Grillezett padlizsán és cukkini kéksajttal

A gyorsan valami finomat mottó jegyében született meg ez a borkorcsolya a minap. A boltba nem volt kedvünk lemenni, ezért csak az itthon található dolgokból tudtam dolgozni. Volt itthon maradék kéksajt, no meg egy-egy egész padlizsán illetve cukkini.

Hozzávalók:
1 nagyobb cukkini
1 nagyobb padlizsán
15 dkg kéksajt
1 csokor friss bazsalikom
2 gerezd fokhagyma
só, bors ízlés szerint
2-3 ek olivaolaj
balzsamecet ízlés szerint

Elkészítés:
A cukkinit, padlizsánt megmosom, hosszúkás szeletekre vágom, sózom, borsozom. Egy grillezős serpenyőt vékonyan megkenek olivaolajjal, majd magas hőfokon megsütöm a zöldségeket. Amikor már majdnem készen vannak, csak akkor dobom közéjük az egész gerezd megtisztított fokhagymát. Amikor szépen megsült minden, egy előmelegített tálra teszem őket, ízlés szerint még egy kevés olivaolajjal, balzsamecettel meglocsolom, rátördelem a kéksajtot, ami enyhén rá fog olvadni. Közben a bazsalikomleveleket apróra tépkedem, és már tálalom is.

Karamelltorta

Többször próbálkoztam már tortát sütni, de bevallom - ha ízre jól is sikerültek - a díszítéssel időnként meggyűlt a bajom. Nemrég viszont a testvérem ajánlott egy tortát, amit egyszerű elkészíteni, mégis látványos. Egy szülinapos ismerősömnek sütöttem meg, és szerintem elég jól sikerült...csak nagyon édes lett. Legközelebb a cukor mennyiségét biztosan csökkenteni fogom, egyetemben az egész krém mennyiségével. Az alább leírt krémből viszonylag sok maradt még, ezekből pohárkrémet készítettem. De egy ilyen erőteljes, kalóriadús torta után kinek van még kedve napokon belül ugyanazt az ízt pohárkrémben is megenni... Állítólag a krém fagyasztható, később újra felhasználható, de talán jobb egyszerűen csak kevesebbet készíteni belőle.

Hozzávalók (23 cm-es tortaformához)
A piskótához:
8 tojás
160 g cukor
160 g liszt

A krémhez:
1200 ml tejszín
600 g cukor
320 g fehércsoki

(legközelebb a krémet ezekkel az arányokkal próbálom ki:
900 ml tejszín
400 g cukor
240 g fehércsoki)

A díszétéshez:
100 g étcsoki
pár csepp étolaj

Elkészítés:
A piskótához különválasztom a tojásfehérjét és a sárgáját. A cukor felét a tojássárgával fehéredésig keverem. A tojásfehérjét a cukor másik felével kemény habbá verem, majd ebbe óvatosan beleöntöm a tojássárgás masszát. Hozzászitálom a lisztet és egyenletesen elkeverem, tortaformába öntöm. 160 ºC-os sütőben kb. 40 perc alatt készre sütöm. (Érdemes előző nap elkészíteni, könnyebb vele dolgozni.)

A krémhez a tejszínt felforralom és félreteszem. A cukrot egy nagy edényben folyamatos keverés mellett karamellizálom, majd hozzáöntöm a még mindig forró tejszínt. Leveszem a tűzről és hozzákeverem a fehércsokit. Ha kihűlt, éjszakára a hűtőbe teszem, másnapra besűrűsödik a krém. Ekkor elektromos habverővel kihabosítom, de vigyázat, nehogy túl sokáig verjük, nehogy karamelles vaj legyen belőle krém helyett.

A díszítéshez a csokit gőz fölött egy pár csepp olajjal megolvasztjuk, és sütőpapírra tetszés szerinti mintákat csorgatunk belőle. Kihűtjük.

A torta összeállítása:
A piskótát 3 lapra vágjuk, bőven megkenjük a karamellkrémmel, jusson a tetejére és oldalára is. Villával vagy habkártyával csíkokat húzunk rá, a csokidíszeket egyenletesen elhelyezzük rajta.

Íme egy kis segítség a torta elkészítéséhez egy profitól:

Karamelltorta - Farkas Vilmos - Miele Főzőiskola

Körözött

A mai receptet elsősorban külföldi olvasóimnak szánom, mert ezt a szendvicskrémet Magyarországon mindenki ismeri, mindenkinek megvan a saját verziója. Ki kenyérre kenve eszi, ki mártogatja, ki paprikába töltve ropogtatja. Mindenhogy finom.

