Zöldséges pite

Jellegében ismét a pizzához hasonló, de a tésztájában talán inkább a francia quiche-re emlékeztető zöldésges pitét készítettem a minap, ami egy kis salátával 2 embernek elég egy könnyű vacsorára.

Hozzávalók (egy 25 cm-es kerek piteformához)

A tésztához:

25 dkg liszt

1/2 tk só

frissen őrölt fekete bors

12,5 dkg jéghideg vaj

5 ek jéghideg víz

A töltelékhez:

1 fej lilahagyma

1/2 brokkoli

1 ek aprított petrezselyem

3 tojás

1 ek mustár

15 dkg bármilyen kemény sajt reszelve

Elkészítés:

Egy pohár vizet beteszek a fagyasztóba. Egy nagy tálba beleteszem a lisztet, sót, őrölt borsot, majd belekockázom a hideg vajat. Az egészet gyorsan összemorzsolom. Ekkor hozzáadok 5 evőkanállal a fagyasztóból kivett vízből, az egészet gyorsan összegyúrom. Ne túl sokáig, nehogy felmelegedjen a vaj. Ezután folpackba csavarva a hűtőbe teszem, amíg a feltéten dolgozom.

A sütőt előmelegítem 200 ºC-ra. A zöldségeket alaposan megmosom. A brokkolit apró rózsákra bontom, a hagymát hajszálvékonyra szeletelem.

Egy tálban elkészítem a "szószt" is. Ehhez a tojásokat villával felverem, beleteszem a mustárt, a reszeltsajtot. Ebbe beleforgatom a zöldségeket.

A tésztát előveszem a hűtőből, és kb. 3:1 arányban kettéosztom. A nagyobbik rész lesz a pite alapja, a kisebbik a díszítés. A pite alapját lisztezett felületen kinyújtom, beleteszem a kivajazott piteformába. Megszurkálom villával. Ezután jöhet rá az elkészített töltelék, majd a díszítő réteg tetszés szerint. 35-40 perc alatt készre sütöm.

Nikudzsaga szezámos zöldbabbal és tofuval - japános ebéd

Most már otthon is, különösen Budapesten egyre több keleti, köztük japán étterem található. Viszont ezek többsége a legismertebb japán ételt, a szusit kínálja. Sőt, otthon és más országokban is rengeteg olyan étterem létezik, amelyik ötvözi a különböző keleti konyhákat, így például sokszor láttam már thai-japán éttermet. Nem csoda, hogy sokszor az emberfia már azt sem tudja, hogy melyik országra is jellemző az az étel, amit evett. Különösen a nagyon fűszerese thai konyhát a teljesen más ízvilágú, letisztultabb japán konyhával párosítani számomra nagyon furcsa. Félreértés ne essék, a fúziós konyhában is születhetnek finom alkotások, de amikor egy (többnyire olcsó) étterem mindenféle koncepció nélkül egy kicsit ezt is kínál, meg azt is, az nagyon nem tetszik.

Nos, én megpróbálok ebben a bejegyzésben csak a japán ételekre koncentrálni. Az alábbi menüsorban a kerekszemű rizs és a már korábban ismertetett misoleves mellé egy kocka tofut vágtam fel, a tetejére pedig gyömbért reszeltem aprólyukú reszelőn. Evés előtt egy pillanatra szójaszószba mártva fogyasztjuk.

Egy kis adag szárított tengeri algát (norit) tettem egy tányérkára. A haladók egy pálcikamozdulattal ebbe csavarják a rizst, ami így olyan lesz, mint egy kis falat szusi. A kezdők próbálják csak külön a rizst, egy másik falatnál pedig a norit bekapni.

A maradék ételek közül az első, a nikudzsaga (a képen középen, alul) a japán házikoszt egyik nevezetessége. Ilyet valószínűleg nem fogunk egy kifinomult szusi étteremben kapni. De magunk bármikor elkészíthetjük az alább ismeretett módon.

Az ételsorhoz passzol bármilyen japános zöldségféleség vagy saláta. Én most szezámos zöldbabbal tálaltam. (A képen középen a kisebb fehér tál.)

