Nikudzsaga szezámos zöldbabbal és tofuval - japános ebéd

Most már otthon is, különösen Budapesten egyre több keleti, köztük japán étterem található. Viszont ezek többsége a legismertebb japán ételt, a szusit kínálja. Sőt, otthon és más országokban is rengeteg olyan étterem létezik, amelyik ötvözi a különböző keleti konyhákat, így például sokszor láttam már thai-japán éttermet. Nem csoda, hogy sokszor az emberfia már azt sem tudja, hogy melyik országra is jellemző az az étel, amit evett. Különösen a nagyon fűszerese thai konyhát a teljesen más ízvilágú, letisztultabb japán konyhával párosítani számomra nagyon furcsa. Félreértés ne essék, a fúziós konyhában is születhetnek finom alkotások, de amikor egy (többnyire olcsó) étterem mindenféle koncepció nélkül egy kicsit ezt is kínál, meg azt is, az nagyon nem tetszik.

Nos, én megpróbálok ebben a bejegyzésben csak a japán ételekre koncentrálni. Az alábbi menüsorban a kerekszemű rizs és a már korábban ismertetett misoleves mellé egy kocka tofut vágtam fel, a tetejére pedig gyömbért reszeltem aprólyukú reszelőn. Evés előtt egy pillanatra szójaszószba mártva fogyasztjuk.

Egy kis adag szárított tengeri algát (norit) tettem egy tányérkára. A haladók egy pálcikamozdulattal ebbe csavarják a rizst, ami így olyan lesz, mint egy kis falat szusi. A kezdők próbálják csak külön a rizst, egy másik falatnál pedig a norit bekapni.

A maradék ételek közül az első, a nikudzsaga (a képen középen, alul) a japán házikoszt egyik nevezetessége. Ilyet valószínűleg nem fogunk egy kifinomult szusi étteremben kapni. De magunk bármikor elkészíthetjük az alább ismeretett módon.

Az ételsorhoz passzol bármilyen japános zöldségféleség vagy saláta. Én most szezámos zöldbabbal tálaltam. (A képen középen a kisebb fehér tál.)

Nikudzsaga

Hozzávalók:

250 g hajszálvékonyra szeletelt marhahús
4 nagy krumpli
1 hagyma
1/2 cs. ito-konnyaku (zselészerű egészséges étel, egy bizonyos burgonyafajtából)
2 újhagyma szára karikára vágva
sicsirin (chilis-noris japán fűszerkeverék)
1 ek olaj
1,5 bögre víz
3 ek cukor
2 ek főzőszaké
3 ek szójaszósz
1 ek mirin (édeskés főzőszaké)

Elkészítés:
A krumplikat megmossuk, és hosszában 4 részre vágjuk. A japánok a vágásokat még szépen lekerekítik, de én ezzel nem szoktam foglakozni. Az íze attól még nem változik. A hagymát megpucoljuk, hosszában 4-6 felé vágjuk. A szeletelt marhahúst kb. 4 cm-es darabokra vágjuk még.

A konnyaku szálakat 6 cm-es hosszúságúra vágjuk és egy pár percig forraljuk.

Az olajat forrósítsuk fel, ebben gyorsan átsütjök a vékony a marhahúsdarabkákat. Ekkor hozzáadjuk a  a leszűrt konnyakut, a hagymát és a krumplit, megkavarjuk, hogy minden oldalukat érje az olaj. Ekkor hozzáadjuk a vizet, magas hőmérsékleten felforraljuk. A habját lefölözzük. Ekkor lejjebb állítjuk a hőmérsékletet, és hozzáadjuk a cukrot és a szakét, amivel 5 percig pároljuk. Ezután jöhet hozzá a mirin, a szójaszósz. Lefedjük, és addig pároljuk, amíg az összes levét elfőtte.  Tálaláskor megszórjuk az apróra vágott újhagymaszárral és ízlés szerint sicsirinnel.

Szezámos zöldbab (Ingen no goma-ae) 

Hozzávalók:
100 g zöldbab
egy csipet só
3 ek fehér szezámmag
1 ek cukor
1 ek olaj
1 ek szójaszósz

Elkészítés:
A babot pucoljuk meg, forrásban lévő vízben pár perc alatt készre főzzük. Alaposan lecsöpögtetjük és 3 cm hosszú darabokra vágjuk.

A szezámmagot száraz serpenyőben megpirítjuk. Még melegen egy mozsárban vagy direkt erre a célra használatos japán recés tálkában megőröljük, addig amíg pasztaszerű nem lesz. Ekkor hozzáadjuk az előzőleg összekevert cukor-olaj-szójaszósz keveréket. Ha recés tálkában dolgoztunk, akkor csak ebbe belekanalazzuk a felvágott babot, jól elkeverjük és már tálalható is. Ha mozsárban, akkor egy mélyebb kistányért választva keverjük össze a babot a szezámpasztával és ebben tálaljuk.