Külföldön élve a recept legnehezebb pontja a fő alapanyagnak, a túrónak a beszerzése. Ezt csak az érti igazán, aki élt már külföldön.  Olvastam már arrogáns hozzászólást a témában receptes oldalon, amikor a megnyilvánulásból egyértelműen kiderült, hogy az illető lehet, hogy angol- vagy németórán megtanulta a túró szó fordítását (cottage cheese vagy Quark), de fogalma sincs arról, hogy valójában ezek mögött a fordítások mögött milyen termék rejtőzik.  Nem beszélve arról, hogy egyes országokban pedig még ezek a túrószerű termékek sem léteznek. Miért is lenne ez egyértelmű?

Amit én tapasztaltam, a következő: Japánban túrókrémszerű massza kapható, ami még palacsintatölteléknek elmegy, Angliában, Németországban vagy nagy darabos sajtszerű massza lapul a cottage cheese illetve a Quark dobozában, vagy krémtúrószerűség. Egyik sem hasonlít a mi túrónkra. Európában viszont a megmentőink a lengyel boltok, ahol Twarog néven be tudjuk szerezni a mi túrónk hasonmását, ami kiváló süteményekhez, túrós csuszához és körözötthöz is.

Hozzávalók:
250 g túró
1 ek puha vaj
1 ek tejföl (ha csak krémet túrószerű készítményt kapunk, ez elmaradhat)
1 kis lilahagyma vagy 1 csokor snidling apróra vágva
1 kk őrölt paprika
1 kk mustár
1 kk köménymag

Elkészítés:
A túrót villával összetörjük, belekeverjük a vajat, tejfölt, mustárt, az apróra vágott hagymát és a fűszereket. Ropogós fehér kenyérrel, vagy paprikába töltve magában fogyaszthatjuk. Kiváló vendégváró.

Szezámos tofu madárbegy salátával

Egyszer régen vettem a nagymamának egy úgynevezett kínai szakácskönyvet. Ez akkor történt, amikor még csak mutatóban sem léteztek kínai kifőzdék, vagy keleti boltok Magyarországon. A szerző hűségesen leírta benne a recepteket, mellé pedig, hogy mit mivel helyettesíthetünk. Akkoriban Magyarországon csak nagyon keveseknek volt fogalma arról, hogy mi is a tofu, ezért ha valaki követte a helyettesítési útmutatót, és tofu helyett sajtot használt, még el is hitethette másokkal, és magával is, hogy ő már evett kínait. Bevallom, én is elhittem volna.

Amióta éltem Japánban, már ilyesmivel nem tudnak becsapni. Nem mondom, hogy tufuszakértő lettem, de bizonyos ételeket, ételsorokat el sem tudok képzelni nélküle. Sajnos Európában még most sem túl nagy a választék jó tofuból, de az egyre szaporodó keleti boltoknak hála, azért már be lehet szerezni. Hipermarketek nemzetközi polcain is felbukkan helyi gyártmány, jobb híján vettem már én is innen, de ezeknek az íze, állaga valahogy nagyon fura. Tehát aki még nem próbálta, és lehetősége van rá, inkább egy speciális távol-keleti élelmiszerboltból származót kóstoljon meg először...másodszor, harmadszor.

Első ránézésre engem is a sajtra emlékeztetett a tofu, és ezért eleinte szokatlan volt az íze. Aztán ahogy ez már lenni szokott, megszerettem. Igaz, ehhez az út nem is a hagyományos szója alapú tofun keresztül vezetett, hanem a gomatofun, ami szezámmagból készül, és nem szójából. De az állaga hasonló, ezért bátrabban kóstoltam meg legközelebb az igazi tofut is.

A mai receptben egy hagyományos tofus ételbe próbáltam a szezám ízét varázsolni. Nem lesz olyan intenzív, mint a gomatofuban, de így sem rossz. Diétás vacsorának, böjt idejére ajánlom ezt az egyszerű receptet.

Hozzávalók (2 személyre):
300 g keményebb típusú tofu
2 evőkanál szezámmag
1 ek olaj a sütéshez

retek
madárbegy saláta
koktéparadicsom
répa
1 ek. olivaolaj, 1 ek rizsecet, 1 ek szójaszósz

Elkészítés:
A salátához összevágjuk a zöldségeket, a répát kicsit megpároljuk. A szósz alapanyagait összerázzuk, a salátával elkeverjük.

