Kókuszos keksz

Egy korábbi bejegyzésemben már írtam arról, hogy régebben Magyarországon nagyítóval kellett keresni az olyan férfiakat, akik hajlandók lettek volna a konyhában sürgölődni. Szerencsére ez a tendencia szűnőben van, és most már egyre inkább sikk lett finomakat sütni, főzni nekik is. A következő isteni kókuszos keksszel például egy reggel az egyik angol kollégám lepett meg bennünket. Természetesen azonnal elkértem a receptjét és azóta ha kimaradt tojásfehérjém van, akkor ez az egyik, amit nagy valószínűséggel el fogok készíteni belőle.

Hozzávalók:
4 tojásfehérje
20 dkg cukor
25 dkg kókuszreszelék
vaníliaaroma (vagy 1 cs. vaníliáscukor)
6 dkg liszt

Elkészítés:
A cukrot és a tojásfehérjét gőz fölött habosra verjük. Óvatosan hozzáadjuk a többi hozzávalót, majd 30 percig pihentetjük. 170 C-os előmelegített sütőben (alul-felül sütés módban) kb. 15 perc alatt készre sütjük. Kihűlés után jól záródó fémdobozban sokáig eláll.

Tanjina tonhal falafelje pisztáciás-friss zöldfűszeres rizzsel

Ez a menü két recept összegyúrásából született még a böjti időszakban. Egy barátnőm kapta a tonhal falafel receptjét egy indiai barátnőjétől (Tanjina lányától :-) ), és már hónapok óta készültem rá, hogy elkészítem, de végül csak most vettem elő először. Az ízesítésen egy kicsit váloztattam, mert az eredeti recepthez képest több chilit tettem hozzá, és a koriander helyett kurkumával ízesítettem. A  barátnőm sütőben készítette el a falafel-fasírtkákat, hogy egészségesebb legyen, kevesebb olajat kelljen használni hozzá, viszont az állítása szerint úgy nem lett eléggé ropogós. Én ezért maradtam az eredeti elkészítési módnál, és olajban sütöttem ki. Nos, a sütési hőmérséklettel biztos lehetett volna még játszani, de nekem olajban sem lett nagyon ropogós. Legközelebb kipróbálom én is a sütőben, mert az ízvilága tetszett, az állagán kell még javítanom.

Köretnek hozzá egy közel-keleti különleges rizst választottam. A Jerusalem szakácskönyvem szerint az iráni - valószínűleg nagyon kis számú - zsidó közösség készíti előszeretettel esküvőkre. Az egyik iráni kollégánál rákérdeztünk, ő például nem ismerte. Ettől függetlenül nekünk nagyon ízlett, és közre is adom a receptjét. A hozzávalókból a legfurcsábbnak a turbolya tűnik, amit egyáltalán nem ismertem.  Először gondolkoztam is, hogy kihagyom. Aztán nagy meglepetésemre találtam a boltban szárítva. Két hétre rá pedig frisset is. Aztán most olvasom, hogy ez a növény mindenhol terem, otthon is sok helyen erdőkben, parkokban is virágzik. Szóval a vállalkozó szelleműek járjanak nyitott szemmel, és maguk is szedhetnek. Nem is annyira egzotikus alapanyag, mint gondolnánk.

Hogy valami legyen még a kétféle ételhez, egy tzatzikit is készítettem melléjük. Így aztán tényleg nagyon nemzetközi étel kerekedett vasárnapra, amiben számomra minden passzolt mindenhez.

Tonhal falafel

Hozzávalók:
2x 170 g-os konzerv tonhal
2-4 kisebb héjában főtt krumpli villával összetörve
1 tojás
1/2 tk só
1 tk őrölt kurkuma (vagy koriander)
1 púpos tk őrölt chili

Elkészítése:
A konzervet csöpögtessük le, törjük össze villával, majd a többi alapanyagot is keverjük hozzá, jól gyúrjuk össze. Forró olajban süssük készre.

Pisztáciás-zöldfűszeres rizs

Hozzávalók:
40 g vaj
360 g basmati rizs (megmosva és lecsöpögtetve)
560 ml forró víz
1 ek sáfrány 30 percig áztatva 3 ek forró vízben
40 g szárított borbolya frissen forralt vízben áztatva (elmaradhat)
30 g kapor durvára aprítva
20 g turbolya durvára aprítva
10 g tárkony, durvára aprítva
60 g durvára aprított pisztácia
só és frissen őrölt fehérbors

Elkészítés:
Olvasszuk fel a vajat egy lábasban, adjuk hozzá a rizst, keverjük el jól. Adjuk hozzá a forrásban lévő vizet, egy teáskanál sót és a fehérborsot. Keverjük el jól, fedjük le és nagyon alacsony hőmérsékleten 15 percig pároljuk.

