Gesztenyebomba

Az egyik legjobban hiányzó élelmiszer, bárhol is élünk: a gesztenyepüré. Van olyan ország, ahol lehet kapni szelídgesztenyét, amit egy húsdaráló és néhány egyéb alapanyag segítségével pürévé lehet varázsolni, de sajnos nem mindenhol elérhető ez a módszer sem a megfelelő alapanyagok híján. Szóval ilyenkor vagy a ritka otthoni látogatásaink során belakmározunk belőle, vagy megpróbálunk magunkkal hozni egy kisebb adagot.

Legutóbb a férjem csapott fel "gesztenyecsempésznek". Csak egy kézipoggyásszal utazott Ferihegyről. Mielőtt kiért a reptérre, a legközelebbi bevásárlóközpontban beszerzett két csomag fagyasztott gesztenyepürét, jól becsomagolta, hogy kibírja hazáig a viszonylag rövid utat. A reptérre érve már mehetett is a biztonsági ellenőrzésre, ahol is a csomagjában valami folyékonyat jelzett a berendezés. A kézi átvizsgálás során nem találtak nála semmi gyanúsat, ezért aztán a túlbuzgó biztonságiak kidobattak vele minden lehetséges veszélyforrást, például a titkos forrásból beszerzett, hegyi pásztorok által egyébként saját használatra készített brindzát. Aztán nézelődnek tovább, megtalálják a két fagyott, még kopogós gesztenyepürét. Kérdik a főnökasszonyt, aki jópár méterrel arréb ült, hogy a gesztenyepüré mehet? A főnökasszony fél szemmel felnéz a távolból, és közli, hogy ááá, nem, mert zselészerű...Hát igen, érthető, hogy ilyen veszélyes fegyvert még véletlenül sem engednek fel a gépre, hisz valóban egy bomba alapanyagának szántuk...gesztenyebombának.  Ha ekkor nem is sikerült a csempészakció, legközelebb már sikerült kijátszani a szigorú biztonságiakat. Igaz, a feladott poggyászban, de megérkezett a gesztenyepüré.  Elfogyasztása után meg is történt az ízrobbanás. Vigyázat! Csak bátraknak.

Hozzávalók:
40 dkg cukrozatlan gesztenyemassza
5 dkg vaj
10 dkg porcukor
2 ek konyak (vagy rum)
2 dl tejszín
3 ek kristálycukor
2 lap zselatin

1 cs. babapiskóta
2 dl tej
1 ek rum (vagy konyak)
1 ek cukor

A díszítéshez: 
5 dkg étcsoki
2,5 dkg vaj

Elkészítés:
A gesztenyemasszát krumplitörővel áttörjük, bele a cukor, a vaj és a konyak. Robotgéppel simára, krémesre keverjük. Kibélelünk egy félgömb alakú formát folpackkal, picit benedvesítjük, majd a gesztenyemasszát egyenletesen az oldalán ellapogatjuk, betesszük a hűtőbe.

A zselatinlapokat vízben áztatjuk 10 percig. Ha letelt ez az idő, akkor lassan melegíteni kezdjük, amíg teljesen felolvad. Ezalatt a tejszínhabot a cukorral keményre verjük. Amikor kész, a zselatinhoz adunk egy kanállal belőle, egyenletesen elkeverjük, majd a zselatinos masszát vissza a tejszínbe, amivel nagyon óvatosan elvegyítjük. Ha kész, a gesztenyés tál belsejébe öntjük.

A tejbe belekeverjük a rumot, a cukrot, és a babapiskótákat egy pillanatra belemártjuk, majd a gesztenyés, tejszínes massza tetejére illesztjük. (Ez lesz majd a bombaforma alapja.) Folpackkal lefedjük, és 3-4 órára a hűtőbe tesszük.

A díszítéshez vízgőz fölött felolvasztjuk a csokit, hozzá a vajat, és tetszés szerinti formában a gesztenyebomba tetejére csorgatjuk.