A tofut kibontás után alaposan lecsöpögtetjük, kétfelé vágjuk. Belehempergetjük a szezámmagba, majd forró olajban mindkét oldalát kisütjük.

Bárányborda vörösboros salotta hagymával és petrezselymes krumplival

A bárányt sokan nem szeretik, így van ez a családunkban is, ezért csak nagyon ritkán készítek.  De nem adom fel. Rájöttem, ha jól fűszerezem, akkor a jellegzetes faggyúíz eltűnik belőle, és

így máris nagyobb sikere van a belőle készült ételnek.

Hozzávalók (2 személyre)
4 szelet bárányborda
fejenként 2-3 krumpli héjában főve + vaj a hempergetéshez
egy csokor petrezselyem
só, bors, paprika, rozmaring, 1 ek olivaolaj a bárány pácolásához
1 ek olivaolaj a sütéshez
15 dkg salottahagyma hámozva
1 ek cukor
2 dl vörösbor
1 ek vaj
só

Elkészítés: 
A húst éjszakára a fent említett fűszerekkel bepácolom.

Másnap a vörösboros salottával kezdek. A hagymát apróra vágom, és kevés vajon puhára párolom (ne égjen meg). Hozzáadom a cukrot, picit karamellizálom, majd hozzáöntök egy deci vörösbort, és a hőmérsékletet alacsonyra állítva lassan főzni kezdem. Ha elfőtte a levét, akkor  mindig öntök még hozzá bort (esetleg lehet húslevest is). Akkor a legfinomabb, ha szinte lekvár állagúra szétfő.

A krumplit héjában megfőzöm, meghámozom, majd még forrón vajba hempergetem, és megszórom aprított petrezselyemmel. Felhasználásig melegen tartom.

Amikor már majdnem minden elkészült, csak akkor kezdem el sütni a húst forró serpenyőben, olivaolajon. Mindkét oldalát olyan 2-3 percig sütöm. Ha megpirult az oldala, már kész is. Nem baj, ha a belseje még rózsaszín.

Ha elkészült, a krumplival és a salottalekvárral tálalom.

Szómen - hideg japán tészta a forró napokra

Nyár közepén otthon nem ritka a 35, 40 fok körüli hőmérséklet, amikor mindenki szenved a hőségtől.  Körülbelül ennyi az átlaghőmérséklet ilyenkor Japán középső részén is, de saját tapasztalat alapján tanúsíthatom, hogy ezt ezerszer nehezebb elviselni, mint otthon a téglaházakban. Amikor kint élve erre panaszkodtunk, kedves, jószándékú, otthon élő ismerősöktől kaptuk a tippeket, hogy "ilyenkor reggel és este kell szellőztetni, aztán húzzuk be a függönyöket, és hűvös marad a lakás". Hát, igen! Ők még nem jártak Japánban. Ott egyrészt éjszaka sem hűl le a hőmérséklet 28-30 fok alá, másrészt olyan nagy a páratartalom, hogy az ember hőérzete is más. Naponta négyszeri hideg zuhany is csak időszakos frissülést eredményez, ettől még folyik az ember hátán, mindenhol a víz.

Az újabb lakások, vonatok, áruházak is már természetesen mind fel vannak szerelve klímaberendezéssel. Na, ez pedig a másik véglet: ezek nagy része túl van hűtve ilyenkor. A legjobb mód a megfázásra. Szerencsére felfedeztem, hogy a vonatokon egy-egy fülke mindig enyhén klimatizált, és egy idő után már csak ezekbe szálltam. De attól még a rekkenő hőségben mindig cipelni kellett magammal legalább egy könnyű felsőt.

Talán egy hagyományos fa építésű házban ez a klíma elviselhetőbb: elhúzzák a tolóajtókat, jár a levegő. Közben pedig hideg teát és hideg ételeket esznek. Tipikus nyári ételük a szómen, egy búzából és vízből készült tészta, ami mind külsőre, mind ízre a mi cérnametéltünk tipikus mása.  Egyik legjellegzetesebb elkészítési módja, amikor főzés után leöblítik, jégbe teszik, mindenféle apróra vágott zöldséggel, algával, gyömbérrel tojással, esetleg sonkával, rákkal együtt, szószba mártogatva fogyasztják.

