Sajtos szufflé lazaccal és spárgával

Itt a spárgaszezon, és ilyenkor én is veszek időnként egy egy csokorral. Nem igényel különösebb előkészítést, csak megpucolom, az alját letöröm, megfőzöm, és kiváló köret. Angliában szoktam rá anno, hogy ha húst, vagy halat készítek, akkor mellé nem csak egyéféle köretet készítek, hanem a krumpli vagy rizs mellé mindig van valamilyen zöldség is. Nos, most ezt a funkciót töltötte be a spárga a sült lazacom mellett.

A másik köretem ennél több szót érdemel, mert az a sokak által mumusnak tartott szuffléról van szó. Bármilyen meglepő, én a szufflé készítéséhez nem egy szakácskönyv, vagy internetes oldal olvasása után kaptam kedvet, hanem egy tudományos könyv lapozgatása közben. Mert a főzés tulajdonképpen színtiszta kémia. Ilyenkor a hő hatására az eredeti alapanyagok átalakulnak, egymással kölcsönhatásba lépnek, hogy végeredményképpen valami teljesen mást kapjunk belőle. Jó esetben valami sokkal jobbat, de előfordulhatnak malőrök is. Ezekre is létezik mindig egy tudományos magyarázat pl. miért lesz rágós a hús, miért nem kel meg az élesztős tészta, vagy miért esik össze a szufflé. Aki a részletekre kíváncsi, annak ajánlom elolvasni Peter Barham: The Science of Cooking című könyvét. Én ebből sajátítottam el a tökéletes szufflé készítésének alapelveit.

Megtudtam, hogy nem kell aggódni, hogy a szufflé összeesne attól, mert sülés közben egyszer csak rányitjuk a sütőajtót. Viszont van 4 alapelv, amit fontos betartani:

• Mindig melegítsük elő a sütőt
• A sütőformákat jól vajazzuk ki, még a peremüket is, sütés előttig a hűtőben tároljuk
• Amennyire lehetséges óvakodjuk a zsiradékok túlzott használatától a tésztában. Ezektől eshet össze
• A tojásokat válasszuk szét, és a fehérjékből a lehető legkeményebb habot verjünk, amit csak a készítés utolsó fázisában, sütés előtt keverjünk hozzá

Hozzávalók (4 személyre):
1 csokor spárga
1 csipet só, cukor, citromlé

4 szelet lazac
vaj a sütéshez

2,5 dkg vaj (+ ugyanennyi a formák kikenéséhez)
1,5 dkg liszt
1.5 dl tej
 3 tojás
1 ek mustár
10 dkg Cheddar sajt reszelve
só
frissen őrölt bors

Elkészítés:
A szuffléformákat vékonyan, egyenletesen kivajazzuk, felhasználásig a hűtőbe tesszük.  A sütőt 180 ºC-ra melegítjük.

A spárgát meghámozzuk, cukros, sós, citromos vízben megfőzzük. Félretesszük.

A szuffléhoz megolvasztjuk a vajat, bele a lisztet, elkeverjük, majd a tejet hozzáöntve csomómentesre keverjük addig, amíg besűrűsödik. Levesszük a tűzről. Ha kicsit hűl, belekeverjük a tojások sárgáját, a mustárt, a reszelt sajtot, sózzuk, borsozzuk. A tojásfehérjét keményre verjük, és óvatosan elkeverjük a sajtos masszával.  Kiadagoljuk a szuffléformákba. Mielőtt betennénk a sütőbe, ezeket egyesével az asztallaphoz veregetjük, hogy a massza mindenhol egyenletesen oszoljon el bennük. 15 perc alatt készre sütjük.

Amíg a szufflé készül, a lazacot vajon megsütjük. Előmelegített tányérokon tálaljuk.