Forrás: A recepthez az ötletet Eszményi Viktória Vacsoracsatában készített gesztenyebombája adta 

Angol reggeli - Full English Breakfast

Többször éltem Angliában több-kevesebb ideig.  Rengeteg szép élményem származik ezekből az időkből. Az egyik az, amikor többnapos kirándulásokat tettünk, és ilyenkor általában családi panziókban szálltunk meg. Ezeket sokkal barátságosabbnak tartjuk, mint egy nagy szállodát. A tulajdonosok szívesen elegyednek beszédbe a vendégekkel, adnak tanácsokat az útikönyvből hiányzó különleges látnivalókról, és nem utolsósorban általában kiváló minőségű komplett angol reggelit kínálnak. Erre tényleg igaz, hogy ahány ház, annyi szokás. Pont ezért nem tudtuk a legutóbbi egyhetes látogatásunk alatt sem megunni, és szinte minden nap angol reggelit kértünk. Mert az egyik helyen a környékről szedett gomba volt kiemelkedő, a másik helyen a tojás volt olyan minőség, amit évek óta nem ettünk, a harmadik - tengerparti - helyen meglepetésünkre hal is szerepelt az étlapon reggelire, méghozzá füstölt-főtt hering. Az ország másik csücskében szintén választhattunk halat is reggelire, csak ott tőkehal volt posírozott tojással a tetején, Skóciában haggis (a hurkához hasonló ízvilágú finomság) dukált az alap szalonna-kolbászka-tojás mellé.

Azért bevallom, én is tartottam kicsit diétásabb napokat, ilyenkor inkább gabonapelyhet, joghurtot, gyümölcsöket ettem, vagy pirítóst narancslekvárral, vagy ezeket mind együtt. Attól függően, hogy milyen napnak néztünk elébe. Egy strandon heverészős, olvasgatós naphoz kevesebb kalóriát vettem csak magamhoz, ekkor a könnyebb verzió mellett döntöttem. Ha intenzív, kirándulós nap állt előttünk, amikor nagy valószínűséggel estig nem jutottunk tartalmasabb ételhez, akkor a komplett angol reggelit választottam, mert azzal kibírtam estig...amikor is következett egy újabb kulináris felfedezés, az angol pubok világa. De az már egy másik történet.

Amikor szeretném itthon felidézni az Angliában töltött szép napokat, akkor a legegyszerűbb, ha készítek magamnak egy isteni angol teát, természetesen tejjel. Ha kicsit több időm van, és egy olyan napnak nézek elébe, amikor lehet, hogy csak későn jutok legközelebb kiadósabb táplálékhoz, akkor pedig nekiállok angol reggelit készíteni. Ma is így történt.

Hozzávalók (2 személyre):

4 szelet bacon (vagy rasher)
5 szelet kolbászka (nem paprikás, kis méretű fűszeres kolbász)
10 dkg gomba szeletekre vágva
1 paradicsom
2 tojás
1 ek olaj
1 kis doboz (220 g) paradicsomos babkonzerv

pirítós (tetszés szerinti mennyiség)
vaj
marmalade (keserű narancslekvár)

angol tea
tej

Elkészítés:
Kicsit macerás, mert sok dolgot kell lehetőleg egyszerre elkészíteni, de megéri a fáradtságot. A sütőt 70 ºC-ra melegítem, és ebben előmelegítem a tányérokat. Így garantáltan minden étel melegen marad tálalásig.

A babkonzervet kibontom, a tartalmát felteszem egy kislábasban meglegedni. A serpenyőt felforrósítom, és egymás után az olajon megsütöm benne a következőket: a kis kolbászkákat, a bacont, mellédobom a megmosott, és szeletekre vágott gombát, amit megsózok, megborsozok. A paradicsomot megmosom, félbevágom, és amikor a gombát kivettem, magas lángon egy pár pillanat alatt megsütöm.

A tojást tetszés szerinti módon lehet elkészíteni: lehet rántotta, tükörtojás, lágytojás. Én ma posírozva készítettem el. Ehhez egy lábasban vizet forralok, megsózom. Egy bögrébe egyesével felütöm a tojásokat. A vízben egy kanál gyors keverésével örvényt készítek, és ebbe öntöm bele a tojást (egyszerre csak egyet). 3 percig főzöm, és ekkor lyukacsos szűrőkanállal kiveszem. Jégre teszem, hogy ne főjön meg a belseje, amíg a következő tojást készítem, hanem szép folyós maradjon a sárgája.

Amíg a tojás fő, felteszem a teavizet, elkészítem a teát. A pirítóssütőbe pedig bekészítem a pirítósokat. Az asztalra kikészítem a marmalade-ot, a vajat.

Amikor minden része elkészült a reggelinek, forrón tálalom.

Mozzarellás szűzérmék

Mostanában többször készítettem vendégeknek egy gyors és finom ételt, ami nagy sikert szokott aratni. Ami kell hozzá: egy vagy két darab sertésszűz, jó sok zöldség mediterrán fűszerezéssel.

