Szerencsére Németországban nem gond a mákot beszerezni, de más országban azért igencsak komoly nehézségekbe ütköztem, ha mákos bejglit vagy egyéb finomságot szerettem volna enni. Ahogy azt már egy korábbi írásomban említettem, legutóbb Japánba már az elkészített mákos bejglit vittem magammal, hisz ott nem csak mák, de még sütő sincs egy átlag háztartásban.
Amikor még ott éltünk, egyszer betévedtem egy pékségbe, ahol felcsillant a szemem, mert kóstolóként "mákos" péksüteményt osztogattak. Aztán hiába mentem többször is vissza, már nem láttam. Rákérdeztem, és szokás szerint nagyokat néztek, de végül valahogy kiderült, hogy mákról szó sem volt. Amit én ettem, az őrölt fekete szezámmag volt cukorral keverve. Megdöbbentően hasonlított az íze. Tehát kedves Japánban élő, mákimádó olvasóimnak ajánlom figyelmébe.
Dániában természetesen volt sütőm, és mák is a boltban, de majdnem elnevettem magam, amikor megláttam a kiszerelést: olyan mini zsacskóban lehetett csak kapni, mint otthon a vaníliáscukrot, vagy sütőport. Mit volt mit tenni, kénytelen voltam inkább mindig otthonról hozatni. Ők valószínűleg csak péksütemények tetejére szórták díszítésként. Meglepő módon láttam egyébként itt kész bejglit is...a lengyel boltban, de valahogy eddig még nem vitt rá a lélek, hogy megkóstoljam, miben más az övék, mint a miénk. Talán majd egyszer.
Azt, hogy a mák a legtöbb helyen nem elterjedt élelmiszer, anyósomék kedves orosz szomszédjának példája is mutatja. Náluk szokás, hogy amikor ez egyik süt valamit, mindig ad szinte egy fél tálcával a szomszédnak is. Nos, egy ilyen süti-cserebere alkalmával a kedves orosz hölgy megkóstolta a mákos bejlgit. El is kérte e receptet, és leközelebb amikor sütött, el szeretett volna dicsekedni az eredménnyel, ment is a kóstoló a családnak. Csakhogy... az nem volt benne a receptben, hogy a mákot meg is kellene darálni. El lehet képzelni, hogy milyen képet vághattak hozzá a mieink, amikor beleharaptak. Azóta eltelt már jónéhány év, a szomszédasszony egyre jobban kikupálódott a magyaros sütemények készítésében, és már ő is tudja, ami számunkra természetes: a mákot mindig daráljuk meg!
Hozzávalók:
10 dkg vaj
1 bögre cukor
2 tojás
1 bögre darált mák
1 bögre tej
1 bögre liszt
10 dkg lekvár vagy dzsem
1 csomag sütőpor vagy 2 teáskanál szódapor
1 késhegynyi fahéj
Elkészítés:
A puha vajat és a cukrot géppel habosra kavarom, majd egyenként hozzáadom a tojásokat és azt is jól beledolgozom. Ezután hozzáadom a masszához a lekvárt és a fahéjat és a mákot. Ha ez kész a sütőport hozzáadom a liszthez, az egészet összeállítom a masszával és csak ezek után hígítom fel a tejjel. Folyós massza lesz. 170 fokos sütőben tűpróbáig sütöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése