Hamis osso buco armoniche tésztával

Az osso buco egy olasz, pontosabban milánói specialitás. A neve lyukas csontot jelent, és eredetileg borjú lábszárból készült. A mostani recept azért hamis, mert én csontos marhalábszárat használtam borjú helyett. Így kicsit intezívebb lett az íze, de nekünk így is bejött.

Hozzávalók (4 személyre):

4 szelet csontos marhalábszár (keresztben vágva)
1 ek liszt
2 ek olaj
1 rozmaringág
1 ág kaukkfű
1 babérlevél
2 szegfűszeg
1 kis hagyma
1 répa
1 zellerszár
1 ek paradicsompüré
6 dl csirke vagy marha alaplé
2 dl száraz vörösbor
só, bors ízlés szerint

A díszítéshez: egy csokor petrezselyemzöld, 1 citrom reszelt héja

A tálaláshoz/köretnek: Armoniche tészta, de bármilyen egyéb tészta is jó, vagy akár főtt krumpi is.

Elkészítés:
A húst mossuk meg, és papírtörlővel alaposan itassuk le róla a vizet. A velőt mindkét oldalon sózzuk be, hogy később ez ne essen ki belőle. Az egész húst sózzuk, borsozzuk, és mindkét oldalát megszórjuk liszttel, a felesleget leütögetjük róla. Egy mély serpenyőben felforrósítjuk az olajat, és a húsokat oldalanként kb. 3 perc alatt megpirítjuk, majd kivesszük őket. A maradék olajhoz hozzáadjuk a felkockázott hagymát, répát, zellerszárat, megsózzuk, és addig dinszteljük, amíg meg nem puhulnak. Ekkor hozzáadjuk a paradicsompürét, átkavarjuk, és visszatesszük bele a húst, majd az egészet megöntözzük a borral és az alaplé felével. Hozzáadjuk a fűszernövényeket, és a hőmérsékletet alacsonyobbra véve lassan pároljuk, olyan másfél óráig. Időnként ellenőrizzük, és ha szükséges, öntsünk még hozzá az alapléből. A folyadék legalább háromnegyedéig lepje el a húst. Ha a hús már szinte leválik a csontról, akkor jó. Ekkor eltávolítjuk a fűszernövény-ágakat, és főtt tésztára szedve tálaljuk, bőségesen megöntözzük a szafttal. Citromhéjat reszelünk rá, és aprított petrezselyemmel szórjuk meg.

Tojásos cikóriasaláta

A cikóriáról már korábban írtam itt. Most nem főztem, hanem salátát készítettem belőle tavaszi zöldségekkel és tojással.

Hozzávalók (2 személyre):
1 fej cikória
2 tojás
1 csokor retek
újhagyma
1 dl natúr joghurt
1 kk mustár
1 ek olivaolaj
só
bors
1 ek szezámmag

Elkészítés:
A cikóriát megmossuk, félbevágjuk, és a torzsáját kivágjuk. Ez azért fontos, mert különben keserű lenne. A salátaleveleket hosszúkás csíkokra vágjuk, mély tálba tesszük. A retket megmossuk, vékony karikára vágjuk. Ugyanezt tesszük az újhagymával is.  A joghurtot elkeverjük a mustárral, olivaolajjal, sóval, borssal ízesítjük.  A tojásokat keményre főzzük, meghámozzuk és félbevágva a salátaágyra helyezzük. Az öntettel megöntözzük és végül megszórjuk egy evőkanál szezámmaggal.

Hideg avokádókrém-leves

Szeretek új recepteket kipróbálni, ezért lelkesen böngészem a különböző internetes oldalakat, nézem a főzős műsorokat ötletekért. Ami megtetszik, kipróbálom, időnként variálok rajta picit. A lényeg, hogy ne legyen unalmas. Nemrég a Nők Lapja Cafén találtam néhány avokádós receptet, amiből a hideg krémlevest késztettem el. Az eredmény ez lett:

Az egészet a lime és a csili dobja fel, úgyhogy ezeket semmiképpen ne hagyjuk el.

Hozzávalók (2 személyre):

1 érett avokádó felkockázva

1 újhagyma

4 dl húsleves vagy zöldség alaplé

2 gerezd fokhagyma

1 ek extraszűz olivaolaj

1/2 lime kifacsart leve

só, frissen őrölt bors ízlés szerint

A díszítéshez: egy kis csokor koriander (vagy petrezselyemzöld), és csiliszeletek

Elkészítés:

A hozzávalókat tegyük egy mély edénybe, turmixoljuk össze. Kóstoljuk meg, és ha szükséges, akkor kerekítsük ki az ízeket a saját ízlésünk szerint. 2-3 órára tegyük hűtőbe, majd tálaláskor aprított csilivel és korianderrel díszítsük.