Hozzávalók (4-személyre):
60 dkg sertésszűz
2 kaliforniai paprika
4-5 nagy paradicsom
1 nagy lilahagyma
30 dkg gomba
kakukkfű
bazsalikom
oregánó ízlés szerint
2 nagy mozzarellagolyó
só
bors
2 ek olivaolaj a sütéshez

Elkészítés:
A zöldségeket alaposan megmosom. A paprikát csíkokra, a hagymát cikkekre, a gombát kockákra vágom. Egy evőkanál olivaolajat egy mély serpenyőben megmelegítek, és ha már forró, akkor sorban hozzáteszem a zöldségeket. Először a hagymát, majd ahogy elkészültem a felvágással, a paprikát, gombát és paradicsomot. Hozzáteszem a fűszereket, és erős tűzön pár percig átsütöm őket. Csak annyira, hogy még maradjanak ropogósak. Amint kész, egy tűzálló tállba öntöm őket. A serpenyőt papírtörlővel kitörlöm, és majd ebben sütöm a felszeletelt, sózott, borsozott szűzérméket. Mindkét oldalukat pirosra sütöm 2-3 perc alatt. Amint megpirultak, ráteszem őket a zöldségek tetejére, mindegyikre egy egy szeletet pakolok a felkarikázott mozzarellából, és 180 fokos sütőben addig sütöm, amíg a mozzarella a hús tetejére olvad. Ez kb. 10-15 perc. Ennél tovább lehetőleg ne süssük, mert akkor a zöldségek túl sok levet eresztenek, és akkor paradicsomlevest kapunk provanszi stílusú köret helyett.

Aki a zöldségek mellé még egyéb köretet is szeretne, annak krumplipürét javaslok hozzá.

Sztrapacska savanyúkáposztával

Ismét egy recept, amit anyósomnak köszönhetően fedeztem fel. Ő a sztrapacskát legtöbbször túróval vagy juhtúróval készíti, de időnként előkerül nála is a savanyúkáposztás verzió. Különösen télen, amikorra tökéletesre érik náluk a házi készítésű savanyúkáposzta. Sajnos mi túl messze élünk tőlük, ezért a saját készítésű káposzta helyett boltit voltunk kénytelenek venni, de abból a bio minőségű egészen jó, tehát azt is könnyű szívvel felhasználtuk. Azért a biztonság kedvéért a recepthez használt szalonna otthoni. Amikor otthon járunk, hozunk egy-egy darabot, és hónapokon keresztül jól beosztva mindig egy keveset használunk belőle.

Hozzávalók:
4 nagy krumpli
3 tojás
annyi liszt, amivel a fenti alapanyagokból egy lágy galuskatészta áll össze (kb. 40 dkg)
egy csipet só
50 dkg savanyúkáposzta
1 nagyobb fej hagyma
15 dkg húsos füstölt szalonna

Elkészítés:
A nyers krumplikat a reszelő legkisebb fokán lereszeljük. Találkoztam már olyannal, aki nagy gondot fordított rá, hogy ne a sajtreszelőn reszelje, hanem a négyoldaú reszelő teljesen kerek lyukú "trancsírozós oldalán", mondván, hogy a sajtreszelőn - még ha aprók is - de hosszúkás darabkákat kapunk, míg a kerek lyukú reszelőn egyenletes massza keletkezik. Én nem vagyok ennyire akkurátus, nekem megfelel a kislyukú sajtreszelő is, a kifőtt szrapacskákban én nem veszem észre az ilyen apró eltérésket. De akinek ez fontos, hajrá!

Nos, miután a reszelő körüli értekezés végére értem, folytatom a recepttel. Mivel a tésztát nagyon hamar össze lehet állítani, máris felteszek egy nagy lábasban vizet forrni.  Amíg felforr, a lereszelt krumplihoz hozzáütök három tojást, megsózom, és annyi lisztet keverek bele, amivel egy közepesen sűrű galuskatésztát kapok (sűrű legyen, de a lényeg, hogy még fakanállal könnyedén tudjam keverni).  Ekkor galuskaszaggatóval, vagy vágódeszka segítségével késsel apró galuskákat szaggatok a forrásban lévő vízbe. Ha feljönnek a víz tetejére, már készen is vannak, leszűröm.

A szalonnát apró kockákra vágom és egy mély serpenyőben kisütöm a zsírját. A szalonnát kiveszem, félreteszem, és a forró zsírba beleteszem a hosszúkásra vágott hagymát, majd a kicsit átmosott savanyúkáposztát. Pár percig együtt dinsztelem, végül hozzáöntöm a már kifőtt krumplis galuskákat.  Tálaláskor a tetejére szórom a kisült szalonnadarabkákat.