Vegyük le a tetejét, a sáfrányos vízzel locsoljuk meg a rizs egyik oldalát, hogy kb. a negyede legyen majd sárga színű, a többsége maradjon fehér. Gyorsan fedjük be újra, tekerjük be konyharuhával, és tegyük félre 5-10 percre.

Egy nagy kanállal tegyük át a fehér rizst egy nagy tálba, könnyedén keverjük át, adjuk hozzá a borbolyát és a durvára aprított fűszernövényeket valamint a pisztáciát. Ebből egy keveset rakjunk félre a tálaláshoz. Ekkor hozzáadjuk a sáfrányos rizst is, könnyedén összekeverjük és a tetejét a maradék pisztáciával megszórva tálaljuk.

Barátfüle (szilvalekváros derelye)

A barátfüléről mindig az egyik nagymamám jut eszembe. Nála viszonylag kevesebb időt töltöttünk, de amit azalatt csináltunk, az nagyon emlékezetes számomra. Például iszonyú büszke voltam magamra, amikor olyan 5-6 éves koromban megtanultam tőle életem első receptjét: a tükörtojás elkészítését. Vagy amikor a szilvásgombóc készítésekor mi hengergettük a nudlikat, akkor is nagyon elégedett voltam magammal. Sokszor rendeltünk tőle barátfülét is, ami nem is tudom, hogy az íze, vagy a neve miatt tetszett annyira.

Hozzávalók:
A tésztához:

50 dkg liszt
2 tojás
1/2 1-2 dl víz
egy csipet só

A sütéshez:
2 ek olaj
10 dkg zsemlemorzs

A töltelékhez: szilvalekvár
A tálaláshoz: porcukor

Elkészítés:
A tészta alapanyagait közepesen kemény tésztává összegyúrjuk, negyedórára félretesszük.  Ekkor késhegy vastagságúra kinyújtjuk és egymástól 3 cm távolságra kis kupacokat helyezünk a szilvalekvárból a tészta egyik felére. A tésztaközöket egy ecset segítségével vízzel bekenjünk, és ráhatjuk a tészta másik felét. A kis kupacok mentén az ujjunkal lenyomjuk a tésztát, majd derelyevágóval kivágjuk a kockákat.

Lobogó sós vízben kifőzzük, forró olajban átpirított zsemlemorzsába forgatjuk. Tálaláskor porcukorral megszórjuk.

Budapest sertésszelet

A következő klasszikus ételt elég sokszor készítettem már külföldi vendégeknek. Laktató és minden finomság benne van, amivel le lehet őket venni a lábukról.

Hozzávalók (4 személyre):
80 dkg sertéshús (karaj vagy szűzérme)
20 dkg csirkemáj
30 dkg gomba
20 dkg zöldborsó
2 fej nagyobb hagyma
2 gerezd fokhagyma
2 paradicsom
2 tv paprika
1 tk pirospaprika
10 dkg füstölt szalonna
só, bors ízlés szerint
1 ek olaj a sütéshez

Elkészítés:
A húst szeletekre vágjuk és kiklopfoljuk, sózzuk, borsozzuk, majd forró serpenyőben mindkét oldalát gyorsan kisütjük, félretesszük.

Ugyanebben a serpenyőben kiolvasztjuk a szalonnát, majd kivesszük, és félretesszük. A serpenyőbe pedig először a kockára vágott hagymát tesszük bele, majd ha már üveges, hozzáadjuk a májat, amit megpirítunk kicsit, majd jöhet hozzá a gomba, kockára vágott paprika és paradicsom, hozzányomjuk a fokhagymát is, végül pedig a borsót. Rászórjuk a pirospaprikát és készre főzzük.

Tálalásnál ebből a raguból teszünk egy-egy nagy kanállal a hús tetejére. Krumplipürét vagy rizst kínáljunk hozzá köretnek.