Rebarbarás pite

Még javában tart a rebarbaraszezon, ezért talán még nem késő egy ebből a zöldségből készült süteménnyel előrukkolnom. Egyszerűen megunhatatlan savanykás, hűsítő íze, különösen a mostani melegebb napokon. Hogy ne legyen unalmas, az elkészítését mindig variálom egy picit. Most például a nagymamám almás pitéjének a receptjét átalakítva alkottam meg a következő kreációt.

Hozzávalók (egy nagy tepsihez):
60 dkg liszt
20 dkg zsír v. 25 dkg margarin
20 dkg cukor
1 sütőpor
1 vaníliáscukor
1,5 tojás a tésztába + 0,5 tojás a kenéshez
1 kanál tejföl
kevés tej

A töltelékhez:
1 kg rebarbara megmosva, szeletekre vágva
3-4 ek barnacukor
2 kk őrölt fahéj
3-4 ek édes morzsa

Elkészítés:
Először a tölteléket készítettem el. Mivel nem voltam biztos benne, hogy a rebarbara a sütési idő alatt teljesen megpuhul-e, a biztonság kedvéért előfőztem, amíg félig puha lett. Barna cukorral és fahéjjal ízesítettem, hagytam kihűlni.

A sütőt 180 ºC-ra melegítettem.

A tésztához a lisztbe belekevertem a sütőport, a zsiradékkal elmorzsoltam. Bele a tojás, vaníliáscukor, cukor, tejföl, és egy kevés tej. Gyors mozdulatokkal összeállítottam a tésztát.  A tésztát kétfelé osztottam és kinyújtottam. Az alsó fele ment a sütőpapírral kibélelt tepsibe. Villával megszurkáltam. Rászórtam egy kevés összetört kekszet, a maradék morzsát pedig a töltelékhez kevertem, hogy a töltelékből szivárgó nedvességet felszívja.  (Én most éppen még a karácsonyról maradt gyömbéres kekszet törtem össze húsklopfolóval, de bármilyen maradék keksz jó.) Az így keletkezett tölteléket az alsó lapra helyeztem, rá a kinyújtott felső lapot. Erre villával rácsokat húztam díszítésképpen, a maradék felvert tojással megkentem, és a forró sütőben körülbelül félóra alatt készre sütöttem.

Pizza

Lehet, hogy nem a legegészségesebb, de nagyon finom az egyik legismeretebb olasz étel, a pizza. Az olaszoknak biztos lenne egy-két szavuk ahhoz, hogy a világ különböző tájain mi mindent adnak el pizza álnév alatt. Valóban én is voltam már például Japánban olyan "olasz" étteremben, ahol belépéskor megcsapott a szójaszósz illata. Nem meglepő, hogy innen nem túl elégedetten jöttem el, és legközelebb már nagy ívben elkerültem a hasonló helyeket. Ha belegondolunk, nálunk Magyarországon is mennyi förmedvényt ettünk, amikor azt hittük, pizzát eszünk. Még fiatal koromban én is büszkén készítettem egy újságban talált recept alapján a fele rétesliszt, fele sima liszt alapú jó vastag pizzákat kolbászos, hagymás feltéttel. Azóta már szerencsére tudom, milyen is az igazi pizza, és időnként újra nekiállok. Nekem a Stahl Judit pizzareceptje vált be, a szószt is az ő instrukciói alapján készítem. A feltétek kiválasztásánál pedig vagy nézelődöm ötletekért, vagy csak onnan kapok inspirációt, mit találok a hűtőben.

Hozzávalók:
1 kiló liszt
2 evőkanál só
1 evőkanál szárított oregano
frissen őrölt fekete bors
2 tasak szárított élesztő
2 teáskanál cukor
6 deci langyos víz
6 evőkanál olivaolaj
olivaolaj a tál kikenéséhez