Tipp: 

• Savanyúkáposzta helyett villával összetört túróval, vagy juhtúróval is fogyaszthatjuk. Ekkor a tálaláskor még tejfölt is tehetünk hozzá, hogy még ízletesebb legyen.
• Szalonna nélkül vegetáriánusok is fogyaszthatják.

Grízgaluska leves

Egy klasszikus magyaros leves, amit igazából csak ritkán készítek, de most muszáj volt, hisz egy vendégem ezt kívánta meg. Mit tehettem volna, nekiálltam. Amilyen zöldség csak volt itthon, mind beletettem, hozzá a galuskát gyorsan elkészítettem, és félórán belül ott illatozott a tányérunkon.

Hozzávalók (4 személyre):
2 nagyobb répa
1 petrezselyemgyökér
egy kisebb karfiol fele
10 db kelbimbó
1 kisebb hagyma
2 gerezd fokhagyma
4-5 szem bors egészben
1 l zöldség- vagy hús alaplé
só
1 ek olaj

A grízgaluskához:
1 egész tojás
kb. 4-5 ek. búzadara
1 tk sütőpor
só
petrezselyemzöld (ízlés szerint)

A tálaláshoz: egy csokor friss petrezselyemzöld

Elkészítés:
A zöldségeket alaposan megmosom, megtisztítom. A répát és a petrezselyemgyökeret vékony karikákra vágom, a karfiolt kis rózsákra szedem, a kelbimbó külső levelét leszedem, az alsó részét levágom, és esetleg félbevágom, a fokhagymát megtisztítom. Az olajat felforrósítom, és rádobom a felvágott zöldségeket. Egy pár percig így párolom, majd ráöntöm a zöldség alaplevet. Hozzáadom a hagymát egészben. Ezt csak megmosom, de a külső barna héját rajta hagyom, mert ez szép színt kölcsönöz a levesnek. Amíg a leves fő, és a zöldségek puhulnak, elkészítem a grízgaluskát.

A tojásfehérjét keményre verem, megsózom, hozzáteszem a sütőport, majd óvatosan a tojássárgát, az apróra vágott petrezselyemzöldet, és még óvatosabban a grízt is. Annyit teszek hozzá, hogy nem túl lágy galuskatésztát kapjak. Amíg a leves nem kezd forrni, állni hagyom egy picit a tölteléket, hogy a dara felszívja a nedvességet. Amikor forr a leves, egy harmad teáskanálnyi nagyságú kis galuskákat szaggatok bele. Ennél nagyobbak ne legyenek, mert nagyon megduzzadnak.

A galuskák pillanatok alatt megfőnek. Amikor feljönnek a levest tetejére, már készen is van. Ekkor megszórjuk petrezselyemzölddel és tálaljuk.

Sportos reggeli - banános, körtés almaturmix

A nagy ünnepi evészeteknek vége, de sajnos az akkor felszedett kilókból még van. Ezért picit sportosabb életmódra tértünk át. Ha reggel tornázunk, vagy úszunk, akkor nem jó, ha tele a gyomrunk, ilyenkor sokszor eszünk müzlit joghurttal, vagy iszunk egy smoothiet illetve turmixot.

Mai ajánlatom egy joghurt alapú gyümölcsturmix. Ehhez minden hozzávalót felaprítunk, a turmixgépbe helyezünk és már nyomhatjuk is a gombot. A finom reggeli egy perc múlva már kész is.

Hozzávalók:
1 érett banán
1 alma
1 körte
2,5 dl török vagy görög joghurt
1 ek. méz
fahéj
gyömbér ízlés szerint

Kocsonya

Ha tél, akkor kocsonya szezon. Kisebb koromban nem rajongtam ezért az ételért. Kicsit ízetlennek találtam, és a zselés állaga miatt sem volt a kedvencem. Mostanra viszont megszerettem, és a téli szezonban egyszer biztosan elkészítem. Szerencsére Németországban is kapható az összes alapanyag hozzá.  Az étel hátránya, hogy ebből kis adagot nem lehet készíteni. De talán a barátaink örülnek, ha ilyenkor őket is meglepjük egy kis adaggal.

