Mángoldos-sonkás pite fenyőmaggal

Ismét egy gyors, szezonális pite következik egy olyan zöldséggel, amiről mostanában egyre többet olvastam, de még sosem kóstoltam. Ez pedig a mángold. Annyit tudtam róla, hogy az íze nagyon hasonlít a spenóthoz, így amikor megpillantottam a boltban, bekerült a kosaramba, akkor elkezdtem tervezgetni, hogy a spenóthoz hasonló módon fogom elkészíteni. De hogy? Nos, mentem tovább, és a hűtőpultban észrevettem, hogy a kerek vajas-leveses tészta éppen akciós. És már meg is született a kész terv.

Hozzávalók:
1 mángold
1 kerek, 26 cm-es vajas-leveles tészta
2 ek fenyőmag
2 gerezd fokhagyma
1/2 dl tejszín
10 dkg füstölt sonka
10 dkg krémsajt
só
frissen őrölt bors

Elkészítés:
A vajas-leveles tésztát kiveszem a hűtőből, félrerakom. A fenyőmagot egy száraz serpenyőben megpirítom. A mángoldot megmosom, 2 cm-es kockákra vágom, mehet bele a szára is. Egy kevés vízben a mángoldot megpárolom. A vizet leöntöm róla, és hozzákeverem a tejszínt, a krémsajtot, kockára vágott sonkát, zúzott fokhagymát. Sózom, borsozom. A leveles tésztát kicsavarom, sütőpapírra helyzem, ráteszem a tölteléket. A sütőt előmelegítem 200 ºC-ra, és a lepényt kb. 20 perc alatt készre sütöm.

Cseh gombóc

Egyik tipikus magyar rövidített menüsor, amikor egy gazdag leves után valamilyen erőteljesebb édességet eszünk, ami tulajdonképpen második fogás, de mivel édes, már desszertet sem kell utána enni. Ilyen étel a korábban már említett grízes tészta, de ide sorolhatjuk a túrógombócot, szilvásgombócot, mákos tésztát, máglyarakást és társait. Több étteremben láttam ezeket külön desszertként feltüntetve, de nekem ezek már akár egy normál második fogás után tálalva is túl nehezen mennének le a torkomon.

Ahogy a cím is sejteti, a mai receptem nem tipikusan magyar, de kiválóan illeszkedik a fenti koncepcióba.

Hozzávalók:
 0,5 kg liszt

1-2 dkg élesztő

1 dl tej

1 dl víz

1 kk cukor

egy csipet só

A tálaláshoz:

5-10 dkg olvaszott vaj

darált mák porcukorral elkeverve (ízlés szerint)

cukrozott darált dió (ízlés szerint)

vagy mindkettő vegyesen

Elkészítés:

A vizet a tejjel elvegyítjük, beleszórjuk a cukrot, meglangyosítjuk, és belemorzsoljuk az élesztőt. A lisztet tálba szitáljuk, a közepébe mélyedést készítünk. Ide öntjük a felfutott élesztőt és a sót. Közepes keménységű tésztát gyúrunk. Letakarjuk és langyos helyen duplájára kelesztjük. Amikor kész, egy evőkanállal kis galuskákat szaggatunk belőle. Letakarva újra kelesztjük. A megkelt tésztát pedig lyukacsos párolóedényben kb. 7 perc alatt meggőzöljük. A kész gombócot/galuskát egy nagy tálba tesszük, amibe előzőleg olvasztott vajat tettünk. Jól belehempergetjük őket, és amíg a többi galuska készen lesz melegen tartjuk. A legjobb nem túl forró sütőben. Amikor elkészült, akkor ki-ki annyi gombócot szed, amennyit szeretne, és ízlés szerint megszórhatja mákkal vagy dióval, még egy kis olvasztott vajat is lehet rá csorgatni.

Tipp:

• Ha nincs otthon lyukas párolóedényünk, nem baj. Ekkor egy lábast feltöltünk vízzel, majd erre dupla gézlapot kötünk, madzaggal megerősítjük. Erre kerülnek majd a gombócok. Ezen kívül még szükség lesz egy pont akkora átmérőjű tálra, mint a lábasunk, hogy ne szálljon ki alatta a gőz. Amint a víz felforrt, elkezd gőzölni, rakhatjuk rá a gombócokat, majd lefedjük a tállal, és 7 perc után ellenőrizzük, megfőttek-e. Ezt úgy tehetjük meg, hogy egy gombócot egyszerűen szétvágunk.