Nikudzsaga

Hozzávalók:

250 g hajszálvékonyra szeletelt marhahús
4 nagy krumpli
1 hagyma
1/2 cs. ito-konnyaku (zselészerű egészséges étel, egy bizonyos burgonyafajtából)
2 újhagyma szára karikára vágva
sicsirin (chilis-noris japán fűszerkeverék)
1 ek olaj
1,5 bögre víz
3 ek cukor
2 ek főzőszaké
3 ek szójaszósz
1 ek mirin (édeskés főzőszaké)

Elkészítés:
A krumplikat megmossuk, és hosszában 4 részre vágjuk. A japánok a vágásokat még szépen lekerekítik, de én ezzel nem szoktam foglakozni. Az íze attól még nem változik. A hagymát megpucoljuk, hosszában 4-6 felé vágjuk. A szeletelt marhahúst kb. 4 cm-es darabokra vágjuk még.

A konnyaku szálakat 6 cm-es hosszúságúra vágjuk és egy pár percig forraljuk.

Az olajat forrósítsuk fel, ebben gyorsan átsütjök a vékony a marhahúsdarabkákat. Ekkor hozzáadjuk a  a leszűrt konnyakut, a hagymát és a krumplit, megkavarjuk, hogy minden oldalukat érje az olaj. Ekkor hozzáadjuk a vizet, magas hőmérsékleten felforraljuk. A habját lefölözzük. Ekkor lejjebb állítjuk a hőmérsékletet, és hozzáadjuk a cukrot és a szakét, amivel 5 percig pároljuk. Ezután jöhet hozzá a mirin, a szójaszósz. Lefedjük, és addig pároljuk, amíg az összes levét elfőtte.  Tálaláskor megszórjuk az apróra vágott újhagymaszárral és ízlés szerint sicsirinnel.

Szezámos zöldbab (Ingen no goma-ae) 

Hozzávalók:
100 g zöldbab
egy csipet só
3 ek fehér szezámmag
1 ek cukor
1 ek olaj
1 ek szójaszósz

Elkészítés:
A babot pucoljuk meg, forrásban lévő vízben pár perc alatt készre főzzük. Alaposan lecsöpögtetjük és 3 cm hosszú darabokra vágjuk.

A szezámmagot száraz serpenyőben megpirítjuk. Még melegen egy mozsárban vagy direkt erre a célra használatos japán recés tálkában megőröljük, addig amíg pasztaszerű nem lesz. Ekkor hozzáadjuk az előzőleg összekevert cukor-olaj-szójaszósz keveréket. Ha recés tálkában dolgoztunk, akkor csak ebbe belekanalazzuk a felvágott babot, jól elkeverjük és már tálalható is. Ha mozsárban, akkor egy mélyebb kistányért választva keverjük össze a babot a szezámpasztával és ebben tálaljuk.

Vaníliahab erdei gyümölcsökkel és pisztáciával

Az alábbi desszert Nigella egyik könyvéből, a Nigellissimából származik, picit átalakítva. Nagyon könnyű elkészíteni, és látványos. Az elkészült mű pedig ismét egy olyan olaszos étel, amiben az olasz zászló színei köszönnek vissza.

Hozzávalók  (6 db 175 ml-es pohárhoz)

2 tojásfehérje

300 ml tejszín

100 g cukor

1 vaníliáscukor

400 g vegyes erdei gyümölcs (lehet fagyasztott is) - gyümölcstől függően egészben, vagy ha szükséges, felaprítva

2 ek aprított pisztácia

Elkészítés:

A tojásfehérjéket kemény habbá verem. A tejszínt egy másik nagy edényben a cukorral és a vaníliáscukorral szintén kemény habbá verem, majd ebbe óvatosan belekeverem a felert tojásfehérjét.

A megmosott, felaprított gyümölcsöket egyenletesen elosztom a 6 pohár között. Erre rákanalazom a kész habot. 15-30 percre hűtőbe teszem. Ha ennél hosszabb idő múlva fogyasztom csak (4 órán belül), akkor a gyümölcsöt és a habot külön hűtöm, és csak tálalás előtt állítom össze a desszertet, aminek ekkor a tetejére szórom a finomra aprított pisztáciát.