Hozzávalók (6-8 személyre)
1 kg kocsonyahús: bőrös részek: fül, farok, köröm (a zselésítéshez)
1/2 kg sovány sertéscomb, vagy pulykacomb
2 nagyobb répa
1 petrezselyemgyökér
1 hagyma egészben
1 fej fokhagyma
kevés só
10 szem bors egészben

A tálaláshoz tetszés szerint:
főtt tojás karikára szelve
savanyú uborka karikára szelve

Elkészítés:
A húsokat, bőrös részeket több vízben alaposan megmossuk, majd egy legalább 5 literes lábasban, hideg vízben feltesszük főni. Megpucoljuk a zöldségeket, és ezek is mennek a levesbe egészben. A fűszereket is hozzáadjuk, de arra ügyeljük, hogy a sóból csak keveset tegyünk bele, különben előfordulhat, hogy nem köt meg a kocsonyánk. Az egészet lassú tűzön legalább 3-4 órán keresztül főzzük. Amikor a zöldségek megpuhultak, kivesszük őket, karikára vágva a tányérokban szépen elrendezzük. Tetszés szerint rakhatunk a tányérok aljára savanyú uborkát vagy karikára szelt tojásokat is. Amikor már a húsok szinte maguktól leválnak a csontról, azokat is kivesszük, kisebb darabokra vágva szépen a tányérokra rendezzük. A bőrös részeket ki-ki ízlése szerint vagy a tányérokban tálalja, vagy fájó szívvel kidobja. Ha valakinek van kutyája, az most biztos hálás lenne ezekért a finom falatokért.

A már üres levest levesszük a tűzről, és egy fél pohár hideg vizet öntünk hozzá, hogy a zavaros része leülepedjen. Hagyjuk hűlni. Amikor a tetején kiválik a zsír, akkor ezt egy mozdulattal levesszük róla, és a már szép tiszta levet a tányérokra merjük. Hideg helyre tesszük őket, és ha megdermedtek, akkor egy kevés pirospaprikával megszórjuk, tormával, mustárral fogyasztjuk.

Hóvirágkrém alias pampuska

Ciróka-maróka
Mit főztél Katuska?
Kevertem babocskát,
Sütöttem pampuskát,
Ide raktam, oda raktam
Utoljára jól bekaptam,
Hamm, hamm, hamm, hamm!

Egyik kedvenc édességem nálunk pampuska álnéven fut. Az álnevet azért fontos kihangsúlyozni, mert a mondókában lévő pampuska egy teljesen más édességre utal. Ha jól tudom, a palócoknál a szalagos fánkot nevezik így. Nálunk viszont egy nem túl édes vaníliakrémet, amit rumos tejbe áztatott kétszersülttel és barackhabbal bolondítunk meg.

Hozzávalók (4 személyre)
1 csomag kétszersült
2 dl tej
1/2 rum
5 dkg cukor

A krémhez:
1 l tej
3 tojássárga
6 dkg liszt
1 vaníliáscukor
2 dkg cukor

A habhoz:
12 dkg cukor
2 ek baracklekvár
3 tojásfehérje

Elkészítés:
A rumot és a cukrot 2 dl tejben elkeverjük, beáztatjuk a kétszersültet, és 4 kis tányérban, vagy egy nagy tálban darabokra törve egyenletesen elosztjuk.

A krémhez a tojások sárgáját a cukorral, a liszttel, vaníliáscukorral és egy kevés tejjel egyenletesen elkeverjük, majd a maradék tejet hozzáöntve lassú tűzön sűrűre főzzük. A tej ne forrjon, mert akkor kicsapódik a tojások sárgája. Ha a krém elkészült, az előkészített tálakba kanalazzuk.

A desszert tetejére a habot a következő módon készítjük: Egy lábasban vizet melegítünk, és ha már gőzölög, akkor egy habüstben a gőz fölött elkezdjük felverni a tojások fehérjét. Amikor már majdnem kész, óvatosan hozzáöntjük a cukrot és két kanál baracklekvárt. Addig verjük a habot, amíg az megfő, és kemény lesz, de vigyázzunk, ne törjük össze. Amint kész, a vaníliakrém tetejére kanalazzuk. Hidegen fogyasztjuk.

Grillezett gomolya zöldsalátával

A gomolya, vagy friss sajt akár otthon is elkészíthető (ezt még nem próbáltam). Szerencsére viszont mi most otthonról kaptunk egy adagot.  Nyersen is nagyon finom volt, de az egyik este a változatosság kedvéért grillezve, friss salátával, egy pohár száraz fehérborral fogyasztottuk vacsorára.

Hozzávalók (2 személyre)

6 szelet gomolya

1 kis fejes saláta

6 koktélparadicsom

4 újhagyma

pepperoniolaj (ízlés szerint)

Elkészítés:

A gomolyát forró száraz serpenyőben mindkét oldalán meggrillezzük. A saláta alapanyagait megmossuk, apróra vágjuk. Pepperoniolajjal meglocsoljuk és már fogyaszthatjuk is.

