Gesztenyekrémleves

Franciaországban egy esküvőre voltunk hivatalosak, ami nagyon érdekes volt kulináris szempontból is. Amíg nálunk hagyományosan egy tálban középről mindenki szedhet, vagy újabban svédasztalról válogathat, addig ott kicsit szigorúbb rend szerint zajlik az étkezés, legalábbis ezen az egy alkalmon így történt. Az esküvő kora délután volt, ami után a szállásunkon az aperitifhez apró szendicsfalatkákat szolgáltak fel úgy 4 óra felé, amik hamar elfogytak. Eztán csak vártunk, vártunk, és olyan 9 óra körül átmentünk a vacsora helyszínére, ahol személyre szólóan felszolgálták a levest, mindenkinek egy tányérral. Addigra már kopogott a szemünk az éhségtől. Viszont nem csak ezért esett nagyon jól az első fogás: gesztenyekrémleves sajtos-szezámos rúddal, körülötte pedig paté, savanyú uborka,  paradicsom, pármai sonka, és egy golyónyi tésztaféle, töltelékkel. Utólag tudtuk meg, hogy mi más is lett volna ebben a töltelék, ha nem csiga. Sebaj, legalább ezt is megkóstoltuk:

A főételről nem készült fotó, viszont ez volt a másik nagy kedvencem: őzragu gyönyörűen tálalva nyárson sült zöldségekkel, fehérborban pácolt körtével.

Az utolsó fogás előtt a pincérek körbejártak, hogy akkor ki kér desszertet, és ki kér sajtot. Talán itt tűnt ki leginkább, hogy nem magyar lakodalomban járunk. Vagy, vagy? Én legszívesebben ebből is, abból is ettem volna, de végül a desszertet választottam. Ez a menyasszony kérésére készült mint svájci különlegesség. Nem tudom, ebből ő mit gondolt svájcinak, mert egy eper volt félbevágva, egy szem egyéb gyümölcs, egy gömb vaníliafagyi, és egy füge ráültetve egy habcsókra. Talán a habcsókra gondolhatott? Lehet. Így együtt nekem ez a desszert a semmi különös kategóriába tartozott, ennek a receptjéért nem fogok mindent megmozgatni. Viszont a levesért bármit.

Mivel érthetően nem a barátaink főztek, a titkos receptet ők maguk sem tudták sajnos megadni. Böngésztem a magyar oldalakat, de ott mindenhol inkább desszertszerű, édes gesztenyekrémleves recepteket találtam. Ez a leves viszont pont azért nyerte el a tetszésemet, mert gesztenyeízű volt ugyan, de nem édes. Külföldi oldalakon találtam hozzá ötleteket, és azokból inspirálódva született meg az én verzióm, ami így néz ki:

Hozzávalók:

40 dkg vákumcsomagolt főtt gesztenye
1,2 l csirke vagy zöldség alaplé
1 nagyobb salotta hagyma
1 répa
1 zellerszár (elmaradhat)
1 diónyi vaj
2 dl tejszín
2 dl száraz fehérbor
só, bors ízlés szerint

petrezselyemlevél (a díszítéshez)

Elkészítés:
A vajat egy nagy lábasban megolvasztom, a hagymát apró kockákra vágom, a répát megmosom, meghámozom, és karikára aprítom, a zellerszárat vékonyra szeletelem. Amikor a vaj felmelegedett, minden zöldséget rádobok, és fefedve puhára dinsztelem őket. Ekkor jöhet hozzá a gesztenye. Egy-két kavarás után jöhet bele annyi az alapléből annyi, ami pont elfedi. Ezzel addig főzöm, amíg meg nem puhul. Hagyom a levest hűlni, majd botmixerrel pürésítem. Ekkor hozzáadom a maradék alaplevet, és a tejszín felét. 5 perc alatt összefőzöm, és már kész is.

A tejszín másik felét habverővel keményre verem, és tálaláskor egy-egy kanállal teszek minden tányérra  belőle. Egy petrezselyemlevelet szúrok a közepébe.

Ahogy a receptből kitűnik, én mindenféle körítés nélkül készítettem a levest. Számomra ez így is egy ünnepi leves, ami kiváló lehet karácsonykor, vagy egyéb jeles alkalmakkor. Viszont aki úgy érzi, az nyugodtan tálalhatja az első képen látott dolgokkal.