Először langyosra melegítem a lisztet a mikróban úgy, hogy a legalacsonyabb fokozatra zacskóstul beteszem 1 percre, aztán beleszitálom egy nagy tálba és hozzákeverem a sót, a szárított oregánót és a frissen őrölt borsot. Utána a legnagyobb keverőtálamba amim csak van, beleszórom a szárított élesztőt és a cukrot. Langyos vízzel simára és hozzáteszem az olivaolajat is. Előszedem a kézi robotgépet, beleillesztem a tésztadagasztó-karokat, majd lassú fokozatra kapcsolom és elkezdem az élesztos-olajos vízbe apránként belekeverni a fűszeres lisztet. Amikor már az összes lisztet beledolgoztam, akkor nagyobb fokozatra váltok a gépen és 6-7 percalatt hólyagosan simára dagasztom a pizzatésztát. Még 1-2 percig kézzel is átdolgozom a bucit, aztán vékonyan kiolajozott tálba beleforgatom, hogy sehol ne száradjon ki és konyharuhával lefedve 45 perc alatt meleg helyen a duplájára kelesztem. Utána újra átgyúrom a tésztát és elosztom 4 egyenlő részre. Amíg az egyiket vékonyra kinyújtom, vagy kihúzogatom, mint a lángostésztát, addig lefedve tartom a többi cipót. (Ha a várakozás alatt nagyon duzzadoznának, akkor hűvösebb helyre költöztetem őket.) A kis jóindulattal körlapnak is nevezhető pizzát enyhén megolajozott sütőlapra teszem és 15 perces pihenő után jöhet rá vékonyan a pizzamártás meg azok a toppingok, amelyekre épp kedvünk támad. Előmelegített 220 C-os (gázsütőn 7-es fokozat) 20-25 perc alatt sülnek a pizzák ropogósra attól függoen, hogy mivel pakoltuk meg őket. 4 tekintélyes méretű pizza lesz belőle 8 ember számára.

Megjegyzés: Ha sütés közben derül ki, hogy a társaság nem fog megenni ennyi pizzát, akkor sem kell kidobni a maradékot. Én ilyenkor a pizzatészta maradékát kinyújtom, de nem teszek rá feltétet, hanem üresen berakom sülni 5 percre, hogy már ne keljen tovább. Kihűtöm, és egy zacskóban a fagyasztóba teszem. Később jól jöhet még, amikor kevesebb időm van főzőcskézni. Ekkor csak kiveszem a fagyasztóból, rádobálok tetszés szerinti feltétet, és készre sütöm.

PIZZAMÁRTÁS
Ez egy egyszerű és finom pizzaszósz. Nem kell hosszasan főzögetni, pepecselősen passzírozgatni, csak mindent beletenni a turmixgépbe és megnyomni a gombot.

 Hozzávalók:1 doboz (40 dekás) hámozott paradicsom konzerv2 teáskanál szárított oregano2 gerezd fokhagyma2 evőkanál olivaolaj1 evőkanálnyi sűrített paradicsompépfrissen őrölt fekete bors Az alaposan lecsepegtetett paradicsom konzervet belezuttyantom a turmixgépbe, aztán hozzászórom az oreganot. A fokhagymagerezdeket megpucolom és átnyomom a fokhagymaprésen, majd az erős illatú zúzadékot is beleteszem a turmixgépbe. Löttyintek hozzá olivaolajat és belekanalazom a sűrített paradicsomot. Tekerek hozzá frissen őrölt borsot -sót azért nem, mert a pizzán a toppingok és a sajt úgyis elég sós lesz-, és röpke pillanatok alatt krémesre turmixolom szét a pizzamártást.4 nagy pizzához elég. 

Megjegyzés: Ha a tésztából csak féladagot készítek, a mártásból akkor általában marad. Sebaj! Lefagyasztom, és legközelebb felhasználom.

