltátok volna? Perui-argentin barátainkon keresztül jutottunk hozzá egy már konyhakész darabhoz, gondoltam, kipróbáljuk ezt is a változatosság kedvéért. Szeretjük a japán konyhát is, de azért ha hozzájutottunk ilyen alapanyaghoz, miért ne készítenénk el.

Túl sűrűn nem készítek ilyesmit, ennek már vagy 10 éve is van, tehát most megint optimistán álltam egy új verzió kipróbálása előtt: ez volt a mondongo, vagyis pacal argentin módra. Abban különbözik a megszokott magyar pacaltól, hogy még meg van spékelve kis kolbászkákkal, babbal és krumplival. Ezt nem én magam készítettem, de engedélyt kaptam a recept publikálásához a "főszakácstól".

Hozzávalók:

30 dkg pacal

50 dkg krumpli

30 dkg csípős kolbász

30 dkg füstölthús

30 dkg nagy fehérbab

1 nagy hagyma

2 gerezd fokhagyma

őrölt chili (ízlés szerint)

babérlevél

só

1 evőkanál olaj

Elkészítés:

A babot előző nap beáztatjuk. Másnap kuktában az olajon megdinszteljük a hagymát, fokhagymát, bele a chili, babérlevél, füstölt hús és a bab. A kuktát lezárjuk és a babot félig megfőzzük. Ekkor hozzátesszük a pacalt, a kolbászt és végül a krumplit. Ha szükséges, megsózzuk. Amikor a krumpli is megfőtt, tálalhatjuk. Ropogós fehérkenyérrel tálaljuk.

Sajtfondü

Svájci barátainktól tanult kedvenc receptünk. Egyszerű és finom. Most karácsony előtt a boltok tele vannak fondükészítő készletekkel. Ha eddig azért nem akartunk volna ilyet valakinek (vagy magunknak) ajándékként venni, mert nem tudtuk hova tenni a fondüt, íme egy tutti recept a svájciaktól. 

Klasszikus fondü 4 személyre

Hozzávalók:

20 dkg Gruyère sajt

20 dkg Ementáli sajt

20 dkg Appenzeller sajt

20 dkg Freiburger Vacherin sajt

3 1/2 dl száraz fehérbor

1 gerezd félbevágott fokhagyma

4 teáskanál kukoricakeményítő/kukoricaliszt

1 pohárka Kirsch (cseresznyepálinka) - elmaradhat

1 teáskanál citromlé

bors - ízlés szerint

szerecsendió - ízlés szerint

+ A fogyasztásához: fehérkenyér kockákra vágva

Elkészítés:

A fondü lábast kikenjük a félbevágott fokhagymával, majd beletesszük a lereszelt sajtokat. Ha nem kapunk pont ilyen sajtot otthon, szerintem nyugodtan tehetünk bele más otthoni kemény sajtokat is, csak akkor ne kínáljuk meg vele svájci ismerősöket.  A sajtokat alacsony hőmérsékleten még a normál tűzhelyen, állandó keverés mellett megolvasztjuk, beleszitáljuk a kukoricakeményítőt, hozzáadjuk a bort, a fűszereket. Amikor szépen felolvadt, ekkor áttesszük az előmelegített fondü melegítőre. Mindenki kap egy fondü-villát, amire a kenyérkockáját szúrja, ezt belemártja a sajtba, és eheti is. Vigyázat, nem szabad a kenyérkockát beleejteni a sajtba, mert akkor a hagyományok szerint az elővigyázatlan személynek valamilyen mókás feladatot kell végrehajtania. Az egyszerűbb verzió szerint a mellette lévőknek kell ilyenkor puszit adni, de hallottam éjszakai folyóban úszásról, és egyebekről is. Attól függ, a társaság miben egyezik meg előre. 

Sokfelé lehet már kapni kész fondü alapanyagokat is, mi ilyeneket is szoktunk venni, ez még egyszerűbbé teszi a dolgot. Olyankor csak kikenjük a "lábast" egy fokhagymával, bele a sajtsűrítmény, egy dl fehérbor, egy kevés frissen reszelt szerecsendió, összefőzzük, és már tálalhatjuk is. 

Amikor már csak kevés sajt van az edény alján, akkor a barátaink mindig feltekerik a hőmérsékletet, hogy a maradék sajt megpiruljon, ezt valahogy felkaparják, és mindenki verseng ezekért az utolsó pirított-olvasztott sajtfalatokért.

A hozzáértőknek biztos feltűnik, hogy mi fémedényben készítettük tegnap a sajtfondüt.  Hivatalosan a húsfondüt készítik ebben, a sajtfondüt cserépedényben. Nem hivatalosan ebben is ugyanolyan finom, beáztatás után pedig az edény jól tisztítható.

Akit érdekel a fondü, de nem akar beruházni készletre, akkor a tűzhelynél állva, a kenyeret villára szúrva, egymást váltva a sajtot állandóan melegen tartva is lehet fondüzni. De akkor azért az élmény nem ugyanaz.


Fontos: száraz fehérbort igyunk hozzá. A vízivástól tartózkodjunk közben, mert a fondü attól összeáll a gyomorban.