• A fenti gombócot meg lehet még bolondítani úgy, hogy a tésztát kinyújtuk, 5-6 cm-es négyzeteket vágunk belőle, a közepébe egy kávéskanál sűrű, házi szilvalekvárt teszünk, majd gombóccá formázzuk. Az elkészítés további része változatlan.

Tonhallal töltött cukkini

Ezeknek a finom vendégváró falatkáknak a receptjét a mindmegette.hu oldalon találtam. Már többször elkészítettem őket, de nem tudom őket megunni. Hamar elkészülnek, és garantált sikert aratnak a vendégeknél.

Hozzávalók:
1 cukkini
1 tonhalkonzerv (saját levében)
3 ek majonéz
1 ek kapribogyó
1 tk mustár
1 zöldhagyma zöldje apróra vágva
frissen őrölt bors
Feltétnek: mini mozzarella, koktélparadicsom

Elkészítés:
A tonhalkonzervet leszűrjük. Villával összenyomjuk, belekeverjük a majonézt, mustárt, kapribogyót, felaprított hagymaszárat és a borsot.

A cukkinit megmossuk, és egy zöldséghámozó segítségével hajszálvékony hosszúkás szeleteket vágunk belőle. (Érdemesebb keskenyebb cukkinit választani, ha nincs nagyon széles zöldséghámozónk.) Lobogó sós vízbe tesszük 10 másodpercre, majd egy gyors mozdulattal jeges vízbe tesszük tovább, nehogy túlpuhuljon. Papírtörlővel leitatjuk róla a felesleges vizet, majd a szeletekbe egy-egy kanál tonhalkrémet teszünk, és szusiszerűen felcsavarjuk. A tetejébe pedig egy-egy koktélparadicsomot vagy minimozzarellát ültetünk.

Süllő sült zöldségekkel

Amióta külföldön élek, azóta értékelem csak igazán, hogy milyen jó dolgom volt otthon, amikor családunk lelkes horgász tagja biztosította számunkra az állandó ellátmányt különböző édesvízi halakból. Közismert, hogy a magyarok többsége nagyon ritkán fogyaszt halakat. Nos, mi erre jó ellenpélda voltunk, mert nálunk állandóan az étlapon volt a halászlé, rácponty, sült keszeg, fokhagymás csuka, süllő vajas mártásban, vagy rántva. Attól függően, hogy éppen milyen fogás volt. Mostanában viszont sajnos már csak hallomásból ismerem édesanyám újításait: a hallevest, halkocsonyát és egyebeket.

Mostanában mindig olyan országban éltem, élek, ahol édesvízi halakat csak elvétve kapni.  Talán ennek is tudható be, hogy a tapasztalataink szerint a külföldiek ezeket nem is annyira szeretik. Pedig ha jól vannak elkészítve, nagyon finomak tudnak ám lenni. Szerencsére nemrég kaptam a piacon a halasnál süllőt, ami szerintem a legfinomabb édesvízi hal.  Nem szálkás, omlós fehér húsa pedig szinte omlik a szájban.  Az alábbi módon készítettem belőle gyors és ízletes vasárnapi ebédet:

Hozzávalók (2 személyre):
30 dkg süllő
1 ek vaj a sütéshez
1 csokor friss peterzselyem
só ízlés szerint

A körethez:
4 krumpli
2 cékla
1 lilahagyma
1 répa
friss fűszernövények: bazsalikom, oregánó, rozmaring vegyesen
1 ek olivaolaj
só ízlés szerint

Elkészítés:
A zöldségeket megmosom, meghámozom. Ha a krumpli vékony héjú, elég csak megmosni.  Mindent kockára vágok. Egy serpenyőbe egy evőkanál olivaolajat teszek. Beleforgatom a zöldségeket, megszórom a friss fűszerekkel. Alufóliával lefedve 200 ºC-on addig sütöm, amíg a krumpli megpuhul. Ekkor leveszem a fóliát róla és még 10 percig pirítom.