Spenótos fetás ravioli zsályás fűszervajjal

Manapság egyre több egész jó minőségű készételt lehet venni a boltokban, például óriási a választék olasz tésztafélékből: gnocchiból, ravioliból. Ha egy ilyet veszünk, csak picit felturbózzuk, és már kész is a gyors ebéd. Viszont megéri kicsit több időt rászánni, mert ha az alapoktól mi készítjük el, mégiscsak sokkal finomabb ételt kapunk. Így tettem most én is a hétvégén. Gordon Ramsay spenótos ricottás ravioli recepje ihlette az általam készített fetás verziót. Tudom, tudom, a feta görög sajt, de miért ne lehetne egy olasz étellel kombinálni?

Hozzávalók (2 személyre):
A tésztához:
1 ek. forró víz
270 g liszt
1/4 tk. tengeri só
3 nagy tojás
1 ek. olivaolaj

A töltelékhez:
1 ek olivaolaj
2 gerezd finomra vágott fokhagyma
250 g spenót
100 g fetasajt
40 g frissen reszelt parmezán
40 g pirított fenyőmag
10 g vaj
frissen facsart citromlé (pár csepp, ízlés szerint)
őrölt szerecsendió (ízlés szerint)
tengeri só (ízlés szerint)
frissen őrölt bors (ízlés szerint)

Zsályás vaj:
40 g vaj felkockázva
1 ek tejszín
3 ág zsályáról a levelek belmorzsolva

A tálaláshoz:
frissen reszelt parmezán

Elkészítés:
A tésztához az alapanyagokat összegyúrjuk, hogy egy lágy, de nem ragadós tésztát kapjunk. Folpackba csomagoljuk és 30 percre a hűtőbe tesszük. Ezalatt elkészítjük a tölteléket. Ehhez a spenótot megmossuk, a szárát eltávolítjuk, és forrásban lévő vízben megfőzzük. Alaposan lecsöpögtetjük és kisebb darabokra vágjuk. Egy serpenyőben feltesszük az olivaolajat melegedni, ha elég meleg, bele a finomra vágott fokhagyma. Ezt aranysárgára pirítjuk. Ekkor beletesszük a spenótot, és kicsit magasabb hőmérsékleten 2-3 percig főzzük, amíg elfővi a maradék levét is. Ekkor hozzáadjuk a vajat, a fűszereket, és levesszük a tűzről. Egy külön edényben összekeverjük a villával apróra nyomott fetát, parmezánt, fenyőmagokat, egy pár csepp citromlevet. Hozzáadjuk a spenótos masszát, alaposan elkeverjük. Megkóstoljuk, és utófűszerezzük, ha szükséges.

Most következik a tészta nyújtása. Akinek van tésztagépe, könnyebb helyzetben van, de hagyományos nyújtódeszkán is elkészíthető. A fenti adagból 4 hosszúkás (80 x 13 cm), vékony lapot nyújtunk egymás után, egyszerre csak egyet.  A hosszabb oldala mentén (a rövid oldal felén belül) egy teáskanállal egymástól kb. 2 cm távolságra kis halmokat helyzetünk. Amikor végigértünk a "tésztaszalagunkon", akkor egy kevés vízzel bekenjük a töltelékek közét, és könnyedén ráhajtuk a tészta másik felét. A töltelékek közötti részt az ujjunkkal lenyomjuk úgy, hogy levegő ne maradjon benne. Ezután derelyevágóval kis kockákra vágjuk a már megtöltött tésztánkat. Lisztezett felületere helyezzük, és egy nedves konyharuhával takarjuk le, amíg a másik három adaggal is elvégezzük ezt a műveletet, és elkezdhetjük főzni.

A zsályás vajhoz olvasszuk meg a vajat, keverjük bele a tejszínt és a zsályát. Közben sós vizet teszünk fel főni a tészta kifőzéséhez. Amikor forr, beletesszük a raviolit és 2-3 perc alatt készre főzzük. Jól lecsepegtetjük és a zsályás vajba forgatjuk. Friss parmezánt reszelünk a tetejére és azonnal fogyasztjuk.

