Egyenlő / Kossuth kifli

A mai receptem két embernek is a specialitása volt. Az egyik a nagymamám, a másik a barátnőm anyukája. Amikor mentem hozzájuk látogatóba, titokban mindig abban reménykedtem, hogy ezzel fognak várni. Időnként be is jött. Persze nem voltam mérges, ha valami más volt, de valahogy ezzel a sütivel nem tudtam betelni. A nevével viszont mindig is bajban voltam. Mama egyenlőnek nevezte, gondolom azért, mert a cukor és a liszt egyenlő mennyiségben van benne. Ha a tojást lemérnénk, lehet, még az is akkora súlyú lenne. Másoktól a Kossuth kifli elnevezést is hallottam már, és talán a barátnőmék egyszerűen csak vajas piskótának nevezték. Ezt majd megkérdezem tőle emlékeztetőül. De nem is a név a lényeg, hanem az ízek. Könnyű, habos állag, finom pirított dió a tetején és a citromhéj semmivel sem összetéveszthető íze...nálam ez a nyerő desszert.

Hozzávalók:
6 tojás
30 dkg cukor
30 dkg liszt
1 sütőpor
15 dkg zsír (vagy vaj)
1 citrom reszelt héja
1 vaníliáscukor
10 dkg darált dió

Elkészítés:
A tojássárgákat a cukorral habosra verjük, a fehérjéket szintén kemény habbá verjük, majd a két masszát óvatosan összedolgozzuk (legközelebb kipróbálom, hogy milyen állagot kapok, ha az egész tojásokat verem hosszú ideig robotgéppel, lehet, az is működik). A sütőport elkeverem a liszttel, majd óvatosan a habhoz szitálom. Hozzákeverem még a citromhéjat és a vaníliáscukrot is. Legvégül pedig a megolvasztott zsiradékot.

Sütőpapírral bélelt sütőbe öntjük, a tetejét egyenletesen megszórjuk darált dióval és 180 fokon addig sütjük, amíg a beleszúrt tű tiszta marad. Kb. 30 perc.

Ha kihűlt, pohárral vagy pogácsaszaggatóval félhold alakú darabkákat vágunk belőle.

Gesztenyével töltött pulyka

A mai receptet, ha akarjuk, karácsonyi pulykának, ha amerikaiak vagyunk vagy egyszerűen csak az ottani legnagyobb ünnepet is meg akarjuk ünnepelni, akkor hálaadási pulykának is nevezhetjük. Én pont e két ünnep között készítettem el. Talán még nem késő tipp azoknak, akik nem halételt készítenek karácsonykor, hanem egyszerűen valami olyan finomságot, amit azért nem mindennap tálalnak fel a családnak. Igaz, hogy hosszan készül, de az előnye az, hogy miután beraktuk a sütőbe, akkor időnként meglocsoljuk, azon kívül nincs vele gond. Közben lehet takarítani, fát díszíteni vagy egy jó könyvvel leülni picit szusszanni.

 Hozzávalók (6 személyre)
3,5 kg pulyka
250 g főtt gesztenye (előfőzött, vákumozott is jó)
15 dkg csirkemáj
1 salotta hagyma
5 dkg aszalt szilva
1 evőkanál rum
100 g bulgur
1/2 tk szárított kakukkfű
1 kis csokor petrezselyem
1 teáskanál majoránna
1 tojás
1 evőkanál só
frissen őrölt bors (ízlés szerint)
1 evőkanál vaj
1 fej fokhagyma

Elkészítés:
A töltelékkel kezdem az előkészületeket. A bulgurt forró vízzel leöntöm, lefedve állni hagyom és 10-15 perc múlva lecsöpögtetem. Az aszlat szilvát apróra vágom, egy evőkanál rummal meglocsolom, picit állni hagyom. A gesztenyét, májat, hagymát apróra vágom és egy nagy tálba öntöm. A fűszernövényeket felaprítom, hozzáadom a bulgurral, aszalt szilvával együtt.

A sütőt 175 fokra előmelegítem (nem légkeveréssel).