Tojáspörkölt

Sok magyar férfinak még mindig az elképzelhetetlenség netovábbja, hogy ő maga főzzön. A családban és ismerősök között is sok példát láttam erre. Ezek az illetők mindig meg tudják magyarázni, hogy miért van az, hogy még csak meg sem próbálkoznak vele. Ez női munka. Mondják ezt ekkor is, amikor egy lakásban laknak, ahol az úgynevezett férfimunkákból aztán nem sokat találni. Én akkor világosultam meg, hogy lehet ezt máshogy is, amikor Angliában ösztöndíjasként egy helyi családnál voltam elszállásolva. Meglepve láttam, hogy a családi munkamegosztás teljesen más, mint nálunk: a legtöbbször a férj készítette a vacsorát, a feleség csak hébehóba, ha úgy jött ki a lépés. Cserébe például ő sem gondolta úgy, hogy leesik a gyűrű az ujjáról, ha ő nyírja a füvet a kertben. Nagyon érdekes élmény volt egy ilyen felállást is látni, és hazajőve természetesen mindenkinek elújságoltam a felfedezésemet, és hogy ez mennyire tetszik. A legtöbb hagyományosan gondolkodó férfi ismerősöm persze szörnyülködött, és olyan megjegyzéseket kaptam, hogy jó, ha ezt így gondolom akkor ezentúl főznek ők, aztán én betonozhatok...Igen, mert egy átlagos háztartásban tényleg minden nap kell betonozni. Nem is olyan rossz üzlet!

Ebbe a témába azért nem akarok ennél jobban belemerülni egy receptes blogon. Ez a sztori azért jutott eszembe, mert szerencsére egyre több ellenpéldával találkozom mostanában.  Mivel ma kezd sikk lenni a főzés, egy a modern férfi már nem gondolja cikinek, ha fakanalat vesz a kezébe. Én is tanultam férfiaktól jó recepteket. Például egy munkatársam isteni saját készítésű kókuszos keksszel lepett meg egyszer, vagy az egyik nagybátyámat is megemlíthetem, aki igaz, kényszerűségből, de egész jól megtanult főzni. Komplikáltabb receptjei is voltak, de az egyik specialitása a most következő tojáspörkölt volt. Egyszerű és finom.

Hozzávalók (2 személyre):
5 tojás
1 pohár tejföl
1 kis hagyma
1 púpozott kávéskanál őrölt paprika
1 kk majoránna
1 kk őrölt köménymag
1 ek olaj

Elkészítés:
A tojásokat keményre főzzük, megpucoljuk. A hagymát apróra vágjuk, majd az olajon megdinsztenljük. Amikor kész, hozzáadjuk a fűszereket, a tejfölt, amivel jól elkeverjük. Nagyon óvatosan hozzáadjuk a karikára vágott tojásokat, és enyhén rázogatva a szószt eloszlatjuk a tojásokon. Alacsony hőmérsékleten pár perc alatt összefőzzük az egészet. Ha túl magas a hőmérséklet, a tejföl kicsapódik.

Tetszés szerint kifőtt tésztával, vagy krumplipürével tálaljuk.

Pavlova-torta

Nálunk a családban beütött a Pavlova-láz. Úgy kezdődött, hogy a francia barátok Új-Zélandra utaztak, és amikor hazajöttek, akkor meghívtak bennünket egy új-zélandi ebédre. Hogy ilyen címszó alatt mit kaptunk? Tengeri herkentyűs "levest" (seafood chowdert), amit addig tipikus amerikai ételnek gondoltam, fish&chipset és Pavlova-tortát, ami a neve alapján orosz eredetűnek tűnhet, de nem az. Egy orosz balett-táncosnő tiszteletére készítették el először Új-Zélandon vagy Ausztráliában (attól függően, hogy éppen melyik országból származó ismerőssel beszélünk, mert mindegyikük magáénak tudja a receptet).

A tortára visszatérve, először csak a kisütött habcsók alapot láttam meg a barátok konyhájában, elképzeltem, hogy akkor majd udvariasan megesszük a száraz "fűrészporos" édességet, és gyorsan el is felejthetjük, hisz a habcsók sosem volt a kedvenc édességem. Az első meglepetés akkor ért, amikor rájöttem, hogy a látszat csal: a habcsók alap a tejszín és a gyümölcsök hatására új életre kel, és valami isteni finom édesség keletkezik belőle. Nem kellett nagyon győzködniük, hogy egy második szeletet is egyek belőle.

Tehát ez volt a Pavlova-láz kiindulási alapja. Úgy folytatódott, hogy az állandóan habcsókot sütögető 12 éves unokahúgomnak javasoltam, hogyha már úgyis mindig ezt süt, akkor miért nem fejleszti tovább, és miért nem lepi meg az anyukáját a születésnapján egy Pavlova-tortával. Tetszett neki az ötlet, és a megvalósítással tényleg nagy örömet szerzett az ünnepeltnek. Annyira, hogy rá két hétre az egykori ünnepelt sütötte meg a következő családi szülinapra a Pavlovát. Aztán a következőre, aztán csak úgy...