FELTÉT ÖTLETEK
1. Margaritha: vékonyra vágott paradicsom, mozzarella sajt, ha elkészült, bazsalikomlevelek rátépkedve
2. Magyaros: kolbászkarika, húsos szalonna, hagyma vékony szeletekre vágva
3. Gombás: csiperke gomba vékony szeletekre vágva, rá reszelt sajt
4. Tonhalas: tonhalkonzerv, fekete olivabogyó
5. Kukoricás: morzsolt főtt kukurica (lehet fagyasztott is), jó sok fokhagyma apróra vágva
6. Pármai sonkás-rukkolás: a rukkolát csak sütés után tesszük a pizzára
7. Négysajtos-olivabogyós: tetszés szerinti sajtválogatás, fekete olivabogyó
8. Négysajtos bianco (a'la Gordon Ramsay): 160 ºC-on légkeveréses sütőben 8 nagy fokhagymát gerezdekre szedve, de nem meghámozva, egy kevés olivaolajjal megöntözve megsütünk kb. 20-25 perc alatt. A megpuhult fokhagymákat egy kis tálba kinyomjuk a héjukból, villával összenyomjuk, 1 evőkanál apróra vágott rozmaringgal, 3-4 evőkanál jó minőségú olivaolajjal elkeverjük. A paradicsomos pizzamártás helyett (!) ezt az elegyet kenjük a pizzára. Frissen reszelt parmezánnal, kecskesajttal, goronzolával és pár szelet mozzarellával felturbózzuk, és sütjük.
9. Spenótos-tojásos bianco pizza. Szintén nem kell hozzá paradicsomszósz. A spenótleveleket előfőzöm, a tésztára helyezem. Beteszem sülni. Amikor majdnem kész, ráütök fejenként egy tojást, és 5 amikor a belseje még folyós, de a tészta széle már ropogós, kiveszem.

Posírozott tojás madárbegy salátával

Reggelizz úgy, mint egy király, ebédelj úgy, mint egy polgár, vacsorázz úgy, mint egy koldus. A mai rohanó világban már sajnos kevesen tudják ezt az alapszabályt betartani, mert reggel rohanunk, nehogy elkéssünk, a munkahelyen örülünk, ha valamit be tudunk kapni ebédre két tárgyalás között, aztán este fáradtan hazaérve lehet, az összes elmaradt kalóriát magunkhoz vesszük. Ez így nem túl egészséges. Igaz, sokszor nem is tőlünk függ, mennyi időt és mikor tudunk napközben étkezésre fordítani. Viszont reggel érdemes félórával korábban kelni, elkészíteni egy finom reggelit, átgondolni, átbeszélni a napot, és csak utána belevetni magunkat a mindennapi hajszába. Megéri!

Hozzávalók (fejenként):
1 tojás
1 ek ecet
1 szelet rozskenyér
egy maréknyi madárbegy saláta
4 miniparadicsom
balzsamecet, só, bors ízlés szerint

Elkészítés:
Egy lábasban vizet teszek fel forrni a tojás posírozáshoz, amihez a részletes insrukciók itt olvashatók. Közben a salátát alaposan megmosom, lecsepegetem. A paradicsomot megmosom, megtörölgetem és félbevágom. A kenyeret megpirítom, és a mikor a tojás kész, ráhelyezem. Ízlés szerint sózom, borsozom. A salátára pedig egy kevés balzsamecetet öntök.

Tésztával rakott kelkáposzta

A kelkáposzta az a zöldség, amiről elsőre a többségnek a főzelék jut eszébe, vagy maximum a rakott kel. Én mindkettőt nagyon szeretem, de amikor az egyik feléből már elkészítettem a főzeléket, a másik feléből pár nap múlva nem akarok megint azt készíteni, mert megunni azért nem szeretném. Így bukkantam rá erre a nagyszerű receptre, amiben az eddig egyoldalúan elkészíthetőnek tűnő zöldség teljesen új életre kelt.

Hozzávalók:
1/2 fej kelkáposzta
4 gerezd fokhagyma
5 dkg vaj
30 dkg fusilli tricolore tészta
1 dl tejszín
10 dkg kéksajt
10 dkg reszelt keménysajt (én fele gouda, fele pizzamozzarellát használtam most hozzá)
1 csokor petrezselyemzöld
só, bors ízlés szerint

Elkészítés:
A kelkáposztát ujjnyi vastagságúra vágjuk, vajon, kevés víz hozzáadásával ropogósra pároljuk. A fokhagymát összepréseljük, hozzáadjuk, sózzuk, borsozzuk.