A pulykát megmosom, szárazra törölgetem. Kívül, belül megsózom, majd a tölteléket a hasüregébe, valamit az óvatosan fellazított bőre alá töltöm, a bőrét kívülről a vajjal megmasszírozom. A szabadon maradt részeket hústűvel összetűzöm, hogy később ne folyjon ki a töltelék. Egy pecsenyesütő tepsit kiolajozok, beleteszem a pulykát, beledobom a gerezdjeire szedett fokhagymát még héjastól. Lefedem alufóliával és a forró sütőben kb. 4 óra alatt megsütöm. Időnként a saját levével meglocsolgatom.  Az utolsó 15 percre feltekerem a hőmérsékletet 200 fokra.


Fokhagymás polentával és sült zöldségekkel tálalom.

Karácsonyi mézes pálinka

Nem vagyunk nagy pálinkaivók, de ahányszor hazamegyünk vagy amikor hozzánk jön valaki látogatóba, mindig kapunk egy-egy üveggel. Amikor tiltatkozunk, akkor azt hiszik, csak szerénykedünk. Végül kénytelenek vagyunk elfogadni és évekig a szekrényben őrizgetni, mert az itteni barátok sem nagy töményital fogyasztók. Talán még akkor ízlik legjobban, amikor valahogy át lesz alakítva. A testvérem pálinkából készült meggylikőrje például viszonylag hamar elfogyott, de a karácsonyi fűszerekkel ízesített mézes pálinka is sokkal jobban elnyeri a tetszésemet, mint akár a legnemesebb sima pálinka is. Már 4 héttel karácsony előtt el lehet kezdeni készíteni, de még most sem késő.

Hozzávalók:
3 dl pálinka
2 evőkanál méz
1 kávéskanál fahéj (vagy 1 fahéjrúd)
1/2 kávéskanál gyömbér
4 szem szegfűszeg

Elkészítés:
Egy mérőpohárban összekeverjük a hozzávalókat és egy csavaros üvegbe tesszük, jól összerázzuk. Sötét, hűvös helyre tesszük, és 2-3 naponta összerázzuk. Karácsony előtt átszűrjük egy másik üvegbe és már fogyasztható is.

Kávés-diós patkó

Mivel máris itt a december, ma már el is kezdtem karácsonyra a kekszek, aprósütemények sütését. A legtöbb eláll pár hetet a dobozban, és így nem az utolsó pillanatra marad minden. Ajándéknak is kiváló egy-egy kekszes válogatás. Amíg régen csak mézest készítettünk, a külföldi barátoknak hála rájöttem, hogy sokkal izgalmasabb, ha egy egész kis kollekció vár bennünket karácsonykor és most már igyekszem újítani minden évben. Rendszeresen elkészítem a korábban már említett dán julekagert, időnként linzert, mini stollent, de minden egyéb újdonságra vevő vagyok. Most például a neten találtam néhány érdekesnek ígérkező receptet, és ebből az elsőt el is készítettem már ma, picit átalakítva. Mivel fehércsokink nem volt itthon, hagyományos csokit olvasztottam, abba mártogattam a kis cukorgyöngyöket. Így valóban sokkal látványosabbak lettek, de bevallom, hogy nekem jobban ízlett a csupasz változat, ami lehet, hogy nem olyan szép, de nem ropogott a fogam alatt a cukor, és kevesebb kalória is... A karácsony persze nem a fogyókúra ideje, de azért nem árt, ha ilyen apróságokra is odafigyelünk.

A mai kísérlet eredménye így néz ki.

Hozzávalók (48 db-hoz)

• 100 g liszt
• 50 g finomra darált, pirított dióbél
• 5 g őrölt kávé
• 15 g kakaópor
• 50 g porcukor
• 100 g hideg vaj
• 1 tojás sárgája
• 50 g étcsokoládé
• 50 g fehér cukorgyöngy és fehér dekorcukor vegyesen

Elkészítés:

A száraz hozzávalókat (lisztet, diót, kávét, kakaóport, porcukrot) összekeverem, elmorzsolom a vajjal, hozzáadom a tojásságáját. 1-2 órára hűtőbe teszem. Ekkor egy hosszú rudat formálok belőle, amit 8 részre osztok, utána ezekből még kisebb rudakat formálok, amiket 6 felé vágok, majd patkó alakúra formázok. Előmelegített sütőben 180 fokon (nem légkeveréssel) 10 perc alatt kisütöm őket. 