Erős Pista házilag

A nyáron gondoltam egy nagyot, és kitaláltam, hogy itthon fűszerpaprikát termelek az erkélyen. Fogtam néhány otthonról hozott száraz fűszerpaprikát, elvetettem a magját, locsolgattam, és láss csodát! Szépen kihajtottak, egyre növekedtek, és november végére szüretelhettem.  Igen, a képen látható paprikamennyiség nem csak dekoráció, hanem jelen esetben az összes termés. Aztóta már tudom, hogy nem nyár közepén kell észbe kapni, hanem már kora tavasszal ültetni. Szóval lenne még mit tanulnom. Jó érzés, hogy én is meg tudnám csinálni, de azt hiszem, a jövőben ezt a munkát a profikra hagyom. Én megmaradok a már kész terméssel való kísérletezésnél. Most éppen gyors ételízesítőt készítetem belőle: a paprikákat kicsumáztam, összeturmixoltam, besóztam, és kész is az "Erős Pista".

Gyors japán ebéd: miszóleves sült lazacfilével, norival és rizzsel

Időnként előfordul, hogy csak egyedül ebédelek. Olyankor nincs kedvem sokat bíbelődni a főzéssel, ezért előszeretettel fordulok a japán konyhához. A lényeg, hogy sok kis apróságból, lehetőleg szépen tálalva mindenből együnk egy kicsit. Most például egy lazacszeletet sütöttem, hozzá rizst főztem, és miso levest készítettem. Mellétettem egy csomag norit, és már kész is volt az ebéd.  (Ha van otthon egy kevés tofu, abból is vághatunk hozzá egy kockányit. Ez most elmaradt, de ezzel is lehet máskor variálni.) A lazacot megmostam, és egy evőkanál olajon mindkét oldalán megsütöttem. Ha friss a hal, nem is muszáj teljesen átsütni, nem baj, ha a közepe rózsaszín marad. Fogyasztáskor kevés szójaszószt csöpögtetek rá, úgy lesz igazán japános.

A kerek szemű rizst megmosom, hideg vízben felteszem főni kétszer annyi vízben, mint a rizs mennyisége. Nem sózom, és eszembe sem jut olajon megpirítani, mint a magyar háziasszonyok egy része teszi a köretként való felhasználáskor. Díszítésként, ízesítésként egy kis furikakét szórok rá, ami tulajdonképpen egy változó összetételű ételízesítő. Lehet benne nori (szárított alga), szezámmag, egyéb fűszerek, köztük jó sok só. Emiatt csak keveset használjunk belőle, de akár el is hagyhatjuk.  Haladók étkezéskor a pálcikával a norit a rizs köré csavarják, és mint egy kis szusit, úgy eszik. 

Most pedig a miszólevesről ejtek néhány szót. Ez az a leves, amiről eleinte elképzelni sem tudtam, hogy valaha képes leszek megenni. Japán tartózkodásunk elején mindig udvariasan félretoltam és otthagytam, mert annyira szokatlannak találtam az ízét. Aztán egyszer olvastam egy cikket arról, hogy milyen jót tesz a bőrnek, és erre erőt vettem magamon, időnként megpróbáltam legyűrni. Mára már odáig jutottam, hogy szeretem, és bizonyos ételsorokat el sem tudok nélküle képzelni, és ha japán ételeket készítek itthon, akkor ez sem maradhat ki a sorból.

Csak azt furcsállom, hogy a japánoknak eszébe sem jut, hogy egy külföldinek nem ízlik a miszo íze. Akárhányszor egy japán arról faggat, hogy milyen ételüket nem szeretem, akkor mindig azt kérdezik, hogy a nattót (erjesztett szójababot) szeretem-e. (Mert ők maguk azok, aki nem szeretik. Vagyis az emberek fele él-hal érte, a másik fele meg ki nem állhatja. Nekem teljesen semleges. Ha adják, megeszem, de nem is a kedvencem.) Amikor a miszo levest említem, mindig nagyon meglepődnek, és megkönnyebbülnek, amikor megtudják, hogy most már semmi ellenérzésem nincs vele kapcsolatban, sőt!

A miszóleves nagyon sokféle lehet a leves alapját képező masszától, a dashitól (alaplé) és a feltétektől függően.  A miszópaszta lehet tiszta miszó, esetleg valamilyen gabonával kevert. Színre a fehértől a vörösesbarnáig terjed. A vörösmiszó kissé erőteljesebb ízű, míg a világosabbak lágyabb ízűek.

A dasi alaplé lehet konbu (növényi) vagy nibosi (kishal) alapú. Mivel a dasit készen is lehet kapni, ennek az elkészítésére most nem térek ki, elvégre gyors ebédről van most szó.