Sajtos pogácsa

Amíg sok külföldi konyhában vendégváráskor az apertifhez való kis falatkák, vagy előételek az elterjedtek, nálunk hagyományosan a pogácsa, papucs. Ennek rengeteg verziója létezik, mindenkinek megvan a maga kedvence: ki a krumplisat szereti, ki az anyukája tejfölös pogácsáját, ki a tepertőset, ki a sajtosat, ki a keltet, ki a gyorsat. Én most egy egyszerű sajtos pogácsa receptjét teszem közzé, ami nem élesztővel készül, ezért akár váratlan vendégnek is összedobhatjuk percek alatt.

Hozzávalók:
50 dkg liszt
25 dkg margarin
2 dl tejföl
1 tojás
1/2 csomag sütőpor
10 dkg reszelt kemény sajt a tésztájába
10 dkg reszelt kemény sajt a tetejére
1 tk só

Elkészítés:
A lisztbe belekeverjük a sütőport, a margarinnal elmorzsoljuk, majd beletesszük az összes maradék hozzávalót. Kinyújtjuk, a tetejét megszórjuk reszelt sajttal és pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. 175 ºC-os sütőben 15-20 perc alatt készre sütjük.

Gesztenyekrémleves

Franciaországban egy esküvőre voltunk hivatalosak, ami nagyon érdekes volt kulináris szempontból is. Amíg nálunk hagyományosan egy tálban középről mindenki szedhet, vagy újabban svédasztalról válogathat, addig ott kicsit szigorúbb rend szerint zajlik az étkezés, legalábbis ezen az egy alkalmon így történt. Az esküvő kora délután volt, ami után a szállásunkon az aperitifhez apró szendicsfalatkákat szolgáltak fel úgy 4 óra felé, amik hamar elfogytak. Eztán csak vártunk, vártunk, és olyan 9 óra körül átmentünk a vacsora helyszínére, ahol személyre szólóan felszolgálták a levest, mindenkinek egy tányérral. Addigra már kopogott a szemünk az éhségtől. Viszont nem csak ezért esett nagyon jól az első fogás: gesztenyekrémleves sajtos-szezámos rúddal, körülötte pedig paté, savanyú uborka,  paradicsom, pármai sonka, és egy golyónyi tésztaféle, töltelékkel. Utólag tudtuk meg, hogy mi más is lett volna ebben a töltelék, ha nem csiga. Sebaj, legalább ezt is megkóstoltuk:

A főételről nem készült fotó, viszont ez volt a másik nagy kedvencem: őzragu gyönyörűen tálalva nyárson sült zöldségekkel, fehérborban pácolt körtével.

Az utolsó fogás előtt a pincérek körbejártak, hogy akkor ki kér desszertet, és ki kér sajtot. Talán itt tűnt ki leginkább, hogy nem magyar lakodalomban járunk. Vagy, vagy? Én legszívesebben ebből is, abból is ettem volna, de végül a desszertet választottam. Ez a menyasszony kérésére készült mint svájci különlegesség. Nem tudom, ebből ő mit gondolt svájcinak, mert egy eper volt félbevágva, egy szem egyéb gyümölcs, egy gömb vaníliafagyi, és egy füge ráültetve egy habcsókra. Talán a habcsókra gondolhatott? Lehet. Így együtt nekem ez a desszert a semmi különös kategóriába tartozott, ennek a receptjéért nem fogok mindent megmozgatni. Viszont a levesért bármit.

Mivel érthetően nem a barátaink főztek, a titkos receptet ők maguk sem tudták sajnos megadni. Böngésztem a magyar oldalakat, de ott mindenhol inkább desszertszerű, édes gesztenyekrémleves recepteket találtam. Ez a leves viszont pont azért nyerte el a tetszésemet, mert gesztenyeízű volt ugyan, de nem édes. Külföldi oldalakon találtam hozzá ötleteket, és azokból inspirálódva született meg az én verzióm, ami így néz ki:

Hozzávalók:

40 dkg vákumcsomagolt főtt gesztenye
1,2 l csirke vagy zöldség alaplé
1 nagyobb salotta hagyma
1 répa
1 zellerszár (elmaradhat)
1 diónyi vaj
2 dl tejszín
2 dl száraz fehérbor
só, bors ízlés szerint

petrezselyemlevél (a díszítéshez)