Házi savanyúság tartósítószer nélkül

Az eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy a külföldi barátok általában szívesen fogyasztják a magyar ételeket, de a savanyúságaink nem esnek ebbe a kategóriába. Amikor ezekkel próbálkoztunk, akkor legtöbbször udvariasan belekóstoltak, és otthagyták. Ezen én nem sértődtem meg, mert én is megkóstolok szinte mindent, de szeretni azért nem szeretek minden egyes elém tolt egzotikus ételt. Legközelebb tudom, hogy mi az, amivel lehetőleg ne kínáljam meg a külföldi vendégeket.

Én magam viszont örömmel fedezek fel újfajta savanyúságokat. Imádom például a koreai kimcsit, ami a mi savanyúkáposztánkhoz hasonlóan, fermentálással készül, viszont a són kívül megy bele még tengeri herkenyű, erőspaprika és sok minden más. (Ennek pontos receptje majd egy későbbi bejegyzésben van tervbe véve.) Most viszont egy erdélyi barátoktól tanult egyszerű és nagyszerű savanyúságrecept következik.  Tulajdonképpen ez is savanyítással készül, de nem csak káposztát, hanem egyéb zöldségeket is tehetünk bele, amit el tudunk képzelni savanyúságként pl. brokkolit, céklát, uborkát, répát, káposztát. Fontos kellék még egy 3 vagy 5 literes űrtartalmú befőttesüveg, esetleg műanyag doboz. Errefelé nem láttam még ilyen nagy méretű befőttesüveget, ezért dobozt használtam a készítéshez. Ebben az esetben viszont fontos, hogy a zöldségeket valamivel lenyomjuk, nehogy megpenészedjenek a vízből kiálló részek.  Én egy téglalap alakú tányért használtam erre a célra.

Hozzávalók (3 vagy 5 literes üveghez)

1 kisebb karfiol

4-5 nagyobb répa

3-4 kisebb uborka

1/2 fej lilakáposzta

2 cső piros fűszerpaprika

1 szál torma

2 ág kapor

egész bors (ízlés szerint)

só: 4 dkg/1 liter víz

Elkészítés:

A zöldségeket alaposan megmossuk, nagyobb darabokra vágjuk, a karfiolt rózsáira szedjük. Mindent jó szorosan belenyomkodunk a nagy befőttesüvegbe. A vizet felforraljuk, literenként 4 dkg sót teszünk bele. Kihűtjük. A víz mennyisége a zöldségektől, üvegek méretétől függ. Annyi vizet öntünk rá, amennyi teljesen ellepi. Meleg helyre tesszük, és pár napig érleljük. Ha a lé pezsegni kezd rajta (esetleg még ki is fut), akkor lesz jó. Ekkor a maradék vizet pótoljuk, majd kisebb üvegekbe rakva, hűvös helyen tároljuk.

Flammkuchen

Azt hiszem, egy borfesztiválon találkoztam először az elzászi eredetű flammkuchennel, ami kiváló borkorcsolya. Picit a pizzára hasonlít jellegében, de nem kell hozzá élesztő, ezért villámgyorsan elkészül.  Jó ötlet például váratlan vendégeknek kínálni, hiszen minden hozzá szükséges alapanyag olyan, ami általában mindig van otthon.

Hozzávalók:

A tésztához:

20 dkg liszt
2 ek olaj
125 ml víz
1 csipet só

A feltéthez:
2 dl tejföl
2-3 nagyobb lilahagyma
10 dkg bacon
köménymag
só
bors

Elkészítés:
A sütőt a legmagasabb hőmérsékletre kapcsolom. A tészta alapanyagait összegyúrom, majd nagyon vékonyra kinyújtom és a kiolajozott nagy sütőtepsire helyezem. Egyenletesen elkenem rajta a tejfölt, egyenletesen elosztom rajta a hajszálvékony karikára vágott hagymákat, a kockára vágott bacont, megszórom köménymaggal és betolom a sütő legfelső fokára. 10-15 perc alatt ropogósra sütöm. A sütőből kivéve háromszögekre vágva tálalom. Önmagában vagy egy friss salátával is finom.