Ha kihűltek, a végüket olvasztott csokiba, majd dekorcukorba mártom. A dekorcukortól olyan hatású lesz, mintha jégkristályok lennének a végén. Jól záródó fémdobozban tárolom.

Forrás:

http://www.nlcafe.hu/advent_mezeskalacs/20151202/karacsonyi-keksz-aprosutemeny-recept/

Szezámolajas keleti csirke pak choijal

Ma kínaias ebédet késztettem. A kínai konyhának nem vagyok akkora ismerője, mint a japánnak vagy koreainak, de amióta rájöttem, hogy ez a konyha nem egyenlő az otthoni gyorsétermekben árult időnként eléggé kétes külsejű, fura ízű ételekkel, szívesen fogyasztom ezt is. Japánban sokszor voltunk kínai étteremben, nemzetközi klubban is ettünk kínaiak által készített ételeket. Itt szerettem meg a pak choi nevű zöldséget is. A keleti boltban vettem hozzá friss csírát, tofut, egy normál boltban csirkemellet és bevetettem hozzá az otthon található keleti fűszereimet. Az eredmény ez lett.

Hozzávalók (4 személyre):

kb. 350 g mini pak choi

250 g csíra

550 g csirkemell

2-3 evőkanál szójaszósz

2-3 cm-es darab gyömbér lereszelve

3 fokhagyma

1 evőkanál napraforgóolaj

2 evőkanál szezámolaj

1 evőkanál pad kapao fűszerkeverék (thai bazsalikom, chili, fokhagyma)

2 evőkanál bulgogi szósz

Elkészítés

A csirkemelleket megmosom, falatnyi darabokra aprítom. Az olajat felmelegítem, hozzáadom a reszelt gyömbért és a kipréselt fokhagymát. Egy perc múlve mehet bele a csirkemell, amit jól átsütök. Közben megmosom a zöldségeket, a pad choit hosszában 4 felé vágom, hozzáadom a csirkéhez, ráöntöm a szójaszószt, bulgogi szószt, a thai fűszerkeveréket, ha szükséges, még szezámolajat. 3-4 perc alatt megpuhul. Közben a csírát is hozzáadom, annak 1-2 perc is elég. Rizzsel, friss tofuval tálalom.

Kamokimchi chigae

Aki engem ismer, talán meglepődik, hogy koreai receptet még sosem tettem közzé, pedig talán még többször készítek ilyesmit, mint japán ételeket. Japánban élve több koreai barátunk volt és rajtuk keresztül sikerült megismernünk egyre többet és többet a koreai konyhából is. A legfontosabb ételük a kimcsi vagy más írásmódban kimchi. Ez tulajdonképpen a mi savanyúkáposztánkhoz hasonlóan készül, tehát fermentálással, viszont az alapja a kínai kel és a savanyú íz mellett kicsit csípős is. A koreaiak szinte minden étkezéshez fogyasztanak belőle. Amikor a barátnőm készítette, a háromtagú családnak egy gyerek-kiskádnyi adagot vágott össze, és ennek elfogyasztása nem is tartott nagyon sok időbe. Igaz, mi is kaptunk belőle kóstolót, de a többségét mégis ők ették meg. Régen a házaknál jellegzetes cserépedényekben tárolták télire. Aki nem kertes házban lakik, az a hűtőben is tarthatja...de erről tudnék mesélni.

A némethez hasonlóan a japán albérletek többsége sem berendezett. Igaz, legalább itt konyhabútor általában van. De a bútorok, mosógép, hűtő hiányzik. Nos, mi egy éppen hazaköltöző koreai pártól vettük meg ezeket a nagygépeket. Még csak egy éves volt mindegyik, de a hűtő vagy fél évig kimcsi szagú volt, hiába volt amúgy tiszta, hiába tárolták benne a kimcsit lezárt dobozban, hiába mostam át többször, idő kellett hozzá, hogy ez a jellegzetes illat elillanjon belőle.

Az erőteljes szag ellenére egy finoman elkészített, ropogós kimcsit mindig szívesen megeszek. Akár csak sok egyéb korei étel mellé, vagy pedig ha már nem annyira ropogós, akkor butakimcsiként vagy ahogy most is készítettem: leves formájában. A névben a "kamo" pedig a másik fő alapanyagra, a kacsára utal japánul...ha jól tudom, koreaiul is. Kell hozzá még hagyma, tofu, a tálaláshoz rizs, és egy egyszerű ebédre elég is ennyi. Legalábbis szerintem. De ne lepődjünk meg, ha a koreai vendéglátónk ennek tízszeresét rakja elénk az asztalra. 