A halat megmosom, papírtörlővel megszárítom. Egy serpenyőben vajat melegítek, amikor forró, rádobom a halat, és a bőrös felével lefelé kezdve mindkét oldalát kb. 2-2 percig sütöm. Tálaláskor megszórom friss petrezselyemmel.

Ököruszály leves

A klasszikus magyar vasárnapi ebéd (húsleves, rántotthús, desszert) első fogását fogom most bemutatni. Az elkészítési mód mindegyik húslevesnél ez, de a hús fajtájától függően teljesen más ízhatást érünk el. Sokak szerint a legfinomabb ízű húsleves az, ami marhafarokból készül. Ezt nevezik ököruszály levesnek, és erről fog szólni ez a bejegyzés.

Alapszabály mindegyik húslevesnél:

• lehetőleg legyen benne csontos rész is, és
• nagyon lassan kell főzni.

A többi szabályt mindenki szabadon alakíthatja, családtól függ, ki hogyan szereti. Nálunk például alap, hogy nagyon sok zöldséget teszünk bele, szinte minden mehet bele, amit otthon találunk. Van, ahol viszont egy óriási lábasba is csak két répát tesznek, mert úgy vélik, hogy attól túl édes lesz a leves. De hát: ízlések és pofonok...

A leves tálalása is eltérő lehet. Mi először a mély levesestányérunkba szedünk vegyesen a zöldségből, húsból, és mindent egyszerre eszünk. Mások ugyanakkor a levest tésztával, maximum egy kevés zöldséggel eszik, és a levesben főtt húsokat, maradék zöldségeket a leves után, mintegy külön fogásként tormával, mustárral fogyasztják.

Hozzávalók (egy 5 literes lábashoz):

40 dkg marhafarok

40 dkg marha leveshús

5-6 nagy répa

2 petrezselyemgyökér

1/4 zeller

1 krumpli egészben

5 szem bors egészben

1/4 szerecsendió egészben

3 gerezd fokhagyma

1 hagyma héjastól (a hagymahéjtól szebb színű lesz a leves)

só (ízlés szerint)

1 késhegynyi gyömbérpor (elmaradhat)

6-8 kelbimbó (elmaradhat)

4-5 rózsa karfiol (elmaradhat)

3-4 rózsa brokkoli (elmaradhat)

1 ek olaj

Levestészta: a legfinomabb csigatésztával, de bármilyen más levestészta is jó hozzá: Fejenként egy maréknyi+1 egy marék

Elkészítés:

Egy 5 literes lábasban hideg vízben a megmosott, feldarabolt húst, és marhafarkat feltesszük főni. A
a lábas 3/4-ig tele legyen. Közepes lángon lefedve elkezdjük főzni. Közben pedig minden zöldséget megmosunk, a felesleges részeket levágjuk. A répát, petrezselymet, ha nagy, akkor középen, hosszában félig bevágjuk, ezen kívül minden marad egészben. Mivel hosszú főzési idővel számolunk, minden zöldség úgyis meg fog puhulni. Amíg a víz forrásnak indul, mehet bele a só, bors, szerecsendió, gyömbér. A hús habját időközönként leszedjük. Amint a víz felforrt, mehetnek bele a zöldségek. A gázrózsát, vagy a villanysütőt a lehető legalacsonyabb hőmérsékletre állítjuk, és attól fogva csak annyi dolgunk lesz, hogy időnként ránézzünk, megkóstoljuk, kell-e hozzá még só, vagy a zöldségek nem puhultak-e meg nagyon. A brokkolit vagy a karfiolt valószínűleg hamarabb ki kell majd vennünk, a többi zöldség pedig jól elfővöget a hús mellett anélkül, hogy szétesne. A hús minőségétől függ, hogy mikorra puhul meg, mikor lesz kész a leves. Jó esetben 3-4 órára számítsunk.

Amikor már kész a leves, leszedjük a tetejéről a felesleges zsírt, majd kiszedjük belőle a húst, a zöldségeket, és a tiszta levesből egy szűrőn át egy kisebb lábasba merünk ki csak annyit, amennyit aznap biztos elfogyasztunk majd. Ez azért fontos, mert ebben fogjuk kifőzni a levestésztát. Ha már tészta van a levesben, akkor az sokkal romlandóbb lesz.