A tésztát kifőzzük, alaposan lecsepegetetjük, majd a kifőtt kelkáposztával elvegyítjük. Hozzáadjuk a tejszínt és a kéksajtot (apró darabokra tördelve). Tűzálló tálba helyezzük, bőségesen megszórjuk reszeltsajttal, majd 200 ºC-on félóra alatt pirosra sütjük.

Sült szoba (yakisoba)

Nem terveztem ilyen hamar egy újabb szoba recepttel előállni, de egy barátnőm kifejezetten kérte tőlem ezt a receptet, ezért az ő kérésére jöjjön a sült szoba.

Hozzá pedig egy kis történet Japánból. Ha ott elmegyünk valahová kirándulni, egyben biztosak lehetünk: szoba étterem mindig lesz az adott helyen. Ez az egyik legolcsóbb és legnépszerűbb étel ott. Ha már Japán, akkor azt is meg kell említeni, hogy ott minden tájegység híres valamiről. Az emberek fejében megvan, ha Oszaka, akkor takojakit kell enni, ha Szendai, akkor grillezett marhanyelvet, ha Hiroshima, akkor káposztás okonomijakit, ha Miyajima, akkor osztrigát, ha Nagano, akkor szobát. Természetesen máshol is vannak olyan eldugott szoba éttermek, amiről minden tudja, hogy "híres", és természetesen ha a környéken jár, akkor oda áramlanak. Amikor rákérdezünk, hogy miért híres, a legöbbször nem tudják megmondani. De híres és mennek.

A lényeg a lényeg, hogy a japánok nem tudják megunni a szobát. Még akkor sem, ha a híres Fuji-közeli fürdőhelyre, Hakonéba érve este 6 után már csak szoba éttermeket találnak nyitva a városkában. Még akkor sem, ha délben is azt ettek. Nálam azért ez már picit sok egy napra, de ilyenkor segítségünkre siet a sült szoba, mert ez tulajdonképpen nem is a hagyományos hajdinás, teljes kiőrlésű tésztából készül, hanem egy kínai stílusú világosabb tészta az alapja. Én viszont most a japán tésztából készítettem el, mert ez volt itthon. Az elkészítési mód változatlan.

Hozzávalók (4 személyre):

2 adag szoba tészta (ha lehet, csúka (chuka) szoba legyen)

150 g vékonyra szeletelt sertéshús (comb)

5 g szárított szakura rák (vagy 10 dkg garnélarák)

3 nagy káposztalevél

100 g babcsíra

1 kisebb répa

1 nagy fafül gomba (ha szárított fafül gombánk van, akkor egy maréknyi, forró vízbe beáztatva)

2 ek étolaj

só, bors ízlés szerint

A szószhoz:

1 ek oyster (osztriga) szósz - (keleti boltokban, hipermarketekben kapható)

2 tk Worcester szósz

1 tk szójaszósz

2 ek főzőszaké

egy csipet só, és bors ízlés szerint

A tálaláshoz:

pácolt gyömbér, esetleg apróra vágott nori (alga)

Elkészítés:

A húst 2-3 cm-es darabokra vágjuk, sózzuk, borsozzuk. A káposztaleveleket 1 cm-es kockákra aprítjuk. A répát megmossuk, hámozzuk, és vékony kis hasábokra vágjuk (kb. 1-2 mm). A fafül gombát áztassuk be, majd ha már megduzzadt, vágjuk csíkokra. A babcsírát mossuk meg, csöpögtessük le.

A tésztát forrásban lévő vízben kifőzzük (kb. 5 perc), hideg vízben átmossuk, lecsöpögtetjük.

Egy vastag aljú serpenyőben melegítsük fel az olajat, majd dobjuk rá a sertéshúst. Amint megsült, a káposztát, a csírát, a répát, a fafülgombát, és gyors tűzön süssük meg őket.  Hozzáadjuk a tésztát, megkavarjuk. Hozzáadjuk a szakura rákot (vagy a garnélarákot).

A szósz összetevőit még a sülés alatt összekeverjük, és a rákkal együtt ráöntjük a tésztára. Egy-két perc alatt el is készül.

Porciózzuk ki tányérokra. Mindegyik tetejére tegyünk egy egy adag savanyított gyömbért és apróra vágott norit.

Megjegyzés:

A képen talán látszik, hogy én ez alkalommal szusi-gyömbérrel díszítettem, mert csak az volt itthon. Ha valaki célirányosan csak ezért vesz gyömbért, akkor inkább az ennél sötétebb színű, apró hasábokra vágott verziót válassza.

Tipp:

• Még finomabb lesz az étel, ha a kifőtt szobát előbb barnára sütjük, és csak ezután adjuk hozzá az ételhez a fent leírt időpontban.
• Japánban is haladnak a korral, és sok étteremben kínálnak majonézt is hozzá a hagyományos díszítőelemek, fűszerek mellett.

Zöldséges gnocchi padlizsánnal, cukkinivel és gombával

Hozzávalók (4 személyre):
50 dkg friss gnocchi
1 nagy padlizsán
1 cukkini
3 duci fokhagyma
4 nagy csiperkegomba
1 csokor friss petrezselyemzöld
4 ek olivaolaj (a sütéshez)
1 ek vaj (a sütéshez)
só
bors

Elkészítés:
A zöldségeket megmosom, a padlizsánt, cukkinit vékony, hosszúkás szeletekre vágom, a gombát közepes kockákra. Egy grillezős serpenyőben magas hőmérsékleten mindegyik zöldséget megsütöm, közben picit olivaolajat löttyintek rájuk, megborsozom őket. A padlizsánnál fontos, hogy puhára süssem, a cukkini maradhat ropogósabb. Amint elkészültek, félreteszem őket, és a padlizsánt, cukkinit falatnyi darabokra aprítom. Egy mély serpenyőt veszek elő, amiben egy-egy evőkanál olajat és vajat melegítek, rádobom a friss gnocchit és 5 perc alatt megpirítom (főzni nem kell előtte). Ekkor beledobom a fokhagymát, és a meggrillezett zöldségeket, átkavarom, és már kész is. A tűzről levéve a megmosott, felaprított petrezselyemzölddel tálalom. Ízesítéshez pedig pepperoniolajat vagy rozmaringolajat ajánlok hozzá ízlés szerint.

Sajtos ropogós / sajtos tallér

Egy megunhatatlan klasszikus ropogtatnivaló a sajtos tallér. Az ember vendégségbe megy, eléraknak egy nagy tállal, amiből kivesz csak egyet, aztán még egyet, aztán még egyet...és hopp, a tál valahogy üres lett. Ha jó sült, jó sok sajt van benne, akkor nem lehet eleget enni belőle, olyan finom. 

Az elkészítése nem bonyolult, ám kicsit hosszadalmas.  Szükséges hozzá egy speciális tallérsütő. Vagy gázos, vagy elektromos. Mi egy waffel/tölcsérsütőt vettünk hozzá fillérekért, ami eddig nagyon jó szolgálatot tett. Az alább leírt mennyiségű tésztát 2,5 óra alatt sütöttük ki úgy, hogy egyszerre három tallért sütöttünk viszonylag barnára. Megéri a befektetett energia, mert sokáig elég lesz...hacsak közben nem járunk rá túl gyakran.  Jól záródó fémdobozban tároljuk.

Hozzávalók:
60 dkg liszt
2 tojás
10 dkg vaj
30 dkg kemény reszelt sajt
2,5 dl tejföl
1 cs. sütőpor
1 nagy kk. só

Elkészítés:
Az összes alapanyagot összegyúrjuk nudli keménységűre. Fél kisujjnyi vasagságúra nyújtjuk, és egy 4 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. Kekszsütőben kb. 3 perc alatt készre sütjük.