Elkészítés:
A vajat egy nagy lábasban megolvasztom, a hagymát apró kockákra vágom, a répát megmosom, meghámozom, és karikára aprítom, a zellerszárat vékonyra szeletelem. Amikor a vaj felmelegedett, minden zöldséget rádobok, és fefedve puhára dinsztelem őket. Ekkor jöhet hozzá a gesztenye. Egy-két kavarás után jöhet bele annyi az alapléből annyi, ami pont elfedi. Ezzel addig főzöm, amíg meg nem puhul. Hagyom a levest hűlni, majd botmixerrel pürésítem. Ekkor hozzáadom a maradék alaplevet, és a tejszín felét. 5 perc alatt összefőzöm, és már kész is.

A tejszín másik felét habverővel keményre verem, és tálaláskor egy-egy kanállal teszek minden tányérra  belőle. Egy petrezselyemlevelet szúrok a közepébe.

Ahogy a receptből kitűnik, én mindenféle körítés nélkül készítettem a levest. Számomra ez így is egy ünnepi leves, ami kiváló lehet karácsonykor, vagy egyéb jeles alkalmakkor. Viszont aki úgy érzi, az nyugodtan tálalhatja az első képen látott dolgokkal.

Házi gyümölcsjoghurt

Biztos sokan hallották már, hogy egyes élelmiszgyárak ugyanannál a márkánál is más receptúrával dolgoznak különböző térségekben, kicsit igazodva a helyi ízléshez. Például egyes helyeken több cukor kerül a kólába, máshol kevesebb. Nos, a saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy ez teljesen igaz a joghurtokra, gyümölcsjoghurtokra is.

Japánban a natúr joghurt egységesen mindenhol a bolgár receptúra alapján készült, finom joghurt volt. A gyümölcsjoghurt annyira nem volt divat, esetleg kis poharakkal lehetett kapni. Angliában számomra ehető natúr joghurtot találtam nehezen, mert szinte mindegyik homogenizált, kissé édeskés ízű borzalom volt. Dániában az ideális natúr joghurtra hamar rábukkantam, viszont a hagyományos poharas gyümölcsös joghurtból kicsi volt a választék, helyette inkább a literes kiszerelés volt az elterjedt. Ezek nem ivójoghurtok voltak, hanem a hagyományos, sűrűbbek, tehát ez egyből két problémát is felvetett: (1) hogy bányászuk ki joghurtot a dobozából úgy, hogy ne legyünk könyékig joghurtosak, (2) a nagy kiszerelés miatt hogy ne unjuk meg, ha még két nap múlva is ugyanazt az egzotikus gyümölcsös vagy akármilyen joghurtot kell enni. Sajnos egyikre sem született jó megoldás, ezért a legtöbbször inkább nem is vettünk. Dánia után Németországban meg azonnal feltűnt, hogy itt minden élelmiszer, ital, sokkal édesebb, mint ott volt. Pedig itt a joghurt választék igencsak bőséges, a kiszerelés is ideális, de amikor belekóstolunk, vagy megnézzük a kalóriatáblázatot...Tele van cukorral.

Nos, ha saját magunk készítjük el a gyümölcsjoghurtunkat, akkor a fent felsorolt összes problémát ki tudjuk cselezni. Itt a nyár, érik a sok friss gyümölcs, érdemes pár percet rászánni erre a műveletre, és máris kész a finom és egészséges reggelink.

Hozzávalók:
2 dl natúr joghurt
10 dkg tetszés szerinti idénygyümölcs (eper, áfonya, körte, barack, banán stb.)
1 ek zabpehely
1 ek méz
1 késhegynyi fahéj
1 késhegynyi őrölt gyömbér

Elkészítés:
A joghurtot tányérra kiborítjuk, a gyümölcsöket megmossuk, felaprítjuk, rá a joghurtra. Hozzáadjuk a fűszereket, mézet, szépen elrendezzük, és már fogyaszthatjuk is.

Eperkrémleves főzés nélkül

Most úton-útfélen árulják az epret, nem lehet vele betelni.  Az idén most lekvárt nem főzök belőle, de készült már belőle epres krémes, pohárkrém, gyümölcsjoghurt, smoothie, turmix, és egy villámgyors, hűsítő krémleves.