A befőzött tésztás levest mély levesestányérban tálalajuk. Ízlés szerint zöldségekkel, főtt hússal tálaljuk. Ínyencek egy kis szeletke csípőspaprikát pottyanthatnak a levesbe, ami szép lassan pikáns, erőssé teszi. Figyelem! Az Erős Pista és társai nem valók a húslevesbe, mert azok el is színeznék. A húsleves maradjon csak szép aranysárga.

Tipp:

• A megmaradt leszűrt levest érdemes kis edényekbe porciózva lefagyasztani. Ezt később alapléként tudjuk használni krémlevesekhez vagy rizottóhoz.
• A megmaradt zöldséget, húst másnap egy kevés fűszerolajjal megöntözve önálló fogásként fogyaszthatjuk.

Thai jellegű csirke wok - avagy maradékok újrahasznosítása

Egyik kedves ismerősöm mostanában sokat jár Thaiföldre, ahonnan általában mindenféle fűszerrel megpakolva jön haza. Ezeknek a legtöbbjét nem igazán ismerem, és időnként fogalmam sincs, mire használhatnám őket.  Nemrég viszont egy olyan fűszerkeveréket hozott, aminek az összetevői (thai bazsalikom, csili, fokhagyma) nem állnak tőlem távol, és nem olyan nehéz elképzelni, milyen ízvilágúvá is varázsolhatnak át egy ételt.

Vendégség volt nálunk, és egy csomó rizibizink, valamint csirkecombunk maradt itthon. Már a fülemen is a csirkecomb jött ki, de kidobni mégsem akartam. Gondoltam, inkább átalakítom, ami kiváló ötletnek bizonyult, szinte rá sem lehetett ismerni az eredeti alapanyagokra ebben az új egytálételben.

Hozzávalók (4 személyre):

4 sült csirkecomb vagy mell

1 ek olaj

2 csésze rizibizi (vagy főtt rizs)

1 répa

1 piros kaliforniai paprika

2 zöldhagyma

1 ek thai pad kapao fűszerkeverék (thai bazsalikom, csili, fokhagyma)

10 dkg babcsíra (elmaradhat)

3 ek koreai bulgogi szósz (elmaradhat)

Elkészítés:

A combról a húst lefejtjük, apró darabokra vágjuk. A répát zsüliennre vágjuk, a kaliforniai paprikát apró csíkokra, a zöldhagymát karikára. Egy mély serpenyőben (vagy wokban) felmelegítjük az olajat, beledobjuk a felszeletelt húsdarabokat és erős tűzön megpirítjuk. Amikor félig kész, hozzáadjuk a zöldségeket, éppen csak megkavarjuk egyszer-kétszer, hogy még roppanósak maradjanak. Hozzáöntöm a rizst, majd a thai fűszerkeveréket, és a bulgogi szószt, párat kavarva melegítem, összeérlelem az ízeket. Lehet, hogy ezen a thaiok és a koreaiak megbotránkoznak, de szerintem ezek az ízek mennek egymáshoz, és jól kiegészítik egymást. Még forrón tálaljuk.

Bakszakáll leves tökmagolajjal

Ha boltban vagy a piacon újfajta zöldséget vagy gyümölcsöt látok, az elkezdi izgatni a fantáziámat, és előbb utóbb beszerzem, elkészítem. Nemrég volt például a bakszakáll nevű zöldség szezonja. Külsőre talán egy nagyon koszos petrezselyemgyökérre emlékeztet, megpucolva és ízre viszont inkább a spárgára. Hallottam is már, hogy egyesek a szegények spárgájának nevezték régen. De a sok beszédnél talán többet ér egy kép. Így néz ki:

Mivel előre tudtam, hogy a spárgához hasonló ízvilágú zöldségről van szó, elkészíteni is hasonlóan álltam neki. Kezdtem egy krémlevessel. Ebben az egyedüli nehézség a pucolás volt, mert a fekete külső  alatt egy iszonyúan ragadós réteg rejtőzik. Mintha csak csirizzel lenne bekenve, ami aztán sehonnan nem jön le. Ezért a legjobb, ha eldobhatós gumikesztyűben állunk neki a hámozásnak, aminek aztán búcsút is inthetünk.