Lasagne

Ismét egy olyan olasz étel, amivel először Olaszországon kívül, pontosabban Angliában találkoztam. Cserediákként a nagy család asztalán sokszor gőzölgött egy óriási cserépedényben késztett lasagne. Később már Magyarországon is egyre többször találkoztam vele hol finoman, hol kevésbé finoman elkészítve. A kedvencem egy kisvárosi étteremben készült. Itt nem is maga a tészta fogott meg, hanem az, hogy tálaláskor a lasagnekocka mind a négy oldala négy különböző színű zöldséggel volt tálalva. Nagyon látványos volt, és nem utolsósorban mégiscsak több vitamin jutott így a szervezetünkbe, mintha bármilyen köret nélkül landolt volna a tányérunkon. Szóval ha tehetem, akkor karikázok fel uborkát, esetleg főzök egy kevés kukoricát, répát, és pár darab salátalevet még odadobok mellé. A következő kép még azelőtt készült, hogy ezt megtettem volna.

Hozzávalók (4 személyre)

A raguhoz:
2 ek olivaolaj
1/2 kg vegyes darálthús (marha és sertés)
2 zellerszár (elmaradhat)
30 dkg gomba
1 répa
1 közepes hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 tk. szárított rozmaring
2 dl vörösbor
1 doboz (400 g) paradicsomkonzerv
1 dl marhahúsleves
só/bors ízlés szerint

A besamelhez:
1/2 l tej
2,5 dkg vaj
2,5 dkg liszt
1 babérlevél (elmaradhat)
1 csipet szerecsendió

A tésztához:
14 levél szárított lasagnetészta (ez a sütőedény nagyságától is függ)
2 golyó mozzarella kockára vágva
1 ek parmezán reszelve
2 ek vaj
frissen őrölt bors

Elkészítés:
A sütőt 180 ºC-ra előmelegítjük.

A raguhoz a répát, hagymát, zellert megdinszteljük. Hozzáadjuk a gombát, a rozmaringot és a zúzott fokhagymát. Erre jön a darálthús, amivel addig főzzük, amíg a levét elfővi. Ekkor megöntözzük vörösborral, és jó 30 percig rotyogtatjuk. Közben mehet hozzá az aprított paradicsom, és a húsleves.

Ezalatt elkészítjük a besamelt. A vajat egy edényben felolvasztjuk, rászórjuk a lisztet, és fokozatosan hozzáöntjük a tejet, csomómentesre keverjük. Szerecsendióval ízestíjük.

Amint a ragu és a besamel is elkészült, keződhet a rétegezés. Egy szögletes tálat olajjal kikenünk, majd első rétegként a besamel egy részét elsimítjuk az alján. Erre helyezzük az lasagnelapokat úgy, hogy picit fedjék egymást. A következő réteg a mozzarella és a parmezán, erre jön a ragu és némi frissen őrölt bors. A rétegezést addig ismételjük, amíg tartanak az alapanyagaink. A legfelső réteg besamel és sajt lesz. Kb. 30 perc alatt készre sütjük.

Grízes tészta

Azt hiszem, hogy a világ legtöbb országában szörnyülködve néznek ránk, amikor megtudják, hogy magyar konyhában teljesen természetesek az édes tészták, amiket második fogásként fogyasztunk. Lehet, hogy elsőre furcsa egy külföldinek, de egy forró leves után egy mákos tészta, vagy grízes tészta nagyon is jól tud esni. Ilyenkor pedig már külön desszertre sincs szükség.

Hozzávalók (2 személyre)

250 g szélesmetélt

10 dkg búzadara

egy csipet só

1 ek olaj

sárgabaracklekvár (ízlés szerint)

Elkészítés:

Egy nagy serpenyőben felmelegítjük az olajat, beleöntjük a búzadarát, és addig pirítjuk, amíg középbarna színe nem lesz. Ekkor ráöntünk egy bögre vizet, és ha ezt felszívta, még egyszer ennyit. Addig öntünk még vizet hozzá, amíg egy viszonylag híg masszát kapunk. Megsózzuk.

A tésztát logobó vízben az insturkcóknak megfelelő ideig (kb. 7-10 perc) kifőzzük, leszűrjük. Beleöntjük a grízes masszába, jól elkeverjük és tálaljuk. A tetejére ízlés szerint házi baracklekvárt kanalazunk.