Az egészben az volt az érdekes, hogy egy japán barátnőmet hívtam át ebédre, és kicsit rizikósnak gondoltam egy gyümölcslevessel előrukkolni. Rajtunk magyarokon kívül ugyanis még senkivel nem találkoztam, aki édes levessel kezdené az étkezést. Aznap viszont valahogy úgy jött ki a lépés, hogy egyszerűen két fontos ügyintéznivalóm adódott még reggelre, ezért muszáj volt olyan ebédet kitalálni, amit előre el lehet készíteni. A második fogás rakottkrumpli volt, a dzsóker magyaros étel, amit minden külföldi szeret. Tehát ebben biztosra mentem. Akkor már miért ne kockáztathanék egy eperkrémlevessel előételként. A számításom végülis bejött. Ízlett neki minden, de ettől függetlenül szerintem ilyen levest ő csak desszertként készítene. Nem baj, ne csak mi ismerkedjünk más kultúrák étkezési szokásaival, hanem ők is a miénkkel.

Hozzávalók:
50 dkg eper
2 dl tejszín
1 dl natúr joghurt
2 ek barnacukor
1 kk őrölt gyömbér
1/2 citrom leve és reszelt héja

Elkészítés:
Egy mély tálba daraboljuk bele az alaposan megmosott, kicsumázott epret. Tegyük hozzá a joghurtot, a cukrot, gyömbért, és botmixerrel turmixoljuk össze. Ezután öntsük hozzá a tejszínt, adjuk hozzá a citromlevet és a citromhéjat. Legalább két órára tegyük hűtőbe. A tálaláshoz tehetünk rá néhány szem epret, vagy pedig a tejszínből rakjunk félre egy decinyi adagot. Ezt verjük fel, és egy-egy evőkanállal tegyünk a kimert levesek tetejére.

Sonkás spárga

Most pedig tőlem a szezon utolsó spárgás receptje, amit könnyű vacsorára, vagy előételnek ajánlok.

Hozzávalók:

1 csomag vajas-leveles tészta

1 csomag serrano sonka

1 köteg (50 dkg) zöldspárga

1 ek olivaolaj

Elkészítés:

A spárgákat meghámozzuk, az aljukat letörjük, így eltávolítva az esetleges fás részt. A leveles tésztát kihajtogatjuk, és 2 cm-es csíkokat vágunk belőle. Annyit, ahány spárgás rudat szeretnénk készíteni. Most vékonyabbak voltak a spárgáim, ezért úgy számítottam, hogy egy adagban három spárga lesz, amit egy szelet sonkával tekertem körbe, majd a leveles tésztát a képen látható módon még köré bugyoláltam. A spárgák fejét megöntöztem olivaolajjal, majd betoltam a tepsit a forró sütőbe.  200 ºC-os sütőben légkeveréssel (alul-felül sütés 220 ºC) 12 perc alatt készre sütöttem. Egy lehűtött pohár roséval a legfinomabb.

Tavaszi spárgás zöldségleves petrezselymes galuskával

Lassan vége a spárgaszezonnak, ezért jöjjön még egy ötlet, mit lehet belőle készíteni. Most egy egyszerű zöldségleves volt a választottam jó sok spárgával, répával, petrezselyemgyökérrel, zöldborsóval. Utána palacsintát sütöttem, és már meg is volt a szombati ebéd.

Hozzávalók:

1 csokor (50 dkg) zöldspárga

2 répa

1 petrezselyemgyökér

20 dkg borsó (mirelit is jó)

4 szem bors

1 ek olaj

1 ek házi ételízesítő

1/2 hagyma héjastól

A galuskához:

1 tojás

liszt - amennyit a tojás felvesz

egy kis csokor petrezselyem

1 csipet só

Elkészítés:

A répát, petrezselyemgyökeret megpucolom, megmosom, vékony szeletekre vágom. A spárgát meghámozom, 3 cm-es darabokra vágom, a végét félreteszem.  Egy lábasban felmelegítem az olajat, rádobom a répát, petrezselymet, borsót. Félig megpárolom, majd hozzáadom a spárgaszárat (a fejét még nem, nehogy túlfőjön). Felöntöm vízzel, ízesítem az ételízesítővel, borssal, felforralom. Közben elkészítem a galuskát: a tojáshoz fokozatosan keverem a lisztet, amíg galuska sűrűségű lesz. Megsózom, hozzákeverem az apróra vágott petrezselyemzöldet, és amikor a leves forr, először a spárgafejeket, majd a galuskát teszem bele. Amint a galuska a leves felszínére jött, már kész is.