Bár én voltam az ötletadó, én magam egészen a múlt hétig nem sütöttem. Viszont váratlan vendégeink érkeztek, akik közül az egyik szülinapos is volt. A fagyasztóban volt tojásfehérjém, gyorsan kiugrottunk tejszínért, gyümölcsökért, és más nem is kellett hozzá.

A nagy sietségben kifelejtettem a habból mind az ecetet, mind a kukoricalisztet, de az unokahúgom tapasztalatait alapján nem aggódtam nagyon emiatt. Ő azt mesélte, hogy neki még jobban is sikerült kukoricaliszt nélkül a tortaalap, mert akkor nem tört annyira. Én azért most az eredeti receptet közlöm.

Hozzávalók:
A habcsók alaphoz:
250 g porcukor
4 tojásfehérje
2 tk kukoricaliszt
1 tk fehérborecet

A tálaláshoz/díszítéshez:
500 ml habtejszín
250 g vegyes (puha) gyümölcs (eper, málna, mangó, banán, kivi, áfonya stb.)

Elkészítés:
A sütőt 150 fokra felmelegítjük. 2 sütőpapírrra egy-egy 25 cm-es kört rajzolunk, félretesszük.

A tojásfehérjékből kemény habot verünk, amikor már majdnem kész, hozzáadjuk a cukrot és tovább verjük. Ekkor óvatosan hozzákeverjük a kukoricalisztet és a borecetet. Ahogy írtam a bevezetőben, ha ez az utóbbi lépés elmarad, akkor sem katasztrófa. Én a kész habot kétfelé osztottam, de lehet nyugodtan egy lapot is sütni belőle.

Az előmelegített sütőben lassan, olyan 45 perc alatt készre sütjük. A kész lapokat teljesen kihűtjük. Tálalás előtt a tejszínt felverjük, rákenjük a tortalapra, megszórjuk gyömölcsökkel, rá a másik lap, újra tejszín és jó sok gyümölcs.

Tipp:

Az alaplapokat akár pár nappal az esemény előtt is lesüthetjük, de tölteni csak fogyasztás előtt töltsük, nehogy túlságosan magukba szívják a nedvességet.

Töltött krumpli

Nemrég maradt héjában főtt krumplim, ami nagyon jól jött, amikor egyszer éhesen jöttem haza. Körülnéztem a hűtőben és a kamrában, hogy mivel lehetne kicsit feldobni, és ez lett belőle. A hozzávalók közül a turbolya ne ijesszen el senkit. Bár nem annyira ismert fűszernövényként, mégsem olyan egzotikus növényről van szó, mint elsőre gondolnánk. Otthon is terem mindenhol, ligetes erdőkben, mezőkön. Mielőtt ennek tudatában voltam, amikor egy korábbi receptemhez volt hozzá szükség, akkor a boltban szárítva vettem meg. Rá pár hétre a zöld fűszernövények között frissen is láttam és vettem. Aztán alaposabban utánanéztem a neten, már tudtam, hogy néz ki, mit kell keresni, és mit ad Isten, a legközelebbi biciklitúrán egy pad mellett mi termett éppen... Igen, turbolya. Szedtünk is egy jó csokorra valót, a biztonság kedvéért azért lefénykézetük, és itthon összehasonlítottuk a képeket. Stimmelt. Segítségként annyit olvastam még a turbolya pontosabb meghatározásához a neten, hogy míg a hozzá hasonló mérgező növényeknek kifejezetten kellemetlen a szaguk, a turbolya levelét megdörzsölve ánizsra emlékeztető illatot fogunk érezni. Bevallom, én ilyesmit nem éreztem, de kellemetlen szagot sem, ezért voltunk olyan bátrak, hogy meg mertük enni. A friss szedésből akkor saláta készült, még azelőtt viszont a töltött krumpliba is jutott (szárított).

Hozzávalók (fejenként)
2 héjában főtt krumpli
2 ek túró
1 kk mustár
1/2 chilipaprika apróra vágva
1 gerezd zúzott fokhagyma
1 tk turbolya (vagy szárított petrezselyemzöld)
só, bors ízlés szerint

Elkészítés:
A megfőtt krumplit félbevábom, a közepét óvatosan kivájom és egy nagy tálba teszem és villával szétnyomom. Hozzáadom a többi hozzávalót, jól összekeverem, és visszatöltöm a krumplikba. 180 ºC-os sütőben 20 perc alatt készre sütöm.