Hozzávalók (4 személyre):

35-40 dkg bakszakáll hámozva

5 dl zöldség vagy csirke alaplé

2 dl tejszín

só

bors

tökmagolaj ízlés szerint

Elkészítés:

A bakszakállt meghámozzuk, forrásban levő alaplében feltesszük főni (annyival, ami éppen ellepi). Amikor megpuhult, félretesszük hűlni. Botmixerrel pürésítjük, hozzáöntjük a tejszínt, és alacsony lángon picit összefőzzük (ne forrjon!). Megborsozzuk, és ha kell, sózzuk. Az alaplé önmagában is sós ízű, tehát erre nem biztos, hogy szükség lesz. Azonnal tálaljuk. Ízlés szerint tökmagolajjal tálaljuk.

Humusz

Régebben, amikor amikor a közel-keleti konyha nem volt annyira ismert otthon, sokszor megkaptam az ismerősöktől, akiknek mondtam, hogy humuszt ettem, hogy "hahahaha, földet?" Most már azért a többség tudja, hogy egy finom csicseriborsókrémről van szó, ami kiváló mártogatós, vagy vendégváró pitával, olivaolajjal, olivabogyókkal.

Amikor először készítettem, akkor erősen hasonlított az íze egy nagyon sűrű sárgaborsófőzelékre. Szerencsére azóta má rátaláltam egy sokkal jobb receptre, ami még nyomokban sem emlékeztet az első balsikerű próbálkozásomra.

Hozzávalók:
20 dkg csicseriborsó éjszakára beáztatva
2 gerezd fokhagyma
2 dl olivaolaj
2 citrom
2 ek tahinipüré
só ízlés szerint

Elkészítés:
A csicseriborsót készre főzzük.  Leöntjük róla a vizet, egy picit félreteszünk azonban belőle, és szükség szerint ezzel lágyítjuk a masszánkat, ha túl sűrű lenne.  A csicseriborsóhoz hozzáadjuk a többi alapanyagot, majd botmixerrel pürésítjük. Ízlés szerint sózzuk, és ha szükséges, még plusz olivaolajat is önthetünk hozzá. Egy mélyebb tálban tálaljuk, amibe kis mélyedéseket készítünk, ebbe még jöhet olivaolaj.

Tipp:
Egy Közel-Keleten is élt ismerősöm ajánlása szerint a humusz akkor a legfinomabb, ha tálalás előtt még pár kanál natúr joghurttal is összekeverjük, egy pitakenyérből falatnyi darabokat törünk, amit előbb olivaolajba, majd egy speciális fűszerkeverkébe (szezámmag, kakukkfű, majoránna, oregánó) mártva falatozunk.

Kelt meggyes-túrós pite

Hozzávalók:

A tésztához:

25 dkg liszt

10 dkg cukor

1 tojássárga

5 dkg vaj

1 dl langyos tej

2 dkg élesztő

A töltelékhez:

25 dkg túró

2,5 dl tej

2 dkg búzadara

2 tojás

8 dkg cukor

1 cs. vaníliáscukor

1 citrom reszelt héja

1 üveg meggybefőtt (vagy 40 dkg friss meggy)

Elkészítés:
Az élesztőt a langyos tejben egy kevés cukorral felfuttatjuk.  A lisztet a maradék hozzávalókkal összekeverjük, majd a felfutott élesztővel jól kidolgozzuk. Meleg helyen a duplájára kelesztjük.

A sütőt 190 ºC-ra melegítjük.

A töltelékhez a tejet felforraljuk, beletesszük a búzadarát és folyamatos keverés mellett besűrítjük. A tojások sárgáját a cukorral habosra keverjük, citromhéjjal ízesítjük. Hozzádajuk a túrót és a megfőtt darát, majd a tojások felvert habját.

Az időközben megkelt tésztát lisztezett deszkán kinyújtjuk, kikent tortaformába helyezzük, villával megszurkáljuk. Rákanalazzuk a túrótölteléket. A tetejét kirakjuk magvalt meggyel. 35 perc alatt készre sütjük. Fahéjas porcukorral megszórva tálaljuk.