Sajnos néhány hozzá fogyasztott jellegzetes zöldségféle nálunk nem kapható, ezért azzal dolgoztam, ami igen. Ettől függetlenül felsorolok mindent, ami a japán szakácskönyv szerint kell hozzá. Aki jó keleti boltokban hozzájut ezekhez, azoknak javaslom őket. 

Hozzávalók (2 személyre):

150 g szómen (somen) tészta

A "feltéthez" ízlés szerint:

1 myoga (külsőre hagymaszerű, fanyar ízű zöldség - itt még nem találtam, ezért elmaradhat)

3-4 újhagyma szára vékony karikákra vágva

1 kisebb gyömbér

3-4 zöld perillalevél (elmaradhat, ha nem kapunk)

1 répa zsüliennre vágva

5 dkg vékonyra vágott tengeri moszat (fagyasztott is jó)

20 dkg főtt garnélarák (fagyasztott is jó)

2 keményre főtt tojás

főtt sonka

A szószhoz:

1 csésze (kb. 3 dl víz)

15 g bonito pehely

1 ek cukor

1,5 ek szójaszósz

1 ek mirin

Elkészítés:

A szósz összes hozzávalóját egy lábasba tesszük, felforraljuk, majd a hőmérsékletet csökkentve még egy percig főzzük. Levesszük a tűzről, és amint a bonito darabkák leülepedtek az aljára, 1-1 csészébe leszűrjük.

A feltéteket előkészítjük: a zöldségeket zsüliennre vágjuk, a főtt tojást virág alakúra, a rákot felolvasztjuk, lecsöpögtetjük, a gyömbért lereszeljük.

A tésztát forrásban lévő vízben kb. 3 perc alatt megfőzzük, majd hideg vízzel alaposan leöblítjük, egy nagy tálban jégkockákkal tálaljuk. A szószba mártva pálcikával fogyasztjuk, időközben a feltétekből, reszelt gyömbérből is falatozunk hozzá kedvünk szerint.

Bögrés mákos

Itt a nyár, itt a meleg, ezért érdemes vagy valamilyen könnyű gyümölcsös desszertet készíteni, vagy pedig valami olyan süteményt, ami valószínűleg nem romlik meg. Nos, ez utóbbira jön egy klasszikus példa, unokatestvérem receptje: a bögrés mákos.

Szerencsére Németországban nem gond a mákot beszerezni, de más országban azért igencsak komoly nehézségekbe ütköztem, ha mákos bejglit vagy egyéb finomságot szerettem volna enni. Ahogy azt már egy korábbi írásomban említettem, legutóbb Japánba már az elkészített mákos bejglit vittem magammal, hisz ott nem csak mák, de még sütő sincs egy átlag háztartásban.

Amikor még ott éltünk, egyszer betévedtem egy pékségbe, ahol felcsillant a szemem, mert kóstolóként "mákos" péksüteményt osztogattak. Aztán hiába mentem többször is vissza, már nem láttam. Rákérdeztem, és szokás szerint nagyokat néztek, de végül valahogy kiderült, hogy mákról szó sem volt. Amit én ettem, az őrölt fekete szezámmag volt cukorral keverve. Megdöbbentően hasonlított az íze. Tehát kedves Japánban élő, mákimádó olvasóimnak ajánlom figyelmébe.

Dániában természetesen volt sütőm, és mák is a boltban, de majdnem elnevettem magam, amikor megláttam a kiszerelést: olyan mini zsacskóban lehetett csak kapni, mint otthon a vaníliáscukrot, vagy sütőport. Mit volt mit tenni, kénytelen voltam inkább mindig otthonról hozatni. Ők valószínűleg csak péksütemények tetejére szórták díszítésként. Meglepő módon láttam egyébként itt kész bejglit is...a lengyel boltban, de valahogy eddig még nem vitt rá a lélek, hogy megkóstoljam, miben más az övék, mint a miénk. Talán majd egyszer.