Macaron

A magyarországi oldalakat olvasgatva látom, hogy már otthonra is egyre jobban begyűrűzik a macaron őrület. Aki menő akar lenni, az macaront eszik, de még jobb, ha maga süti. Én egy bő évvel ezelőtt készítettem először egy barátnőmmel, aki ebben az esetben a szakértő szerepét töltötte be, mert ő már evett legalább korábban macaront, és a tutti receptet, praktikákat a francia anyósától hozta, tehát nyugodtan rábízhtattam magam. Neki hála, végre én is megkóstolhattam, és legalább már tudom, miről van szó. Külsőre egy szép színes, látványos teasüteménynek nézett ki. Hogy kóstolás után mit gondoltam róla? Hogy egy szép színes, látványos teasütemény. Finom volt, nem mondom, de hogy mi indokolja ezt a szűnni nem akaró felhajtást körülötte...Talán ugyanaz a helyzet, mint a ruháknál a divatban. Egyszer felkapnak egy fazont, egy ízt, egy külsőt, és attól fogva mindenki azt hordja/azt eszi. Pár év múlva meg meg jön egy újabb trónkövetelő.

Addig is lehet otthon kísérletezni a színekkel, az ízekkel. Nem bonyolult elkészíteni, csak egy ráérős délutánt rá kell szánni, mert ahány adag, annyi szín. Ezeket pedig érdemes egyesével, egymás után kikeverni, hogy az arányok ne boruljanak fel.

 Hozzávalók:
1 közepes tojásfehérje
40 g apróra őrölt mandula
65+15 g porcukor


+ ételszínezékek ízlés szerint

+ töltelékek ízlés szerint

Elkészítés


1. A 65 g porcukrot és az őrült mandulát egy tálba szitáljuk (csak ekkor mérjük le).
2. A tojásfehérjét gőz fölött enyhén megmelegítjük, majd keményre verjük. 
3. Hozzáadjuk a maradék porcukrot és a színezéket tetszés szerint.
4. Óvatosan hozzáadjuk a mandulás-cukros őrleményt, alaposan elkeverjük
5. Az így elkészült habot tegyük egy műanyag zacskóba, és sütőpapírral lefedett sütőlemezre egyenletesen elosztva kb. 3 cm átmérőjű korongokat nyomunk belőle
6. 30-45 percre tegyük hűvös helyre száradni. Ha megérintjük, és már nem ragad az ujjunkra, akkor lesz jó
7. A sütőt melegítsük elő 150°C-ra (nem légkeveréssel)
8. Helyezzük be a sütőlemezt, és a macaronokat 10 perc alatt süssük készre. Lehetőleg ne barnuljon meg a tetejük.
9. Kihűlés után tetszés szerinti töltelékkel töltjük arra figyelve, hogy a tészta és a töltelék színe lehetőleg elüssön egymástól.

Töltelék variációk:

1. Házi lekvár (lehetőleg nem zselés)

2. "Citromlekvár" (lemon curd)

• 1/2 citrom leve
• 1 tojás
• 25 g vaj
• 35 g cukor
• 1 tk kukoricaliszt

Olvasszuk fel a vajat, adjuk hozzá a cukrot, a kukoricalisztet és a citromlevet. A tűzről levéve keverjük hozzá a tojást addig, amíg megszilárdul. Legalább egy óráig hagyjuk a hűtőben lehűlni.

3. Fehércsokikrém

• 180 g fehércsoki apróra vágva
• 80 ml tejszín
• 20 g vaj

Egy duplaaljú serpenyűben lassan melegítve olvasszuk össze a vajat és a tejszínt, hevítsük addig, amíg már majdnem forr. Ekkor vegyük le a tűzről, gyorsan kavarjuk bele a fehércsokit, és hagyjuk kihűlni. Hűtőben kb. 20 perc alatt dermed meg.