Az alap miszóleves hozzávalói és elkészítése:
Egy edényben feltesszük a dasi alaplevet, vagy hideg vizet főni. Ha a leveshez több főzést igénylő hozzávalót is (pl. jégcsapretek, krumpli, gyökérfélék) teszünk, akkor amikor a lé felforr, beletesszük. Ha újra felforr, lecsendesítjük. Amikor ezek az alapanyagok megfőttek, csak akkor keverjük bele a miszópasztát (ízlés szerinti mennyiséget), amit előzőleg egy kevés vízzel simára kevertünk. A miszóval már ne forraljuk a levest. A tetejét szórjuk meg karikára vágott újhagymaszárral.

Lehetséges feltét variációk:

• shijimi kagylók
• spenót, pár szelet póréhagyma, sült tofu
• tofu és siitake gomba szeletekre vágva
• póréhagyma, krumpliszeletek, wakame (tengeri moszat)
• sült tofu, padlizsánszeletek, újhagyma
• karalábé, tofu

A levest a képen fent középen látható miszós tálkában fogyasztjuk. A tetejét levesszük, majd pálcikával sorban kiesszük belőle a szilárd ennivalókat, a levesből kortyolgatunk. Közben egy-egy falatot eszünk a halból, vagy a rizsből. A végén a maradék levest kiisszuk.

Tipp:

Az ázsiai boltokban jó minőségű insztant miszóleveseket lehet már kapni. Ezek mindig két részből állnak: egy miszó pasztából, és egy száraz feltétes részből. Fogyasztás előtt mindkettőt a levesestálba öntjük, vízforralóban vizet forralunk, és ráöntjük. Egy percet várunk, pálcikával elkeverjük a levest, és már fogyasztható is.

Jön:  Még több keleti étel

Raclette - svájci olvasztott sajt

Ha egy átlagember a speciális svájci ételekre gondol, akkor a csokin és a sajton kívül nem sok minden jut eszébe. Mivel a svájci barátok nagyon kísérletező kedvűek, náluk is mindig valamilyen másik nemzet étele kerül terítékre. Ettünk már náluk többek között francia, libanoni, indiai, thai, szenegáli ételt, de a svájci specialitások közül csak kettőt: a fondüt, amiről már korábban volt szó ebben a blogban, és a raclette-et. Azt mondják, hogy a fondüt általában télen eszik, míg a raclette nyári étel. Mivel mi mindkettőt szeretjük, évszaktól függetlenül bármikor megesszük őket, éppen mihez támad kedvünk. Ha nincs otthon raclette sütőnk, akkor se ijedjünk meg. Jobb híján mi is készítettük korábban mikróban, de sütőben is ráolvaszthatjuk a sajtot az előre kiadagolt tetszés szerinti hozzávalókra.

Igazán receptnek nem is mondanám. De azért a hozzávalókat mégis felsorolom:

• Raclette sajt nem túl vékony szeletekre vágva
• tetszés szerinti szárazkolbász, szalámi, pármai sonka
• gyöngyhagyma, savanyúuborka
• héjában főtt krumpli

Elkészítés:

A hozzávalókat szépen felszeleteljük, egy tálon szépen elrendezzük. Innen szed mindenki magának bármit, ami megtetszik. Eközben beizzítjuk a raclette sütőt. Mindenki a saját kis spatulájában felolvasztja a sajtot, amit aztán a krumplija tetetejére csúsztat. Akkor a legfinomabb,  ha a sajt picit meg is pirul. Közben pedig lehet jókat beszélgetni, borozni.

Könnyű avokádós saláta

Az ünnepek múltával azt hiszem többen úgy érezzük, hogy egy kicsit sok volt a húsból, a süteményekből, és itt az ideje a gyomrunknak egy kis szabadságot adni, és valami könnyebb étellel kényeztetni. Ilyenkor az egyik legjobb választás egy könnyű saláta. Mai ajánlatom egy avokádós fejessaláta.

Hozzávalók 4 személyre:
1 érett avokádó
1 fejessaláta
5 dkg fekete olivabogyó
1 kis fej lilahagyma
10 db koktélparadicsom
néhány csepp mézes balzsamecet
mandarinolaj (ízlés szerint)

Elkészítés:
A salátát megmossuk, alaposan lecsöpögtetjük, darabokra tépkedjük. A hagymát szeletekre, a paradicsomot cikkekre vágjuk. Az avokádó magját eltávolítjuk, kikanalazzuk a héjából, majd szintén vékony szeletekre vágjuk. Ízlés szerint ízesítjük balzsamecettel és mandarinolajjal. Óvatosan összekeverjük a salátát, a lecsepegetetett olivabogyóval díszítjük. Fokhagymás pirítóssal nagyon finom. Sültek mellé köretnek is ajánlom.