Azt, hogy a mák a legtöbb helyen nem elterjedt élelmiszer, anyósomék kedves orosz szomszédjának példája is mutatja. Náluk szokás, hogy amikor ez egyik süt valamit, mindig ad szinte egy fél tálcával a szomszédnak is. Nos, egy ilyen süti-cserebere alkalmával a kedves orosz hölgy megkóstolta a mákos bejlgit. El is kérte e receptet, és leközelebb amikor sütött, el szeretett volna dicsekedni az eredménnyel, ment is a kóstoló a családnak.  Csakhogy... az nem volt benne a receptben, hogy a mákot meg is kellene darálni. El lehet képzelni, hogy milyen képet vághattak hozzá a mieink, amikor beleharaptak. Azóta eltelt már jónéhány év, a szomszédasszony egyre jobban kikupálódott a magyaros sütemények készítésében, és már ő is tudja, ami számunkra természetes: a mákot mindig daráljuk meg!

Hozzávalók:

10 dkg vaj

1 bögre cukor

2 tojás

1 bögre darált mák

1 bögre tej

1 bögre liszt

10 dkg lekvár vagy dzsem

1 csomag sütőpor vagy 2 teáskanál szódapor

1 késhegynyi fahéj

Elkészítés:

A puha vajat és a cukrot géppel habosra kavarom, majd egyenként hozzáadom a tojásokat és azt is jól beledolgozom. Ezután hozzáadom a masszához a lekvárt és a fahéjat és a mákot. Ha ez kész a sütőport hozzáadom a liszthez, az egészet összeállítom a masszával és csak ezek után hígítom fel a tejjel. Folyós massza lesz. 170 fokos sütőben tűpróbáig sütöm.

Reform kelkáposztafőzelék tofufasírttal

Nagyon szeretem a főzelékeket, de mostanában valahogy egyre ritkábban készítettem őket, mert a rántás nem túl egészséges. De miért kéne a főzelékről ezért lemondani? Csak rántás helyett valami mást kell a sűrítésre kitalálni. A krémleveseket eddig is mindig krumplival sűrítettem, akkor már miért ne lehetne a kelkáposztafőzeléket is.

Most a feltét is vegetáriánus lett, mert volt otthon maradék tofum, de természtesen a húsimádók ehetik fasírttal,  resztelt májjal, vagy az általuk kedvelt feltéttel, a gluténérzékenyek pedig gluténmentes morzsával, kenyérrel dolgozzanak.

Feltéttel vagy feltét nélkül, egyelőre főzeléket nem mertem egy külföldi vendégemnek sem készíteni. És nem csak azért, mert a főzelék nem egy tipikus vendégváró étel. Szerintem a legtöbben közülük az ilyen állagú zöldségektől hidegrázást kapnak. Azért lehet, egyszer teszek egy próbát. Addig viszont a főzelékimádóknak íme a recept.

Hozzávalók:

1/2 fej kelkáposzta

50 dkg krumpli

3 gerezd fokhagyma

1 kk köménymag

1 kk majoránna

só

bors

A tofufasírthoz:

1/2 csomag (kb. 10-15 dkg) tofu

1 répa reszelve

1 tojás

2 gerezd fokhagyma

1 száraz zsemle vagy 1 szelet száraz kenyér

1 ek szezámmag

késhegynyi szerecsendió

zsemlemorzsa 

só

bors

olaj a sütéshez

Elkészítés:

Egy nagy lábasban kevés vizet teszünk fel forrni. Ezalatt a kelkáposztát megmossuk, a torzsáját kivágjuk, a káposztát hosszúkás, vékony csíkokra vágjuk. Ha forr a víz, beledobjuk, megsózzuk, megszóruk köménymaggal, majoránnával. Hozzáadjuk a meghámozott, kisebb darabokra vágott fokhagymát is. A krumplit meghámozzuk, kockára vágjuk, és ha újraforrt a kelkáposzta, beletesszük. Amikor a krumpli megfőtt, a felét kihalászom belőle, turmixgépben pépesítem, majd a főzeléket besűrítem vele. Amennyiben szükséges, az ízeket még kikerekítem plusz sóval, borssal.

A tofufasírthoz először is a zsemlét beáztatom. A tofut alaposan lecsepegtetem, kinyomom belőle a felesleges folyadékot. Hozzámorzsolom a szintén alaposan kinyomott zsemlét, belereszelem a répát, belenyomom a fokhagymát, beleütök egy tojást, hozzáadom a szezámmagot, fűszereket. Ha túl lágy a massza, akkor öntök még hozzá zsemlemorzsát. Egy edényben felforrósítom az olajat, és először egy gombócot készítek a masszából, próbasütést végzek. Ha szükséges, utánízesítem, vagy teszek még hozzá zsemlemorzsát, ha szétesne.