Most nem saját készítésű kimcsit használtam a leveshez, hanem vásároltam. Szerintem ázsiai boltokban már otthon is kapható.

Hozzávalók:
1 csomag tofu (kb. 25 dkg)
1 nagy hagyma
1 doboz kimcsi kb. 25-30 dkg
1 ek shichirin (japán fűszerkeverék)
1 pár csepp raayu (chiliolaj)
1 kacsamell (kb. 40 dkg)
3-4 szár zöldhagyma szár a tálaláshoz
só

Elkészítés:
A kacsáról a bőrt lehúzzuk, kis kockákra vágjuk és saját zsírjában megsütjük, töpörtyűt készítünk, amit aztán egyik feltétként a leveshez elropogtathatunk.

Egy kanállal a kacsazsírból kiveszünk és egy lábasban megdinszteljük rajta a cikkekre vágott hagymát. A kacsamellet 1,5 cm-es kockákra vágjuk és a hagymás zsíron átsütjük. Felöntjük vízzel, megsózzuk, majd közepes tűzön puhára főzzük. Amikor már majdnem puha, hozzáadjuk a kimcsit (falatnyi darabokra vágva, ha szükséges), a tofut, 1 cm-es kockákra vágva. Amikor elkészült, megszórjuk a karikákra vágott zöldhagymával, szükség szerint fűszerezzük a shichirinnel és/vagy raayuval. Főtt rizzsel tálaljuk, ropogtassunk hozzá a kacsatörörtyűnkből esetleg koreia noriból.

Csokis szufflé

Végre fellélegezhetnek azok az olvasóim, akik már kicsit unták a banánt....akarom mondani a tökös recepteket. Most a csokiimádóknak szeretnék kedvezni a csoki szufflé receptem közreadásával. Ahogy azt már a sajtos szufflé leírásánál is megemlítem, ezt a desszertet egy tudományos könyv olvasása után készítettem először, azóta pedig időről időre előveszem. Egyáltalán nem olyan bonyolult az elkészítése, mint sokan gondolnák, csak a fent említett receptben is felsorolt 4 fontos szabályt kell betartani: előmelegített sütő, jól kivajazott formák, jól felvert tojásfehérje, kevés zsiradék. Ha egy recept szerint magas zsírtartalmú hozzávalót is használunk kell, mint most a csokisnál, a tojáshabot csak az utolsó fázisban adjuk hozzá a zsiradékot is tartalmazó masszához.

Hozzávalók (6 adaghoz):
2 dkg kukoricaliszt
2 dl tej
2 tojássárgája
4 tojásfehérje
13 dkg cukor
20 dkg jó minőségű minimum 70% kakaótartalmú csoki

vaj a formák kikenéséhez
kakaópor a formák szórásához

Elkészítés:
A sütőt 180 fokra felmelegítjük (nem légkeveréssel).

A kukoricalisztet kevés tejjel összekeverjük, majd a maradék tejjel felöntjük. Hozzáadva a két tojássárgáját, vastag aljú serpenyőben lassú tűzön állandó keverés mellett besűrítjük. Levesszük a tűzről, majd a cukrot illetve az apró darabokra tört csokit hozzáadjuk, addig keverjük, amíg elolvad. Kicsit hagyjuk hűlni.

A formákat kivajazzuk, majd kakaóporral egyenként megszórjuk.

Felverjük a tojásfehérjéket, belekeverjük a tojásos-csokis masszába, az edényeket kb. 3/4-ig megtöltjük vele. Fontos lépés, hogy utána a mindegyik edényt a konyhapult aljához csapkodjuk, hogy a massza egyenletesen el tudjon oszlani az alján. Kb. 15 perc alatt készre sütjük. Forrón tálaljuk.

Divat mostanában a forró sütiket valami hideg édességgel kombinálni, például a csokis szufflét vanília fagyival. Én ettől az összeállítástól ódzkodom, mert szeritem a fogaknak nagyon nem tesz jót a kétféle hőhatás egy időben. De aki ennek ellenére így szeretné fogyasztani, annak szíve joga.